Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-11 / 15. szám

6 ui ifiusag Április, azerdűk hónapja Dehogyis bontakozna ki teljes pompájában egyszerre! Sokkal szerényebb, szémérme- t'esebb annál. Megrémítené az ijedős őzikéket, nyuszikat, elkápráztatná a mezők hu- nyorgató vakondjait. Nem céda a tavasz, amely az első füttyszóra díszbe vágja magát! Sok gond, és még több munka szakad áprilisban az Állami Erdőgazdaság dolgozóira. Áprilisban kezdődik a palánták kiültetése, a fásítás, az erdősítés. Az utóbbi időben sokhelyütt felhagytak a facsemeték őszi ültetésével, mert gyakran kifagytak, ha ke­mény tél köszöntött be. A legújabb tapasztalatok szerint nálunk a kerekes traktor vált be legjobban az erdőgazdaságban. Mozgékonyabb, fürgébb, s főleg hegyes vidéken jobb hasznát veszik, mint az ormótlan lánctalpasnak. Csehszlovákiában ma már csaknem ma­radéktalanul gépesítettük az erdőgazdálkodást, beleértve a faközelítést. Fakitermelés és fadöntés tekintetében azonban nem sikerült még teljes mértékben meghonosítanunk a gépesítést. De a legkorszerűbb gépesítési vívmányok ellenére továbbra is a 16 ma­rad az erdész nélkülözhetetlen segítőtársa. A hegyi körzetek nehéz terepén csakis a ló állja meg a „sarat“, mert a traktor nem egyszer felborulással fenyeget. Köztudomású, hogy a régebbi rendszerek valóságos rablógazdálkodást folytattak Szlovákia erdeiben. Pártunk és kormányunk kezdeményezésére már 1963-ban erélyes intézekedéseket foganatosítottunk a hiányok pótlására. Főleg Közép-Szlovákiában meg­kezdtük a nagymérvű újrafásítást. Ugyancsak hozzáláttunk a magas hegyek lejtőinek fásításához borókafenyővel, hogy megakadályozzuk a föld-, görgeteg- és hó lavinák képződését, pusztítását. Egyúttal gyorsan növő faféleségek — nyár- és fűzfák — ülte­tése biztosítja faállományunk ütemesebb növelését. Bebizonyosodott, hogy az erdők kíméletlen, tervszerűtlen irtása károsan befolyásolja a környék éghajlatát is. Elapasztja az erdei források vizét, csökkenti a talajnedvessé­get a terméshozamot. A hegyi körzetekben ilyenkor beáll a karsztosodás, a talaj pusz­tulása, de a síkságon is sivatagi jelleget ölt a vidék. Szemléletes példa erre a bratis- lavai Zergehely délkeleti nyúlványán elénk táruló vigasztalan látvány! Fontos feladatok várnak az Állami Erdőgazdaság szlovákiai szakágazatára. Előzetes tervek szerint idén be kell fejeznie csaknem 800 ezer erdei köbméter széltörte fa el­szállítását és feldolgozását. Tervbe vette továbbá közel kétmillió köbméter tűlevelű, és megközelítőleg ugyanannyi lomblevelű fa idei kitermelését. Felbecsülhetetlen értékű erdeioket főleg tavasszal fenyegeti az erdőtűz heveny ve­szélye. Ilyenkor még gyúlékony a száraz avar, amihez hozzájárul a sok kiránduló nem­törődömsége, felelőtlensége. A fürdőidény beálltáig rengeteg sétáló lepi el főleg a vá­roskörnyéki erdőket. Szalonnát pirítanak, vagy puszta szórakozásból tüzet raknak, ae elfojtásával már nem törődnek. Azt se bánják, vagy nem tudatosítják, hogy hanyagsá­gukkal milliós károkat okoznak népgazdaságunknak. Ne éljünk tehát vissza azzal a bölcs“ mondással, hogy hiszen „erdőben vagyunk!“ Ne tördeljünk ágakat, gallyakat, iie verdessük le a levelét, ne hessegessük az amúgy is megtizedelt erdei vadat, amely keservesen átvészelte a tél borzalmait és nyugalomra van szüksége, mmt a hosszú be- teqséqből felépülő embernek. Legyünk fegyelmezett, hálás csodától a természet néma szimfóniájának, ne alacsonyodjunk le rontó pálokká! Maradjunk az erdőben is - em­berek! ‘ K­LEVELEZNÉNK - ISMERKEDNÉNK m 8»“ 0 Horváth Éva, Győr, III. kér. Otthon út 24. Magyarország: Általános témákról levelezne ma­gyarul, 17 éves gimná­ziumi tanuló. 