Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-26 / 39. szám

e úi wpi Szakács Ladislav, Calea Progresului Nr. 42, Oradea, Rumunsko. Magyarul, romá­nul levelezne és ismerked­ne, 22 éves technikus. Kocsis Magdolna, Gyön­gyös, Recski u. 2., Magyar- ország. Zenéről, képesleve- lezőlap-gyüjtésről levelezne és ismerkedne, 22 éves. LánJalusi Erzsébet, Deb­recen, Csapó u. 39., Magyar- ország. Kulturális témáról levelezne magyarul, 18 éves elárusítónő. Both Gyula. Oradea, Str. Dózsa György Nr. 49., Ru­munsko. Magyarul levelezne általános témákról, 19 éves. . Nagy Bana. Karcag, Kere­kes I. u. 10., Magyarország. Magyarul levelezne kulturá­lis témáról, 17 éves gimná­ziumi tanuló. Szabó Mária, Budapest VI. ker., Rippl-Rónai U. 40. Kü­lönféle témáról levelezne magyarul, 16 éves diáklány. Katona Mária. Salgótarján, 4. Kossuth u. 23., Magyar- ország. Magyarul, szlovákul levelezne. 15 éves diáklány. Orbán Lenke, Tinea (Ten- ke) Str. Avram Jancu Nr. 44. Rg. Crisana, Rumunsko. Magyarul levelezne általá­nos témáról, 18 éves. Kopcsó Mária, Hajdúbö­szörmény. Veszprémi út 8.. Magyarország. Magyarul le­velezne különféle témáról. 16 éves diáklány. Nagy Erzsébet, Budapest XIX. kér.. Dobó Katica u. 20. Magyarul vagy franciául levelezne és ismerkedne, 20 éves. Hancsics Mária, Cluj, Str. Gélu Nr. 1., Rumunsko. Ze­néről és más témáról leve­lezne magyarul. 15 éves diáklány. Horváth Irén, Gic, Vesz­prém megye, Magyarország. Magyarul, németül levelez­ne és ismerkedne, 22 éves közgazdasági egyetemi hall­gató. Kocsis Pál, Cegléd. Cse- mő-Zöldhalom II. kér. 265. sz. Magyarország. Magyarul, németül levelezne sportról, zenéről, 19 éves tanuló. Kulifay Gábor, Nagycse- pely, Petőfi út 44., Somogy megye, Magyarország. Ma­gyarul levelezne technikai problémákról, 18 éves tech­nikumi tanuló. Matyi Sándor. Makó. Szé­chenyi u. 49.. Magyarország. Magyarul, oroszul levelezne és ismerkedne, 20 éves. Bódi Gabriella, Cegléd. Szív u. 1., Magyarország. Magyarul.' angolul levelezne különféle témáról, 17 éves gimnáziumi tanuló. Eauszt József. Dunakeszi. Katona József u. 53. Ma­gyarország. Magyarül, né­metül levelezne és ismer­kedne, 22 éves nyomdász. Herczeg Izabella. Pirtó. Dózsa György u. 26.. Ma­gyarország. Bélyeggyűjtés- ről levelezne és ismerked­ne. 21 éves. Melláv László, Budapest, XIV. kér.. Rákospatak út. 89. Zenéről levelezne magyarul és oroszul. 17 éves gimná­ziumi tanuló. Nágl Dezső, Budapest XXI. kér.. Tejút u. 1. Kulturális témáról levelezne magyarul, 16 éves. Szabó Imre, Budapest, XXI. kér.. Medve út 28. Bé- lyeggyűjtésről levelezne magyarul, angolul, 18 éves. Budai Katalin, Pécs II. kér.. Bogár út 8., Magyaror­szág. Általános témákról levelezne és ismerkedne, 23 éves. Krisztián Edit, Budapest IV. kér.. Virág u. 48. Ma­gyarul levelezne általános témáról, 16 éves. Kocsis Judit, Budapest XVI. kér., Talpfa u. 3. Ma­gyarul, franciául levelezne általános témáról, 18 éves. Pécsi Mária, Szakmár, Ke­serűtelek 5., Bács megye, Magyarország. Magyarul, oroszul levelezne színész- kép-gyűjtésről, 17 éves. Az utóbbi években a civili­zált országokban az automo­bilizmus is az életszínvonal e- gyik fokmérőjévé vált. Ez a ténv nem hagyható figyelmen kívül a Szovjetunióban sem. Tavaly sokat írtunk az olasz Fiat cégnek adott 900 millió dolláros szovjet megrendelés­ről. A Fiat, mint ismeretes, egv hatalmas gyárat épit, ahol eleinte 400 ezer, később millió­nál is több kocsit gyártanak évente az egész világon jól be­vált Fiat szabadalom alapján. Ugyanakkor fokozni kívánják és állandóan tökéletesítik a szovjet kocsikat is, így a Moszkvicsokat, Volgákat, sőt a kisebb úrtartalmú Záporozse- cokat is. Az autógyártás fokozása szükségessé teszi majd a mü- utak hálózatának kiépítését is, mert ezekből az ország mé­reteihez viszonyítva bizony még elég kevés van. A szovjet városokban futó kocsik jelentős része taxi. Nem áll ugyan rendelkezésemre sta­tisztikai adat, de megfigyelé­seim alapján is feltételezni me­rem, hogy a magántulajdonban lévő kocsik száma még nem i- gen magas. Ugyanakkor az ér­deklődés' és a vásárlókedv is feltételezhetően nagy. amit ab­ból ítélhetek meg, hogy egy új kocsira ott is évekig kell vár­ni. A helyzeten bizonyára javít majd valamit a Fiat-gyár fel­építése. Egyelőre az autóárak is viszonylag magasak. Ahogy megtudtam, lényegében a mi hazai áraink színvonalán mo­zognak lőtt is a kocsik (pél­dául a 408-as Moszkvics 4500 rubel, azaz 45 000 Kčs), de mint arról már előzőleg is em­lítést tettem az átlagbérek a mieinknél alacsonyabbak és ez­zel az ottani átlagpolgár szá­mára az autóvásárlás viszony­lag még nagyobb megterhelést innen túl STRASSER GYÖRGYi (3) az automobilizmus a Szovjet­unióban is fejlődni fog. Erre a problémára gyakran gondoltam a Bajkál-tó partján, ahol nem láttam sem a kocsik tömkelegét, sem a különböző színű és típusú vikendházak sokaságát. Eszembe jutott, hogy nálunk egy jól méretezett teknőnagyságú tócsa körül a nyári hónapokban már annyi az autó, hogy az néha már kellemetlen. A Bajkál körül még fennséges csend uralkodik — nyugalom, igazi érintetlen természet fogad. A Bajkál dé­li részén Irkutszktói nem e- gész 65 km-re egy halász-kol­hozban jártunk s az elnök ar­ról mesélt, hogy néhány hét­tel ezelőtt halászait egy kiéhe­zett medve támadta meg. A medvének úgylátszik halra fájt a foga, mélyen beúszott a tó­ba és a teli hálókat veszélyez­tette. Nem is a romantika ér­zékeltetésére mondta el ezt a történetet, hanem inkább a- zért, hogy a civilizáció terje­dése bizonyára mélyebben a tajgába szorítja majd a raga­dozó vadat. A falut ugyanis, ahol jártunk szép autóút köti össze Irkutszkkal és távlatilag szokott útirajzot írni. E so­rozat célja inkább bizonyos jelenségek leírása, kommentá­lása saját szubjektív benyomá­saim alapján. Úgy érzem egy i- gen fontos kérdésben nem ke­rülhetem el a szélesebb nem­zetközi összefüggéseket sem. A Szovjetuniót ott tartózkodá­som napjaiban is rendszeresen támadta a kínai sajtó. Többek között például azért is. mert a népjólét kérdéseinek állandó figyelmet szentel. Gyakori ér­ve, hogy a nyugati országokhoz hasonlóan konzum-társadalom alakul majd ki és hogy az é- let az elpolgáriasodáshoz ve­zet. Különös előszeretettel ne­vezi Peking a jólét fokozását .gulyáskommunizmusnak.“ Ezek és az ehhez hasonló érvek a mi szemszögünkből nézve nevetségesnek tűnnek, hiszen a szocializmus célja nem a földöntúli boldogság, hanem a földi jólét, még ak­kor is, ha ennek megvalósí­tása bonyolult és hasszadal- mas feladat. Ügy hiszem a Szovjetunióban sem okozna nagyobb gondot, ha a kínaiak részéröl csak bizonyos szócsa­táról lenne szó és nem akar­csalódottak az emberek. Kö­zel másfél évtizeden keresz­tül — a népi Kína megalaku­lása óta — erről a 700 milliós országról, mint a legjobb és legmegbízhatóbb barátról hal­lottak, amely szintén a marx- izmus-leninizmus elvein alapo­zott szocializmust építi. A ré­gi egyszerűsített tézisek sze­rint ez már egymagában ki kell hogy zárja az antagonisz- tikus ellentéteket. Ne felejtsük el, egész nemzedékek tanulták ezt így az iskolákban, szemi­náriumokban, politikai oktatá­sokon. A gyakorlat itt bizony nem igazodott az elmélethez, a barát viselkedése először tű­nődést. aztán kiábrándulást, megvetést váltott ki. Szibériából hazatérőben né­hány napot Moszkvában töltöt­tem és gyakran sétálgattam a széles Gorkij sugárúton. Min­dig is szerettem a széles ut­cákat. De a Gorkij utca nem­csak széles, hanem igen hosz- szú is. Nem tudom pontosan a Gorkij utca melyik házában lakott Hja Ehrenburg, csak emlékirataiból tudom, hogy va­lahol ott volt életének utolsó lakása. Ehrenburg netAcsak nagy író volt, de bölcs ember is és utolsó művében az Em­berek, évek életem-ben egy fejezetet kínai látogatásának szentel, E fejezet zárszavai minden kommentárnál többet mondanak s ezért szeretném e helyen is idézni: „A kultúra egységén, az emberek és a né­pek szolidaritásán alapuló esz­mék egyetemessé lehetnek, vi­szont a fajgyűlölet vagy a na­cionalizmus (akárki szítsa is) amely az egyik fél magasabb- rendűségét hirdeti, elkerülhe­tetlenül ellenségeskedést szül, szembe állítja a népeket, le­rontja a kultúrát és végered­ményben egyetemes kárt o- koz... sokszor gondolok rá most is, amikor a rádióban kínai be­Két épület, az egyik a Lomonoszov egyetemre hasonlít, egyébként bérház és a negyvenes évek végén: a másik a KGST székháza napjainkban épült. Alig húsz esztendő különbség a két épület között és mégis két korszakról tanúskodnak. Az évek folyamán megváltozott az emberek gondolkodásmódja is. A személyi kultusz időszakában a bombasztikus, frázisos megnyilvánulásokat szorgalmazták és ez az építészetben sem maradt eredmény nélkül. Ma a tárgyilagosság, realitás, célszerűség érvényesül. A KGST székháza a Moszkva folyó part­ján valóban lenyűgöző képet nyújt. Madártávlatból nézve élére állított enyhén nyitott könyvre hasonlít és csupa üveg, beton és alumíniumból készült. jelent, mint minálunk. Ekörül egyébként viccek is keringe­nek. Tavaly a Moszkva-terüle- ti pártkonferencián felszólalt egy munkás (felszólalását a sajtó is közölte) ebben arra mutatott rá, hogy a Szovjet­unióban 150 évre kéne az át­lag-életkort felemelni. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért — azt mondotta, hogy már csak azért is, hogy elegendő idejük legyen az embereknek egy ko­csira összegyűjteni a pénzt és egy kicsit ki is használni. Az élcelődések mit ««m vá! toztalnak azon a fényen, hogy igen megfelel, hogy a kerületi székhely lakói szabad idejük­ben ide kiránduljanak. Hosszabb ideig elbeszélget­tem a 400 ezer lakosú Irkutszk város szovjetjének elnökével, Szalickij elvtárssal, aki igen ■melegen érdeklődött a cseh­szlovák víkendház-típusok i- ránt. Néhány évvel ezelőtt ná­lunk járt Csehszlovákiában s a látottak alapján úgy véli, hogy ió lenne ha az irkutszkiak — üzemek, vállalatok, de magán- személyek is — építenének a 3aj!;ál-tó partjain ilyeneket. Nem akarok azonban meg­nának itt-ott az annyira bírált „gulyásba" belekóstolni. Men­nél keletebbre utazik az ember a Szovjetunióban, a kérdés an­nál gyakrabban kerül napirend re. egyszerű magánjellegű be­szélgetések során is. Helyte­len lenne talán úgy jellemez­ni a helyzetet, hogy ez külö­nösképp nyugtalanítja az em­bereket. Ellenkezőleg, bíznak a Szovjetunió gazdasági, de fő­leg katonai erejében. Az orosz embernél megszokott és ha­gyományosnak is mondható ha­zafias megnyilatkozás ez. A- mi Kínát lileti valahogy inkább tűrágók kioktatását hallom. Az új korszak hajnala aligha ígér­kezik idillikusnak, de nem hi­szem. hogy a vérük, vallásuk, magasabbrendüséget hirdető e- gyik-másik tanítást vagy egyik­másik dogma egyedül helyes értelmezését maguknak kisajá­tító emberek odáig merész­kedjenek, hogy az igazságok cséplésétől a vitatható té­velygések emlegetésétől fegy­verre térjenek át, amely nem­csak a tévelygéseknek, hanem az igazságoknak is véget vet­hetne.“ (Folytatjuk) M. Lipton húszéves angol lány szenzációs bejelentést tett: elhatározta, hogy férj-* hez megy vőlegénye gyil-* kosához, az életfogytiglani fegyházra Ítélt Barry Tom-1 kinsonhoz. — Ez az egyetlen módja — magyarázta az újságírók-' nak, — hogy hű maradjak vőlegényem emlékéhez. Ötletes ébresztőóra emlé­kezteti a leszerelt franciá-' kát a katonaságban töltött: évekre. Az elmés kis szer­kezet előbb szabályosan cső-* rög, azután harsány órmes- téri hangon elüvölti magát: „Ébresztő! Föl!“ Egy új-zélandi napilap hirdetései között olvastuk: „özvegyasszonyt keresek hS- zasság céljából. Anyagi helyzeté nem fontos, csak legyen két belépőjegye az Üj-Zéland — Nagy Britan-* nia rögbimérkőzésré. Fény-* képet is kérek — a belépő­jegyekről.“ Hillding Eastman svéd sorsjegyárus és felesége már húsz éve szenvedélye­sen játszanak az állami osz­tálysorsjátékon, eddig a- zonban csak jelentéktelen összegeket nyertek. Nem rég egy elkésett állandó ve­vőjük addig könyörgött ne­kik, míg át nem engedték e- gyik sorsjegyüket. Másnap megfogadták', hogy a jövőben az égvilá­gon senkinek sem tesznek ilyen szívességet. A svájci Alpokban tör­tént. A közlekedési rendőr megállít egy autót a mere­dek hegyi úton: — Tudja, hogy nem vi­lágít a hátsó lámpája? A vezető kiszáll, riadtan körülnéz, kétségbeesetten szaladgálni kezd, végül a rendőr kezdi vigasztalni: — Nem olyan nagy vét­ség ez, né izgassa magáf annyira. TALLÓZÁS — Hogyne izgatnám ma­gam! — tördeli a kezét a vezető. — Hol az utánfutó a feleségemmel és a négy gyerekkel? Charlie Chaplint megkér­dezték, mit gondol, kik a leghűségesebb asszonyok: a feketék, a szőkék, a barnák vagy a vörösek? — Az őszhajúak. Herb Gardner amerikai vígjátékíró, a koránkelés lelkes híve, a következő vá­laszt adta egy újságírónak arra a kérdésére, hogy mi­ért ül már virradatkor az írógépe elé: — Tennessee Williams még javában alszik ilyen­kor. Arthur Miller szintén, ezekben az órákban tehát nincs méltó vetélytársam, ez pedig rendkívül meg­nyugtató érzés. Gert Fröbe, nyugatnémet színész imigyen vélekedik a házasságról: — Azelőtt a férfi olyan nőt vett feleségül, aki úgy tudott főzni, mint az anyja. Mostanában néha olyat ta­lál, aki úgy iszik, mint az apja. Három angol grófságnak több mint száz autós ren- dőr.iárőrét mozgósította a napokban egy londoni lakos. Azt a riasztó hírt telefonál­ta be a rendőrkapitányság­nak, hogy egv mellette el­húzó autóból géppisztolytü- zet nyitottak rá, szerencsé­re nem találták el, de vi­lágosan látta a fegyverből viliózó torkolattüzet. A rendőrség kétórás iz­galmas hajsza után megta­lálta a „vakmerő geng­sztert“. Egy jámbor kisfiú volt, aki aznap kapott nagy­bátyjától egy kovakövei; szikrázó játékpisztolyí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom