Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

g$ új ifjúság

A szentírás és a gazdasági élet

(Michel Henrietti, Constellation Párizs)

„...a föld magaslatain járatta öt. mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat." Mózes V. könyve, 32. rész. XIII. vers)

*

MICHEL HENRIETTI francia újságíró alábbi riportjával érdekes kísérletet tett annak bizonyítására, hogy a biblia épp úgy, mint bármely irodalmi alkotás, az ember műve. Az ószövetségben leírt jelenségek az istenről és világról alkotott elképzelések primitív őseink fejében születtek. A világosság, sötétség, zivatar és földrengés, valamint egyéb természeti jelenségek megrémítették, sőt puszta létükben is veszélyeztették őket. E jelenségek indító okát megmagyarázni nem tudták. Ügy vélték, hogy minden a jó és rossz szellemek. sellők vagy boszorkányok műve. Ez érthető is, hisz Mózes első könyvét a zsidó próféták több mint 2500 esztendővel ezelőtt írták, a próféták a könyvben a zsidók és környező egyéb törzsek még régebbi elbeszéléseit ismertették, melyek további ezer vagy még több esztendővel idősebbek. Természetesen ezeknek a nomád törzseknek nem lehetett a világról helyes elképzelésük.

A tudomány is csak megfeszített munkával, műszerek és számítások segítségével találta meg az elfogadható magyarázatot. A tudomány egyetlen tételét sem alapozza a hitre, hanem mindegyiket bizonyítékokkal igazolja, minden feltevést kísérletekkel támaszt alá. A tudósok még akkor sem nyugszanak, amikor a tudomány eredményeit már a gyakorlatban alkalmazzák. Folytatják megfigyeléseiket, hogy pontosabban megismerjék miért történik ez így. Minden új felfedezés egy fokozat a világ megismerésének lépcsőzetés amely még inkább elmélyíti az ember természet feletti uralmát.

□ A Vörös-tenger felé vezető országút mellett a távolból érkező utasra megdöbbentően hat a sivatag tőszomszédságában látható gyümölcsöskert. A kertben olajbogyó, barack, őszibarack. Egyelőre azonban sem kút, sem forrás, sem vízvezeték nincs a környéken. Boszorkánymestert is hiába keresnénk, mert a gyümölcsösben csak Mikael Evenari professzorra akadnánk. ő pedig csak botanikus és régész:

□ — Ö, nem .produkáltam én semmi újat — hárítja, el a. dicséretet. — Csupán kibogoztam a szentírásból azokat a módszereket, amelyeket a háromezer évvel ezelőtt itt élt zsidók Júda birodalmában már alkalmaztak.

□ Leereszkedtünk a nagyolvasztó aljába. A Holt-tenger partján, a 392 méter mély horpadásban úgy éreztem magam, mintha más égitestre cseppentem volna. A levegő napfénnyel, nedvességgel és sóval volt teli.

□ — Két hatalmas vegyipari gyár igyekszik feltámasztani az egykori Szodomát. Nem sokkal távolabb a gépek Gomorrha völgyét töltik épp fel. A fennsíkon pedig egy névleges textilgyár titkos a- tomkutató intézetet álcáz. Itt még nemrég úgy beszéltek a zöldségről, búzáról, árpáról, mint nagy csodáról. Ma már sokan otthagyják a kibucokat, és az elragadtatás hangján szólnak a foszfátokról, a nyersolajról vagy az atomenergiáról. 1963 júniusában napirendre tűzték az ipari forradalmat, a legnagyobb meglepetésre a mérnökök és á kutatók ismét felnyitották a bibliát.

1958-ban Herman Gurkel, jeru- zsálemi geológusprofesszor a kutatók .figyelmét Mózes első könyvének XIX. fejezetére irányította. A jelzett helyen ugyanis az olvasható, hogy Abrahám idejében a Holt-tenger partján két város állt, Szodoma és Gomorrha, amelyéket bűneikért az Űr kénné! és tűzzel pusztított el.

Gurkel professzor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságban természeti katasztrófa történhetett. A földkéreg megrepedt, és a Holt-tenger vize,, valamint á tűz. h'ányök lávája elöntötte a két várost.

— Olvastuk csak figyelmesen az említett fejezet XXVIII. versét — mondja Gurkel professzor. A vers így hangzik: „... és látá és lmé felszállt a földnek füstje, mim a kemence füstje."

A professzor feltette a kérdést, vájom nem az égő földgáz okoz- ta-é a füstöt. Elég gyakori eset, hogy természeti katasztrófát földgázkitörés is követ. Egy Tel Avlv- i társaság kutatói a bibliai adat nyomán a Holt-tenger partján fekvő Ros-Zoor határában nagy meny- nyiségü földgázra bukkantak, a- melynek hőfejlesztő értéke 1 500 000 tonna kőolajénak felel meg. A földgáz Negev jövőbeli iparát szolgálja majd.

A szentlrás az izraeliták életében mindig különös helyét töltött be. 1880-ban az első palesztinai telepesek valóban csak kietlen sivatagot találtak, pedig a biblia „tejjel-mézzel folyó“ országról beszél.

— Mózes korában — hangsúlyozta előttünk Simon Gaber, fiatal agronómus — Galileát dús erdőség, Negevet pedig szőlő borította. Mi történt? Az angolok azt állítják, hogy megváltozott Palesztina éghajlata. Mi ezzel nem érthetünk egyet. Véleményünk szerint a pusztulást az ember okozta. Megvizsgáltuk az évezredekkel ezelőtt létező kutakat és öntöző- berendezéseket, amelyeket a vandalizmus és különböző inváziók pusztítottak el.“

Izrael lakói a bibliával saját történelmüket vélik felfedni. Innen tudták meg. hogy dicső múltra tekinthetnék vissza. Amikor a kultúra virágzott, a föld mélye telítve volt kincsekkel. Ez a tudat lelkesíti őket. 1943-ban — amikor Palesztina még brit mandátum volt — ifjú hazafiak egy csoportja Negevben kibucot létesített. Az angolok ezeket az embereket kelekótya juhpásztoroknak tekintették. A valóságban partizánok és mezőgazdászok voltak. Titokban a föld minőségét vizsgálták. Az e- redmény meglepő vplt. A föld kiváló, csak vízre van szüksége. Miután a régészek eltávolították az első homokréteget, néhány ezer év előtti vetésterület nyomaira bukkantak. A remények tehát nem bizonyultak hiúknak.

1948-ban — Izrael Állam megalakítása után — a régészek és mezőgazdászok közösen láttak munkához. A múlt a jövőt támogatta. — Ahhoz, hogy ismét gyökeret vethessünk — mondotta Simon Gaber — meg kellett találni a földnek és az éghajlatnak megfelelő termelési módot, ahogy őseink a gyakorlatban folytatták.

Tizenöt évvel ezelőtt Negev fővárosa, Beér-Séva, szegényes oázis volt. Mózes első könyvének XX. fejezetében azonban szó van arról, hogy Abrahám, mielőtt törzsét e- zen a vidéken lételepitette, hét kutat fúrt. De hol lehettek ezek a kutak? A régészek rendszeres kutatása folytán négy már előkerült. Es ami még meglepőbb — víz is volt bennük. A víz segítségével Beér-Séva szédületes fejlődésnek indult. Jozeph Weitz mezőgazdász a kutakat tamariszkuszcserjével vette körül, pontosan úgy, ahogy az Or tanácsára a bibliai törzsfőnök tette.

