Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-02-21 / 8. szám

új ifjúság Öltözkö­dési 1X1 AZ OTTHONI ÖLTÖZKÖDÉS UTOLSÓ PONTJAKÉNT a pongyola szerepét említjük meg. Ez azért is (ontos, mert sokan nincsenek tisztában vele, egyesek összetévesztik a háziruhával, mások pedig, ellenkezőleg egyáltalán nem tulajdonítanak neki fontosságot, s azt tartják, nincs is rá szükségük. Nos, mindjárt elöljáróban leszögezzük, hogy a pongyola minden nő ruhatárából elmaradhatatlan. De: nem arra való, hogy otthon háziruha helyett viseljük, azaz főzzünk, taka­rítsunk, pihenjünk benne. A pongyola „rendeltetése“, hogy reggel és este magunkra kapjuk, amíg végzünk a tisztálkodással, öltözködéssel, s ugyanígy belebújunk átöltözködés közben is. Ha nagyon nagy kényelembe akarjuk magunkat helyezni, felvehetjük este is, de csak olyan időben, amikor már nem számítunk látogatásra. Hangsúlyozzuk: vendéget sosem fogadunk pon­gyolában, bármilyen szép és elegáns is. A kivétel csakis lábbadozó betegre vonatkozik. AZOK, AKIK NEM TARTJÁK FONTOSNAK A PONGYOLÁT, akkor szoktak rájönni tévedésükre, ha kórházba, vagy gyógyfürdőbe mennek, ilyenkor azután sebtiben vásárolják a fölöslegesnek tartott ruhadarabot. De elkerülhetetlen a pongyola akkor is, ha bárhová utazunk, akár szállo­dában, akár rokonnál vagy ismerősnél lakunk. A PONGYOLÁK SKÁLÁJA IGEN VÁLTOZATOS, s persze a divat szerint mindig változó. Jó- néhány évvel ezelőtt még a földig érő volt divatos, egy pár éve azonban a rövid, úgynevezett „baby dolI“-t (cailban elvágott) után, az ugyancsak rövid, de egyenes szabású váltotta fel. Bejelentjük azonban, hogy legújabban, meglepetésként ismét hosszú és félhosszú pongyolákat terveznek. Kérdés, hogy sikerül-e kiszorítaniuk az időközben nagyon megkedvelt rövid pon­gyolákat, habár ha visszaemlékezünk, annakidején nagyon idegenkedtünk tőlük. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN A TÜZÖIT SZATÉN ÉS MŰANYAG PONGYOLÁK jöttek divatba, amelyek készen is bő választékban kaphatók. Képeinken három egészen másféle és mégis divatos modellt mutatunk be. Az első eredetiben zöld szövetből készült, sötétebb zöld pántozással az elgömbö- Iyltett férfigallér, a zseb és a manzsetták körül. Vagy szintén szövetből: rózsaszín, egyező színű szaténból készült nagy bubigallérral és lefelé szélesedő 5—10 cm széles megkötővel, 12 cm szélesre visszehajtott szatén manzsettával. Ugyanez a változat praktikusabb kivitelben: a szövet buzakék, a szatén piros. A másik modell különösen fiatal lányoknak alkalmas. Anyaga kordbársony — eredetiben aranysárga — ami olcsó és nagyon praktikus. Érdekessége a diszitésül használt tarkahímzéses pánt. (Készen kapható). Az utolsó modell Írottéból készült, eredetiben piros, fehér pántozással. Nyári pongyoláknak leghálásabb a szaténkártony és a krepp. Mindig- aktuális téma: a fogyókúra O lvasóink számtalanszor for­dulnak hozzánk azzal kap­csolatban, visszakérjék-e és miképpen az udvarlóiknak — ill. a lányoknak, akiknek udvaroltak — adott fényképü­ket. Egyszer sem fordult azon­ban elő, hogy megkérdezték volna, adjanak-e. És ezzel kell kezdeni, mert amikor a fény­képet odaadjuk, már akkor keli 'számolni azzal, mi lesz, ha vé- getér a szerelem (persze az ilyesmivel a kezdődő szgrelem elején nehéz foglalkozni). Ugyanez vonatkozik a szerel- * mes levelekre. Amikor írjuk őket, szerelmesek vagyunk és úgy tűnik, a sok dédelgető szó is kevés érzelmeink kifejezé­sére. Később, ha érzelmünk lé­lohadt, restelljük, amit leirtunk, s bánjuk, azért, mert ellentét­ben az elszállt a szerelmes sza­vakkal, a szerelmes levél meg­marad. Ne írjunk talán sze­relmes levelet? Szó sincs róla! Mit tegyünk hát? Nincs rá ugyan kimondott illemszabály, de a tapintat azt diktálja, hogy a szakítás után volt partnerünk nálunk lévő leveleit és fényképeit semmi­sítsük meg, vagy adjuk vissza anélkül, hogy kérnék. “Nem nagy baj az sem, ha az elmúlt szerelem emlékeként megtart­juk, illetlenség, sőt neveletlen­ség azonban mutogatni, kér­kedni velük. M ás a helyzet az ajándé­kokkal. Jegyezzük meg: semmilyen ajándékot nem kérünk és nem adunk vissza, akár nagy értékről, akár cse­kélységről van szó. Ez így il­lik és helyességét az is bizo­nyítja, hogy a kölcsönös visz- szaadás csak zavart és kelle­metlenséget keltene. Mert kép­zeljük el. mit csinálna az a lány. akinek udvarlója vissza­küldi a tőle kapott töltőtollat, ő viszont már régen elhasznál­ta a parfőmöt, megette a bon­PROBLÉMÁK ­Egy kis illemtan bonokat, amikkel annakidején á fiú kedveskedett neki. Sok panaszos levelet kaptunk' — lányoktól-fiúktól egyaránt — értékes ajándékok „kárbaveszé- se“ miatt. Csak egyet tanácsol­hatunk: értéket csakis me­nyasszonynak ill. vőlegénynek ajándékozunk. S aját keresettel nem ren­delkező fiatalok, diákok között nem is fontos az ajándékozgatás. Komolyabbnak látszó udvarlás esetén is elég, ha a fiú születés- vagy névna­pon virággal kedveskedik, eset­leg karácsonyra vesz egy köny­vet. Erre vonatkozóan nem le­het pontos tanácsot adni, sok függ a körülményektől és a szokásoktól is. Mindenesetre, ne essen kétségbe az a fiatal lány, aki — saját keresettel nem rendelkező udvarlójátől csak szóbeli vagy írásbeli gratulá­ciót, esetleg táviratot kap szü­letés- vagy névnapjára. Ne gondolja, hogy talán nem sze­reti őt eléggé! Fontos az, hogy nem feledkezett meg róla. Az ajándékot különben sem az ára szerint értékeljük. Egy ötletes csekélység sokszor bármilyen drága, de értelmetlen ajándék­kal is felér. N ehogy valaki félreértse, és azt gondolja, talán nem vagyunk az ajándékozás hívei. Sőt! De a fiú saját ke­resetéből, komoly udvarlás ese­tében, és főleg mint vőlegény és férj bizonyítsa be figyelmes­ségét. A házassági évfordulók, születésnapok ne csak az első években jussanak eszébe, ha­nem mindig. Néhány szál vi­rággal pedig bármikor, ’ külön­leges alkalom nélkül is haza­térhet. PROBLÉMÁK Hozzászólások a „KICSIT SZOMORKÁS A HANGULATOM“ jeligé­hez: „Az hogy a levélíró szívásén van barátnője apjának társaságá­ban, azt mutatja, hogy érdeklődési körük azonos és kölcsönösen kedvelik egymást. Nincs kizárva azonban a tisztelő szeretet sem, ami a férfi részéről kisebb ajándékokban jut kifejezésre, az pedig, hogy a levélíró elfogadja őket, bizalmát igazolja az ajándékozóval szemben. Az ifjúkori ideáljával való összehasonlítás azonban lehet egy bők, csupán, ami nehezen ellenőrizhető. Ha a tanulásban segít­ségére lasz, érthető a vele való barátsága. „EGY OLVASÓ“ MÉG MIELŐTT magát. a fogyókúrát ismertetnénk, három fontos dologra hívjuk fel a figyelmet: 1. NE FŐZZÜNK ZSÍRRAL, CSAKIS OLAJJAL. Egészségi szempont­ból tápértékük egyforma, a zsír viszont hizlal. Akik azt állítják, hogy nem bírják megenni az olajon készült ételt (számuk szeren­csére mindinkább csökken), ne is kezdjenek a kúrához. Különben, az olaj vagy zsír kérdése csupán magszokás dolga és állíthatjuk, hogy még senki sem utasított vissza ételt azzal, hogy nem eszi meg, mert olajon készült, ha nem tudott róla. Csak otthon ragaszkodik hozzá, hogy jó ételt csakis zsíron lehet főzni. (Persze, ez nagyon téves fel­fogás.) 2. ESZÜNKBE NE JUSSON ÜGY FOGYÓKÚRÁZNI, hogy kenyérrel toldjuk meg a fogásokat, azzal érvelve, hogy „úgyis alig eszem vala­mit“. A kenyér nagyon hizlal, fogyasztása bármilyen főtt ételhez (hús, leves, főzelék) tilos. 3. CUKOR HELYEIT SZAHARINNAL édesítjük a teát, sőt még a fe­ketekávét is. Ezekután pedig nézzük, hogyah szabadulhatunk meg fölösleges ki­lóinktól. A fogyókúra reggelije merőben különbözik a megszokott tejeskávé-vajaskenyértől. Igyunk naponként váltva citromos teát, és paradicsomlevet, vagy együnk helyette egy joghurtot (lekvár nél­kül) egy vékony szelet rozskenyérrel. A teás és paradicsomleves napokon egy kemény tojást is ehetünk. FONTOS FELTÉTEL AZ ÉHSÉGÉRZÉS MEGSZÜNTETÉSE, ezért mindig tízóraizzunk; legjobb egy nyers sárgarépa, később karalábé vagy egy paradicsom, esetlég zöldpaprika kenyér nélkül. Sárgarépát ehetünk bármikor napközben is, ha éhséget érzünk. Ebéd előtt kb. egy fél órával együnk meg egy almát (elveszi az étvágyat). Nagyon kevés levest fogyasszunk, tészta (matélt, galuska) nélkül, de zöldség lehet benne. Ha üzemi konyhán vagy internátus­bán étkezünk, ne válasszunk főtt tésztát, ilyen napokban inkább vigyünk magunkkal 10 dkg parízert, két vékony szelet kenyeret ehe­tünk hozzá. Húsos napokra készítsünk magunknak céklát vagy citro­mos répasalátát, amivel a burgonyát, rizst vagy tésztaféle körítést (gombóc, galuska, makaróni) helyettesítjük. Uzsonnára ismét legjobb a nyers sárgarépa vagy alma. A vacsora lényegében az mint a reggeli, parsze ha reggel joghurtot ettünk, estére marad a tea kemény tojással vagy 10 dkg (nem zsíros) fel­vágottal. A vacsorát mindig bármilyen zöldségből készített saláta egészítse ki. NAGYON FONTOS AZ, hogy korán vacsorázzunk, (kb. 18 órakor)! Utána pedig ne dőljünk el a fotelben, hanem a levegőn járjunk — szándékosan nem írjuk, hogy sétáljunk, mert gyorsabb tempóra van szükség — egy fél órát. (Folytatjuk) KÉRDEZZ - FELELEK „ÉN NÁLAM EGY BOLDOG ÓRA OLYAN RITKA VENDÉG": Férjé­vel együttesen kérjék ki orvos tanácsát. „MAMI ENGEDD MEG“: Sem édesapja, sem a fiú nem viselkedett helyesen. Édesapjának el kellett volna magát engednie, de miután nem Így volt, azért a fiúnak nem lett volna szabad megsértődnie, hanem elfogadni a meghívást. „JÓ AZ ÁLMODOZÁS“: Nem Irta meg hány éves, de miután már sok ajándékot kapott a fiútól, küldhet neki egy könyvet. Miután a fiúról semmit sem fr, mi sem könyvet, sem írót nem ajánlhatunk, mert nem tudhatjuk, mi érdekli őt. Megkönnyítésül annyit, hogy ne csak a szépirodalom közül válogasson, hanem ha a fiú szereti pl. a zenét, képzőművészetet, sportot, Ilyen témakörű könyvnek bizo­nyára örülni fog. „A 17 éves diáklánynak előszór Is többet kellene foglalkozni a tanulással. Szerintem nem is tudja logikusan meggondolni a az általa elképzelt „barátság" folytatásának következményeit. Nem gondol rá, hogy ezzel feldúlna egy családi életet, megfosztaná barátnőjét az édesapjától és tönkretenné saját elképzelt boldogságát is. Sajnos, nevetségesnek tűnik, hogy egy 17 éves lány nem találja meg a saját korához való társaságot és hisz abban, hogy barátnője édesapja benne látja az ifjúkori meg nem talált boldogságát. Nézetem szerint az. ilyen barátságról azonnal le kell mondani. „BOLDOGSÁG MERRE VAGY?" „Azt tanácsolom, barátnője édesapját utasítsa el. Képzelje el, ha a barátnője szeretne bele a maga édesapjába. Mit gondolna róla? Szerintem, ez az idős ember nem magához való, ha komolyan is gondolja, csak a családi élet felbontásához vezetne, de az is lehet, hogy csak játszik magával. Ezzel a barátsággal csak fiatal életét rontaná el. v „TÉPD SZÉT AZ EMLÉKEK LÁNCÁT!“ ) „Ha barátnője édesapja szabad ember, folytassa vele a barátságot. Miután ő azt állítja, hegy magában találta meg az élet értelmét, ha maga is szereti, legyen a felesége. Igazi szerelem többnyire csak fiatal nő és komoly férfi érzelmeiből születik, amikor a nő egy féltve őrzött brilliáns kőnek számít. „EGY MÁSIK APJA KORABELI FÉRFI", térítők B. ÉVA: Kérésére két recemintás térítőt közlünk. A négyszögletes is elkészíthető hosszúkásnak, tetszés szerinti méretben. A hosszúkás terítő 20-as cérnából, 10-es tűvel horgolva 26x60 cm nagyságú. Ez is megnagyít­ható, úgy hogy a középső motívum marad, széltében és hosszában pedig csak a kis négyszögekkel díszítjük az üres részeket. Az eredeti modell 439 láncszemes kezdéssel készült; egy lyukat 2 lánc­szemmel és 1 pálcával képezünk, az előző sor 3. szemébe szúrva; a tömött négyszög részére 3 pálcát horgolunk és 1 pálcát a lyuk következő pálcájára, úgy hogy 4 pálca kerül egymás mellé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom