Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-12-12 / 50. szám
■ 41 űj ifjúság Április 28 Tizenegy óra lehetett, Barcsay eltűnt, berobog egy teherautó ót vezérkari tiszttel, géppisztollyal felfegyverkezve. A ren- dörhadnagy ugrál, ágál és ellenszegül. De a megmozduló géppisztolyok elhallgattatják. — Kérem a tiszteket és az asszonyokat, álljanak ki, velünk jönnek — mondja Baán vezérkari ezredes. Elhűlve hallgatjuk ezt, és nekirohantunk, hogy velünk mi lesz, ha Barcsay visszajön, lemészároltat bennünket! De Garay vezérkari őrnagy megnyugtatott bennünket, mondván, előbb a nők és tisztek, azután következünk mi civilek. Később minket is elvisznek. Megérkeztünk Tannba, ahol rögtön széjjelszórták a politikai foglyokat, nehogy a bossszúálló nyilasok, akik a környéket ellepve tartották, megint karmaikba kerítsenek bennünket. Mindenki valami kis tanyára került, nyolc-tizenöt kilométeres körzetben. Én Tannban maradtam, mint Cserey Bandy vendége. Huszonhárom éve ismertem őt, jó barátok voltunk. Május 1. Állandóan figyeljük a londoni rádiót. A hírek nagyon kedvezőek, az amerikaiak, Patton hadserege erős iramban közeledik felénk. Élénken tárgyaljuk a fegyverszünetet, ami órák, esetleg percek kérdése. Kint nem merek mutatkozni, félek az átvonuló nyilasalakulatoktól. Két napja vonut itt már egy magyar páncélos SS-hadosztály. Szomorú látvány ezeket a fiatal magyar katonákat, majdnem gyerekeket német egyenruhában látni. A magyar katonaorvos félrehívott és azt mondta, félni lehet a visszavonuló katonaság atrocitásaitól, ezért bevisz a kórházba. A kórház nagyon szép, tiszta, egy hatágyas szobában kapok helyet. Két magyar is van itt, egy csendőr, akit vakbéllel operáltak, és egy román-magyar munkaszolgálatos katona. Goethe Breviáriumát olvasom, •mit kölcsönkaptam. Utána alszom egy kicsit. Hat órakor érkeznek ide az amerikaiak. Előbb csak két páncélkocsi jön, ezek a megfigyelők, de ekkor már a templomon fehér zászló leng, és nem sokkal ezután halljuk a harckocsik végtelen csörömpölését. Nem látni őket az ablakból, mert a főút völgyön át vezet. Rengeteg lehet, pokoli a zörgés, csattogás. Néhány magyar SS-katona majdnem sírva könyörög a kórházban, hogy adjunk nekik valami magyar katonaruhát, a- kármilyet, nehogy német egyenruhában fogják el őket. Egy lengyel hadifogoly a mellettem JÁVOR PÁL ÉLETREGÉNYE levő szobában fekszik, berohan, s lelkesen ordítja, hogy a második szobából látni a harckocsikat. Átrohanunk. A kórházzal szemben levő réten vagy harminc páncélos áll. Óriásiak! Sárga és téglapiros zsákok rajtuk, nehogy saját repülők bombázzák őket. Furcsa érzés fog el. Szóval amerikai fogoly vagyok... Honthy Hanna partnereként A doktor jön, lemehetek a tiszti szállásra, de alighogy indulok, két hórihorgas a- merikai katonába ütközöm. Kérdeznek és a- mit tudok, angolul pötyögök nekik. Megkínálnak egy Camellel; tisztek ler.etnek. Behívom őket a kórházba, de ott se beszéi senki angolul. Erre azt mondták, később visz- szajönnek, és beugrottak a ház előtt álló 6- riási harckocsiba, amelynek Betty volt a neve. Helyben megfordultak, és víg hallózás közben elrobogtak. Nemsokára hoznak három sebesült németet. ők is menekülőben voltak, és az autójukat egy amerikai páncélos kilőtte. Segítek az operációnál. A német, aki haslövést kapott. egész éjjel ordít a fájdalomtól, s állandóan az anyját hívta. Május 2. Korán reggel zúgni kezdenek a harckocsik, rettentő nagy a nyüzsgés. Kis idő múlva egy amerikai főorvos jön. hogy szelektáljon a kórházban, mert rémet katona, amerikai parancsra, még ha sebesült is, nem maradhat a kórházban. Aki szállítható, azt viszik Pfaffkirchenue. Az orvos megkérdezi mit keresek itt. Dadogok valamit, erre ö legyint és tovább megy. Utána jön a barátom, a magyar orvos, aki behozott. Azt mondja: nem jó kimenni az utcára. mert a magyar tiszteket, legénységet összefogják, és a kórház melletti mezőre viszik, ahol egy nagy pajta van, s összeírás után elszállítják ókét. Megint itt a tétovázás, menjek-e ne menjek, lehet, hogy felismernek, és beállítanak a sorba engem is. Elég volt már a fogságból. Viszont itt, a németek között sem szeretek lenni. Nincs velem semmim, se törülköző. se szappan, mind lent van a tiszti szálláson. Mégiscsak le kell mennem. Végre megérkezik az első jó hír, hogy nyugodtan lehet közlekedni, az amerikaiak nem bantanak senkit. Bátorságot veszek, és lemegyek az iskolába. Furcsa látvány, amint civil és tiszti batyuk összevissza vannak hányva, kifosztva, szinte jelképet látok benne: az összekeveredett, kifosztott, feldúlt Magyarországot. Én is megpróbálom összeszedni, ami még a motyómból megmaradt, és indulok a kórház felé. Közben bejön egy amerikai katona. A tiszti asszonyok faggatják, és föl vannak háborodva, amiért az amerikaiak a magyar tiszteket kiállítják a rétre. Az amerikai nyugodtan kérdezi: .* • > — Velünk, mint hadifoglyokkal, hogy bán- tak maguk? Mi tudjuk, hogy sok amerikai pilótát agyonvertek! Azzal tovább megy lerázta magáról őket, mint a kutya a vizet, nem minden megvetés nélkül. Cserey András vesz pártfogásába. Végigjárjuk vele az amerikai kommandókat, hogy legitimációt kapjak, és szabadon mozoghassak. A válasz az, hogy ők mennek tovább, de holnap, holnapután megérkezik a katonai közigazgatás, az majd elintézi ügyemet. Szóval Bandiéknál lakom, parányi szoba, rajtam kívül még hárman vannak, köztük egy kanyarős kisgyerek. Hosszas utánajá rás után a ház kap egy sárga táblát: Off Limits. Ez azt jelenti, hogy ide még az amerikaiak sem jöhetnek be lakást rekvirálnl. Estefelé járunk, már úgy-ahogy berendezkedtünk, összegyűlik egy kisebb társaság, és elkezdődik a mentegetőzés: — Én nem vagyok nyilas! Nem is voltain scha! Itt a háború befejezése. Az amerikai rádió Hitler és Göbbels öngyilkosságát jelenti. Zuhog az eső a magyar tisztek és legény-* ség az éjszakát is a mezőn töltik. Az amerikai élkatonaság kezd kivonulni a község-1 bői, egész éjjel zörögnek a páncélosok. Május 3. Az egész nyilas társaság, amely itt rekedt, nyávog, dadog. Megint újabb hétszázas magyar csoport jön, öt amerikai katona kíséri őket. Vajon a Gestapo mennyi hóhért adott volna melléjük? Nagy élményben volt részem, megfürdöm! A mosókonyhában van egy öblögetódezsa, abba ülök bele, úgy érzem, mintha dióhéjban ülnék. A legnagyobb hasvakarás közben — másfél hónapos kosz van rajtam — megszólalnak az összes gyorstüzelők, légvédelmi á- gyúk. Az egész német pimaszságot nem értem, most röpködnek, a fene egye meg ő- ket! A kosz azonban lemegy rólam, nagyobb baj nincs! Az itt maradt magyarok tétlenül járnak-1 kelnek, mindenki engem rohamoz, hogy segítsek rajtuk, mintha én bármit is tehetnék az érdekükben. Olyan is van, aki átad negyvenoldalas Curriculum vitáét. Mindenki mo- sakszik! De miért most? Miért nem jött meg előbb az eszük? Közben halljuk, tárgyalások folynak az a- merikaiakkal, de ahány magyar, annyifelé tárgyal. Néha az hírlik, hogy napokon belül kapunk igazolványt, és mehetünk haza. Az is jó hír, hogy Beregfyt elfogták, és állítólag kiadják a magyar hatóságoknak. Miután a vilíanytelepeket a németek felrobbantották, egész Bajorországban nincs villany, az amerikaiak a saját vilanyukkal világítanak. Rádiózni nem tudunk, így semmi hírt nem hallok. Vége a háborúnak, de örömünk nem teljes. Félünk az otthoni képtől, kit és mit hagyott meg a háború, és mikor indulhatunk haza. Május 26. Megismerkedtem egy magyar cigánnyal. Amerikai káplár, apját Timár Józsefnek hívják. New Yorkban született, A- merika a hazája, de minden cigánylemeze megvan, és Burát tartja a legjobb prímásnak. Sír, ha hallja hegedűjét. Civilben ő is muzsikus, de zenekarban. Bőgőn játszik. (Folytatjuk) Murdock felügyeié bekopogott az ajtón, nyomában én. a fiatal bűnügyi asszisztens. Belillrél egy reszkető hang kérdezte: — Ki az? — Murdock felügyelői — Örülök felügyelő, hogy eleget tett a kérésemnek és eljött. Az ajtó kinyílt és egy egész testében reszkető alak állt előttünk. Nehéz volt elhinni, hogy ezt az emberi roncsot egykor a „betörök királya" héven ismerték. Cyrus Parrel — ez volt a valódi neve — bevezetett a szobába — Félek, felügyelő. A- no-nym fenyegető levelekkel árasztanak el, mert. állítólag elárultam valakit. Ön. felügyelő, nagyon jó! tudja, hogy ez nem igaz. — Sejti legalább, kitől származnak a fenyegető levelek? — Nem. Többen jöhetnek számításba. De hozom a leveleket — szólt ás eltűnt a földszinti latás egyik mellékhelyiségében. Egy pillanat múlva néhány revolverlövés hallatszott. Berohantunk a mellékhelyiségbe. Cyrus a földön feküdt, négy goiyő találta el. Nagy nehezen, az összetört üvegű ablak felé 'ordította a fejét: ,,On- tan jött..." Lehajoltam hozzá: — Ki volt? Megismerte? MINI-KRIMI Ki a TETTES? Az öreg betörő minden erejét összeszedve válaszolt: — Igen... Dark! — Ezután feje oldalra billent. Cyrus Parrel meghalt. Murdock felügyelő időközben a tettes nyomába szegődött, hátha még utoléri. — Későn jöttem Már csak egy nagy sebességgel tovatűnő autót láttam — mondta, a- mikor belépett. — Nem jut messzire — jegyeztem meg — mert Cyrus megnevezte a tettest: Dark. Csak le kell tartóztatnunk. — Melyiket — mor- mblta a felügyelő. — Ml az, hogy melyiket? — kérdeztem. — Ebben a társaságban két Darkot tartunk nyilván. Markiét, és To- mot. Különben mindkettő veszélyes fickó. Három óra múlva mindkét Dark előttünk állt. Máckie kicsi, tömzsi. szája körül cinikus mosollyal. Tom magas, elegáns megnyerő egyéniség, senki nem gondolta volna róla, hogy hirhedt betörő. Murdock felügyelő feltette a kérdést: — Kettőjük közül melyikük lőtte le az öreg Cyrust? — Cyrus Parrelt? A jő öreg Cyrust? — kiáltott fel Mackie. — Meghalt? — Cs... cs... cs — nyugtatgatta Tom. — Az ilyen pályafutásnak többnyire ez a vége. — Halála előtt megnevezte a gyilkosát. „Dark" — ez volt az utolsó szava. — Ez egyáltalán nem lep még — mondta Tom — kétségkívül Mackie a tettes. — Te aljas! — kiáltott fel Mackie — meg vagyok róla győződve, hogy te küldted Cyrust a másvilágra! A két betörő egymásnak ugrott éa elég fáradságunkba került, azétválasztani őket. — Ki a gyilkos? — tett* fal a felügyelő iámét a kérdést. — A beismerő vallomás enyhítő körülményt jelent. — Szeretnék faltenni egy kérdést, felügyelő — szólt Mackie — Cyrus malyik testrészébe fúródott a