Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-13 / 24. szám
♦ % új ifjúság .. JÓKAI NAPOK 1967 II. A z irodalmi színpadok után került sor a színjátszók fesztiváljára, melyet a Bratislava Nivy-i Művelődési Ház állandó szlovák műkedvelő színpadának együttese nyitott meg Machiavelli Mandragóra c. komédiájával. Ľubomír Vajdička rendezésében egy rendkívül egyéni felfogásban kidolgozott, egységesen megkomponált előadást láttunk, mely szinte a beszéd és a színpadi mozgás páros choreografiája volt. Az érthetőség és a gondolati tisztaság markáns kifejező eszközéül szolgált a fehér színpadtér és az ízléses színes kosztümök. Az előadás megérdemelt sikert aratott. A CSEMADOK bratislavai helyi szervezete mellett működő Déryné színkör Figuéiredo: A róka meg a szőlő c. drámáját mutatta be. A Jőkai-napokra felújított előadás darabvaj lásztás szempontjából helyes. Az ókor nagy mesemondóját a szabadságeszme aktualizálja. Aezopusznak, a volt rabszolgának egyetlen vágya, hogy szabad legyen: „Minden ember megérett a szabadságra, minden ember érett arra, hogy meghaljon érte“. Sajnos, a drámának éppen ezt az eszmei mondanivalóját nem tudták érzékeltetni. Lőrinc János, rendkívül sokoldalú és lelkes vezető, de túlsókat vállalt magára. Talán a darab megrendezése is jobban sikerül, ha a főszerepet (Aezopus-t)' másra bízza. A szép és modern színpadkép kitűnő mozgási lehetőséget biztosított a szereplőknek. Közülük is ki kell emelnünk Krista Katit és Németh Vilmost. Trinner Nem angyal a feleségem c. zenés vígjátékát a kassai CSEMADOK színjátszó együttese mutatta be. Az előadás legfőbb érdeme, hogy a zenés vígjátékból nem csináltak hamis illúziókat keltő édeskés operettet. Ismerik a műfajt. Értenek hozzá. Tudják, hogy az ének és a tánc ma már^ nem lehet öncélú egy darabban, hanem eszköz az írói mondanivaló kifejezésére. A „Nem angyal a feleségemének van társadalmi mondanivalója és ezt a mondanivalót a kassaiak színvonalasan tolmácsolták. A három szereplő (Papp Katalin, elnyerté a legjobb női alakítás díját (harmónikus zenéi összhangban, jó színpadi mozgással, meglepő szép színpadi beszéddel és néhol kitűnő színészi játékkal oldotta meg feladatát. Spišák Géza rendező biztos kézzel mozgatta a három tehetséges szereplőt. Sikeres előadás volt. Kár, hogy a színpadkép mélyen alatta maradt a követelményeknek. A CSEMADOK losonci h. sz. mellett működő Madách színkör, Szakonyi Károly Életem Zsóka c. társadalmi drámáját mutatta be. A darab mondanivalója nagyon sűrítve talán ennyi: az ember ne legyen hűtlen az eszméihez, mert elbukik. Bár a losonci együttes sikerekben gazdag múltra tekint vissza, most mégis párhuzamot kell vonnunk az idei szereplésük és Szakonvi drámája között. A losonciak valahol „hűtlenek" lettek önmagukhoz. Előadásuk nem sikerült. Meggyőződésünk, hogy a jó szándék vezette őket egy mai magyar dráma színreviteléhez, de túlértékelték erejüket. Reméljük, hogy ez az „indiszponált- ság" csak átmeneti jelenség az együttes életében, és jövőre megvalósul Varga Ervin rendező vágya: mai dráma, a művészet modern eszközeivel. Megvan hozzá minden feltétele. A csoportnak igen tehetséges tagjai vannak (Jakab Rózsa, Dr. Csomó stb.) és a helyes rendezői koncepció körvonalait még ez a kidolgozatlan előadás is megvillantotta. A lévai járási népművelési ház „Garamvöl- gyi színháza“ Gyárfás M, Egérűt című szatirikus vígjátékát mutatták be. Mindent összevetve a lévaiak előadása méltó befejezése volt a színjátszó együttesek fesztiváljának. Nagy László rendező mindvégig érvényesíteni tudta a tempó-ritmus dinamikai egységet teremtő koncepcióját. Szűcs László modern színpadképe kellemes keretet adott a lelkes és tehetséges együttes dicséretre méltó játékának. (Zórád Aladár nyerte el a legjobb férfialakítás díját). A lévaiak előadását hosz- szan tartó taps fogadta és megérdemelten nyerték el a Fesztivál Nagydíját. Nagy László kapta a legjobb rendező diját, és meggyőződésünk, hogy ez az önmagával szemben is mind magasabb igényeket támasztó kultúr- munkás jövőre még feljebb emeli a színjátszók fesztiváljának mércéjét. Az idei Jókai-napok mennyiségi, és részben minőségi emelkedését talán a régi olimpiák kívánságával és jelmondatával zárjuk: „Altius, citius, fortius!" M. E. Bemutató 1967. május 27-én A SĽUK együttese Százhúsz fiatal állt a reflektorfényben, hogy két év munkájáról adjon számot. Hosszú hónapok alatt csiszolódott ki az a kétórás műsor, amellyel a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai bizottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában a közönség elé lépett. Vártuk, nagyon vártuk ezt a bemutatót, annál is inkább, mivel évekkel ezelőtt sokat Irtunk vagy személyesen vitatkoztunk együttesünk útkereséséről, vagy ha úgy tetszik, küldetéséről. Akkor is magunkénak váltottuk és most is magunkénak valljuk az együttest. A- karjuk és elvárjuk, hogy műsorát a mi életünkből avagy a mi múltunkból merítse. Ez a tény váltotta ki a vitát, ez osztotta a né- pieskedőkre és a moderneskedőkre a vitázók táborát. Emlékszem, hogy a lapok hasábjain nem tettek pontot a vita végére, gondolván, hogy majd az élet bizonyít, illetve hadd bizonyítson az együttes annyit, a- mennyire erejéből telik, amennyi kincset talál, ahogy azt a színpadra tudja vinni és érthetővé, elfogadhatóvá tudja tenni. Jól kell sáfárkodni a lehetőségeinkkel, mert nincs belőle sok. Az útkeresést, a kísérletezést hagyjuk a nagyobb népekre. Járt utakon könnyebb célhoz jutni, vagyis az emberekhez közel kerülni. Cgy hiszem, hogy Együttesünk ebben az évben helyesen tért visz- sza a csehszlovákiai magyar népi hagyományokhoz, ezzel egyúttal bizonyítva azt is, hogy van még itt- ott hányódó drágakő, amelyet meg kell lelni, ki kell csiszolni és így Igaz fényében csillogtatni. Szándékosan érni és állni hagytam a bemutató utáni benyomásokat azzal a céllal, hogy napok és hetek után mi marad meg bennem a műsorból. Elsősorban az a keret, amelyre az egész műsor épült. Évszakok címmel Dél-Szlovákia ünnepel és hétköznapjai, avagy pontosabban népszokásai kaptak helyet. Rajter Lajos zenéjével és Kvo- esák József táncával a Kiszehajtás és villőzéssel játékosan indul a műsor, amelynek a befejezése mozgalmas, s így az első percekben máris magával ragadja a nézőt. Fiatalok búcsúznak a téltől, köszöntik a tavaszt, a megújhodás ünnepét. Nyitravidéki népszokások alapján gyűjtötte a szerző és tegyük hozzá, sikeresen. Kodály Zoltán: Gergelyjárás című dalát a női kar jól adta elő. Ezt követte két magyarországi szerző Baross Gábor és Gyapjas István Pásztortánca, amely felújított szám, mégis még mindig szívesen elnézi az ember. Az Alföld, a romantika édes emlékét Idézik a táncosok. A férfiasság, az erő és a bátorság, az ügyesség tömör kifejezése ez. Majd változik a kép. Mózsi Gyula és Kvocsák József táncában lányok jönnek gyertyával martos! népviseletben, alázatosan, meghatottan, ünnepélyesen. Emlékszem, hogy ez a tánc aratta kit evvel ezelőtt Bulgáriában a legnagyobb sikert. Tele van misztikummal. A Gyertyatánc még most sem veszít a fényéből. A táncosokat ismét az énekkar váltotta fel, amely régi dél-szlovákiai arató dalokat adott elő. Még most is fülembe cseng a Magas a rutafa című dal melódiája. Az embernek szinte kedve lett volna e- gyütt énekelni az énekkarral. Skijjartó Jenő — Vadasl Tibor Szentivanyi tüzugratás című táncát most láthattuk először. A tánc nyitravidéki népszokásra épül. Főleg a befejező részben gyönyörködhettünk, amikor a lányok és a fiúk együttesen teszn ;K tanúbi- zouysrgot ügyességükről. A szünet után ismét új táncot láthatunk. Andrasovan Tibor — Kvocsák József a kurucok életéből merítik a témát. ördöngős tánc — jegyeztem be a füzetembe és Így Is maradt meg az emlékezetemben. Ebben az esetben a fiúk jelesre vizsgáztak. Bárcsak a kosztüm és a koreográfia is úgy sikerült volna, mint maga az előadás. Persze, Kvocsák József bizonyára megkérdezi tőlem, hogy mi nem tetszett rajta. Egyszerűen az nem. hogy a kurucokat olvasmányaim alapján másnak képzeltem el. A téma maga kecsegtető, a hagyományunk ezen a téren gazdag zenében is. A kardok villogtatása inkább csak attrakcióként hat. Az együttes vegyeskara ezután Kodály Zoltán Gömöri dalát és Járdányi Pál Karikás táncát adta elő. Nem maradt adós ez alkalommal sem. Szljjártó Jenő — Takács András A pincénél című tánckompozícióját már láttuk két évvel ezelőtt is. Most felújított formában mutatták be. Bodrogközi szüreti mulatságot idéznek a szerzők. A tánc cselekménye változatos, jól felépített. Az együttes műsorát Rajter Lajos — Kvocsák József A fonóban című tréfás táncjátéka zárja. Ez a tánc szinte egyidős az együttessel, mégis szívesen elnézzük, újra, meg újra. Most tömörítve, lerövidített formában láthattuk, amit csak helyeselhetünk, mivel így még frappánsabbá, fordulatokban gazdagabbá érett. így vált teljessé az estét betöltő előadás. A táncokat kísérő zenekar jó volt. A rendező munkáját dicséri a hatásos hát- térvetltéses megoldás, valamint a gazdag fényeffektusok, amelyek főleg a Gyertyatáncnál érvényesültek. Szándékosan hagytam utoljára a szólisták neveit. Cj tehetségek tűntek fel, úgymint Sárszögi Csilla, Tóth János, Antonik László és Gál György. Mindnyájan a tudásuk legjavát nyújtották. Kordos Hana és Jóba Lajos nevét már jól Ismerjük, teljesítményüknek csakis tapsolni tudunk. Helyes, hogy mellettük újak sorakoznak fel, helyet kapnak és bizonyíthatnak. Ennyi maradt meg az emlékezetemben egy valóban sikeresnek mondható bemutató után. Nem félek attól, hogy a nyári körúton szégyent vallanak. Gratulálunk. Csikmák Imre ludas Matyi Dunaszerdahelyen Alig pár napja, hogy a Jókai- napok kapcsán elismerőleg írtam a Komáromi Kilencéves Alapiskola fiatal színjátszóinak remek teljesítményéről, s most, hogy a du- naszerdahelyiek előadását láttam, — úgy érzem ismét ezt kell tennem. A Dunaszerdahelyi Lenin-utcal Kilencéves Alapiskola tanulói a múlt héten mutatták be Fazekas Mihály — Móricz Zslgmond Ludas Matyi című mesejátékát. Már ez a puszta tény Is kellemes érzéseket vált ki az emberből. S ha az utolsó két esztendőt tekintjük, a szlovákiai magyar iskolák színjátszó mozgalmában a- kad még örömre ok épp elég. Talán elfogultság is mozgalomnak nevezni, de ha az, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt a nemes mozgalmat a rozsnyóiak indították el. Emlékezünk-e még az indulás első produkciójára, a Csongor és Tünde bájos előadására. Ezzel remekül szerepeltek az 1965-ös J6- kai-napokon. Tavaly egy sokkal komolyabb. sokkal nehezebb és sokkal nagyobb sikert is aratott előadással, az Elektrával birkóztak Klubnyitás Felsőszelin Az utóbbi időben egyre többet hallatnak magukról a Csemadok és CSISZ alapszervezetek. Tevékenységük súlypontját a követelményeknek megfelelően ifjúsági klubok alakítására helyezik. Ez a ma követelménye. Lehetőséget kell adni a fiatalok kezdeményezésének, érdeklődés szerinti csoportosulásának. Nem csupán a központi határozatok puszta teljesítéséről van itt szó, — hanem ennél sokkal többről, az Igények kielégítéséről. Ezt a célt követték a felsőszell Csemadok vezetők is, amikor elhatározták, hogy klubot nyitnak a fiataloknak. Az ünnepélyes klubnyitásra pénteken, május 12-én került sor, egyelőre a „Flnyes“ vendéglőben, ahol a klubtagok minden pénteken d. u. 6 órakor találkoznak. Később, a kultúrotthon építésének befejeztével külön helyiséget kapnak. A klubnyitás nagyon ünnepélyes hangulatban folyt le. A bevezető előadást Fehér József, a helyi iskola tanítója, tartotta, Foglalkozott a klub tervével, és ismertette a fiatalok célkitűzéseit. Egyben biztosította a fiatalokat, hogy a Csemadok részéről minden támogatást megkapnak, csak kezdeményeiéire ál kitartásra van izükség. meg, de ez már nem kerülhetett a Jókal-napokra, mert a csatai iskola Is kitett magáért, s Arany János Toldijának kitűnő előadásával foglalták el a helyet. Ekkor már a komáromiak is dolgoztak, s mögöttük volt a Légy jó mindhalálig s a Pál utcai fiúk bemutatója. Nem szabad ugyan a bratislavai Duna-utcai Forrás irodalmi színpadról sem megfeledkeznünk, sőt nagyon is jelentősnek kell tekintenünk az együttes koncepcióját. Ők nem a mesejátékoknál, de komoly irodalmi színpadnál tartanak. Ezzel nem a mesejátékok létjogosultságát akarom kétségbevonni. Pontosan így tartom helyesnek, ahogy van, mert általánosan tekintve még megtervezni sem tudnák jobban az iskolai műkedvelő csoportok műsor- politikáját. A bratislavai együttes kimondottan irodalmi színpad jellegű, a csatai és a rozsnyói e- gyüttes mindkét utat járja, a komáromiak még eddig nem próbálkoztak Irodalmi színpaddal, a du- naszerdahelyiek célja és műsorpoli- tlkája pedig majd elválik, ha több előadás lesz mögöttük. Ezt így jóÄ jó kezdet, fél siker — tartja a közmondás. Ebben az esetben más sikerről beszélhetünk, mert az irodalmi előadás keretében, melyet Papanek Imre tartott Győri Dezső életéről és munkásságáról, már a szavalók is szót kértek, és a költő verseinek idézésével színesítették az előadást. Az ifjúsági klub már zenekarral is rendelkezik, melyet Róka József alakított. Á felsőszeli ifjúsági klub megkezdte tevékenységét. Ütravalóul sok sikert és kitartást kívánunk. M. Gy. Ember lenni mindig, minden körülményben... Manapság szinte szállóigévé vált, hogy az emberek kényelmesek. Állítólag nem érdekli őket semmi, visszavonultan, magukbazárkózottan élnek. E- zért üresek — úgymond — a színházak, mozik, szórakozóhelyek. Szerintem azonban az igazság az, hogy a nagy rohanás közben szinte megfeledkezünk arról, hogy emberek vagyunk. Kezdetben ösztönösen védekezünk, májd egyre passzívabbá nak tarthatjuk, de ml van a többiekkel, a többi szlovákiai magyar iskolával? Ez a jogos kérdés legyen figyelmeztetés a pedagógusok címére,, mert az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy elsősorban, — és talán csak a pedagógustól— függ, hogy Iskolájukban színjátszó együttes létesüljön. A diákoktól csupán az együttes színvonalát lehet függővé tenni, de azt Is csak bizonyos mértékben. Hogy nem így van? Tessék megkérdezni a műkedvelő csoportok vezetőit, Kanala Zoltánnét, Üjváry Lászlót, Lovicsek Bélát, Kőrös Istvánt, Kulcsár Tibort, Szuchy Emilnét! örülünk a működő csoportok e- redményeinek s még nagyobb ö- römmel vettük tudomásul, hogy Dunaszerdahelyen, ahol talán a legindokoltabb, — megalakult a Le- nin-utcai Iskola színjátszó csoportja. Szólni kell arról, hogy a Csallóközi Színház patronátusa alatt. Ez az anyáskodás nem csak névleges — mint sok esetben másmás területen — hanem valóban komoly segítséget biztosit. Ez az első produkció, a Ludas Matyi is, a Csallóközi Színház szervezésében válva belenyugszunk, hogy é- letünk teljesen elszürküljön, így érzelmi világunk napról napra szegényebbé, sivárabbá válik. Hasonló gondolatokkal volt tele a fejem, amikor a kémén- di iskola irodalmi színpaddá átalakított folyosóján szembetűnt Arany János örök igaz mondása — Ember lenni mindig, minden körülményben, — mellyel a legnemesebb és legemberibb életcélt fogalmazta meg. Meggyőződésem, hogy a kéméndi Csemadok helyi szervezete az iskola igazgatóságával karöltve e nemes cél érdekében rendezett irodalmi estet Arany János születése 150. évfordulójának jubileumi évében. Az irodalmi est színvonalával nem szándékszom .foglalkozni mert minden szempont- -zse uednsa ‘|aa uieu asazapuau íjajsa nuispoJi zb Áfioq ‘jAuaj B lUOJJBJ JIBUJJOZBJZSIJ [Oq köz a cél eléréséhez. A cél tulajdonképpen az, hogy dolgozóinkkal — főleg az ifjúsággal — megszerettessük a művészetek legnépszerűbb, leg- hozzáférhetőbb ágát — az irodalmat. Vitathatatlan, hogy az irodalom szerepe ifjúságunk nevelésében felbecsülhetetlenül fontos. És éppen ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy irodalmi esteket necsak a Csekerült színre. Rendező Szuchy E- milné, segédrendező Bock Károly- né, díszlet és jelmezek Kiss Dezső — áll a műsorfüzeten. Mindhárman pedagógusok, akik nem Ismernek fáradtságot, s munkájuk mellett hajlandók ötven gyerekkel dolgozni, járni Csallóköz falvait, élményt és példát vinni a többi iskolába. A Ludas Matyit a Nemzetközi Gyermeknapra tanulták be, de még június negyedikén is felléptek. A műsorfüzet magyarázó szövegének utolsó bekezdése így hangzik: „Ml már tudjuk, hogy Ludas Matyi harca nem volt hiábavaló. Mindig és minden időben megújuló csatáinkhoz jó erőforrás marad az ő nagyszerű története. „Ehhez csak az idézet variációját tehetjük hozzá, valahogyan úgy, hogy a fiatal dunaszerdahelyi gyerekek és pedagógusok Igyekezete sem volt hiábavaló. Mindig és minden időben megújuló — és fejlődő — mozgalmakhoz jó erőforrás és példamutatás az ő igyekezetük. Reszeli Ferenc madok, de a többi tömegszervezetek — főleg a CSISZ helyi és iskolai szervezetei — rendszeresen rendezzenek. Az iskolákon szervezett irodalmi körök határozottan emelnék az irodalmi nevelés színvonalát. Márpedig ha ebből a tényből indulunk ki, akkor nagyon dicséretre és követésre méltó a kéméndiek kezdeményezése. Rigler János Csak így tovább, padányi fiatalok A padányi CSISZ és Csemadok tagjai karöltve mutatták be Egri Viktor „Az erdész mátkája“ el- mű háromfelvonásos színmüvét. Az előadás megnyerte a falu közönségének tetszését, éppen ezért a közkívánatnak eleget téve többször is előadták, sőt a környező falvakba is ellátogattak vele. így például Balonyra, Bögellőre, Alis- tálra. Vámosfalura és Mádba is. A darab szlnreviteléért Bodó Árpád bácsit Illeti a dicséret, aki maga volt a rendező és az egyik főszereplő egy személyben. De dicséretet érdemelnek a többiek is, hisz tudásuk legjavát nyújtották. Csak így tovább, padányi fiatalok! Lábady Margit, Padánjr.