0 Németh Mihály, Lenti 6783/9, Magyaror­szág: Különböző témák­ról levelezne és ismer­kedne, 22 éves. 0 Pinke István, Pri- beta, Nádražná ul. č. 89, okr. Komárno, ČSSR: Magyarul és oroszul le­velezne, 15 éves. 0 Gólya Miklós, Nyír­bogát, Kossuth utca 47, Magyarország: Különböző témákról levelezne ma­gyarul és ismerkedne, 22 éves autó- és motor­szerelő. 0 Oláh Rozália, Öhld IV. M. Magyarország: Magyarul levelezne szt- nészkép-gyüjtésről, 18 éves. 0 Bíró Márta, Buda­pest XVII. kér., Rákos­liget XVII., u. 14. sz.: Magyarország: Különféle témákról levelezne ma­gyarul. 15 éves. 0 Gechter Ilona, Bu­dapest IV. kér., Asadi út 35, Magyarország: Kép­zőművészetről, irodalom­ról levelezne magyarul, 17 éves diáklány. 0 Simon Ágnes, Já- nosháza, Dózsa György utca 43, Vas megye, Magyarország: Magyarul, németül levelezne sport­ról, zenéről, 18 éves gimnáziumi tanuló. 0 Szabó László, Sala- bachsgatan 13, Uppsala, Švédsko: Magyarul és svédül levelezne külön­böző témákról. 0 Farkas Ferenc, Lenti P. f. 6783/D/41, Magyarország: Különféle témákról levelezne ma­gyarul 21 éves. ORSZÁGSZERTE KÉSZÜLŐD­NEK A FIATALOK A CSISZ V. KONGRESSZUSÁRA. Ez a kongresszus nagy ese­mény lesz az ifjúsági szövet­ség történetében. Erről tanús­kodnak az előkészületek is. A CSISZ évzáró taggyűlésein számos javaslat hangzott el a szervezeti munka további meg­javítására. A fiatalok egyben állást foglaltak a kongresszu­si anyaggal kapcsolatban. A dunaszerdahelyi járásban is befejeződtek az évzáró tag­sági gyűlések. A fiatalok rea­gálnak minden olyan változás­ra, amely összefüggésben áll munkahelyükkel és alapszerve­zetük tevékenységével. A gyű­léseken számos kötelezettség­vállalást fogadtak el, hogy ez­zel is hozzájáruljanak munka­helyük előirányzott terveinek teljesítéséhez. Rátértünk a nemzetgazdaság új irányítására, amely a ter­melés minden szakaszán ko­moly követelményt szab a kö­rülményeknek megfelelően. Ez a mezőgazdasági üzemekre is érvényes, ahol az utóbbi idő­ben egyre több fiatal találja meg a helyét. A dunaszerdahe­lyi járás sok szövetkezetében a fiatalok munkaversenyre hív­ják fel a szomszédos EFSZ-ek fiatal mezőgazdasági dolgozóit. Most a CSISZ V. kongresszusa előtti időszakban különösen Szemem a 'járókelők között futkározott, de nem látott semmit. El voltam foglalva a gondolataimmal. Ica ott ült mellettem, és olvasott. Először furcsállotta a helyzetet. Csak­ugyan szokatlan, de nem szí­vesen bonyolítottam volna le az iskolában ezt a beszélge­tést. Elvégre ő már érettségi­zett, komoly felnőtt. Saját ke­resete van. Talán még félre is értette, hogy telefonáltam ne­ki, és meghívtam ide a presz- szóba. Lehet, hogy valami ba­ráti randevúra számított. Ügy is öltözött. Nagyon csinos volt. Egy keveset ki volt festve, és még billegette is magát, ami­kor megérkezett. De már az első pár mondatból megértette, hogy osztályfőnöki megbeszé­lésre hívtam. S most olvas. E- lőrebukott fejjel, szaggatott, halk lihegéssel. Nem tudtam, hogy mi játszódik le benne. Lehet, hogy az asztalra dobja a levelet, és magyarázkodni fog. Kardoskodni kezd vélt i- gaza mellett. Hogy érvekkel fogja oltalmazni jussát. Vagy talán mégsem? A hét elején tette le az asz­talomra a levelet Anikó, az is­kola irodása. Nem posta hozta, személyesen adta le az egyik tavaly érettségizett kislány é- desanyja — mondta. Ica édes­anyja írta a levelet, amit szo­morú szívvel