négy golyó? — Mind a négy egy helyre, a hasába — felelte Murdock. Mackie győzedelmesen felkiáltott: - Ennél nincs jobb bizonyíték! Minden golyót a hasba ereszteni, ez a „nagyrabacaült" Tom Dark módszere! — Veidben így ven, a- hogy Meckle állítja - fordult a felügyeld a krétafehérré vált Tömhöz. Maga szokta Hy módon elintézni az áldozatait. Tom láthatólag elvesztette maga alatt a talajt, de azért védekezett: — Nem én tettem, ártatlan vagyok... Mackie akarattal alkalmazta az ám módszeremet, hogy a gyanút rám terelje! Ekkor közbeszóltam: — Felügyelő, Itt az idaje, hogy a tettest letartóztassuk. Kit tért áztattak Is, Mseidet vagy Tömet? fis miből Jöttek rá ai Igazságra? Megoldás i 1|. oldalai Nemrég osztották ld Hollywoodban • legrangosabb művészeti kitüntetést az Oscar-dSjat. • MIKOR ALAPÍTOTTAK 0 — 1928-ban. • KIK DÖNTENEK ODAÍTÉLÉSÉRŐL 0 — Szavazással az Amerikai Filmművészeti és Filmtudbmányi Akadémia valamennyi tagja. Jelenleg 2500 van. • HONNAN ERED ELNEVEZÉSE 0 — Arról a 2* centiméteres aranyozott bronzszoborról, amelyet é- vente átadnak a jutalmazottaknak. A szobrocskának 1931-ig nem volt neve. „Keresztanyja" Margaret Herrick asszony — jelenleg az Akadémie titkára, — aki harminchat évvel ezelőtt, első munkanapján, akkor még mint könyvtáros, a szobor láttán Így kiáltott fel: „Éppen olyan, mint az Oszkár bácsi!“ A megjegyzést egy újságíró meghallotta, másnap riportjában megemlítette, s azóta a díj neve összeforrott Herrick asszony Oszkár bácsijával. • MIT ÉS KIT JUTALMAZNAK A DÍJJAL • — Az előző év legjobb filmjét, operatőrjét, zeneszerzőjét és színészét. Az utóbbi években kiváló külföldi filmek és alkotóik is részesülhetnek Oscar-dljban. • A KÖZELMÚLTBAN NÁLUNK OSCAR-dfj IS BEMUTATOTT OSCAR-DlJAS FILMEK 0 — Hamlet (1948), Marty (1955). Nyolcvan nap alatt a Föld körül (1956), Legénylakás (1960). • NÉHÁNY KITÜNTETETT SZÍNÉSZNŐ 0 — Vivien Leigh (1951: A vágy villamosa), Audrey Hepburn (1953: Római vakáció), Simone Signorét (1959: Hely a tetőn), Sophia Loren (1961: Egy asszony meg a lánya), Lila Kedrova (1964: Zorba, a görög). • SZÍNÉSZEK 0 — Sir Laurence Olivier (1948: Hamlet), Marlon Brando (1954: A rakparton), Maximilian Schell (1961: ítélet Nümbergben), Gre- Gory Peck (1962: Ne bántsátok a feketerigót). • MAGYAR OSCAR-DÍJASOK 0 — Két Amerikában élő művész: Lukács Pál (1953: az őrség a Rajnán főszerepéért) és Cukor György (1964: a My Fair Lady rendezéséért). • A LEGSIKERESEBB OSCARDÍJASOK 0 — A közelmúltban elhúnyt Walt Disney, hússzor kapta meg az a- ranyszobrocskát rajzfilmjeiért. • AZ IDEI JUTALMAZOTTAK 0 — A Nem félünk a farkastól című amerikai produkciót a legjobb operatőri munka, a legjobb kosztümtervezés, a legjobb művészeti irányítás dijával tüntették ki, Sany Denning a legjobb női epizódszereplő címét nyerte al, Elizabeth Taylor pedig e film főszerepéért kapott Oscar-dljat. A legjobb férfi főszerepért Paul Sco- fieldet díjazták. A férfi, aki mindig kéznél van (A Man for AH Seanons) című angol filmért. Ez a film nyerte az 1966 legjobb filmje kitüntetést, valamint a legjobb forgatókönyv díját is. A legjobb idegen nyelvű filmnek (a legjobb filmtörténetnek) a zsűri a francia Egy férfi és egy nő-t (Un Homme et une Femme) találta. A női főszereplő díjáért utolsó pillanatig versenyben volt a lengyel Ida Kamlnska (az Üzlet a korzón című tavaly Oscar-dljat nyert csehszlovák film főszereplője) és a francia Anouk Aimée is.
