Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-12-05 / 49. szám
PESZEKI ÉVA: új ifjúság 5 ŐSZI VERS HälotUtimróL a keresztvíz leszáradt, nem volt foganatja, vaskos valómmal keltenélek, s könyörögnék: ne gyűlj haragra, «seregek között, rassz utakon szélben jönni nem is akartam., előtted nem vagyok idegen, kell, hogy erezd: valami baj van, kell, hogy észrevedd: nem a határ, hiánya váltott nyugtalanra, nehéz, megugrott éjjelekből taszítottak a csillagokba, ezért nem tudom, mennyit érek, mi mindenhez lenne még jogom mivel bitorlóm az emyém-et, s mi inért meg néha arcodon. DURAY MIKLÓS: Egyperces novellák Pontok a térben ♦ Kimért léptekkel járt az utcán. Egyenletesen, s feszesen, mintha egy utolsó, nagy díszszemlére készülődne, melytói végső üdvössége függ. Járásában a bizonytalanságnak még csak jele sem mutatkozott, annak ellenére, hogy fehér botjával hol a falat tapogatta, hol a járda szélét. Arcét a régi dicsőség és szenvedés sebhelye keményítette, melyet még mélyebbnek tűntetett a csontos arcán illő fekete szemüveg. Zöld katonatiszti egyenruhája mindig va- saltan fénylett rajta. Ki tudja, hogy viselője hány dicsőséges napjáról, vagy a születését is megbánt pillanatáról tanúskodhatna. Rótta az utcát mintha régóta nem változott volna semmi. De nem is észlelhette a változást, mert nem láthatta. A sötét függönyön, mely szeme elé ereszkedett, újra lejátszódtak a régi események, újraélt minden pillanatot. Talán újból végigharcolta csatáit, s átizgulta fiatalsága leánykalandjait. De egyszer autócsikorgással kísért, kiáltó hang szakította félbe az újra- élést: ..Vigyázzon vén vakond, mert eltaposom“ Ügy lépett vissza a járdára, mintha semmi sem történt volna, s talán kissé remegő sebhellyel, katonásan tapogatózott el egy mellékutcába. Világ □ A vonat befutott a kisvárosi nályaudvarra. A sok fel és leszálló utas, fizikai törvénybe nem foglalt, láthatatlan rendszer szerint mozgott a sínek között, nyilván előre meghatározott cél felé. Mindenki saját magával meg a csomagjával vagy igyekezetének céljával volt elfoglalva. Az ú- ionnan felszállók búcsúzkodtak. Óvatosságra intő szavak egész sorát dugták zsebeikbe, szemüveget illesztettek orrukra, nehogy a korom vagy a por kellemetlen szemviszketegséget okozzon nekik. És e rendszertelen rendszerességben egy kékkabétos ember lökdöste szét a sűrűn álló kísérők sorait. Inkább a kabátját lehetett észrevenni, mint őt, mert nagyokat bukdácsolt, hajladozott, mintha keresett volna valamit a főidőn. Lassan, imbojyogva haladt az indulásra kész vonat felé. Csomagja nam volt, s látszólag célja sem, de teljes erejével igyekezett előre, nyilvánvalóan részeg volt. Mindenki nézőszintje alatt átbújva lendült a már mozgó vonat mellé, mely magéhoz ölelte. s kerekeihez rántotta. Kezek lengtek, búcsút intve a teste feletti térben, majd a körülötte állóik sarkonfordultak, s szintúgy szemüveget illesztettek arcukra mint a vonattal távozók. De a vonat újból megállt, s ez szakította félbe a megszokott folyamatot És csak ekkor figyeltek fel a kerekek mellett fekvő véres testre. Akkor, mikor már nem lökdösődött, s nem ért senkihez. Mindenki levette a szemüvegét, s csodálkoztak, talán még sajnálták is, — hogy nem látták az esetet. Foltos é'et ❖ Lehajtotta kopasz fejét s beleöltötte varrótűjét a lyukasra kopott világba. Ilyenkor art hitte: élete végéig megjavítja a világ minden rossz holmiját. Soha nem fáradt bele az újrakezdésbe. Az emberek csodálkoztak rajta, s azon is, hogy így megkopaszodott. — „Mond mitől vagy olyan kopasz, mint az okos emberek?“ — kérdezték tőle minduntalan. De senkinek sem jutott eszébe, hogy a gondoktól átforrósodott fejből kiégtek a hajhagymák. Mikor reggel felkelt, tűt fogott a kezébe, és egész nap dolgozott. A foltra is foltoi tett, s lassan ő is folttá változott. Emberfolttá, mert elkerülték őt, mint az úton a piszok foltot, vagy félrelökték, mint a foltos ruhát. És 6 az egyik öltést a másikba fűzte. Végtelen hurokvo- naiat húzott, mely kifeszítve ki tudja hányszor ölelte volna körül a Földet. Talán be lehetett volna varrni vele a világ ösz- szes szakadását. Minden öltésbe belevarrt magából is egy darabot, s mindig pont ennyivel lett rövidebb az élete, ö- rült, ha az utea sarkén ölelkező embereket látott. Tudta, hogy ebből fakad az élet, s az ölelésben gyorsabban szaporodik. mint benne fogy. Az utolsó öltéshez is hozzátett magából egy darabot, s megszűnt élni. A ráborított szemfedőbán jc az é élete volt. EGRI A forma és a keret, amelyben Egri Viktort most bemutatom, talán szokatlan lesz, mert csaknem mindent, amit róla közölni akarok, egy tavalyi bodrogközi látogatása emlékeként és élményeként mondom el, szinte szóról-szóra úgy, ahogyan azt akkor a királyhelmeci író-olvasó találkozón feljegyeztem. Az író itt és ekkor került velem és a város irodalombarátaival igazán emberközelbe. Olyan közvetlenül és VIKTOR annyira szuggesztív erővel beszélt, úgy adta a mondatokat a hallgatóság szájába, oly áhítattal ejtette a szót, „mint istenének szent nevét a jó pap“ — mintha naponta gyakorolná az ékes-szólás művészetét. Meg is jegyeztem tüstént: „Egy pedagógus veszett el Viktor bácsiban“. Egri Viktor élete és írói munkássága így nagyrészt önnön vallomásai tükrében rajzolódik elénk. • SZERKESZTI TOLVAJ BERTALAN • • A SZERZŐI ESTEK ÉRTELME — Vívmány — mondja Egri Viktor. Az író találkozhat’ olvasójával. Első ilyen vonatkozású élményem Nagy- megyérhez fűz. „Nagy szeretettel olvastam a Mártont; ezentúl minden hónapban elolvasok egy regényt“ — jelentette ki az egyik felszólaló. — Ogy meghatott, hogy odamentem és megcsókoltam. • AZ ÍRÁS ÉRTELME — Minél több szeretet’eí felcsiholni magunkban és az olvasókban. Az előző évezredek nem tudták megakadályozni, hogy az ember embernek farkasa ne legyen. Bizonyítják ezt az öldöklő háborúk is. Írásaimmal ezért oiyan élet megteremtésén fáradozom, amelyben elmondhatjuk: élni érdemes. — Az író léleknézö, lélekbe látó ember. Sokat kell álmodoznia. Unokáim olykor megkérdeznek: „Alszol, nagyapa? Mit csinálsz?“ „Dolgozom. Ábrándozom, álmodom. Most jelennek meg agyamban a képek. Majd ha ők kezdenek el beszélni helyettem, leülök az asztalhoz és leirom.“ — Az álmodozás: teremtő munka. • A KÖNYV ÉRTELME — Szemere Pál első magyar szonettjeit máig kívülről tudom. Ha gondolataimat formálom, bennem él Berzsenyi, Csokonai, Arany, Petőfi, Ady, József Attila. Ebből táplálkozom. Viszem magammal ezt az örökséget, hogy tehetségemmel felújítsam. A sok olvasmány nemcsak a nyelvezetét tette színessé, nemcsak a mondatok zenei lejtésére, csengésére hatott, hanem emberségét is csiszolta, formálta. — Az olvasásra ezért mindenkinek szüksége van: emberségében sokoldalúbbá, szerelmében mélyebbé, árnyaltabbá, gerincében szilárdabbá teszi. Ez különösen a diákokra tartozik. A könyv értelme: ablakot tárni mindenfelé: ilyen vagy, nézd magad benne, a múlt és a jelen költészetében! Ne elégedjetek meg az amúgy is szűk tantervi anyaggal! — Barátokban már csalódtam, sokszor fájdalmat o- koztak, de a könyvek még soha. Elkísérnek egész élet- utamon. A regény- és drámahösök elevenen élnek bennem, tartalmasabbá teszik az éveimet. • ÉLETE ÉRTELME — Az életnek úgy van értelme, ha okosan, szépen éljük. Egri Viktor most egy évre, karácsony másodnapján lesz hetven éves. Tizenhárom éves fejjel azt mondta. író lesz Megkezdte első rémdrámájának, a Vadrózsáknak írását. tMár csak a címére emlékszik, a tartalmára nem.) Az édesapja Schiller Don Carlosát olvasgatta esténként, saját gyönyörűségére. Vele együtt ő is gyakori színházlátogató volt. Megnézte a Don Carlost is. Öt órát vett igénybe. Egyszerre villogni kezdett a szöveg: „Sir, adj nekünk gondolatszabadságot...“ Itt érezte meg: a művészet mindennél hatalmasabb. Az első világháború ráirányította figyelmét a kisemberek szenvedéseire. Ezután született meg benne az elhatározás: írnia kell! Első írásai 1923-24-ben a Pesti Naplóban jelentek meg. Hat fivére volt, mindannyian harcoltak az első világháborúban, de a másodikban minden fivérét elvesztette. Csak felesége és két lánya maradt meg. — Az első világháború megnyitotta a szememet, a második világháború és a hallgatás évei megérlelték bennem az embert és az írót. s a munkásosztály mellé állították. Humanista hit. munka, szerelem, teremtő é- vek, öregedés: kicsengése egy tevékenyen eltöltött é- letnek. Minden írásomban, könyvemben ott van életemnek egy darabja. Aki elolvassa nemrég megjelent könyvét, az Emberközelben-!, szinte együtt találja benne, időrendi sorban egész gazdag életútját. • MÜVEINEK ÉRTELME Ilona A fiatalok leginkább a folytatásokban megjelent Ilona felől érdeklődtek. — Példa arra, hogyan születnek a regény alakjai Cse- lényi Lászlóval Nyitra vidékén jártam, ahol találkoztam a Pedagógiai Fakultás hallgatóival is. Egy lány. Cselényivel vitázva, ezt vágta oda a költőnek: „Cselé- nyi elvtárs, maga sem tud magyarul.“ Mire egy ifjú, a költő védelmére kelvén, így érvelt: „Én falusi tuskó vagyok, ha hazamegyek, édesanyámtól bablevest kérek, a küszöbön megeszem, így esik jól. Ne féljen, hogy elfelejt magyarul, mert ha két dolgot szeret: édesany- iát és édes anyanyelvét, addig nem tagadhatja meg a magyarságát sem. Csak mi beszélünk édes anyanyelvről.“ — Ebből az alakból lett az Ilona Ács Ferije. — Minden ember annyit ér, amennyit a másikért tenni tud. A regényben ezt akartam kimondani. Törődni mások gondjával. Naponta valamit tenni a másik emberért is. Ne legyünk közönyösek! Keserű égbolt A kötetben található Anna című elbeszélés mögött élmény rejlik. Egyik ismerőse beszélte el, hogyan menekült a németek elől az istállóba. Anna alakját maga költötte. A Prométheuszban azt akarta megmutatni, hogy a háborútól megőrjített ember hogyan nyeri visz- sza ép elméjét. Megmondom m i n d e n.k.i n e k — Harminc év történetét öleli fel a regény. Nem a- kartam a szlovákiai magyar élet teljes tükrét adni benne, de Takács Feremc sorsán keresztül részben érintem az egész csehszlovákiai magyarság sorsát is. Csupán bizonyos ütközőpontokat kerestem. — Régóta élő tervet váltottam valóra, amikor 1963 végén a hazai magyar kérdés hibáinak orvoslásáról szóló párhatározat napvilágot látott. 1951-ben már érintettem ezt a problémát a Közös útban: „Miért vitték el apáinkat?“ Most, a megváltozott politikai légkörben már egyértelmű választ adhattam rá. Takács Feri alakját különben a nyárasdi szövetkezeti elnökről mintáztam. A főhős élete akkor leli meg értelmét, ha a közösség gondját magára veszi. Égő föld Miért nyúlt vissza az V.-VT. századba? A népvándorlás lélektanát akarta megírni. Egy nagy szerelem története s az ösztönemberek hatalmas indulatai érdekelték. Amikor a hallgatók megkérdezték, melyik művét tartja legjobbnak, az író ezt válaszolta: — Az Ének a romok felett, néhány novella és az Égő föld — maradandó/ És amiről nem esett szó az fró-olvasó találkozón? Felsorolni igen hosszú lenne az Egri-kötetek címeit. Különben is megtalálhatja minden érdeklődő a Magyar Irodalmi Lexikon I. kötetének 278. oldalán. Azóta írta rés most nem említettük) a Boldogok szigetét. • MAI INTERJÜ Min dolgozik jelenleg s mik a további írói tervet? ..A világon sok rendkívüli dolog van, de minden közül a legrendkívülibb az ember“ — tanítja Szókratész, írói pályámon mindig ezt a rendkívülit próbáltam ábrázolni, elsősorban az ember útját az emberséghez. Most új munkámban — Fenevad a munka címe — azt szeretném nyomon követni, miféle erők. politikai és társadalmi tényezők, nemkülönben gazdasági körülmények hatnak rá. hogy jó hajlama elferdül és társadalomellenessé, gonosszá, embertelenné válik. A múlt megmutatta, ha a politika központjában npm az ember iava áll. ha nem életének megjavítására, boldogságának elősegítésére törekszik, hanem a hatalom birtoklása a célja, akkor könnyen felülkerekedik az emberben mindaz, ami rombol, és gyűlöletre, antihumánumba torzul. Üj prózám tehát a fasizmus lélektanáról Dróbál számot adni. Fenevad-hősöm kisember a nagy bűnözők között, ö maga nem gyilkol, „vér nem tapad a kezéhez“ — büszkélkedik, annál több nyomorúságot szenvedést és halált okoz kopómivolta, embertelensége. Öngyilkosságba kényszerülő hősóm utolsó éjszakájának belső monológja új formai megoldást követel — ezzel birkózom mostanában. További tervekről beszélni — az én koromban — már nem volna helyénvaló. Mi a véleménye a mai csehszlovákiai magyar irodalomról? Ellentétben azokkal, akik a líra elsőbbségét hangoztatják irodalmunkban, azt állítom, hogy jelenleg a prózánk lényegesen előbbre tart, mert lényegesen tartalmasabb a mondanivalója, és művészi eszközeiben is értékesebbé, modernebbe és kifejezőbbé vált anélkül, hogy valami múló divatos formának hódolna. Egy-két ígéretes fiatal költőnk sajnálatosan elhallgatott vagy egyszerűen megtorpant, fejlődésében megrekedt. Ezzel szemben igen örvendetesen feljavult prózánk. Talán elég, ha Duba Gyula és Dobos László új munkáira utalok, de Monoszlóy M. Dezső igen eleven és színes kis riportregénye, a Tetovált angyalok is az igazam mellett vall. Ezzel természetesen nem állítom hogy líránk egészében lemaradt — példa erre Bábi Tibor és Ozsvald Árpád új kötete, — csupán a lira elsőbbségét vonom kétségbe. Mit üzen a hazai magyar ifjúságnak? Üzenetem igen rövid: Szeretném, ha ebben az agyonteehnikaizált világban hazai magyar ifjúságunk nem feledkezne meg az irodalomról, a zenéről, a színházról. Amíg ezt teszi, egyoldalúságával sok széptől fosztja meg magát, amit — nyugodtan merem állítani — később mélységesen sajnálni fog. De nem is kell idősebbnek lennie: csak tegyen minél sűrűbben próbákat! Az eredményt hamar lemérheti majd.