olvastam végig: KEDVES TANÁR ÜR! Nagyon kérem, ne haragud­jon, hogy soraimmal zavarom. Tudom, hogy rengeteg dolga van ilyenkor, de remélem, nem utasítja vissza, ha segítséget kér valaki. Még akkor sem, ha olyan édesanya kéri, akinek a kislánya már nem jár magá­hoz. Nem is nagyon tudnék máshoz fordulni a bánatommal. Ugyanis a kislányom, Ica, a múlt héten megkapta az első fizetését, és utolsó fillérig el­költötte. Nem mondom, hogy felesleges dolgokat vásárolt. Mindenre valóban szüksége volt. De mégis. Nagyon rosszul esett nekem. Azt hittem, hogy az első fizetését nekem adja. Nehogy azt higyje, hogy ma­gamra, vagy a háztartásra köl­töttem volna. Nem azért, ha­nem mert akkor láthattam vol­na, hogy hozzám siet akkor is, Lelkesedéssel készülnek i kongresszusra nagy jelentősége van e köte­lezettségvállalásoknak. Érdemes felfigyelni a gom­bai Állami Gazdaság csallóköz- csütörtöki, vörösmajori, és gombai üzemrészleg fiataljai­nak felhívására. Felszólítják az ország valamennyi mezőgazda­ságban dolgozó fiataljait, hogy kapcsolódjanak be a kong­resszus előtti munkaversenybe. Azt is célul tűzték ki, hogy megszerzik a „CSISZ V. kong­resszusának farmja“ büszke cí­mét. Vállalásaik szerint közel egy­millió korona nyereségre tett szert az állami gazdaság. Fel­vetődhet a kérdés, nem sok-e ez három CSISZ szervezet ré­széről? A fiatalok bizonyára tudják, mit vállalnak, erről meggyőződhettünk az alapszer­vezetek évzáró tagsági gyűlé­sein is. Például a baromfite­nyésztő részlegen dolgozó fia­talok képesek- vállalásaik tel­jesítésére, sőt még sokkal többre is. Az üzem vezetősége elégedett a fiatalok eddigi munkájával és anyagilag ösz­tönzi őket még jobb eredmé­nyek elérésére. Gombán, Akin- sin Zsuzsa és Lengyel Éva, a- kik szintén baromfitenyésztők, elmondták, hogy havi kerese­tük meghaladja az 1700 koro­nát. Ezentúl még többre szá­mítanak, mert a kitermelt mennyiség szerint jutalomban is részesülnek. Ha figyelembe vesszük kötelezettségvállalásu­Áz első fizetés ha neki yjm, valamije. Mert hosszú éveken keresztül tőlem kért, ha kellett valami. Ruha, étel, vagy apróságok. Tudta, hogy nem jön hiába, hisz so­ha nem volt semmiben hiánya. Adtam. Arra gondoltam, hogy lesz idő, amikor könnyebb lesz, amikor kettőnk keresetéből gazdálkodhatunk. S most eljött. Leérettségizett, oklevelet szer­zett. munkahelyet és fizetést kapott, és eszébe sem jutott, hogy hazaadja a pénzt. Vagy egy részét. Szólhattam volna neki. Te, lány, ez így nem lesz jó. Neked is hozzá kell járul­nod a kiadásokhoz. És akkor bizonyosan adott volna annyit, amennyit kérek. Szó nélkül, jó szívvel. De az valahogy nem jött a számra. Ügy gondoltam, ezt neki kell éreznie, és szó nélkül kellene adnia. Mert így az igazi. Tudja, kedves tanár úr, i- lyenkor minden eszébe jut az embernek. Mert a keserű gon­dolatok ilyenek. Egyik szüli a másikat, az meg a harmadikat. Azután se vége, se hossza a szomorúságnak. És ha eddig nem mondtam el neki, most már nem fogom elmondani, hogy milyen nehezen neveltem. Ö csak annyit tud, hogy ket­ten vagyunk, s egy fizetésből tartottam el. De hogy milyen nehéz volt akkor, amikor még az édesapja is élt, arról sem­mit sem tud. Ne is tudja meg. Mert az édesapja, isten nyu­gosztalja, nem akarok rosszat mondani a halottról, — nagyon sok szomorúságot okozott. Szénlehordó volt, s tudja, ta­nár úr, az ilyennek minden le­csúszik a torkán. Poros mun­ka — mondják, és azt hiszik, ez mindenre mentség. Bizony, nagyon sokszor valami ruha­darabot kellett eladni magam­ról, hogy Icának legyen vala­mije. Nem mondhatom, hogy a férjem nem szeretett bennün­ket, mert akkor hazudnék. Ha józan volt, játszott vele, becéz- gette a kislányt, még nekem is kedveseket mondott. Mert jó­lelkű volt. De ha ivott, nem le­hetett vele lenni. Durva volt, amíg pénz akadt a házban. O- da kellett neki adni az utolsó fillérig, mert még ütni is ké­pes volt az italért. De én hall­gattam, csak nem veszítem el a kislányom apját — gondol-1 kát, elhisszük, hogy a mező­gazdaságban dolgozó fiatalok ma ugyanúgy keresnek, mint az iparban dolgozók. A CSISZ évzáró gyűlésén szó volt a szervezeti élet további fellendítéséről is. A tagok ma­guk adtak erre javaslatokat. Céljuk egy ifjúsági klubot lé­tesíteni, ahol esténként, illet­ve szabad idejükben érdeklő- désüknek megfelelően szóra­kozhatnak. A lehetőségek erre megvannak. A helyi nemzeti bi­zottság is támogatja őket eb­beli törekvésükben. Helyisé­get is bocsátanak rendelkezé­sükre. A tavasz folyamán sport­pályát létesítenek az állami gazdaság anyagi támogatásá­val. A fiúk megalakítják a CSISZ labdarúgó csapatát, a lányok pedig röp- és kézilab­da-csapatot szerveznek. De nemcsak Gombán igye­keznek a fiatalok, hanem a többi alapszervezetben is. Több helyen üzemi iskolát létesíte­nek, ahol szaktudásukat fog­ják bővíteni. Elismert szakte­kintélyeket hívnak majd előad­ni. Az üzemi iskola befejezé­sével tanulmányi kiránduláso­kat terveznek érdekesebb he­lyekre. Nemsokára megkezdik Csal- lóközcsütörtökön a baromfite­nyésztő kombinát építését, a- melynek a „CSISZ V. kong-, resszusának ifjúsági farmja“ nevet adják. Mácsai Gyula tam Ilyenkor. Azután meghalt. Egyszer betévedt hozzánk egy ember. Kőműves. Olyan hoz- zámvaló volt. Józan, becsüle­tes ember. Talán meg Is sze­rettem egy kicsit... Mert ho­gyisne, amikor igazán ember­számba vett. Elvett volna, ha Icát intézetbe adom. Mert — azt mondta — szereti a gye­reket, de az övé meghalt. O- lyan Ica-forma volt, és mindig a saját halott kislányára em­lékezne. Nem mentem hozzá. Pedig ott sürgölődött még egy darabig körülöttem. Azután el­tűnt. Biztosan talált magának más asszonyt. Azóta senki nincs nekem, csak Ica, akirő. azt hittem, hogy mindene vagyok. Mert ketten éltünk, minden szeretetünket egymásra paza­roltunk. Mi, ketten voltunk egy­másnak a férj, meg az apa. a család. S mindenki helyett is egymást szerettük. Tudja ta­nár úr, most is szeretjük egy­mást. Ez bizonyos. És ez a fi­zetésdolog sem zavarja meg ér­zéseinket. Csak valahogy nem il­lik bele az eddigiekbe. Mint­ha most valami más kezdődne. Ami eddig nem volt. S ettől nagyon félek. Mondja, kedves tanár úr: Hogy lesz most ez­után? Most más lesz ő? Vagy most csak kevesebb marad be­lőle nekem? Kérem, adjon tanácsot. Ha nem lenne terhére, levélben. Mert én is levélben írtam. így jobban tudom, mint szóban, jobban meg tudom magyarázni, mintha szavakkal ügyetlenked­nék. Vagy elsírnám magam, mert ha szóba kezdenék, úgy is az lenne a vége. Még egyszer kérem, legyen segítségemre, ha másképp nem, egypár sorral. Ilyenkor az is segít. És én nagyon hálás len­nék érte. Ica letette a levelet. Fele­melte a fejét. Rám nézett. Nem szólt egy szót sem, csak nagy szomorúság búsult a szemében. Gyorsan elbúcsúzott, és elsie­tett. Még egyszer feltűnt a be­járatnál. Kabátban, kalapban. És intett: a szájára tette az ujját. Hogy ne szóljak. Megér­tettem. Ne áruljam el anyunak a beszélgetést. Beleegyezően bólogattam vissza. Most már elrendeződik a dolog nél’ ülem is. Laki Pál. i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom