Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-12 / 11. szám

új ifjúság 7

HOGYAN TOVÁBB

Kerekasztal - beszélgetés a választásokról és a nemzetiségi kérdésről

Másodszor ülünk magnetofon ele. Első beszélgetésünket arzal ar ígérettel szartuk, hogy legközelebb i választások jelentőségéről mondjuk fi őszinte véleményünket. Az ország politikai életének dinamikus válttozása. a párt központi bizottsága decemberi és .januári üléseinek termékenyítő hatása bennünket is arra késztet, hogy a választások mellett szóljunk

nemzetiségi létünk, lövőnk sorsdöntő kérdéseiről is.

______________________________________

A beszélgetés során körvonalazott elképzelés két évtized tapasztalatain alapszik és segítő szándék szülte. Megítélése felsőbb pártszervek dolga. A párt akciós programiénak kidolgozását akarjuk segíteni, amikor sorsunkról, elképzeléseinkről őszintén szólunk.

Kerekasztal-beszélgetésiinkön részt vett: Dr. SZABÓ REZSŐ, a Csemadok Központi JBi^ zottságának vezetd titkára, DOBOS LÁSZLÓ, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, a Tátrán Könyvkiadó Magyar Üzemének vezetője és SZŐKE JÓZSEF, az Üj ifjúság főszerkesztője.

SZŐKE JÓZSEF

SZŐKE J.: Kezdjük tehát a választásokkal. Mindegyik választásról azt állítják, hogy sokkal sorsdöntőbb, jelentősébb az előzőknél. Most azonban csöppet sem túlzunk. ha azt mondjuk, hogy az elkövetkező a nemzeti bizottsági, valamint nemzetgyűlési és szlovák nemzeti tanácsi választások valóban rendkívül jelentősek.

SZABÓ R.: így igaz. A párt belső életében lejátszódó folyamat, amelyet úgy nevezünk, hogy demokratizálódási folyamat, a jövőben nagyon komoly hatáskört és jogkört biztosít a választott államhatalmi szerveknek. Ők gyakorolják, realizálják, bizto_ sítják a széleskörű népakaratot. Nem vitás, hogy akadnak szervek, egyének, akik akadályozni kívánják ezt a demokratizmust, és a jelölőknek, az e- gyes társadalmi szervezeteknek megpróbálják előírni, hogy kit jelöljenek. Vonatkozik ez a magyar jelöltekre is. Lesz olyan, aki a szociális összetétel fontosságát hangsúlyozva, igyekszik úgy befolyásolni a jelölő társadalmi szervezeteket, így a Csema- dokot is, hogy csak a szövetkezetből, vagy a munkapad mellől küldjön jelölteket. Ezzel a magyar értelmiség kívül rekedne. Még egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra: mi tiszteletben tartjuk mindenkinek a jogát, hogy vallja magát olyan nemzetiségűnek, amilyennek akarja, de a választásoknál gyakran előfordul, hogy a Csemadok jelöltjeként olyan embert indítanak, aki u- gyan tud magyarul, de nem magyar nemzetiségű. Szerintem a nemzetiségi kulcsszámnak ilyenfajta megsértése csak torzulást okoz az életünkben. Fontos ezekre ügyelni, mert hogy képletesen fejezzem ki magam: e választásokon olyan vonat indul, a- melyre újabb csatlakozás csak négy év múlva lesz. Ha lemaradunk, négy évig várhatunk a következő vonatra.

Az új képviselőknek nagyon nehéz lesz a feladatuk. Dubcek elvtárs Gottwaldot idézte, amikor azt mondta: ma már nem háríthatjuk a felelősséget másokra, senkire sem mutathatunk ujjal, hogy akadályozza az építést. Ma csakis saját magunkra mutathatunk. A képviselők megbízatása nehéz lesz, de a rájuk nehezedő súly emberi megbecsülésüket eredményezi és valóban képviselőknek érezhetik majd magukar.

DOBOS L.: A Csemadokot először kérték fel, hogy javasoljon képviselőket. Nemes gesztus s politikai okosság is ez, hiszen egy népcsoport, félmillió ember politikai képviseletéről van szó.

Végre talán elérünk oda. hogy a magunk sorsába beleszólásunk lesz: azaz nem döntenek rólunk. nélkülünk. Eddigi képviselőinkről sok mindent mondhatunk, jót is rosszat is. Nem akarok általánosítani, nem vonom kétségbe egyes képviselők jószándékát és becsületességét. De e kritikátlanságnak véget kell vetnünk. A múltban, vagy akár a jelenben szerzett érdemek nem jelenthetnek örökös politikai mentelmi jogot. Sajnos, hogy az elmúlt tizenöt év egy fajta magatartás számára politikai konjunktúrát jelentett. Voltak abszolút megbízhatók, minden helyzetben okos és bölcs elvtársak és voltak másodrendüek akiknek a véleményét fenntartással, csak fenntartással lehetett tudomásul venni. Nem lehet abszolutizálni a politikai tekintélyeket még akkor sem, ha érdemdús múlttal rendelkeznek. A mi életünkben is tarthatatlan az a politikai gyakorlat, amelyben egyesek tiszta hitű párttagokként, mindig csak vádlókként, sért_ hetetlen tekintélyekként lépnek fel. A múltbeli érdemek, s a magasrangú párttisztség nem lehet iga- zolója dogmatizmusnak és a párt szellemétől ma már idegen, konzervatív nézeteknek. Felháborító történeteket hozhatnék mindezek illusztrálására. A- zonban ma már fontosabb a jelen számára levont tanulság: mivel lehetőségünk nyílik erre, gondolkodó, elvek alapján cselekvő és nem mindenre kész emberek képviseljenek bennünket.

SZABÓ R.: Azt hiszem, hogy a párt KB-nak legutóbbi ülései éppen ennek a megnézésnek a lehetőségeit teremtették meg.

SZŐKE J.: A párt ma különösen hangsúlyozza az objektív körülmények figyelembevételének szükségét. Vonatkozik ez a képviselőkre és munkájukra is. Sokszor nem rajtuk múlott, hogy jól végezték-e feladatukat. Hiszen a politika sok megoldatlan kérdése tornyosodott eléjük.

SZABÓ R.: A párt feladata megakadályozni, hogy a társadalom életében beteges gócok, merevítő görcsök keletkezzenek. Ezek egyikének tartom a nemzetiségi kérdés félmegoldásáit. a cseh és a szlovák viszonyt, a nemzetiségek rendezetlen helyzetét. Állítom hogy az elmúlt évtizedekben sok történt, de nagyon sok volt a visszahúzó erő, a megfélemlítés és a félelem is.

Véleményem szerint a politikai konzervativizmus állapotában leledzünk Passzívak vagyunk, tanácstalanok. s olykor túlontúl óvatosak. Elég, ha a jelenlegi helyzet anakronisztikus jelenségeire utalunk. Míg a szlovák és a cseh politikai közélet egészséges zajlásnak indult, íróink, újságíróink, közéleti tisztviselőink jelentős része hallgat. Egyszerűen nincs véleménye, s ha van legfeljebb baráti körben hangoztatja azt. Honnan van ez a passzivitás? Nyilván közrejátszottak az elmúlt évek társadalmipolitikai körülményei is. Viszont nem utolsó sorban egyes magyar politikai funkcionáriusok elvtelen igazodása, helyezkedése is. Hiszek abban, hogy változó körülmények folytán változhat az ember véleménye, magatartása. Viszont csak az egészségtelen konfliktusok sorát szaporíthatja az a magatartás, amely tegnap dogmatikus, ma pedig a progresszív gondolkodás jegyeiben tetszeleg. Elvégre a politikának is van erkölcse.

Rajtunk kívül eső körülmények, s egyes magyar pártfunkcionáriusok magatartása folytán a csehszlovákiai magyarság a politikai élet perifériájára került. Politikai közéletünknek alig van véleménye, önálló véleményalkotása, pedig kisebbségünk múltja erre jogossá tesz bennünket. Az elmúlt húsz év a- latt egész sor politikai változás történt, de a csehszlovákiai magyarságot övező légkört ez csak részben érintette. Impulzusokat veszünk tudomásul, impulzusokat próbálunk a magunk helyzetére lefordítani. de a mi életünknek alig van sajátos politikai közege. Függvényei voltunk az országos politikai változásoknak, az események mögött kullog tunk, igeneltünk, védekeztünk, s olykor indulaté san közbekiáltottunk.

Ügy érzem legfőbb ideje, hogy elkezdjük egy e gészséges, demokratikus légkör kimunkálását.

SZŐKE 3.: Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a nem zetiségi politika terén nem léphettünk új, felderítetlen utakra, ami természetesen mindig rizikóvá' jár, de pótolhatatlan mozgósító erőt szül.

SZABÓ R.: Sokan vélték, hogy a nemzetiségek teljes, valóságos és gyakorlati egyenjogúsítása, a nemzeti érzések kibontakoztatása gyöngíti az internacionalizmust, gyöngíti köztársaságunk egységes eDOBOS LÄSZLÖ

rejét. Tények és a történelem bizonyítja az ellenkezőjét. Természetes hát, hogy a párt KB-a legutóbbi üléseinek ez is egyik jelentős napirendi pontja volt. Én azt hiszem, hogy a kisebbségek kérdésének megoldása terén is minőségileg új megoldási formák szükségesek és várhatók. Régi igazság az, hogy egyetlen nemzet sem bírja elviselni, ha felette felügyeleti jogot akarnak gyakorolni, helyette, bár akár az érdekében is, mások akarnak intézkedni. Szerintem vonatkozik ez a nemzetiségek éle téré is.

SZŐKE J.: Szükséges, hogy a nemzetiség is érezze: maga intézi, a maga akarata szerint intézi dolgait. Ha úgy érzi, hogy ebben korlátozzák, nem beszélhetünk nemzetiségi szabadságról, önrendelkezés elvéről. De iltt nemcsak az érzésről van szó. Mi, kommunisták azt akarjuk, hogy ez valóban úgy is legyen! Mi a nemzetek és nemzetiségek valódi ön- rendelkezését. önigazgatását akarjuk.

SZABÓ R.: A nemzetiségi kérdés nemcsak Csehszlovákiában, de az egész szocialista táborban előtérbe került. Ahogy megszűnnek az osztályellentétek, a munkások, parasztok és értelmiségiek békés együttműködésével lehetőség nyílik a nemzetiségi problematika tényleges rendezésére. Két fő törekvést ismerünk: az egyik a nemzetiségek, nemzetek közeledését hangsúlyozza, a másik a nemzeti sajátosságok kifejlesztését, kiélését szükségen. Világos hogy a kettőnek dialektikus egységet kellene alkotnia. Az elmúlt időben az egész szocialista táborra érvényes volt, hogy csak a nemzetek és nemzetiségek közeledését hangsúlyozták és erőltették. Ez káros következményekhez vezetett, ellenkező eredménynyel járt. A demokratizálódás légkörének természetes velejárója a nemzeti vonások fejlesztése, kibontakozása, a népek, népcsoportok egyenrangú ösz- szefogása, egymás akaratát, nemzeti szubjektumát respektáló testvérisége. Látnunk kell, hogy a nemzeti érzés nagyon is elevenen ható tényező, reagál a társadalom apró rezdüléseire, egyike a legerősebb egyéni és közösségi hangulatformáló erőknek. Ezért a jövő politikai, államigazgatási és ideológiai munkájának egyik legfontosabb területe lesz, mert a vélt, vagy ténylegesen meglévő nemzeti ellentétek, súrlódások sokat árthatnak. Nem hányhatunk szemet, mindig a valóságos helyzet a döntő, a kényes kérdéseket is tisztázni kell. A múltban nem egyszer pillanatnyi megoldásokhoz folyamodtunk, csak a kérdések elmérgesedésének csökkentésén fáradoztunk csupán.

DOBOS L.: Közelíteni akartunk, rokonítani kívántuk szellemi életünket a szlovák kultúrával. A szándék nemes volt, de a megvalósítás felháborító egyoldalúságokhoz vezetett. Nemzetiségi kultúránk társítandó és társuló tényezővé degradálódott. Lebecsültük a szellemi közösségeken belül ható emberi, történelmi és nemzeti törvényeket. Elfelejtettük, hogy az emberi és a nemzeti együttélés, illetve közeledés nem akciók, hanem hosszantartó folyamat kérdése. Egy folyamatot politikai tapintattal lehet ugyan egyengetni, de nem lehet erőszakolni. Barátságot sem lehet erőszakolni. Egyetlen emberi viszonyt sem lehet felülről elrendelni, megszervezni. Emlékszünk, egész sor intézkedés látott napvilágot, amely az együttélést, a hazafias nevelést hivatott biztosítani. Megszűnt a Magyar Népművészeti Együttes, önálló könyvkiadónkat a Tátrán kiadó részévé tették, ezt követték az iskolák, az óvodák egyesítései. Az intézkedések célja volt, hogy szervezett szlovák-magyar egyesítéssel, egységes szervezeten belül közvetlenebb emDr. SZABÓ REZSŐ

béri eszmék, kapcsolatok alakuljanak ki. És a következmény: egészségtelen fejlődő intézmények másod- és harmadrendű fiókszervezetié sorvadtak. Nem akarok mindent tagadni, de ha feltesszük a kérdést, mi volt mindennek a haszna, zavartan keresgéljük a választ. Ellenkezést, egész sor tiltakozást, beadványok, kérvények stb. egész sorát redményezte.

SZŐKE J.: Itt a Csemadok KB és az írószövetség íagyar Tagozatának beadványaira gondolsz?

DOBOS L.: Nem csak. De mi ellen is tiltakoztunk? Függőségi viszony és alárendeltség ellen, s ami mögötte meghúzódik, a bizalmatlanság ellen. Az emberi méltóság, a humanizmus nevében kívántuk és kívánjuk, hogy a ránk tartozó dolgokban mi döntsünk, illetve azok, akiket erre megválasztunk. Bosszantó lenne, ha ezt szeparatizmusnak, vagy anarchikus törekvésnek magyaráznák. Elismerem a rendet, viszont a rend létrehozásában nekünk is helyünk, jogunk van. Szocialista nemzetiségi politikánk húsz esztendeje bizonyltja, hogy a nemzeti lét kiteljesedéséhez saját intézményekre van szükség. Ez érvényes úgy nemzeti, mint nemzetiségi viszonylatban. Minden más megoldás függőséget, alárendelt viszonyt jelent. Egy országban, a- hol több nemzet és nemzetiség él együtt, nem lehetnek fölé és alárendelt nemzetek, illetve nemzetiségek. Nem lehetnek vezetett és vezető nemzetek, megbízhatók és megbízhatatlanok. Ha ez mégis előfordul, az társadalmi defektushoz vezet. Az itteni magyar kisebbségnek szüksége van saját nemzetiségi intézményeire, szerveire, amelyeket sajátjának érez.

SZABÓ R.: Vagyis, ha eddig a nemzetiségi kérdés megoldásának csak a tárgya voltunk, a feladat, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának tárgyából, a megoldás aktív tényezőjévé lépjünk elő. Minden nemzet vágy nemzetiség teljes jogegyenlőségét, aktivitását három tartóoszlop támasztja alá. Az egyik: a tényleges politikai-közigazgatási hatalomban való gyakorlati részvétel, a másik: a társadalmi szervezettség, a harmadik: a kultúra és

tudományos élet kibontakoztatása feltételeinek megteremtése.

SZŐKE J.: Tehát ahhoz a ponthoz jutottunk, hogy miként tovább? Rádióban, televízióban és a sajtóban sok szó esik az államhatalom jelenlegi aszimmetrikus modelljének fogyatékosságairól, a szlovák nemzeti szervek hátrányos helyzetéről. Szóba került a szimmetrikus, tehát föderatív államhatalmi berendezés lehetősége, ami azt jelentené, hogy külön cseh, külön szlovák államhatalmi szervek alakulnának és fölöttük egy közös, összállamhatalmi szerv létesülne. Szerintem a föderáció elveinek következetes betartása felveti a nemzetiségek állam- hatalmi szervei megalakításának gondolatát. Föderatív köztársaság az államalkotó nemzeteknek, saját államhatalmi szervek a nemzetiségeknek. Ez végeredményben megoldaná azokat a felgyülemlett problémákat, amelyekről eddig beszéltünk.

SZABÓ R.: Jelentené ez számunkra, hogy a törvényhozó szervekben, tehát a Szlovák Nemzeti Tanácsban, illetve a Nemzetgyűlésben a képviselőkből és meghívott szakemberekből nemzetiségi képviselő- bizottságot kellene felállítani, amely beleszólási és döntési joggal rendelkezne a nemzetiséget érintő kérdésekben. Ennek megfelelően kellene felépíteni az államapparátust, a kormány, illetve a SZNT elnöksége mellett. Párhuzamos szerveket kellene életre hívni a kerületi és a járási nemzeti bizottságok választott szerveiben is. A kérdés megoldását nagy mértékben megkönnyítené a járásoknak, illetve a közigazgatási körzeteknek olyan elrendezése, amely figyelembe venné a lakosság nemzetiségi összetételét is. A nemzetiségi államhatalmi szervek megteremtése mellett szükséges az a nemzetiségi statútum is, amelyre a párt KB-a már régebben határozatot hozott. Ennek fontos része a nyelvi jogok biztosítása, a funkciók kulcs szerinti elosztása, az iskolatörvény és a különleges nemzetiségi jogok törvénye. Ezenkívül intézményekkel kell biztosítani kulturális és tudományos életünk szükségleteit. Se hely, se idő nincs most arra. hogy mindezt részletesen kifejtsük, indokoljuk. Csupán felvázoltam problémáink megoldásának egyik lehetőségét.

DOBOS L.: Szabó elvtárssal lényegében egyetértek. Az elmúlt hetekben sok szó esett a szlovák és cseh nemzet államjogi helyzetének rendezéséről. Ügy hiszem, hogy ez szükséges és elkerülhetetlen. Viszont természetesnek tartom, hogy ezzel egyidőben és ennek részeként sor kerüljön a szlovákiai magyarság államjogi helyzetének rendezésére is. A múltról már beszéltünk. Gondolom, hogy a jelenlegi helyzet szinte kikényszeríti a realitásoknak megfelelő megoldást: nevezetesen az ön- kormányzat, a nemzetiségi önigazgatás elvének érvényesítését. Az esetleges szimmetrikus államhatalmi rendszer következetes megvalósítása ezt valóban szükségessé teszi.

SZŐKE J.: Ügy gondolom, szükséges Itt kihangsúlyozni: nem területi elkülönülésre gondolunk, hanem a lakosság nemzetiségi összetételének megfelelő községi, városi és járási Önigazgatásra, felsőbb szinten pedig a nemzetiségek államhatalmi szervei megteremtésére, a szlovák és cseh nemzeti,• valamint összállami szervek mellett. Területi elkülönülés lehetetlen, hiszen a csehszlovákiai magyarság az ország dél! határán hosszú keskeny csíkban helyezkedik el, amelyet itt-ott szlovák nyelv* területek szakítanak meg, másrészt a komplett magyar nyelvű területeken belül is régi vagy újabb települések alkotnak önálló szlovák nyelvszigeteket.

DOBOS L.: Igen, ez így van. Az 1960-as területi átszervezésnél sajnos nem vették figyelembe a lakosság nemzetiségi összetételét. S többek között ez az oka annak, hogy létrehozott új. vegyes lakosságú járásokban sok konfliktusra került sor. Ügy gondolom, helyes lenne felülvizsgálni a területi átszervezést és ahol szükségesnek mutatkozik, korrigálni. Beszélnünk kéne Szlovákia déli részeinek gazdasági problémáiról is, de ez a rendkívül fontos téma nem fér a mai beszélgetésünkbe. Talán később erre is sort kerítünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindaz, amit mondtunk, csupán elképzelés, javaslat. Politikusok és szakemberek dolga, hogy megítéljék. A lényég egy: közös államunk keretein belül rendezni kell a nemzetiségek állam- jogi ügyét is.

SZŐKE J.: Igen, ehhez kell a legmegfelelőbb formát, módot megtalálnunk.

SZABÓ R.: A magnószalag csökkenése mutatja, hogy a mai kerekasztal-beszélgetésnek a vége felé járunk, s ha a beszélgetés befejeztével próbáljuk összefoglalni, amit mondottunk és hallottunk, akkor az az érzés erősödik bennem, hogy a reális szükséglet hozta létre nemcsak a beszélgetést, hanem a beszélgetés során felmerült gondolatokat, javaslatokat is. Azt hiszem, a reális helyzet megkívánja, hogy az idők folyamán újból és újból elővegyük ezt a témát és mindig az adott helyzetnek megfelelően keressük a lehető legjobb megoldást, mivel a történelem igazolja azt az örök igazságot, hogy ami egy népcsoportnak — legyen az nemzetiség, kisebbség vagy nemzet, rossz, az állam egészének is rossz, és fordítva, a jó az egész államnak használ. A KB ülése kapukat, szelepeket nyitott és Dubcek elvtárs a februári ünnepi beszédében nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy sem államhatalmunknak, sem mozgalmunknak nem tesz jó szolgálatot az, aki minden nemzeti aktivitásban gyanúsat lát. Pártunk, a KB mindent megtesz nemzeteink, nemzetiségeink és csehszlovák államiságunk megszilárdítása érdekében. Póruljár mindenki, otthon éppúgy, mint külföldön, aki' nemzeteink kötelékeinek gyöngülésére spekulál. Nekünk is szilárd meggyőződésünk, hogy minden előre mutató kezdeményezés, minden újabb megoldás, minden nemzeti és emberi kiteljesedés szilárdítja a szocializmust, szilárdítja hazánkat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot.

SZŐKE J.: Azt hiszem, nagyon hasznos volt elbeszélgetni nemzetiségi jövőnkről. Remélem, hogy a további véleménycseréinken ismét találkozunk.

w A beszélgetést vezette: Szőke Józse|