Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-14 / 7. szám
8 fii ifjúság PORTRÉ Rodin: A gondolkodó? Nem. Alain Gottwalles, a hajdani vllágcsúcstartá úszósprinter töpreng Schroijf halála Nepok, hetek óta nem hagy nyugodni egy esemény. Hallottam róla, olvastam róla, meggyőződtem róla. Kidühösködtem, kisóhajtoztam magam. És mégis. De lássuk előbb a tényeket: Schrojf, a pozsonyi Slovan, a kassai Lokomotíva, a csehszlovák válogatott világhírű kapusa a chilei labdarúgó VB hőse, Planiőka utóda, a gumiember, a feketemacska, az utánozhatatlan, a zseniális, ifjúságunk példaképe, stb., stb. az egyik januári estén, amikoris éppen Pozsonyban tartózkodott, elhatározta, megtekinti a Slovan — Pardubice jégkorong mérkőzést. Elindult a stadion felé, be akart lépni a nézőtérre. Egy rendező nyakoncsípte, jegyet követelt tőle. Schrojf eleinte nem nagyon értette a dolgot, ő, aki a Slovan kék színeit vitte dicsőségre, aki, ha megjelent együttese csapatának kapujában, ezer dollárral, vagy talán még többel is növelte a mérkőzésért járó díjat külföldi portyákon, akit itt, Pozsonyban néhány évvel ezelőtt még imádtak, simogattak, kényeztettek, — most nem nézheti meg díjmentesen klubja jégkorongcsapatának ligatalálkozóját? A rendező dühös volt, durva (mint a pokróc) és hajthatatlan. Verekedés lett a vége. Schrojf bosszúsan és fájdalommal teli indult haza, vissza a stadionból. Ebben a pillanatban halt meg Schroif, a sportoló. Mert a sportoló embernek két élete van: a pályán, és azon kívül. Ha az évek kikényszerítik a visszavonulást, az izmok elmerevednek, a tüdő teljesítménye gyengébbé válik, akkor vége már. Fájdalmas dolog ez, nagyon fájdalmas. Csak az nem érti, aki nem csinálta. És még borzasztóbb, hogy így szakadt meg egy világhírű sportember eme élete: lelki sérüléssel. Kidühösködtem magam, kisóhajtoztam, és mégis. Napok, hetek óta nem hagy nyugodni az esemény. Miért? Mert ez az eset az állatiasság felső foka. Sőt, még annál is több. A rendező rosszindulatú, tompa agyú, szadista hajlamú ember. De vajon a társadalom megtett-e mindent azért, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő? A társadalom jóformán semmit sem tett. Ismeretes, hogy külföldön egyéb elismerés és jutalmazás mellett egy jelvényt is kap visszavonulásakor a sportoló. Ez a jelvény mindennemű sportrendezvényre való belépésre jogosítja. Az utóbbi időben sok okos lépést tett már a Testnevelési és Sport- szövetség. Ezt is meg kell valósítania. Nézzük azonban tovább Schrojfot. Vitathatatlan, hogy a chilei ezüstérem kivívásában rendkívül nagy szerepe volt. Amikor hazatért a válogatott, Schrojf sok kedvező külföldi ajánlatot kapott. Többek között bécsi csapatoktól is. Elmúlt már harminc esztendős, ki szeretett volna menni. (Ne feledjük, hogy akkoriban minimális összeget fizettek a bajnoki mérkőzésekért, a válogatott meg nevetségesen kevés pénzt kapott a chilei jő szerepléséért). Nem engedték. Ezt mondták neki: „Schrojf elvtárs, labdárúgóspor- tunk még sokat vár tőled. Itt vannak a londoni VB selejtezőmérkőzései. Portugáliával, Romániával vagyunk egy csoportban. Ki pótolna téged?" Emlékeznek még a bukaresti potyagólra? Schrojf nem értette a dolgot. Románék, Bosáková kimehettek, ő nem? És tökéletesen igaza volt. Ajánlatokat kapott az országon belül is. A Slovan nem engedte. Inkább tartalékként szerepeltette. Végre megegyeztek a kassai Lokomotivával. Jól védett Kassán. Legalább olyan mértékben segítette hozzá a múlt esztendőben a Lokomotívát a bentmaradáshoz, mint hatvankettőben a válogatottat a chilei döntőbejutáshoz. Jóval túl van a harmincon. Még Chile után kijelentette: „Nézzék, én egész életemen keresztül futballoztam. Edzőtábor, utazások, liga. Semmilyen szakmát nem tanultam ki. öreg napjaimra pénzt szeretnék félretenni. Engedjenek külföldre“. Hatvanhetet írunk. Hónapok óta intézik ügyét. Ausztráliában hívják, úgy, mint annakidején Moravčikot, Kvačeket. Még mindig világhírű, még mindig kitűnő kapuvédő. Még mindig nem intézték el az ügyét. Kvaček kint van. Hasonlítsuk össze, miként cseng a Kvaček, és miként a Schrojf név? És január este — bár izmai ruganyosak még — megölték benne a sportolót. A sportoló ember lelkét. Kérdés: Mit tegyen az a kiöregedett, világhírű sportember, aki nem rendelkezik olyan tudással és szerencsével, (és el ne felejtsem, összeköttetéssel) hogy fénykorában egy diplomát szerzett volna? Nem védesz már? A legkisebb rangú rendező is leköp. Nem vagy válogatott? Akkor bizony csigamód intézik ügyedet. Lapjaink tele voltak Bosáková esetével Sztriptízbárban lép föl? Vetkőzik az olimpiai bajnok! Aki utánanyomozott, megállapíthatta, hogy mi is lövünk bakot, nálunk is előfordulnak hírlapi kacsák. Szó sem volt vetkőzésről! Kérdés: Mit tegyen az a kiöregedett, világhírű sportember, aki külföldön százötven új dinárt kap egy fellépésért, itthon azonban más egy picivel a helyzete? A társadalom, az emberek az újságokból értesülnek a világ dolgairól. Kérdés: Mit tegyünk az olyan újságíróval, aki anélkül, hogy alaposan körülszimatolná a dolgot, erkölcsi következtetéseket von le arról a sportemberről, akiről alig két-három évvel azelőtt éppen ő irta, hogy tökéletes tulajdonságokkal bíró, példás életű, szerény ember? Rendkívül sajnálom Schrojfot is, és Bosákovát is. Napok, hetek óta nem hagy nyugtot ez a dolog. Kidühösködtem magam, kisóhajtoztam. És mégis! ., BATTA György MINDEN KOMMENTAR NÉLKÜL TESSZÜK KÖZZÉ A SPORTVtLAG LEGKOMORABB STATISZTIKÁJÁT: A SPORTOLÓKAT ÉRT LÉGISZERENCSÉILENSÉGEK JEGYZÉKÉT. 1949 május 4: Fgy keimotoros olasz utasszállító gép Torino köreiében hegycsúcsba iiikbiött. Mind a harminckét utas életét vesztette, köztük a Torino játékosai és magyar edzője Is, akik szinte kivétel nélkül mindnyájan az akkori olasz válogatott labdarúgócsapat tagjai voltak. (Többek között Mazzola. a mai válogatott atyja). 1958 február 6: A Manchester United csapata kupamérkőzést játszott Belgrádban, hazafelé a repülőgép lezuhant, a 22 halott között volt Taylor. Byrne, és mások, valamint Miklós Béla magyar származású újságíró. 1959 április 20: Blume vesztette életét, a spanyol tornász Európa-bajnok. 1961 április 5: Az amerikai műkorcsolyázó válogatott 18 tagja, a prágai VB-re utazva zuhant le Brüsszel közelében. 1962 december 29: A Bastials férfi és női kosárlabdacsapata távozott az élók sorából tragikusan. 1965 november 6: Dzsibuti kézilabda válogatottjának minden tagja meghalt a felszálló és kigyulladó gépben. 1966 jan. 8: Btéma mellett lezuhant az a repülőgép, amely az olasz úszóválogatott hét tagját és edzőjét szállította. BANGU IGEN, GARRINCHA NEM S amíg Tostao személyében új csillag született, egy másik nagy csillag, Manuel Francisco, azaz Garrincha teljesen elveszti ragyogását. A harmincnégy éves álom-jobbszélsőt a Botafogo eladta a Corinthiasnak, ott azonban az egész idényben csak tizenkét mérkőzést játszott. A Corinthias is tovább akarta adni, de egyelőre nincs klub, amely megvásárolná... Most Chilébe megy egy-két hónapra, hogy bemutatómérkőzésekkel keresethez jusson. Azt mondják, elzüllött, felelőtlen. Napokra eltűnik, klubja hiába keresi. A közvélemény sem szereti. Brazíliában, ahol valósággal Imádják a gyermekeket, soha nem bocsájtják meg neki, hogy feleségét vagy nyolc lurkóval otthagyta a népszerű rioi énekesnő kedvéért. Az évtized jobbszélsője, akit képtelenek voltak tartani a védők, most csúszik lefelé a lejtőn, csak annyiban maradt hű magához, hogy ezúttal nem lehet megállítani... Rio de Janeiro különösen most új bajnokot ünnepel. Az egyik népes kerület csapata, a Bangu nyerte a bajnokságot, huszonhárom esztendős szünet után. A Flamengőval játszotta a döntőt, 160.0Ü0 néző előtt a Maracana stadionban, s miután a délamerikai temperamentum hamar előbukkan, volt egy kis zűrzavar, s a két csapatból mindössze kilenc játékost kellett kiállítani. Van olyan labdarúgó, aki egyéves eltiltást is kapott. Rióban egy labdarúgó-mérkőzés nemcsak huszonkét ember összecsapása. A futball a minden, s a mérkőzés- szinte szertartásnak számít. Az az egyszerű kupamérkőzés, amelyen én is játszottam, csak húsz perccel később kezdődhetett, mert a csapat mezbe öltözött, gyermek férfi és női szurkolói bevonultak a pályára, előünnepségeket rendeztek, őket meg a rádióriporterek tuszkolták le a pályáról, mert még a kezdés előtti pillantok- ban a pályán kértek véleményt a játékosoktól. Különben minden csapat edzését annyi újságíró, rádiós, vagy televíziós riporter látogatja, mint itthon a nagy válogatottat mérkőzés előtt. Vég nélkül lehetne írni a határtalan brazil labdarúgó-lázról. Gyógyíthatatlan betegség, mely évről-évre gyönyörűségekkel járt, de tavaly megismerték fájdalmait is... A futball testemben lakozott. Viszont Isko- zések rövidek voltak. Ha netalán döntetlenre lába is kellett járnom. Nyolckor kezdődött a álltunk, öt tizenegyes következett. Ezeken a tanítás, de nekem nagyon keserves munkát villámtornákon a pénztárost ette a leginkább jelentett a felkelés. Kénytelen voltam keve- a fene és az izgalom. Ő szedte be ugyanis sebbet szunyókálni, dehát ezt is kibírtam. Az a fejenkénti kétszáz escudos értékű pénzösziskola az ágyamtól néhány lépésre terült el, 7* . ^ szeget, s azt a győztes együttesnek nyújtotta így keveset késtem. át. Egyformák voltak napjaink. Fél tizenkettő- A kolostori pályán a mai futballvilág számos kor ebédszünet, utána ismét tanítás, egészen —~ ,'-1 ,r,Ä" no Keair fnnégyig. Alig vártam az utolsó óra végét, hiszen utána hatig foci következett. Holtfárad- tan, szurtosan értünk haza, ilyenkor sóvárogva vártuk a mosdást, a vizet. Isjnert futballista voltam. Észrevett Hillário is. Hillário szomszédom volt. Idősebb testvéreimmel barátkozott, és egyszer meghívott engem is — tekintsem meg klubja, a Sporting de Lourenco Marqus edzéseit, s váljak a klub tagjává. Szó ami szó, tetszett az ajánlat, mert azt jelentette, hogy ezekután teljes erőmmel a labdarúgást művelem. Mi négyen viszont a Desportivo együttesével, amelynek tiszta szivemből tagja voltam? Visszautasítottam Hillário ajánlatát. Ö azonban nem tartozott azok közé, a fickók közé, akiket az első sikertelenség elkedvetlenít. Elmélyült a barátságunk, s végülis Édesanyámmal alaposan meghányva- vetve a dolgokat aláírtam a szerződést. Első mérkőzésemre idegenben, a Juventude csapata ellen került sor. Három egy arányban győztünk, és az én rajtom felülmúlt minden várakozást: mindhárom gólt én pöcköltem az ellenfél hálójába. A Sporting ebben az idényben második lett Mozambique bajnokságában. A sikerek lemondást követeltek. Amíg társaim moziba mentek, én edzettem, vagy utaztam csapatunk autóbuszán. A srácok jártak a mérkőzésekre, buzdítottak. Az egyik leggyakoribban használt pályánk egy kolostor területén volt. Magas kőfal vette körül a kolostort is, a pályát is. A szurkolók a kőfalon ültek, mint a verebek. Közöttük számos pap is akadt. Az egyiket Henriquenak hívták. Imádta ezt a sportot. Harmincötesztendős lehetett Istennek e jámbor szolgája. Nagyon rokonszenvesnek találtam. Annyira szerette a futballt, hogy egy napon engedett sok nógatásnak, csábításnak, sípot vett a szájába és bíráskodott. Valószínű, hogy ilyenkor visszatért gyermekkorába, amikoris szintén kergette a bőrt. Gyakran villámtornát rendeztünk. A mérkően E IJ SE O tSiUdyd ICIIVICU ICl* Liivy miau, 110 v lunát említem. Most kegyetlenül őszinte leszek: belebolondultam a futballba. Játszottam reggel, délben, este. Olyannyira, hogy elfelejtettem iskolába járni. Henrique, a rokonszenves tisztelendő, aki negyedünk iskoláját is vezette, megfenyegetett, hogy ha nem térek vissza a padok és táblák világába, nem enged vizsgázni évvégén. Ez nem segített. A jámbor hitszolga fogta magát, és vadászott rám a pályán. Egy alkalommal izgalmas mérkőzést játszottunk. Három egy arányban vezettünk, de nagyon szoros volt a küzdelem. Az alkalmas pillanatban lecsaptam a labdára, kicseleztem a védőket, és oldalra sodródva hatalmas lövést zúdítottam a kapura. Legnagyobb meglepetésemre az éppen arra haladó tiszteletes tenyerében kötött ki a löveg. Mérges lett, elhivatta a tanítót és két markos férfit, fogjanak meg. Csel ide - csel oda - nyomtalanul eltűntem. Henrique atya mégsem mondott le bárányká- járól. Édesanyámat kereste fel. A végeredmény: békés tárgyalások és az osztályvizsgán is túljutottam, sőt a bajnokságot is megnyertük. Negyedikben nem Henrique atya gondoskodott rólunk, hanem egy idősebb nővér, aki kora ellenére is jó volt, kedves. Közben elmúltam tizenhét esztendős, és a felnőttek közé kerültem. Vissza szerettem volna menni a Desportivóba, de nem engedtek. Mesés összegeket kaptunk, és ez sehogy sem fért a fejembe. Ebben az időszakban tökéletesen boldog lettem volna, ha akár egy töltőtollat adnak. Első mérkőzésem éppen a Desportivo ellen zajlott. Három egyre győztünk, és minden gólt én pöcköltem az ellenfél hálójába. Esténként elővettem a könyveket és tanultam, hogy fényes nappal a futballnak hódolhassak. F. b. gy. (Folytatjuk) PELÉ AZ APA, PELÉ A KÖVET Azt hittem, hogy az angliai kudarc után Pelé csillaga is halványul. Tévedtem. Pelé még mindig koronázatlan futballkirály, népszerűségével aligha lehet versenyezni. Személyesen nem találkoztunk, mert akadt dolga éppen elég. Felesége gyermeket várt, s vele együtt várta az újszülöttet egész Brazília. Fotósok hada helyezkedett el a legjobb kórház körül. Amikor az aranyos kislány megszületett, a rádió, a televízió megszakította adását, s úgy mondta be a Pelé család gyarapodását. Másnap jóformán csak erről írtak az újságok. Pelét mutatták a csöppséggel lefényképezve, nagy címekben megjegyezve: „Nem született új király, csak királylány...“ Pelé boldog apa. Azt nyilatkozta, hogy még több gyermeket szeretne. Nosza, buzdítják is a szurkolók, kell is, hogy akarja, szükség van fiúra, az új Pelére, az új csoda-futba- listára. Ügyködik Pelé más szerepkörben is. Klubja, a Santos eléggé keserves anyagi helyzetben van. Pelé, mint a világhírű klub követe kért kihallgatást a brazil pénzügyminiszternél, hogy segítséget kapjanak. Aztán máris ült a repülőre, elindult a Santossal egy 30.000 kilométeres pénzkereső útra. Ezen a túrán is az ő vállán nyugszik a klub remélt kasszasikere. Még mindig dupla a csapatnak járó összeg, ha Pelé is játszik. Bennfentesek szerint nem volt meglepetés az angliai világbajnokságon mutatott gyengébb teljesítménye. Valósággal kizsigerelték a sorozat-mérkőzések, éveken át alig kapott pihenőt, és ez megbosszulta magát. Pedig szüksége van újabb nagy teljesítményekre, mert Brazília első számú játékosa címéért komoly versenytársa van már az éppen most húszéves Eduardo Goncalves Andrádéban, azaz futballnevén a Liverpolban már megismert Tostao-ban, az FC Cruzeiro játékosában, a gólkirályban. Tostao az új bálvány, de azt hiszem, még sok idő eltelik, amíg Pelé fényét elhomályosítja. Brazíliai útinapló
