Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

FEDERICO GARCIA LORCA I Granadában 1928 végén és Madridban 1929 elején megtartott előadás. A tel­jes szöveg kézirata mindmáig nem került elő, csak azt ismerjük belőle, a- mit a helybeli lapok közöltek; egyes r'.szeit kivonatosan összefoglalták. Az El Defensor de Granada és a madridi El Sol cikkének kivonatos részét tetté­vel kapja az olvasó. képzelet, Azaz a három fokozat, az a három útszakasz, amelyet szüntelen körforgásban minden Igazi művészi alkotás, az egész Irodalomtörténet felkutat és végigjár; de bejárja a költő is. ha tudatosan keceli az isten kegyelméből rábízott kincset. Tisztában vagyok témám ne­hézségével, ezért nem megha­tározni, inkább hangsúlyozni kívánok; nem körvonalazni ha­nem sejtetni szeretnék. A költő feladata az, hogy lelkesítsen, tehát a szó legpontosabb értel­mében: lelket adjon... De ne kérdezzétek tőlem mi az igaz és mi a hamis, mert amint hirdetője megváltozik, maga a „költői igazság“ is ihlet megváltozik. Ami Daniénál fény, rútság lehet Mallarménál. Különben is, ma már mindenki tudja, a költészetet szeretni kell. Senki ne mondja a vers­re, hogy homályos, mert a köl­tészet tiszta. Azaz eltökélt szándékkal és kitartással kell keresnünk a költészetet, hogy nekünk adja magát. Teljesen el kell felejtenünk magát a költészetet, hogy meztelenül a karjainkba hulljon. El kell felejteni a költő-őrszemnek és a népnek egyaránt. A költészet semmiképpen nem tudja elvi­selni a közömbösséget. A kö­zöny az ördög karosszéke. De az utcákon a közöny szól, az önelégültség és a kultúra fura ruhájában“. Számomra a képzelet annyi, mint a felfedezés képessége. Képzelni, felfedezni annyit tesz, mint a magunk kevés fényét belevinni az eleven homályba, ahol végtelen lehetőségek, for­mák és számok rejtőznek. A képzelet határozza meg a lát­hatatlan valóság elemeit, ame­lyek közt az ember él, a kép­zelet hívja életre őket. A képzelet édes leánya a metafora. Néha az ösztön hir­telen sugallatára születik, és az előre megérzés lassú szoron­gása világítja meg. Am a képzeletet korlátozza a valóság: azt, ami nem léte­zik. nem lehet elképzelni. A képzeletnek tárgyakra, tájakra, számokra és bolygókra van szüksége és ezek viszonyát a legtisztább logikán belül kell kifejeznie. Nem lehet szaka­dékba ugrani, nem lehet le­mondani a valószerú kifejezés­ről. A képzeletnek láthatára van, meg akarja rajzolni, kéz­zelfoghatóvá akarja tenni, amit átölel. A költői képzelet szárnyal és' átalakítja a dolgokat, megadja legtisztább értelmüket és meg­határozza nem sejtett össze­függéseiket. De mindig, mindig, mindig a legszabatosabb és leg­fontosabb valóság elemeire é- pít. Emberi logikánk körén be­lül működik, az ész ellenőrzése alatt, amelytől nem függetle­nítheti magát. A képzelet kü­lönleges alkotó módszerének rendre és határokra van szük­sége. A képzelet fedezte fel a négy világtájat, 6 bukkant rá a menekülés A továbbiakban kifejti, hogy az ihlet a legteljesebb alázatban fogant hit állapota. A költészetben feltétlen hitre van szükség. A költőnek a leghatáro­zottabban vissza kell utasítania minden olyan kísérletet, mely kompromittál­hatná a költészetet. Az ihlet igen gyakran megtámadja az értelmet és a dol­gok természetes rendjét. Gyermekszemmel kell nézni és a holdat kell kérni. A holdat kell kérni és hinni abban, hogy a kezünkbe adhatják. A képzelet minden oldalról vadul nekitámad a témának, az ihlet pedig tüstént karjába öleli, kigyuló és lüktető fénybe burkolja, akár azok a nagy húsevő virágok, amelyek magukba zár ják a riadtan remegő méhecskéket és könyörtelenül feloldják szirmaik kiizzadt, fanyar nedveiben. A képzelet értelmes, rendezett, csupa egyensúly. Az ihlet alkalomadtán összefüggéstelen, nem ismeri az embert és néha szederjes férgeket , hint múzsánk tiszta szemébe. Kénye-kedve szerint. Nem is érthetjük, miért teszi. A képzelet költői légkört teremt és odaröppenti a.költőt, az ihlet kitalálja a költői jelenséget. Ezután az ihlet felfedezte „költői jelenséget“ elemzi, amelynek saját élete és korábban ismeretlen törvényei vannak és amely szerinte, minden logikai ellenőrzés alól kitör. Ez már meztelen költészet, csupa rend és csupa kizárólagosan költői harmónia. A költők legújabb nemzedékei már arra törekszenek, hogy a költészetet a költői jelenség megteremtésére szű­kítsék le. Csak a költői jelenség által előírt szabályoknak hajlandók enge­delmeskedni. Tudni sem akarnak logikus érvelésről vagy a képzelet terem­tette egyensúlyról. Nemcsak a cselekménytől akarják megszabadítani a köl­tészetet, hanem a képek találós kérdéseitől és a valóság síkjaitól is. Ebben pedig félreérhetetlenül az a szándék nyilvánul meg, hogy a költészetet a tisztaság és egyszerűség magaslatára emeljék. Ez már másfajta valóság, ugrás a szűz indulatok világába, ahol földöntúli érzelmek színezik a verseket. A költői jelenséget nem ellenőrzi semmi. El kell fogadnunk, ahogy a csillaghullást elfogadjuk. De örüljünk neki — teszi hozzá —, hogy'a költészet meg tud szökni, el tud menekülni az érvelés hideg karmai közül. Ez a költői kitörés sokféle módon megvalósítható. A szürrealizmus az álmot és az álom logikáját alkalmazza a menekülésre. Az álmok világában, az álmok igen valóságos világában kétségtelenül megtalálhatók a valódi indulat költészeti szabályai. De bármily tiszta is ez az álom vagy a tudatalatti követítésével megvalósult kitörés, nem elég áttetsző. Mi, latinok? pontos körvonalakat és látható titkot akarunk. Formát és érzéki valóságot. Az imaginativ valóságból elmenekült költészet kivonja magát a mai érte­lemben vett rút és szép parancsa alól, és valami döbbenetes költői valóságba lép át, amely néha csupa gyengédség, néha pedig könyörtelenül kegyetlen. Ez költészetemben az én jelenlegi álláspontom. Jelenlegi, mondom, mert a mára vonatkozik. Nem tudom, hogy holnap mit fogok gondolni. Mint igazi költő — az vagyok és az leszek halálomig — szüntelenül ostorcsapásokkal fegyelmezem, sanyargatom önmagamat, amíg ki nem csordul a zöld vagy a sárga színű vérsugár, amelynek, hitem szerint egyszer szükségképpen fel kell buggyannia testemből. Mindent inkább, mint nyugton állni egy ablakban és mindig ugyanazt a tájat nézni. A költő számára az ellentmondás a fény. Szavaimmal senkit sem akarok meggyőzni. Méltatlan volna a költészethez, ha ezt az álláspontot vallaná. A költészetnek nem hívekre, hanem szeretők­re van szüksége. Tüskés szederágakkal és üvegszilánkokkal hinti be magát, hogy aki utánanyul, összevérezze kezét a kedvéért. dolgok oksági összefüggéseire, de kezét soha nem dughatja a logikátlanság és az értelmet­lenség parázsába, mert a sza­bad és kötetlen „képzelet“ ott virul. A képzelet az első lép­csőfok, minden költészet alap­ja... A költő vele épít tornyo­kat az elemek és a titkok el­len. A képzelet sérthetetlen: rendszer és hallgatni kell rá. De legjobb madarai és legtün- döklobb fényei is csaknem min­dig elszökdösnek. Nehezen kép­zelhető el, hogy egy pusztán immaginatív költő (nevezzük így) heves indulati hatást kelt­sen költészetével. A romanti­kusok tipikusan zenei indulata természetesen verstechnikával nem válthat ki költői indulatot, mert nekik szinte soha nincs kapcsolatuk a tiszta költő mély szellemi érzékével. Természe­tes. hogy az ő indulatuk nem szülhet szűz, féktelen szabad indulatot, a pillanat törvényé­nek hevében fogant kerek köl­tészetet. A képzelet szegény, a köl­tői képzelet még szegényebb. A látható valóság, a világ és az emberi test jelenségei sokkal több árnyalatot tartal­maznak. sokkal költőibbek, mint a képzelet szülöttei. Ezt igen gyakran észrevehet­jük a tudományos valóság és a képzelet szülte mítosz közt fo­lyó küzdelemben is. Ebben a harcban, hála istennek, az is­tenteremtő mítoszoknál ezer­szer líraibb tudomány győz. Az emberi képzelet óriásokat talált ki, hogy nekik tulajdo­níthassa a nagy barlangok vagy az elvarázsolt városok létreho­zását. A valóság aztán megmu­tatta, hogy a nagy barlango­kat a vízcsepp vájta. A tisz­ta. türelmes és örök vízcsepp. Ebben az esetben, mint szá­mos más esetben is, a való­ság győzedelmeskedik. -Sokkal szebb a vízcsepp ösztöne, mint az óriás kézé. Az igazi valóság legyőzi a képzeletet a költé­szetben azaz maga a képzelet jön rá önön szegénységére. A képzelet valóban logikus volt. amikor óriásoknak tulajdoní­totta azt. ami olyan, mintha ó- riások müve volna. Am a tu­dományos valóság, amely vég­zetesen költői és a logika ha­tárán kívül áll, az örökké cse­pegő, tiszta vízcseppekbe rak­ta le a maga igazságát. Mert sokkal szebb az, hogy egy bar­lang az örök törvényeknek en­gedelmeskedő megláncolt víz titokzatos szeszélye folytán jön létre, nem pedig néhány óriás szeszélyéből akiknek nincs más értelmük, csak az, hogy magyarázatot adnak valamire. A költői nem léphet ki önön képzeletvilágából. Tudja, hogy képzelő ereje edzéssel fejleszt­hető. Tudja, hogy a képzelet tornája gazdagíthatja a képze­letet. megnövesztheti fényan­tennáit és leadóállomásának hullámait. De a költő az „aka­rok és nem tudok“ szomorú helyzetében egyedül járja be lelki tájait. Hallja a nagy folyók höm- pölygését, szinte a homlokáig rebben a „seholban“, ringó nádszálak hűvössége. Végig a- karja hallgatni a nincsen-ágak alatt a bogarak párbeszédét. Be akar hatolni a nagy fatör­zsek sötét csendjében csordo­gáló nedvek zenéjébe. Meg a- karja értetni azt a morse-ábé- cét, amely egy alvó leány szí­véhez szól. Akarja. Mindannyian akarjuk. De nem tudja, mert amikor megkísérli, hogy kifejezze bár­melyik motívum költői igazsá­gát, szükségszerűen emberi él­ményekhez kell folyamodnia, látott vagy hallott élmények-, hez. olyan kézzelfogható ana­lógiákhoz kell segítségért fo­lyamodnia, amelyeknek soha nem lesz meg a kellő kifejező erejük. Mert a képzelet egy­magában soha nem jut el e- zekbe a mélységekbe. Amíg a költő meg sem kísér­li, hogy a világtól megszaba­duljon. boldogan éldegélhet a- ranyozott szegénységében. A japán vázlatok óta a világe­gyetem minden retorikája és költői iskolája rendelkezik az összes intelligencia- és széles­ségi-fokon egyaránt használ­ható kelléktárral, amely napok­ból. holdakból. liliomokból, tükrökből és mélabús felhők­ből áll. Am a képzelete köréből sza­badulni vágyó költő, ha nem csupán a valóságos tárgyak teremtette környezetben akar tovább élni, abbahagyja az ál- modást és az akarást. Már nem akar, már szeret. Átlépett a „képzeletből“ — ami a lélek jelensége — az „ihletbe“, ami a lélek állapota. Az elemzés­ből átlép a hitbe. Itt a dolgok már azért vannak, „mert“. Ha­tásukat és okaikat nem lehet magyarázni. Nincs végpont és nincs korlát. Csak csodálatos szabadság van. így hát, a költői képzelet lo­gikája emberi, de a költői ih­let logikája költői. Itt már nem segít mesterségbeli tudás, nin­csenek esztétikai normák, ame­lyek alapján dolgozni lehetne. Ha a képzelet felfedezés, ak­kor az ihlet adomány, roppant ajándék. — új itjúság 2 Carl Sandburg: A költészet meghatá­rozásai Kísérlet (első változat) A költészet ritmusok sugár* zása a csenden át, s rendel­tetése, hogy ezt a csendet visszhangok, szótagok, hullám­hosszak meghatározott céljával törje meg.-0­A költészet híradás két pil­lanat közti árnyalatról, mikor is az emberek ezt mondják: „Figyelj csak!“ és „Láttad?“ „Hallottad? Mi volt ez?“-0­A költészet egy véges hang röppályájának ive visszhangjai­nak végtelen pontjai felé.-0­A költészet morsejelek _ sora, 'mélységet, sírboltot, görögtüzet és lidércfényt betűzve le.-0­A költészet bábjáték, ahol ra­kétalovasok és tengerfenéki bú­várok fecsegnek a hatodik ér­zékről és a negyedik dimenzió­ról.-0­A költészet egy szökőkút branzszatírjának arcán a nyí­lás megtervezése és a friss i- vóvíz útja.-0­A költészet hurok, mely egy gondolat vagy két gondolat ,ó- raütését rögzíti, s egy utolsó, összefüggő gondolatét, amely­nek ideje még nem jött el.-0­A költészet visszhang, amely árnyék-táncost kér fel part­nerül. ŕ -o­A költészet egy szárazföldön élő s a légben -repülni vágyó tengeri állat naplója.-0­A költészet az élet olyan ma­gyarázatainak sora, amelyek túlságosan gyorsan a látóhatár­ba fakulnak áhhoz, hogy ma- gyarázhatóak legyenek.-0­A költészet egy uszony, égy szárny, s köztük egy olvasha­tatlan fogadalom sziklába kö- vült nyoma.-0­A költészet egy inga ábrá­ja, amely további észrevétlen, az egyedül-látható ingán inneni és túli ingákkal áll kapcsolat­ban.-0­A költészet vonuló vadka­csáktól sötét i égbolt.-0­A költészet olyan szótagok keresése, amelyekkel az isme­retlen és a megismerhetetlen sorompóira tüzelhetünk.-0­A költészet olyan kilincs kon­túrjait tartalmazó vázlatkönyv bármelyik lapja, amelyet por, vér, álmok ujjlenyomatai borí­tanak.-0­A költészet a tréfa, e gyű­lölet, a szerelem, a halál ábé­céjének betűöntvény-tervezete.-0­A költészet rejtjelkulcs az őt titkos kívánsághoz, amelyeket egy repülőhal etetésére szol­gáló üres ezüstgolyó zár magá­ba.-0­A költészet a jácint és a kétszersült szintézisének meg­valósítása.-0­A költészet tűz, gyárkémé­nyek, palacsinták, árvácskák, emberek, és bíbor naplementék misztikus-érzékletes matemati­kája.-0­A költészet egy kép. egy dal, egy illat foglyulejtése a szavak tudatos prizmájában. t v -

Next

/
Oldalképek
Tartalom