Weitz egyik kollégája. Igái Allan, a bibliában más megszívlelendő tanácsot is talált: sose vágni utat, barázdát, vagy csatornát a part felé lejtő oldalon. Izraelben a nap annyira kiégette a föld felső rétegét, hogy nem ereszti át a vizet. A dombokról lefolyik az esővíz. és belevész a tengerbe. Ellenben a parttal párhuzamosan Vágott barázdák csökkentik a csapadékveszteséget. Az ősrégi bölcsesség vezette a tahali és Tel Aviv-I vízmüvek mérnökeit ahhoz a döntéshez, hogy a legkisebb forrást is, amelyből víz ered, és a tenger. Tiberiás-tó vagy a Jordán felé folyik, fel kell tartani.

Más országban a földművesek tapasztalatai apáról fiúra szállnak. De az izraeliek, nem ismerik földjüket, a mezőgazdászok hát a bibliában lapozgattak, hogy megtudják, milyen terményekből értek el valamikor jó hozamokat. W. Lö- w(der, mezőgazdasági szakember a bírák könyvében (XV. fejezet, 5. vers) idézetet talált arra vonatkozólag, hogy a tengerparton ré- gente gabonaféléket és olajbogyót termeltek. Ennek alapján ő is hasonlóan cselekedett. Az Ószövetség szerint az ország egész északi részét erdő borította. Izrael lakói ezért 65 millió facsemetét ültet-, tek el ezen a vidéken.

A Holt-tenger partja talán Izrael legkopárabb tája. A fiatalok itt új kibucot létesítettek.

Az Énekek éneke nélkül, amely az engardi szőlőkről is megem- lékszik. sohasem mertünk volna i- Iyen nagy kalandba kezdeni, mondják az Ejne-Gedi kibuc mostani lakói. Meglátogattuk a kibucot. Körös-körül mindenütt kő és só. A hegy lejtőjén azonban zöld folt látható, ez Ejn-Gedi. Csinos kis házak, pázsit és virágágyások. A fiatalok őseiknél jóval tovább jutottak. A beér-sévai mezögazdása- gi kutatóintézet segítségével föld nélküli termelési módot dolgoztak ki. E módszer szerint kavicsos talajban szegfűt termelnek, és Európába exportálják.

Ejn-Gediből a Vörös-tenger felé vezető országúton található Mikael Evenari professzor farmja. Ez a botanikus és régész a sivatagban kertészkedéssel foglalkozik. Sem kút, sem forrás, de még vízvezeték sem áll rendelkezésére. Egyszerűen a már évezredekkel ezelőtt ismert módszert alkalmazta, Negev dombjainak lankáin szőlőt telepítettek. A követ elhordattg, csatornákat ásatott, s ezek tárolókba gyűjtik össze az esővizet. — A termékennyé tett talajnál harmincszor nagyobb területről gyűjtik össze az évi csapadékmennyiséget — világosított fel bennünket Evenari professzor.

A bibliai módszer utánzása jó eredménnyel járt. A professzor már learatta első termését. Az olajbogyó, barack és őszibarack is beérett. Mint egykor az ősök, a kősziklából is mézet szopatott vele, a kovaszirtből is olajat."

A nemzet, amely két évezreden keresztül ősi gyökereitől megfoszt, va volt kénytelen élni, újból megtalálja a kapcsolatot a múlttal. A régészet Izraelben valóságos nemzeti sportnak tekinthető.

1955-ben a kormány a júdeai hegyekben gátakat építtetett. Az é- pltkezéshez szükséges követ a környéken találták. De a helyzet tragikussá vált, amikor a kő omladozni kezdett. Avi Jonali régész azt tanácsolta az építészeknek, kutassák fel, honnan hordatta egykor Salamon király az épitkezéseihei szükséges anyagot.

Ä világ egyik legrégibb városi* ban, a galileai Megiddben a régé* szék hét civilizáció maradványait* bukkantak. Éltek ott egykor szu- mérok, kánaániak, egyiptomiak, Salamon király erődöt építtetett Itt.

Gyűjte Salamén szekereket és lovagokét, úgy, hogy ezer és négyszáz szekere és 12 ezer lovagja volt neki..." — mondja a szenti* rás (Királyok első könyve, X. 26 ) A mérnökök megvizsgálták Salamon istállóinak romjait és a kő összetételét elemezve rájöttek, hogy až a Karmel melletti Aklid- ből származik. Ez a kő nagyszerűen bevállt egy Tel Aviv mellett létesített kikötő épületanyagaként.

Izraelben a bibliát minden technikus ismeri.

A kormány határozatot hozott a földtani kutatásokkal kapcsolatban. Nem csoda, hogy a tudósok a bibliába is belenéztek. Mindany- nyien emlékezünk Salamon király bányáinak kalandos felfedezésére. 1952-ben történt. Dr. Ben Tor, jeruzsálemi geológust csodálatba ejtette az a bibliai feljegyzés, hogy Salamon király igen sok rezet dolgoztatott fel.

Talán csak rege az egész? Mózes V. könyvének 8. fejezetében azonban a kővetkező sorok olvashatók: ..... s amelynek hegyeiből

rezet vághatsz" Milyen hegyekről lehetett szó? Az Ószövetség szerint Salamon gyakran ellátogatott 8 Vörös-tenger közelében fekvő El- jatba. Arra a vidékre, ahol 600 évvel előtte Mózes „rézből kígyót csinált“.

Dr. Ben Tor követte a nyomot, és malachitra bukkant. Ez a réztartalmú ásvány Ejlat hegyeiben található. A régészek egy csoportja az egykori kohók és a reb- szolgatábor maradványait is megtalálták. A lélet az időszámításunk előtti 950-es esztendőből származik. Salamon király rézbányái voltak ott a valóságban. Ma ebben a hegységben 500 izraeli bányász ércet termel a Timiha Mines cég számára. A becslések szerint mint. egy 30 millió tonna érccél számolhatnak.

A réz után a naftára került sor.

Az izr^lieket a Királyok élsó könyvének XVIII. fejezete hozta lázba. Illés, próféta Baál papjait versenyre hívta ki. Akinek , előbb sikerül az oltáron, elhelyezett és vízzel leöntött fát megnyújtania, az az igaz isten igéinek hirdetője. Az ellenfél sikertelenül próbálkozott. Illés ráadásul még négy vödör tartalmát önötötte a fára, és a fa meggyulladt. Nem kétséges, hogy nafta volt a vödrökben. A közelben végzett próbafúrások meglepő eredményhez vezettek. Kétmillói tonnára becsülik a földben lévő nafta mennyiségét.

Lót sóbálvánnyá változtatott félesége már régen felkeltette áz érdeklődést a Holt-tenger iránt. A számítások szerint ez a tenger sok milliárd tonna megnéziumot és káliumot tartalmaz. Már a második vegyipari gyár épült fel a Holttenger partján. Izrael évente 300 ezer tonna káliumot, nagy meny- nyiségü brómot és magnéziumot termel.

— Negev természeti kincseinek feltárására fordulópont történelmünkben — hallottuk az egyik központi hivatalban. A sivatagban két iparváros épült: Dimoná és A- rad. Két évvel ezelőtt itt csak szél söpörte síkságot találtunk volna. A geológusok a biblia útmutatását követve (Mózes első könyve, XVIII. fejezet) 5500 éves erődre bukkantak. A csatornák és gabonaraktárak azt bizonyították, hogy a síkságon valaha víznek kel. lett lennie. A kutatás eredménynyel járt, a geológusok egy 200 000 lakosú város számára elegendő i- vóvizet találtak.

A mai Izrael földje nem szűz terület. Mát hatezer évvel ezelőtt viaskodott itt az émber a természeti viszonyokkal, épített, művelte a földet, felkutatta a legjobb építőanyagot és az üveggyártáshoz szükséges homokot.