Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-10 / 2. szám

© „Tiborné“: írásából hiányzik a logikai egység, zilált, szétfolyó. Az írásnak, (az írás felépítésének) bi­zonyos törvényszerűségeket kell követnie. Ajánlatunk: tanuljon, művelje magát és később próbálkozzon újra. © SZ. T. Nagymegyer: Ami Az öregember a pádon című versét illeti, valóban alkalmasnak találtuk köz­lésre, de csak javítással. Az újabbakkal kapcsolatosan sajnos, ezt nem mondhat­juk el. Mind a kettő sem­mitmondó, csak szóvers, az Ejfél felé című két utolsó sorát kivéve. Abban a két sorban szépséget, mélységet látunk. Biztatjuk, de azt ajánlanánk, hogy tanuljon, olvasson sokat — mert e néhány verse nyelvezetét szürkének érezzük. A köl­tészet és az ilyenféle szür­keség pedig nemigen fér meg együtt. © J. G. Bratislava: Saj­náljuk, hogy nem találkoz­tunk a szerkesztőségben. A személyes beszélgetés sok mindent tisztázhatott volna a versírás titkait illetően. Amit verseiből látunk: sokat, nagyon sokat kell tanulnia, hisz nehézkesek, darabosak. Talán ön fejezi ki a lénye­güket a legtalálóbban az egyik , versében: „Milyen zagyva /most a gondola­tom ...“/ © „Felejts“: Megértjük 'elkeseredettségét, de nem hisszük, hogy közelebb nem' tudna megoldást találni gondjaira. A versek rosszak, „csak leírt gondolatok“, a szentimentalizmus teljes fegyverzetében. Tanuljon, olvasson. Talán a verstanon kezdhetné... © K. B. Slovnaft H.: Ver­seiben rengeteg a naiv, ne­vetséges sor: (A fák lombja lehull/ a fű megsárgul). A költészet nem fényképezés, hanem egy-egy valóság új­rateremtése, emberivé va­rázsolása, messze látható képpé sűrítése. Ez hiányzik. Fenti állításunk igazolására idéznénk még a Munkában című verséből: (Vagy ha dolgozni akarsz/, /járjunk együtt munkába/ /s munká­ból menjünk együtt haza,/ /vagy menjünk színházba, moziba./ Tanuljon, olvasson! © „Niccolo“: Levelét és verseit keserves kínok kö­zött ugyan (kézírás), de mégis elolvastuk. A „jegy­zetekben“ említi, hogy egy nappal megbetegedése előtt írta a hozzánk eljuttatotta- kat. A véleményünk; sajnos versein már erősen érződik az áldatlan kór előhatása. Kár. De vegyünk talán pél­dát a verseiből: (Beteg va­gyok./ /összeszorított fogak­kal ülök söröm mellett./ /nem ízlik a cigaretta,/ /a vodka is valahogy büdös ma/... Hát igen!... © „Magányosan“: Egy- egy szép sorát (a magány kékhasú gyümölcsei) sok prózai, naiv, pongyola sor rontja le. /Meglátod/ /nem bánod/ /meg az igent/. Az az érzésünk, hogy sokat ír és keveset gondolkodik a leírtak fölött. Próbálja meg­fordítani a sorrendet. Egyéb­ként Tükörképem című ver­sének az átdolgozása nem sikerült — ritmikailag to­vábbra is rossz, a vége csapnivaló. Tanulmányozza talán át a verstan, ritmust tárgyaló fejezetét. © „Csabelita“: Versei za­varosak, értelmetlenek. At­tól, hogy tücsköt-bogarat összehord bennük, még nem lesznek modernek, de fő­ként nem lesznek jók. Több önfegyelmet. • • ION • # jON KEDVES OLVASÓINK! A közeljövőben kezdjük Tízszer a filmről címmel so­rozatunk közlését, természetesen a már hagyományos kis agytornával egybekötve. Minden folytatáshoz há­rom kérdés kapcsolódik (vagyis tízszer három), a maxi­málisan elérhető pontszám 200. Az ezt elérők még kü­lön jutalomban is részesülnek, de az, aki 150 pont fö­lött teljesít, már részt vesz a sorsoláson. A nyertesek névsorát, május első heti számában közöljük. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a tíz folytatás kérdéseire a válaszokat egyszerre küldjék majd be. Természetesen csak azokat a megfejtéseket vesszük fi­gyelembe, amelyekhez a minden folytatásnál megtalál­ható verseny-szelvényt is mellékelik. Tizenöt értékes díj! Ne feledje el már most biztosítani az Cj Ifjúságot! A szerkesztőség. Egy Nobel-díjas hazánkfia emlékezetére A legborzalmasabb hadiszerek e- gyikének, a dinamitnak feltaláló­ja — egyúttal az eddigi legna­gyobb tudományos és békedíj meg­alapítója is volt. A svéd Nobel Al­fréd (1833-1896) végrendeletében úgy intézekedett, hogy vagy 50 millió frank értékű vagyonának kamatait minden évben a fizika, kémia, orvostudomány. Irodalom és békeharc legjelentősebbjei között osszák fel. A díj kiosztására először 1901- ban került sor és ezt nem kisebb ember nyerte el, mint az X sugár felfedezője, a müncheni W. K. Röntgen, akinek felfedezése azóta az orvostudomány nélkülözhetetlen segítőeszköze, A fizikai Nobel-dí- jat 1902-ben a leideni H. A. Lo­renz és az amszterdami P. Ze­man kapták meg, 1903-ban pedig a Curie házaspár osztozott a párizsi H. A. Becquerellel. 1904-ben an­gol kapta a fizika Nobel-díját J. W. Ralleigh személyében, 1905-ben pedig Lénárd Fülöp. Lénárd tanár Kiéiben működött, mint az ottani fizikai intézet igaz­gatója. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Lénárd Fülöp Szlo­vákia szülötte. Az 1967-es év No­bel-díjas hazánkfiának egyúttal 105-ik születési évfordulója is. Bratislavában született 1862 június 4-én. Már a középiskolában rend­kívüli fogékonyságot tanúsított a természettudományok, különösen a fizika iránt. Tanulmányait a bu­dapesti technikai főiskolán foly­tatta. Már akkoriban különböző tu­dományos kísérleteket végzett, melyekre a külföld is felfigyelt. Mikor főiskolai tanulmányait elvé­gezte, egyenesen a heidelbergi e- gyetem hívta meg tanárának a fiatal fizikust. Heidelbergben foly­tatta kísérleteit az ibolyántúli su­garakkal és a bizmut elektromos sajátosságaival. 1896-ban a bonni egyetem hívta meg. Itt már fő­ként a katódsugárral foglalkozott. lerakta alapjait Röntgen későbbi felfedezésének. Joggal tekintik te­hát a bratislavai születésű fizi­kust Röntgen elődjének, és ezért kapta meg a Nobel-díjat, ha Rönt­gen után is. A világ, mint kiéli professzort tartotta számon, mert 1896-ban meghívta őt a kiéli e- gyetem, és ott tanított, mikor a Nobel-díjat megkapta. 1907-től kezdve ismét Heidelbergben mű­ködött. Szorgalmasan kísérletezett haláláig. A budapesti Tudományos Aka­démia már 1896-ban tagjává vá­lasztotta. Igen sok könyvet Irt. Feltétlenül megérdemli tehát, hogy közelgő jubileuma alkalmával meg­emlékezzünk róla. Mártonvölgyi László A rimaszombati fiatalok Tompa Mihály Ifjúsági Klub névgn klubot alapítottak a Csemadok városi a- lapszervezetének támogatásával. Az új ifjúsági klub 1966 december 6- án tartotta alapító ülését. Az igény — összefogni és foko­zott szellemi tevékenységre kész­tetni, a munka utáni szabad idő célszerű és hasznos kihasználására vezetni a város fiataljait — már régóta él a városban. Rimaszomba­SZÍNPAD ton a két háború közötti években pezsgő kulturális élet folyt. A Gö- möri Sarló, melynek Győry Dezső is tagja volt és amely a huszas években vendégül látta Móricz Zsigmondot is — akkoriban or­szágos viszonylatban jó nevet szer­zett. E haladó hagyományok újraé­lesztését tűzte ki célul az a 10 tagú szervező bizottság^ amely a most alakult Tompa Mihály Klubot vezeti és amelynek tagjai tanárok, értelmiségi fiatalok és újságírók. Az első összejövetelen lapszemle, könyvismertetés, Rimaszombat tö­rök megszállásáról szóló előadás, Yma Sumac lemezek hallgatása vál­totta egymást és az egész mű­sort érdekes, színvonalas vetélke­dő kapcsolta egybe. Az a 70 fia­tal, aki részt vett az alakuló ülé­sen, örömmel üdvözölte a város kulturális életének ígéretes, új színfoltjának létrejöttét. A klubta­gok nagy része különben a város értelmiségi fiatalságának köréből toborzódik. Sajnos, a Tompa Mihály Ifjú­sági Klubnak is nyomban, a kez­det kezdetétől meg kellett birkóz­nia Rimaszombat kulturális életé­nek legfájósabb betegségével, a he­lyiséghiánnyal. Talán Rimaszombat az egyetlen járási székhely az or­szágban, ahol nincs egy valamire való művelődési otthon. (A Váro­si Művelődési Otthon épületét, a- mely különben sem felel meg már az igényeknek, évek óta tataroz­zák). A klub alapító ülését is a Tatra szálló egyik helyiségében tartotta. Mindez azonban mit sem rontott a lelkesedésen és minden remény megvan rá, hogy a klub. a Jövő­ben teljesíti merész célkitűzését. Rimaszombat kulturális életének jelentős részévé válik. Kovács Zoltán, Rimaszombat DAL? Ml LESZ A KIS IFJÚSÁGI KLUB Rimaszombatban Amikor a kassaiak kisszín- pada a „Kupola-alatti színpad“ alakult, jogosan reménykedett mindenki abban, hogy ez a job­bára önkéntesekből verbuvá­lódott társaság néhány év múl­va félhivatásossá válik. Aki így tervezett, tévedett. A lelkesedés ellobbant: s ami tapintható, az csak a kiábrán­dultság. Az együttes tartóosz­lopát. Katusa rendezőt, alapo­san igénybe veszik a Nemzeti Színháznál. Amúgy is nagy probléma a rendezés. Két szín­házat egy ember nem bír szol­gálni. Egy amatőregyüttes, amely­től olyan sokat reméltünk, nincs sehol! Miért? Ki okozta tulajdonképpen a csalódást? A PKO (a Kultúra és Pihenés Parkja) vezetősége, vagy az az egynéhány szenvedéllyel teli Jelenet a kisszínpad műsorából ÚRI MURI ember, aki annyi lelkesedéssel járt az első próbákra? Ki tudja? De talán még mindig van remény. Itt a tél. s a meg­lehetősen kevés szórakozási lehetőségek városában, Kassán, elkel majd egy muzikál, egy zenés vidám darab. Meglepe­tésként hat majd a kisszínpad további lépéssorozata? Bár így lenne! * * * Egv keletszlovákiai újságíró, Dušan Kiinger, mikronovellák írásába kezdett. Írásai tartal­masak, szépek, elgondolkozta­tok és szórakoztatók. Ezeket a mikronovellákat mutatja be most a Jánošík művelődési ház. Remélem, hogy egyszer gyü­mölcsöt hoz maid fáradozásunk és felfigyel ránk valaki!... B. Kftazovická MÓRICZ ZSIGMOND nagy té­mája — a parasztság és a dzsentrivilág ábrázolása — hu­manista elkötelezettségét je­lent. Olyan kiállást, amelynek társadalompolitikai vetülete ki­élezett konfliktusokat, feszült­séget sűrít szereplőinek egyé­niségébe. Jellemzőkészsége, é- letismerete, szenvedélye köz­ismert. Móricz-drámát rendez­ni egyben az életnek reális színpadravitelét is jelenti. Azt a felismerést, hogy a cselek­ménybeli jellemzések kieme­lésén van a hangsúly és nem a játékötletek előtérbehozásán, ami gyakran csábítja a rende- zőt-szereplőt olyan hatáskel­tésre, amely nem talál ösztön­ző visszhangra, mert képte­len érzékeltetni a játék poézi- sát és így mélyíteni el Móricz Zsigmond egybeötvözött egyé­niségét. Az ÚRI MURI lélektani drá­ma. Egységes művészeti hite­lességet igényel. Ha a rende­zői koncepció ebben az irány­ban halad, az előadás is meg­őrzi az élet valódiságát, mert mondanivalója közvetlenül a' cselekményből tör fel, s va­lami komor Móriczi-tisztaság- gal és megrendítő teljességgel elevenít fel olyan képsorokat, amelyekben jellemzően tükrö­ződnek az elénktárt társadalom rejtett és félig rejtett érvelé­sei. Mi más célja lehetett hát komáromi a rendezőnek, mint arra töre­kedni, hogy alakjainak emberi hangulatát és életüknek sors­vonalát ábrázolja a szerző ál­tal oly pontosan korvonalazott viszonyok és nézetek alapján. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mindennapi hitelesség olyan típusmegoldását alkalmazza a jelenlévő érzelmi hatások tisz­tázására. amely mögött hő­seink ösztönös cselekvése ad­ja meg tulajdonképpen a szük­séges alkotói impulzust. Konrád József ügyel a néző ízlésére, de a közönség ama rétegét is ki akarja elégíteni, amely már igényeket támaszt, művészi élményt követel. Az előadásnak sok értékes részlete van és az összbenyomás is po­zitív. De itt már nem is az a probléma, hogy szórakozni vagy tanulni jár-e a közönség egy-egy MATÉSZ előadásra. Az ilyen tudást már az előadás előtt kell megszereznie. Tud­nia kell, mi a dráma, mi is a vígjátéki bonyodalom, mi a stí­lus, a tempó-ritmus, vagy ez esetben, mit is akar közölni Móricz Zsigmond az Űri muri című drámájával. A főszerep kétségtelen Szakhmáry Zoltáné, aki Rhédey Eszter és Rozika közt vergő­dik a régi és az új harcának bemutafója közepette egy jobbratörő, de az álmosan lehúzó környezet­ben fásulttá és közömbössé vált ember tragédiájában. Bu- gár Béla, Szakhmáry alakjának, mint főhősnek a jelentőségét csak részben tudja érzékeltet­ni. Akkor érezzük igaznak, a- mikor rádöbben, hogy éppen ez az idillikusnak tűnő múló vi­szony tartalmazza tulajdonkép­pen életének legőszintébb sza­kaszát. Rozikát sárból és a- ranyból gyúrta a szerző. Alak­ja árnyalt és gazdag. Boldog- hy Kata nem ideális Rozika. Játékát a szerepformálás kül­ső lélektanának törvényeire é- píti, s ezáltal csökkenti az a- lak líraiasságát. Lőrincz Mar­git átgondolt karakterfigurájá­ban sikeresen idézi elénk Rhé- dei Esztert. Csörgheő Csuli, ez a parádésan megírt szerep vi­szont egocentrikus. Fazekas Imre figurális megjelenítésé­ben alkalmas ugyan a szerep­re. de kár, hogy nem minden hangsúlya érvelő. Kitűnően megoldott alak Tóth László Lekenczay figurája! Egy-egy jól egyénített szerepfelfogás­sal vonta magára a figyelmet Takács Ernőd (Malmésy), Vá- rady Béla (Ködmön), Siposs Ernő (Borbíró), Turner Zsig­mond (Zselley), Dráfi Mátyás (kocsis), Siposs Jenő (pincér), Gálán Géza (Gosztonyi) figu­rája. Frappáns a kávéházi kép. De csínyján kell bánni az 5. kép „haláltáncával“, mert az ilyen zsánerű jelenetsor minél jobban igyekszik hasonlítani a valósághoz, annál kevésbé lesz élethü. Méginkább ha itt a sze­replők többsége hamisan pa- tetizál. Kár, hogy a cselekmény ütemét gyakran megzavarja a „tömeg" indokolatlan előtér­behozása. Kíváncsian ültünk be a néző­térre, s vártuk, vajon „eljön-e a szerző az előadásra?“ Végül az volt az érzésünk, hogy a nagy író szelleme jelen volt a színpadon, hogy a Szakhmáry család sajátos belső konfliktu­sán keresztül a XIX. század összproblematikáját ragadja meg olymódon, hogy a néző a megoldást ne csak a forradal­mi változásokban keresse, ha­nem az egész emberiség bel­ső megújhodásában. Mindentől függetlenül örü­lünk a bemutatónak. Sok nagy­szerű jelenetet láttunk. De „üres járatokat“ is, amelyek ugyan biztosítják a cselekmény folytonosságát, de sajnos hi­ányzik belőlük az alkotás fe­szültsége, a színészi mester­ség nemes ambíciója, a ma­gasszíntű emberábrázolás. Pe­dig ez a leglényegesebb. Szuchy M. Emil V. PITER KA: Mikronovellák A TAPASZTALT Egy közismerten kérlel* hetetlen párizsi bankár meg* hívta vacsorára Tristan Ber* nardot, a híres szatíra-írót Vacsora után megmutatta neki gazdag festménygyüj* teményét. Köztük volt élet* nagyságú portréja is, me* lyet egyik neves párizsi festő festett a bankárról. — Mi a véleménye róla?] — kérdezte a bankár. — Nem rossz, de a beál* lítás nem természetes. — Mert a képen saját zsebében tartja a kezét. A MEGFONTOLT Ma a főigazgató ingerül* ten lépett a dolgozószobá* jába és a következő beszél* .qetés zajlott lé közte és fiatal, csinos titkárnője kö* zött: — Tehát eljegyezte magát a fiammal... Mindehhez annyi a megjegyzésem, hogy először velem illett volna beszélnie... A titkárnő lesüsötte a szemét, hallgatott, majd így magyarázkodott: — Igen kérem, én is sokat töprengtem a dolgon. De józan megfontolással mégis a fiát választottam. VESZTESÉG Az egyik nagy párizsi áruház talált tárgyak ősz* tályára kék kabátban, szók* nva nélkül, rózsaszín kom* binéban nyitott be egy hölgy. — Kérem nem adott le senki egy kék szoknyát, melyet négy apró gyermek szorongatott görcsösen? VÉLEMÉNYCSERE Délután a posta előtt ta* lálkozott a szövetkezeti el* nők a körzeti orvosával. Mondja az orvos; — Délelőtt volt a rende­lőmben a felesége és ..., hogy az igazat megvalljam... nem nagyon tetszik ... Az elnök nyugtalanul to­pog, aztán megszólal: — Hogy őszinte legyek maqához, doktor úr... a maga felesége se valami szépség. VALÓBAN Az első osztályban szám­tanórát tartanak. A fiatal tanítónő a gyakorlati élet­ből vett példát: — No, Palkó, ha az anyu­kád két pogácsát ad tíz­óraira és az egyiket meg­eszed. mi marad neked? — Kérem, én akkor éhes maradok!... MAI FIATALOK Navratil, az állatgondozó beugrott egy sörre a kocs­mába és ezt mondta: — Zsuzsim ma tizenhét éves. Ebből az alkalomból megengedtem neki, hogy cigarettázzon. — Menj már! És mit mondott ő? — Hogy ő? Azt mondja: Köszönöm, apám, de egy éve már nem cigarettázom. TERMÉSZETES JELENSÉG A vendég magához hívatta a vendéglő vezetőjét: — Kérem szépen, hogyan lehetséges, hogy ezek az adagok jóval kisebbek, mint ezelőtt voltak? — Ez kérem, egészen ter­mészetes optikai csalódás, amely onnan ered. hogy megnagyobbították a ven­déglőt. A TÁTRÁBAN — Ez kérem, ama vesze­delmes sziklafal, amelyről oly gyakran hullanak le a hegymászók? — Ugyan kérem. Csakis egyszer hullanak le. Fordította: szj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom