Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-11-21 / 47. szám

új ifjúság 7 _ 8 — JÄVOR PAL E LETREGÉNYE Szinte sajnálom az öreget: úgy fest, mint egy cigánybanda kontrása. Rövid kis felöltő van rajta, kilóg alóla a zakója fején kemény- kalap. A fia mögött áll, és figyeli ennek a ke­gyetlen szemű embernek minden mozdulatát. Nézésében benn van az apa féltése. Kun Páter egyik-másikunkra rettenetes, má­sokra teljesen közömbös hatást tesz. Az olva­sója mellett a derekán vadonatúj sárga de­rékszíj és még sárgább revolvertok.A tok fe­dele nyitva, s hatalmas revolver agya kandi­kál ki belőle. Először a testvéreinkhez szól: — A mi vallásunk egy Szálasiéval — mond­ja patetikusan. Bennem megveti a lábát a tagadás, és ezt kérdezem tőle: — Páter, a szerzetes hitvallása a szeretet, hogy fér össze a revolverrel? — A szeretet ölelni is tud, de keményén büntetni is — feleli. Több oldalról enyhe könyöklési kapok, Kun Páter áldólág keresztet vet ránk, majd mo­torberregés, autótülök... elmegy az életem­ből. Másnap nagy meglepetésemre Bagossy sza­bad mozgást engedélyez: — De becsületszavát adja, hogy nem hagy­ja el Budapest határát! _— Becsületszavamat adom, de azt enged­je meg, hogy Tiszakertvárosba mehessek. A- lig ötszáz méterre van a Budapestet jelző ha­tártáblától a házam. Megengedi. Két napot pihenek, fekszem, al­szom. de az idegeimnek nem sokat használ ez a két nap. Nem tudok a családomról sem­mit. — Idézést kapok, fel kell mennem a sváb­hegyi politikai rendőrségre. Kidérül, hogy csak azért hívattak, mert a Barcsay-csoport tag­jai egy irattáskát találtak a házamban, amely­ben Hazay György névre szóló érettségi, szü­letési és egyéb bizonyítványok voltak. Ennek a rejtélyes személynek a kilétét akarta meg­tudni Cser detektívfelügyelő. Hazay Gyuri nem volt más, mint a kitűnő jéghokikapus, aki mint munkaszolgálatos eltűnt Oroszországban. Édesapja nálunk hagyta az okmányokat, ha ő netán elpusztulna, s a fia visszatérne, le­gyen a fiúnak valami írás a kezében, hogy született és érett. Kínos faggatások, személyes ügyeimbe való turkálások, de végeredményben mehetek ha­za. Érzem, az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. Koppányék azt tanácsolják, men­jek le velük. Hévízre. Szállodai bérletük van ott, s átvészeljük a nehéz időket. Megbeszé­lésre Koppányék városmajori lakásán jövünk össze. Zavar Bagossynak adott becsületszavam, de úgy érzem, nem bírom tovább Pesten, és ezt meg is írom neki. Az öcsémtől megtu­dom, hogy feleségem valahol a Városmajor utcában rejtőzik az édesanyjával, a házszá­mot ő sem tudja. Nekivágok az utcának, az az érzésem, hogy találkozom vele. Az eső is esik. Nem találkozunk. Visszatérve Koppá- nvékhoz. ott vár rám. Véletlenül jött, talá­lomra. hogy nem tűdnak-e valamit rólam. A veszélyek, amiken átmentünk, és a még el­következőknek sejtése tették lehetővé ezt a pillanatnyi találkozást. Korán reggel indulunk Tiszakertvárosbó! Koppány Bandi autójával. Az egész úton eső. nagyriadó, lefúvás, kisriadő... Szemben ösz- szetorlódva német tankok, gyalogság. Olyan a balatoni müút, mintha népvándorlás vonulna rajta. Amerre csak utunk visz, mindenfelé a meg- roncsolódott német hadsereg feltámadt dur­va ösztöneinek nyomát találjuk. Harácsoló kedvükben sorra fosztogatnak minden lakást minden épületet, ami csak az útjukba kerül Átrohannak szelíd otthonokon, békés csalá­dok közé toppannak be sáros, mocskos csiz­máikkal. Belenézek égy-egy felbukkanó náci katona arcába. Sápadt, vértelen ajkak, felettük a szem, amiben nem is olyan régen acélosan villant meg a hitleri álom... Herrenvolk. Most mintha tört fényben úsznának ezek a szemek. Hévízszentandrásnál lekanyarodunk a fürdőte­lepre. Sántikáló, béna, bekötött fejű katonákkal találkozunk. Az egész fürdőtelep valóságos ha­dikórház. A fák már lombtalanok. Borzasztó látni a didergő, ruhátlan, rosszul táplált ma­gyar katonákat. A német sebesültek viszont vastagra vannak hízva, a fejük nem fér a sapkájuk alá, a hasuk a mundérba. A magya­rok csendesek és némák, a németek annál hangosabbak. Hallom, hogy hisznek a csoda- fegyverekben. A szállodában minden szoba te­le van sebesültekkel, még a folyosók is. Egy parányi szoba van fenntartva a négytagú Kop­pány családnak, de ez is tele van edények­kel. fazekakkal, párnákkal és pokrócokkal. Én a Turul-szállóban kapok egy csöppnyi szo­bát. Dermedt hideg van. Egy repülőőrmester érkezik hozzám Pestről, s öcsém üzenetét köz­vetíti, hogy tűnjek el Hévízről, mert Pesten a lakásomon detektívek kerestek. Hová menjek? Eszembe jut Eiben Pista, régi jő barátom, gondolom, őnála talán megbújhatok. Senki másnak nem szólva megkérem Koppány Ban­dit, hogy vigyen át Révfülöpre. Késő délután érkezünk, teljes szürkület, köd. Első hangosfilmjében: a Csak egy kislány...-ban Az egyik, Olaszországban forgatott film­jének sztárfotója az egész falu tele van egy páncéltörő hadosz­tály legényeivel. Isznak, kurjongatnak, Szá- lasit éltetik. Eiben Pista, táviratom értelmében, vár bennünket az állomáson. Csacsifogattal megyünk fel a házába. Amikor meglátom a szépen berendezett ott­honát, az enyhe lámpafényt, a kellemesen fű­tött kályhát, a gazdagon terített asztalt, szin­te fáj, hogy meg kell mondanom: nekem szök­nöm kellett Hévízről, köröznek, tehát számol­nia kell azzal, hogy ha esetleg megtalálnak itt, az neki is kellemetlen lesz. — Hozzátok a vacsorát. Ez Eiben Pista válasza. Vacsora után rádió­zunk. Két gyönyörű nap telt így el, amikor a har­madik nap a családhoz tartozó ' egyik kislány berohan, hogy csendőrök jönnek a szőlőn ke­resztül a ház felé. — Eredj a másik szobába — mondja Pista. Kis idő múlva belép a két csendőr, Hallom, hogy köszönnek, és elkezdenek valami cseléd­lányról beszélni, aki fél éve itt szolgált és lo­pott. Érzem, nem a leányért jöttek, hanem ér­tem. Csendesen számot vetek magammal, és várom a következményeket. — Ismeri ön Jávor Pál színészt? — hallom a csendőr hangját. Az a pillanat, míg Pista felel, úgy tűnik, mintha egy év lenne. — Igen. A csendőr kérdezi: — Itt tartózkodik önnél? — Gyere be. Pali! Érzem, hogy a csendőr jön, és egy ugrás­sal már nyitja az ajtót. Szuronya felém vil­lan: — Letartóztatom! — mondja. — Velünk jön a kővágóőrsi csendőrségre. Táviratot kap­tunk. hogy tartóztassuk le, és kísérjük fel Pestre. így érünk a csendőrőrsre. A parancsnok szá­raz ember. Nem faggat. Inkább ö beszél. — Jávor úr, holnap Pestre megy, csendőr kíséri. Ez a parancs. Van itt egy remek közjegyző, aki a szolgá­latát teljesíti ugyan, de magatartásáért vizs­gálat alatt áll. Jávornak hívják, tehát névro­konom is. őt értesíti Eiben, és együttesen fel­hívják Hévizén Koppányékat, hogy ha van egy lehetőség, vigyenek fel autójukkal Pestre, mert le vagyok tartóztatva. Vonaton csendőrkísé­rettel nem ajánlatos utaznom. Ő hoz vacso­rát is, és megígéri, hogy amennyiben autó jön értem, a szükséges benzint is megszerzi Pestig. (Folytatjuk)' • A NÉP • — A kurd lakosság 400 ezer négyzetkilométernyi területen, hat országban él- Legtöbben Törökországban: 3-5 millió. Iránban 2,5-3, I- rakban másfél millió, Szí­riában 400-500 ezer a kurd. Kétszázezren telepedtek le Afganisztánban. 60 ezren a Szovjetunióban. Számuk az összlakossághoz viszonyítva a legnagyobb Irakban, itt a népesség egynegyede. — Nyelv? — Az indoeurópai nyelvek egvik ága. Az iráni nyelv­családhoz tartozik. Két fő nyelvjárása az északi kur- mandzsi és a délkeleti kur­di, vagy szoráni. Iránban és Irakban a kurd szövegeket arab. Szíriában és Török­országban latin, a Szovjet­unióban pedig cirill betűk­kel írják. A kurdok több­sége analfabéta. Az örmény SZSZSZK-ban viszont meg­felelő a kurd iskolai okta­tás. Irakban Sulaimaníya környékén található néhány kurd elemi iskola. A leghíre­sebb az egyik külvárosban, kis alacsony kunyhóban le­vő „Nóé bárkája“. A Szov­jetunióban kurd nyelvű lap is megjelenik, az Oj Ot (Reja Taza). • ÉLETMÓD • — Részben törzsi, részben feudális, illetőleg kapita­lista. Az asira törzsben a vitákat a törzsfönök dönti el. Másutt a vének taná­csa a legfőbb fórum. Bizo­nyos helyeken a törzsfői cím örökletes, a- legidősebb fiúra száll. Sokhelyütt é KURD tisztet nő is elnyerheti, az iraki dzsáfoknál például a törzsfőnök asszony. A kurd nők nem hordanak fátylat, mert nehéz lenne sátrat' é- píteni. A többnejűség csak a megtelepedett, gazda­gabb kurdoknál dívik. • VALLÁS • — A kurdok többsége az iszlám követője, mohame­dán. Akadnak közöttük még az ősi szektának is hívei. Mosul környékén százezer a iezidi. (Ez ősi perzsa hit. rossz istennek hódolnak, tu­datosan az „ördög imádói“.) A kurdok között találha­tók keresztény és zsidó csoportok is. — Olaj? — Kurdisztán olajkészle­teit 3.5 milliárd tonnára be­csülik. A tőkés világ olaj- tartalékainak 8 százaléka található itt. A leggazdagab­bak az iraki Baba Gurgur (Láng nagyanyó) körüli me­zők. Évente 35 millió ton­na olojat adnak. A Mosul környéki központtal együtt, az iraki Kurdisztán évi kő­olajtermése éléri az 50 mil­lió tonnát. Ugyanakkor Kur-' disztán területén egyetlen olaifinomító sincs. • MÜLT • — A krónikákban a kur- dokat különböző módon em­lítik. A Mohamed előtti a- rabok karduknak. az örmé­nyek qortuknak. a görögök és a rómaiak kardokhoui. gordse, cyrti néven. A Sza­ladta néven ismert híres kurd hadvezér: Salah ad- Din Kuszuf ibn Ajjub a ke­resztes hadjáratokban O- roszlánszívű Richárd ellen­fele volt. Zöldturbános sír­ia ma zarándokhely Da­maszkusz óvárosában. Kur­disztán területét 1514-ben osztották feli először az oszmán birodalom és Per­zsia (Irán) között. 1922-ben Mahmud sejk Sulaimaníya fővárossal kurd államot ala­kított, Kikiáltotta magát ha- kimadarnak. legfőbb úrnak. Leninhez intézett levelében szolidaritását fejezte ki a fiatal szovjet állammal. Az angolok büntetőexpedíciőja rövidesen ismét felosztotta Kurdisztánt. 1945 végén az iráni Kurdisztánban mega­lakult a Mehabad Kurd Au-1 tonóm Népköztársaság, ez azonban alig egy évig létez­hetett. • MA • — Az utóbbi évtizedek­ben kurd szabadságharcok, felkelések követték egy­mást. 1964. február 11-én Aref iraki elnök és Barzani. a kurdok vezetője egyez­ményt írt alá. Ezt 1966-ban a kurd terület újjáépítésé­ről és a politikai foglyok szabadon bocsátásáról szó­ló egyezmény követté.----------------------------------------------------------------------------Hozzászólások— Az első szerelmes levél n. „Az első szerelmes levél“ címen megjelent cikkükhöz a következő megjegyzéseim lenné­nek: Valóban tipikus jelenség ez az eset. Az anya mindenre képes egyetlen fiáért. Egyet azonban gyakran elfelejtünk. Hogy a kisfiúból — néha korábban mint gondolnánk — nagy fiú lesz. Az első szerelmi fellángolás nincs mindig tekintettel az érettségire, de még egy anya aggályaira sem. És ez tel­jesen természetes. Hogy ilyen összetűzésre került a sor, annak én a következőkben látom okait: Az anya és fiú közötti kapcsolat talán még sem volt annyira ideális — ha az anyát meg­lepetésszerűen érte vonzódása a lányok iránt. Ha már beszéltek volna erről a problémáról, nem alakulhatott volna ki ez a helyzet. A leg­gyakoribb szülői mulasztás ez, hogy ezekkel a problémákkal nem foglalkozunk. Az a nézetem, hogy nem mindig van az ilyen gyengéd érzelem — értem az első szerelmet — rossz hatással a tanulásra. Sőt, néha még serkentőleg is hat. Azonkívül bíznunk kell gyermekünkben, hiszen mi neveltük, a miénk. Hogy a fiú megsértődött — azon nem csodál­kozom. Ha az anya felbontatlanul adta volna oda a levelet fiának és utána esetleg tapin­tatosan érdeklődik, elkerülhette volna ezt a kínos összecsapást. Ha a fiú tanulásában ha­nyatlás mutatkozott volna, vagy más téren mutatkozott volna változás, akkor még min­dig ideje volt az édesanyának, hogy erélye­sebben szóljon fiának és követelje a kapcso­lat felbontását. Azonban minden helyre lehet hozni. Ha a fiú igazán szereti szüleit, akkor megérti ag­godalmukat és a kislány is meggyőződhet a helyzetről. Csak abban látjuk a nehézséget, hogy az anya — aki a legjobb akarattal és a régi vi­lágnézetek szerint teljes joggal — követte el a levélsértést, nem tudja beismerni meggon­dolatlan lépésnek azt, amit tett. Esetleg meg­tenné akkor, ha a leánnyal szakítana és visz- szatéme hozzá — amire azonban azt hiszem, nem lesz hajlandó. Nem is teheti, mert nem lehet megalkuvó. — Gondoljunk arra, hogyan esett volna az anyának, ha annak idején az ő levelét, amelyet férjének írt — az anyósa vá­laszolta volna meg, méghozzá nem is a leg­hízelgőbb formában?! A nevelésnél sok lehetőségre kell gondol­nunk és ha nem is megy minden ahogyan mi szeretnénk, a megértés mégis megkönnyíti munkánkat. Szalai János, Sáfárikovó „Az első szerelmes levél“ ezt olvashattuk az Űj Ifjúság egyik hasábján. Ez a cikk engem egy kissé felháborított. De való igaz. hogy sok esetben a szülők bontják meg két .fiatal között az egyetértést. Az az érzésem, hogy i- lyenkor a szülök elfelejtik saját fiatalságu­kat és azt, hogy valamikor ők is voltak sze­relmesek. Ebben az esetben a fiú édesanyja nagyon helytelenül cselekedett és ha nem bé- kül ki a fiával, tönkreteheti annak egész é- letét. Én csak azt tudnám tanácsolni, hogy az anya bocsásson meg a fiúnak, azért, hogy elititkolta előtte a dolgokat és akkor talán minden rendbejön. Ha azt akarja, hogy a fia boldog legyen, akkor ne álljon közéje és a fiatal lány közé, hanem hagyja őket békében, hogy megvalósíthassák tervüket és majd an­nak idején összeházosodhassanak. Sokat tud­nék még erről az esetről írni, de azt hiszem, ennyi is elég. Máté István, Laskár-Nováky okr. Prie­vidza

Next

/
Oldalképek
Tartalom