Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-07 / 6. szám
S új ifjúság \ Bocsásson meg a nyájas olvasó, és kezelőorvosával futballmérgezés elleni szérumot fecskenűeztessen ereibe. Ez a szám *** csupa labdarúgás, csupa foci. Mindkét anyagot közöljük azonban, mert érdekesnek, aktuálisnak találjuk őket, és mert — 5 Eusébiónak s Albertnek protekciója van lapunknál: az olvasók s a szerkesztőség által rendezett ankéton győzteseknek bi- 5 zonyultak. Focizni tudnak; most pedig állapítsuk meg, az írás mesterségével mennyire vannak tisztában? Amikor január 6-án Párizsban landolt velünk a MALÉV IL-18- as gépe, úgy éreztem, ennek az útnak is befellegzett. Egyik pillanatról a másikra kiadósán megfáztam. Amikor az Air France légitársaság által biztosított gépkocsin a párizsi szállodába robogtunk, egyre rosszabbul éreztem magam. A szobában lázellenőrzést tartottam, s amikor a hőmérő harmincnyolc fokot mutatott, azt mondtam feleségemnek: — Irénkém, hiába minden. Lázasan nem mehetek Brazíliába futballozni. Indulhatunk hazafelé. Az újabb repülőgépre azonban két napot kellett volna várni, s ha a segítségemre sietett Sebők Béla, a Malév párizsi képviselője gépet nem is tudott adni, ellátott mindenféle vitamin-csodával, bedugott az ágyba. Igaza lett: másnap reggelre kutyabajom sem volt. Egy francia utasszállító gépóriásba szálltunk. Meghökkentem, amikor közölték: csekély tizenegy és fél óra az utazás, leszállás nélkül, az őszies Párizsból a forró Rio de Janeiró- ba. Aki azt hiszi, hogy egy i- lyen hosszú út alatt lehet egy interkontinentális gépen unatkozni, téved. Kétszer szertartásos étkezést rendeztek, minduntalan frissítőkkel látják el az embert, de gondoskodnak az i- dő gyorsabb múlásáról másképp is. Például úgy, hogy a repülőgépet mozivászonnal két részre választják, s jó kétórás filmet vetítenek. A híres Marion Brando legújabb filmjével ismerkedhettem meg, aki, akárcsak a népszerű Angyal, mindenkit megbosszul, mindenkit legyőz, lehetnek akárhányan, akármilyen fegyverekkel felszerelve. Csak a képet láttuk, hangot vagy felírást nem adtak hozzá, mert egy ilyen gépen annyi nációbeli utas ül, hogy az igényeket úgysem tudnák kielégíteni. Mindenkinek a fantáziájára bízzák a kísérő szöveg és a hanghatások megalkotását. Még mindig fáj az angliai seb Megérkeztünk. Láttuk a csodálatosan kék tengert, máris Albert Flórián: Braziljai útinapló ott voltunk a legszebb város utolérhetetlen hangos repülőterén. Kedvesen köszöntöttek, fejemet kapkodva válaszoltam vagy négy rádióriporternek, s közben igyekeztem jó képet is vágni, hiszen fényképeztek... Feleségem máris izgolamma! kémlelte a csillogó kék vizet, keze a táskában már a fürdőruha után matatott. Elfordítottam a fejem. Számomra strandolás, napozás nem létezik, én már újra futballista vagyok, Vasárnap estére behívtak a televízióba. Készítgettem a fehér inget, töprengtem, melyik nyakkendőt válasszam, ami- koris kísérőm kedvesen leintett: minek ez a felhajtás? Meleg van, ehhez öltözködjem. Ingujjban mentünk. Egy kivétellel így ültek körben a brazil riporterek is, abban a stúdióban, amelyben a brazil játékosok és klubok falra írt nevei jelentették a díszletet. Alig kezdődött a beszélgetés, nyomban meggyőződhettem arról, hogy Brazíliában még mindig nagyon érzékeny az a seb, amelyet a kétszeres világbajnok tőlünk és a portugáloktól kapott. — Miért győzték le Brazíliát? — kérdezte az egyik riporter. — Egyszer minden csapatot legyőznek, válaszoltam, s ezt a törvényszerűséget a brazilok sem kerülhették el. — Könnyű volt a brazil csapat ellen játszani? — Kétszeres világbajnok ellen nem lehetett könnyű. Mindenesetre megkönnyítette a dolgunkat, hogy a brazil válogatott szélsőhátvédei futógyorsaságban elmaradtak riválisaiktól. — Tartós betegségnek, vagy kisiklásnak ítéli meg az angliai kudarcot? — Attól függetlenül, hogy Angliában nem kerültek a legjobb nyolc közé — mondtam — senki sem vitatja, hogy még most is a világ legjobbjaihoz tartoznak. Angliában tehát csak kisiklás történt, s ha sokkal komolyabban veszik a felkészülést Mexikóra, akkor a rivális válogatottaknak főhet a fejük. — A két magyar válogatott közül, amely legyőzte Brazíliát, melyik a jobbik? — Az a bizonyos magyar a- ranycsapat jobb volt a mostaninál, ez vitathatatlan. Őket é- veken át nem győzték le, hasonló egyeduralkodóknak számítottak, mint a brazilok. 135 perc a Flamengóban Kedden megjöttek a Fla- mengo-fiúk. Sor került a bemutatkozásra, barátkozásra, sőt az edzésekre is. Paolo Hen- riqe, aki Liverpoolban ellenünk is játszott, és a Barcelonához szerződött Silva azonnal befogadott. A többiek gusztálgat- tak, nyilván így keresték, mit tudhatok. A nyelvi nehézségek miatt nehezen tudtunk beszélgetni, de aztán hamarosan megértettük egymást. Brazil szokás, hogyha valami tetszik, szó helyett a hüvelykujj felfelé mozgatása jelenti a helyeslést. Ezt hamar megtanultam. Azt mondták, készüljek fel kemény edzésre. Megszámoltam, harmincnyolcán mentünk a pályára, aztán meglepődtem. Ha ezt a munkát keménynek nevezik, milyen a könnyű? Ritmikus bemelegítés után játszogattunk. Jobbhátvédnek mentem, meg is kérdezték, miért húzódom annyira hátra, hiszen csatár vagyok? — Igen, igen - válaszoltam — de edzésen, innen hátulról köny- nyebben megismerkedhetem csapattársaim felfogásával. Nos, az első megállapítást nem volt nehéz megtenni. Mindent tudnak ezek a fiúk a labdával, és szeretik is a focit. Ezt szó szerint kell érteni. Lehet edzésről, vagy mérkőzésről szó, szinte a világ kincséért sem adják vissza a labdát. Az ottaniak nem pazarolják lyukrafu- tásra az erejüket. Minek. Egy teljes mérkőzést és egy félidőt (a pályáról egyenesen a repülőtérre utaztunk, nem volt több időm) játszottam a Vasco de Gama ellen. Az első mérkőzésen nagyon jól ment a játék, egyesek azt mondták, a mezőny legjobbja voltam. I- gyekeztem, örültem a sikernek. Az edzések többnyire köny- nyed gyakorlatokból állnak. A Flamengónak egy vezetőedzője, külön erőnléti edzője, három segédedzője, két orvosa, no és egy pedikűröse, továbbá három szertárosa van többek között. Az edzők a hozzájuk beosztott játékosok technikai képzésével nem foglalkoznak. Aki ott van, annak mindent kell tudnia. Az alapokat a világ legtermékenyebb futballföldjén, a Copa- cobana homokján szerzik meg a játékosok. A 12 kilométer hosszú, széles homoksávon fut- ballkapuk százai láthatók. Éjjel-nappal vívják a mérkőzéseket az utcák csapatai. Minden ilyen alkalmi csapat szabályos szerelésben játszik, a szövetségtől kiküldött bíróval. Ha bíró sípol, az autóúton megállnak a gépkocsik, szurkolásban sincs hiány. Magas oszlopokra különleges égőket szereltek fel. Egyszer este féltizenegykor is láttam mérkőzéseket... SS. kép — Nézzék, igazam volt! — kiáltja Fandor, s a motorcsónak tétén álló Fantomasra mutat, aki belső zsebéből előveszi az UHR-rádióadót, kihúzza antennáit, észak-déli irányba állítja mindkettőt, s valamit mond a mikrofonba. — Nem tudjuk lehallgatni? — kérdi a pilótát naivan Juve. — Ahhoz sokminden kellene. — Micsoda? — Legelőször is kereső. De nem ártana egy rádiós sem, mert én vezetni és rádióval bíbelődni nem tudok egyszerre. — Vajon mit mondhatott? — szuggerálja Fantomast a felügyelő. — Nemsokára kiderül — neveti el magát az újságíró. — Legalábbis eddig mindig megtudtuk, igaz, későn... 56. kép yopiii ylpfiiiiii r/0. H 7 / /// -É / I #3 * TI: K 4, , Abban az időben nagyokat; sétáltam magányosan, vagy társasággal, tetszett, hogy felfedeztem a környezetet, amelyben élek. A négerek lakónegyede különleges volt, és én a mai napig is érzek valamiféle szomorúságot, mert itt töltöttem egész gyerekkoromat. A Xipamaninl elnevezésű negyed lakói korán ébrednek, nyüzsögni kezd az egész település, amelyben minden található: mozik, á- ruházak. Megkezdődik a munkába-loholás az utazás, iskolába-menés. Külön fejezetet^ érdemelnek ebben a környezetben a karcsú, színes ruhájú nők, akik kenguru módjára cipelik hátukon, vagy mellükön a gyereküket. Ez a varázslatos világ sok külföldi bámészkodót vonz. A hozzám hasonló korú srácok számára jó kalandok és trágár viccek központjai voltak ezek az érthetetlen nyelven hadaró vendégemberek. Ök azonban velünk nevettek, s bosszankodás helyett apró ajándékokat, pénzeket adtak. Leginkább a városnegyed piaca vonzott. Itt aztán alaposan kibámészkodtam magam. A vitatkozó, hadonászó európaiak és négerek sok élményben részesítettek. A hazai elárusítónők jó üzletemberek és csinos nők voltak. A hatalmas piacon megtalálható volt minden, ami szemnek és szájnak ingere. Halak, csigák, szövetek, pici, fából-készített szobrok, gyümölcsök. Nemcsak engem, de általában a barátaimat is a gyümölcsök izgatták leginkább. Folyt a nyálunk, ha az illatos banánra, dinnyére vagy ananászra pillantottunk. Ilyenek a mi piacaink, negyedeink: élénkek, nyüzsgők, zsibongók: Olyan bűvöletesek, hogy sohasem felejthetném el őket. Ez a szülőhazám. *í* Futóit az idő. Nőttem, férfivá váltam lassan. Tizenöt esztendős voltam. Már a lányok is izgattak. A buzdítás, szurkolás lányokat is vonzott a lelátókra. Volt ezek között a lányok között egy, aki rendkívül feltűnő jelenség volt. Maria Helénának hívták, színesbőrú volt, tizenhatéves. karcsú, magas, gyönyörű. Nőies idomait az idősebb férfiak is csodálták. Elhatároztam, hogy ez a lány lesz első szerelmem. Lett is. Nyakig szerelmesek lettünk. Randevúztunk, beszélgettünk, egyesületünk klubjába jártunk. Annyit trécieltünk, és szinte alig mondtunk valamit komolyat egymásnak! Természetesen, így tizenötévesen nem lehetett még komoly szavakat mondani. Gyerekszerelem volt. Az efféle szerelmek még a EUSEBIO náthajárványhoz hasonlóak. Gyorsan jönnek, gyorsan mennek, fgy történt velünk is. Egy nap szakítottunk, fájdalom nélkül, komplikációk nélkül. Nőttem, mint a gomba, értem, mint a szőlő, féríiasodtam. Ügy éreztem, nagyon sok titokzatos dolog vesz körül még. Férfi „szabadságom“ abban.' nyilvánult meg legjellemzőbben, hogy kaptam esti kimenőt is Édesanyámtól, aki ugyan megbízott bennem, de nem szerette a könnyelműséget. Főleg a mi negyedünk izgatott, de egyre többet hallottam Lourenco Maques csábító éjszakáiról. Az érlelődő férfi jelentkezett bennem. Egy este döntöttem. Sokáig töprengtem, vajon nem kellene-e mégis a megszokott, kedves negyedben maradnom, de kalandvágyam kerekedett felül. Elmentem a csodálatos Lourenco Maquesbe. Különös: a kíváncsiság most erősebb izgatószernek bizonyult, mint a futball! Ideges voltam. A város fényei alatt szaladtam ide-oda. Mindent látni akartam. Menynyit futottam! Ott éreztem, mennyire kis a- lak vagyok. Ki voltam? Egy pici klub pici játékosa. Ki figyel rám? Ki vesz észre? Egy fiatal focistát? Sétáltam, bolyongtam a titokzatos város titokzatos épületei, fényei, boltjai, kávéházai között. Ennyi ember, ilyen forgalom! Nem voltam ehhez szokva. Az éttermekből frissen fogott halak, csigák illata szállt. Itt ettek e- lőttem, férfiak, nők egyaránt. Sokat,, jót. ösz- szefutott a számban a nyál. A hatalmas plakátok moziba csaltak. Lőtottam-futottam. Ide mentem, oda mentem. Utcákon, utakon, tereken keresztül. Egy sötét utcába kerültem. Bár bár hátán, emberekkel, nőkkel. Énekszót hallottam. Mi lehet bent? Szép nők szórakozóhelye? Az annyit emlegetett éjszakák színhelye! Azonnal be a- kartam rohanni. Mindent látni akarok! Hogyan szórakoznak, milyenek a szép nők, akikről annyit hallottam már! Csakhogy: ehhez pénz kell. És nekem nincs pénzem. Félni kezdtem. Ebben a pillanatban lépett be a bárba két tengerész. Egy sóhajtásnyi ideig bekukkanthattam. Mindent szemügyre vettem. Egy szinte meztelen nőt láttam. Ez hát a sztriptíz! A portás fülönfogott és kitessékelt. Hazáig futottam. A szívem úgy vert, mint a gőzkalapács. Édesanyám megrótt. Éreztem, hogy tudja: változás állt be, új fejezet következik é- letemben. Dona Elisa elszomorodott. Elszomorodott, mert tudta: fiacskája, aki úgy szaladt a boltokba, és olyan szívesen vitte a szomszédba az üzeneteket, nincs többé. Férfivá vált. F. b. gy. (Folytatjuk) Á helikopter az egyenesen a tenger felé tartó motorcsónak fölött manőverezik. — Azt hiszem, mégiscsak lejjebb ereszkedhetünk — mondja a pilótának Fandor. — Ragaszkodik ehhez? — kérdi Juve. — Persze. — Nem bánom, próbáljuk meg. Fokozatosan közelednek a csónakhoz, amelynek orráról már visszaült helyére Fantomas. — Azt hiszem, nincs mire várnunk — szólal meg az újságíró. — Megpróbálok ráugrani a csónakra, mert az az érzésem, ezek menekülnek valahová, ahol aztán hiába üldözzük őket. S bárhogyis tiltakozik Juve, Fandor a kellő pillanatban kötélhágcsón a motorcsónakra ereszkedik. Amint azonban lába a tathoz ér, a csónak ravaszul megugrik, s ö máris a sós tengerből kortyol jókorát. 57. kép. — Ugye, hogy megmondtam — kárörvend a detektív, — nem lehet dilettánsokkal gengsztert üldözni. A pilóta közben minden idegszálával arra ügyel, mindig az ide-oda kacsázó csónak fölött maradjon, amelynek mégis sikerül rövid egérutat nyernie. Fantomas ezt arra használja föl, hogy villámgyorsan ki- ugorjék a csónakból, s a vízből hirtelen kiemelkedő tengeralattjáró csapóajtaján a motorcsónakot vezető fiatalemberrel együtt eltűnjék. Közben a helikopternek sikerül rájuk ereszkednie, s Juve elszánja magát arra, hogy lemásszon a kötélhágcsón a tengeralattjáró fedélzetére. A törvény nevében kinyitni! — dörömböl a csapóajtón. Válasz helyett a motorok zúgása hallatszik, s a tengeralattjáró elsüllyed.
