Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-12 / 11. szám
2 új ifjúság KRÓNIKA • 1888 március 13-án született Anton Szemjonovics Makarenko neves szovjet pedagógus. • 1928 március 13-án halt meg Franc Alekszejevics Ruj bo orosz festő. • 1794 március 14-én született Bem József, a magyar szabadságharc legendás hírű tábornoka. • 1883 március 14-én halt meg Mar* Károly, a tudományos szocializmus megalapítója • 1848 március 15-én vette kezdetét a magyar szabadságharc. • 1908 március 15-én jelent meg Losoncon a Népjog című folyóirat első száma. • 1859 március 16-án született Alek- szander Sztyepanovics Popov, orosz fizikus. • 1907 március 16-án jelent meg Kassán a Kassai Munkás első száma. • 1782 március 17-én halt meg Daniel Bernoulli svájci fizikus és matematikus. • 1950 március 17-én halt meg Irene Jo- liot-Curie a rádium-kutatás kimagasló egyénisége. • 1842 március 18-án született Stephane Mallarmé francia költő. • 1844 március 18-án született Nyikoláj Andrejevics Rim- szkij Korzakov az orosz klasz- szikus zene kiváló mestere. • 1883 március 19-én született Fjodor Andrejevics Szergejev neves orosz forradalmár. • 1900 március 19-én született Frederic Joliot Curie kiváló franeia fizikus. • TAVASZI SZÄNTÄS Meg! Mondanám erősen és nyomatékkai, ha nem kellene elgondolkozni a címben feltett kérdésen. Ugyanis csupán arról van szó, hogy hozzászoktunk, vagv ha úgy tetszik, hozzászoktattak bennünket egy bizonyos gondolkodásmódhoz, amelynek keretein belül éltünk vagy nem éltünk az adott lehetőségekkel. Nemzetiségi létünket, annak folyását, fejlődését másokra bíztuk és bízták. Megelégedtünk annyival, hogy majd csak lassan megengedik ezt is, azt is, elintézik ezt is, azt is. Várakoztunk és várakozunk néha még most is. Szabad ezt, szabad azt — kérdezgettük és kérdezgetjük egymástól. De egyelőre hagyom az eszmefuttatást, inkább az elmondottakra illusztrációképpen i- dézek egy levelet, amelyet az elmúlt héten kapott az Oj Ifjúság szerkesztősége. íme a levél teljes szövege: „Az Önök által szerkesztett újság foglalkozik a haladó hagyományok ápolásával is, ezért bátorkodom kérdéssel fordulni a tisztelt szerkesztőséghez. Közeledik március tizenötödike, az 1848-as szabadságharc kitörésének 120-ik évfordulója. A haladó hagyományaink ápolása érdekében szeretnénk megemlékezni e jelentős évfordulóról. Kérem, szíveskedjenek utánajárni, hogy milyen formában lehetséges a megemlékezések megtartása. Szeretnénk elkerülni a félreértéseket, mint például tavaly történt. Ifjúsági Klubunk delegációt küldött a Petőfi szobor megkoszorúzásához, és a tények elferditése alapján Cse- madok szervezetünket is komoly bírálat érte. Kérem ezért, szíveskedjenek közölni, hogy március 15-ikét, mely nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szempontból is jelentős esemény volt, milyen formában emlékezhetünk meg róla méltóképpen." Kedves levélíró! Szívesen tettünk eleget kérésének, és utánajártunk az egésznek. Biztos forrásokból tudjuk, és ezt szívesen tudatjuk Önnel is, hogy Bratislavában méltóképpen készülnek e jelentős évforduló megünneplésére. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Csema- dok Központi Bizottsága, az 1- rószövetség, valamint az Újságíró Szövetség Magyar Szekciója a József Attila Ifjúsági Klub ünnepélyes keretek között március 15-én megkoszorúzza a ligetfalusi parkban lévő Petőfi szobrot. Egyelőre még nincs tudomásunk arról, hogy másutt is készülnek-e március 15-ének a megünneplésére. E válasz írása közben sokat gondolkodtam azon, hogy elkezdem bizonygatni az 1848- as szabadságharc jelentőségét, hatását. Nem teszem, hiszen ezt az évforduló alkalmából megteszik újságjaink, valamint a helyi ünnepségek szónokai. Csupán arra törekedtem, ha valahol még valakik ezek után is pirosra, illetve tilosra állítják a szemafórt, azok nem veszik észre, hogy körülöttünk az őszinteség és az igazság jegyében zajlik az élet. Az, aki figyelemmel kíséri az utóbbi hónapok eseményeit, azt a demokratizálódási folyamatot, amely hazánkban végbemegy, nem vonhatja kétségbe, hogy az elmúlt évek hibáit megfontoltan és őszintén távolítják el életünkből. Ez nemcsak gazdasági, hanem nemzetiségi életünkre is vonatkozik. Ápolni kell mindent, ami haladó volt. A forradalomnak és vezetőinek tévedései is lehetLEVELEK vélemények HÍREK nek. Nem kétséges ez 1848-al kapcsolatban sem. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is kötelességünk a szabadságharc szellemét őrizni, hirdetni. Különben hálátlanok lennénk e- lődeinkkel szemben. Bocsánat, hogy arra még nem adtam választ, milyen formában lehetséges a megemlékezés megtartása. Természetesen, hogy a nyilvánosság előtt egy szép ünnepi beszéddel, a- melyben a szabadságharcot méltatnák. Lehet néhány Petőfi vers is, hiszen ő volt egyik központi hőse a forradalomnak. De nem folytatom, hiszen mindenütt vannak ügyes szervezők és rendezők, akik széppé tudják varázsolni az ünnepélyt. Végezetül csupán annyit. Nem csak lehet, hanem kell ápolni haladó hagyományainkat, és ezek között március 15-é- nek eszméjét is. őszinte üdvözlettel: Csikmák Imre ’V W:. % 1 9 Kultúrpalotát avattak Azon az utolsó februári szombat-vasárnapon jártam Szilicén, amikor ott a kultúr- ház avatási ünnepségei zajlottak. Hol van Szilice? Gombaszögtől följebb még, u-alakot felvett meredek hegyi út végén, hegyek-dombok-erdők-pa- takok között', jóval a tengerszint fölött. A kultúrház — én ugyan kul- túroalotának nevezném inkább, — hatalmas, emeletes, sok-he- lyiségű, parkettes, erkélyes, é- vek hosszú során át épült, több mint kétmillió koronába került. Ennek: az összegnek csaknem a felét maguk a szi- liceiek adták össze, társadalmi munkában. Nem tudom, hány ilyen reprezentatív művelődési' rháza van az országnak. Én ilyet sehol nem láttam még. Szabó László, a HNB elnöke néhány röviu- mondatban számol be a kultúrház történetéről. Később hallom csak, a sziliceiektől. hogy ez a létesítmény, ez a kápráztató kultúr- központ nagyon sokban köszönheti létét Szabó Lászlónak, a- ki szervezte a fiatalokat és i- dősebbeket, intézte az ügyesbajos dolgokat az építkezés körül. Szabó Lászlóra nem hallottam egy rossz szót szólni, egy epés megjegyzést sem Szilicén. Szeretik az emberek. Ennek ékes bizonyítéka az is. hogy már húsz esztendeje látja el a falu elnöki vagy titkári tisztjét. A kultúrház avatása össze volt kapcsolva a helyi jól működő szövetkezet évzáró ünnepségével. Ez a hétvége nemcsak Szilice, hanem az egész környék nagy napja volt. Még olyan csábító tévé-műsor sem tudott konkurrálni, mint a táncdalénekesek parádéja, a Made in Hungary. A helyi színjátszók bemutatták a Jegygyűrű a mellényzsebben c. darabot, és utána állt a bál. Remek bort lehetett inni, toronyait, finom gulyást ehetett hozzá az ember, és ha kedve kerekedett, táncolhatott egyet a vadonatúj parketten. A falunak nincs sok lakosa. Felmerül a kérdés: ki tudják-e majd vajon használni a helyiek ezt a fényűzően berendezett épületet? Ha a helyiek nem is, a járás biztosan. Itt kívánják például megrendezni a közeljövőben a rozsnyői járás táncdalénekeseinek gála- hangversenyét az Oj Ifjúság díjáért folyó járási vetélkedő után. A Szilicén töltött napok a- latt minden nagyon, tetszett. Panasz csak az időjárásra lehetett: köd borította a szili- cei fennsíkot és zuhogott az eső, akár ősszel. Dehát erről már sem a sziliceiek, sem a faluba érkezett vendégek nem tehettek. b. gy. Unatkozik az ifjú NEMZEDÉK?! A rybárpolei V. I. Lenin üzemben közvéleménykutatást; végeztek az Irányban, hogy mit is csinálnak valójában a fiata* lók a szabad idejükben. Fiatal lányokról, asszonyok*# van szó, azokról, akik az internátusbán laknak. De valójában hol az igazság? És miért kértek véleményt éppen a 16-26 év közötti nőktől? Elsősorban azért, mert az ü* zemben túlnyomórészt nők dolgoznak és internátusbán lak* nak. A többi nő bejár a környpző falvakból. Figyelembevették a dolgozó nők korát, munkahelyüket, s azt, mióta dolgoznak az üzemben. Megállapították, hogy a nők érdeklődési köre nagyon is kü* lönböző. A leányok 40 százaléka beismerte, hogy szabad ide* jében úgyszólván semmit sem tesz, csak pihen. Más adatok azt bizonyítják, hogy a fiatalok legszívesebben moziba és tán* colni járnak. A lányok unalomról panaszkodnak. Ruzomberok ugyan kis város, de azért jelentős a kultúrélete. Ha valaki minden kulturális eseményen ott akarna lenni, hát a szabad idejéből nem is futná. ♦ hol HÄT A HIBA? A lányok talán közömbösek, nem vágyódnak kulturális élét után, vagy valahol máshol kell az okot keresni? Először is választ kell kapni arra az alapvető kérdésre, mit csinálnak valójában a munka után? Kezdjük talán az inter* nátusi élettel. Egyik szoba olyan mint a másik, négy ágy, székek, itt-ott virágváza vagy egy kép. A leányok ágyaikon ülnek, s ha nem alszanak az éjjeli mű-' szak után, vagy nem készülnek táncmulatságra, hát akkor az unalmat űzik; kötnek. Még rezsójuk sincs, amin *gy kávét, teát lehetne megfőzni, nines egy meghitt sarok, ahol egy kis magánbeszélgetésre lehetne leülni. Nincsenek szórakoztatási eszközök, s az egész úgy néz ki, mint valami szálloda-félé. Azonban nemcsak Rybárpolen ilyen a helyzet, máshol is ha* sonló kép fogadja az embert. ♦ A MÁSODIK OTTHON? Az üzem nem otthont, de internátust teremtett a fiatalok számára. A nevelők is inkább felügyelőknek tűnnek. Nem tudták a fiatalok bizalmát megnyerni, s így aztán sokszor nincs, akitől tanácsot kérjenek. Pedig a kollektív élet, a fiatalok egymás iránti viszonya, és egész sor más probléma tolakodik elő. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a leá* nyok egy része faluról került az üzembe, más szemlélettel. Otthon más volt az életük, szokásaik, mint itt. Ezek a dől* gozók aztán új problémák előtt állnak, nehezen találják fel magukat, alkotóképességük pang. ♦ AZ ÜZEM SOK MINDENT TEHET Fordítsuk meg az érem oldalát. Mit tesz az üzem az érdé* kükben? Eddig már sok mindent tett. A múltban volt szín* játszás, esztrádműsorok, de mindez a múlté. Vendégszerep* lésre jár ugyan színtársulat, de a látogatottság nagyon gyér. Az üzemi klub ugyan működik, de az érdeklődés csekély. A klub titkára a sikertelenség láttán búnak eresztette a fejét. Mindent összevetve s felmérve, arra a következtetésre ju* tottak a megkérdezetteknél, hogy 47 százalékuknak egyálta* Ián nincs terve továbbképzésüket illetően. Az a céljuk, hogy minél előbb férjhez menjenek, s otthagyják az üzemet. Artúr Mydlo az üzemben — az említett tényezőket felmér* ve — nagy munkát végzett a közvéleménykutatással, amely a munka és a szabad idő kérdését illeti. Megállapították, hogy a közömbösség nem oka, csupán következménye a tények láncolatának. A kezdeményezést csak az érdeklődő ember fejleszti. A lányok többsége azonban nem tudja, milyen i* ránban érdeklődjön. Az üzem nyújtotta lehetőség — habár nem kevés — sokaknak nem felel meg. Az üzemnek specifikus problémái vannak, s így nagyszámú nőt hoz össze a munkakör. Érthető, hogy kisebb az érdeklődés a műszaki tárgyú filmek, iskolázások, fotókörök és másféle dolgok i- ránt, amelyek más üzemekben uralkodó szerepet játszanak. Itt más tartalom kell, más módon kell az érdeklődésüket fel* karolni. Eddig például a leányok úgy kötöttek, amint azt otthon tanulták. Képzőművészeti és esztétikai nevelésükkel senki sem foglalkozott, akárcsak ismereteik gyarapításával, főleg ami a lakáskultúrát, a korszerű háztartást és a gyermeknevelést illeti. Az üzemben étről a kérdésről már sok sző esett s nemsokára kétéves esti tanfolyamot indítanak, amely felkészíti a leányokat a családi életre. A családi élet elméletéről fokozatosan áttérnek szépérzékük fejlesztésére, a társadalomtudományok megismerésére, var- rási és főzési gyakorlati munkára. Helyes az a nézet, hogy a szövőnők vagy más munkásleányok férjhezmenésük után is maradjanak az üzemben, s a gyár érdeke is, hogy erre az i* dőszakra tudást biztosítson számukra,, főleg családi és háztartási szempontból. Elmondhatjuk hát, hogy alakul a dolgozók átformálódása, mégpedig a kívánatos irányban. Az internátusbán lakó leányok iránt a társadalmi szervezetek mutatnak érdeklődést;' sok szó esik a szabad idő célszerű kihasználásáról, s a ru- zomberokiak figyelemmel kísérik dolgozóikat. S bizony a fiúk is alaposan megnézik a leányokat, hogyan öltözködnek. Az elmondottak alapján arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy az üzem dolgozó leányai joggal érezhetik magukat mel- lőzötteknek, mivel nemtörődömségükért csak őket teszik felelőssé. ü ♦ BONYOLULT KÉRDÉSEK. Tanácsokat könnyű osztogatni, el lehet látni vele az embereket, de mindez nem elég. Az üzem élete azt bizonyítja, s nemcsak Rybárpolen, hogy igényes helyzetek állnak elő, pszichológiai jellegűek. Az üzemben négy évenként cserélődnek a munkaerők, a munkát 75,8 százalékra végzik el. Rámutattunk tehát arra. hogy milyen bonyolultak az emberi kapcsolatok, milyen érzékenyek, s milyen a súlya a közvélemény tekintélyének. Nem kevés a követelmény, amely a fiatalokra hárul. Mert nemcsak dolgozni kell megtanulni, de az életre is fel kell készülni, mégpedig sokoldalúan és alaposan, hogy a családi élet jó kerékvágásban haladhasson. S ez nemcsak feladat, de egyúttal kötelesség is. Megünnepeljük-e március 15-ét?
