Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-11-21 / 47. szám
T új ifjúság 5 Előbb egy fiatalember mosolyogta el magát, amikor a vonatban a pad alól csak nagy üggyel-bajjal tudtam kivenni az odaesett koronásomat. Aztán két pionír bámult a pocakomra, s kuncogva elszaladt. Majd egy öregúr jegyzett meg valamit a feleségének a súlyomról. Aztán egyre gyakrabban, figyeltek fel rám. Akarom mondani, a hasamra. Igen, elhíztam. Pedig nem ettem többet, mint azelőtt. A munkám sem változott: hivatalnok vagyok. Mégis felszedtem a kilókat — 130-at. Ez lett az állandó súlyom. Két-három kilogramm kilengéstől eltekintve. De hát ez Ilyen nagy „tétben" igazán elhanyagolható. M ár útközben a ferihegyi reptér felé menet, észrevehető volt a papán valami változás. Normális lel- kiáttapotban tömören, szűkszavúan szokott beszélni, szinté ’találgatni kellett, mit akar. Most viszont cirka lmas ma-< «jyarázatokba bonyolódott Pá-' rizs nevezetességeiről, a Louv- re-ról, égy csipkéfinom gótikus kápolnáról, melynek neve nem jutott eszébe, s egy temetőről, aho! sok híresség a- iussza örök álmát. Ennek se tudte megmondani a nevét, a- mi — ismerve a papa memóriáját — nagyfokú idegességre váltott. Zsotti vezette a kocsit, mellette a papa, Ákos a hátuk mögött. így az ikrek időnként csodálkozó pillantásokat válthattak a visszapillantó tükörben. Mi baja az öregnek? Meg van hatva? Ö, aki egyik sebészkongresszusról a másikra utazott? Nem, neki nem az elválás fáj! Ez abból is kiderült, hogy amikor megálltak a repülőtér parkolóhelyén, és Ákos ki akarta venni a csomagtartóból a poggyászukat, a papa leintette. — Korán van még. Gyerünk, sétáljunk egyet. S a papa, aki egy lépést sem fett gyalog, hátat fordított a iégipályaudvarnak, átvágott a műúton és elindult egy sivár, köves úttalan mezőn, ahol tenyérnyi árnyék se volt. Folyt róla a víz; föl se vette. De ez még semmi. Talált egy üres konzerves dobozt. Fölvette, megnézte a lába elé dobta, és rugdalni kezdte. A papa, a- ki még egy hétköznapi vacsorához is forró vízzel és kefével mosakodott be, mint egy kisebbfajta műtéthez! S ettől kezdve úgy folyt le a séta. hogy a papa hol megállt, hol továbbment, s minduntalan valamilyen eldobált, gusztustalan szeméttel foglalatoskodott, A- mikor az olajhalas-dobozt úgy elrúgta, hogy nem bírt többé rátalálni, végre bevárta a fiait s így szólt: — Elvárom, hogy Aurél bácsinál megbecsüljétek magatokat. — Tessék nyugodt lenni — mondta Zsolti. — Mivelunk ki lehet jönni. ő volt a tárgyaló fél, a higgadtabb. simulékonvabb. Most végezte harmadik évét a műegyetemen, igen jól. Ákos már sok mindennel megpróbálkozott. de mindentől elment a kedve; legutóbb a filmrendezésre szánta el magát, és sikerült is (az apai protekció teljes Iatbadobásával) keresztülvergődnie a felvételin. Máris művésznek érezte magát. Szabadszájúságával, szókimondásával sokszor magára haragította a papát. Ilyenkor mindig Zsolti volt a békítő. — Külön szobát kaptok és bőséges zsebpénzt. Viszont ti is igyekezzetek Aurél bácsinak kedvébe járni. Rita Pavonet nyolchónapi fogházbüntetésre ítélték. Magabiztosan állt meg a bírák előtt, nagy ártatlan gyermekszemekkel nézte őket. Látszott rajta, nem hisz abban, hogy elítélik. A torinói ügyészség bírái azonban kérlelhetetlennek mutatkoztak, s a mini- énekesnőt nyolchónapi — természetesen csak feltételes — fogházbüntetésre ítélték. Emellett az énekesnő, aki minden egyes fellépéséért 1400 000 lira tiszteletdíjat kap 200 000 Ura pénzbüntetést köteles fiFÜLÖP IMRE Megtartom a súlyom talán mondanom sem kell, hogy továbbra is nagyon sokan megbámulták. De ez még csak hagyjon, hiszen idővel mindent megszokik az ember. Ennél sokkal nagyobb hátrányom is származott a hájamból kifolyólag: nem tetszettem a nőknek. Pedig minden vágyam az oo/f, hogy ÖRKÉNY ISTVÁN: * Ákos és Zsolt — Mijét: nyaljuk ki neki, papa? — érdeklődött Ákos. — Ezt a hangot nem szeretem — mondta a papa. — Légy szíves, Ákos, moderáld magad — szólt ikertestvére. Zsolt, aztán az apjához fordult. — Csak jár a szája. Nem lesz semmi zűr. papa rémesen izzadt. — Aurél bácsi párizsi viszonylatban is tekintélyes ember. Tehát nem lenne helyes, ha vitatkoznátok vele. — Ha arra céloz a papa — nyugtatta meg Zsolti — ígérjük, hogy nem fogunk vele politizálni— Egészen másról van szó., Szőnyi Gyula rajza Hogy miről, azt nem árulta el. Egy tojáshéját talált. Széttaposta, aztán a sarkával apróra törte a szilánkjait. Ákos kezdte elveszíteni a türelmét. — Papa, kérem! Talán van, akinek ez passzió, de én ki nem állhatom az álfeszültséget. Tessék már elárulni, hogy mit keresünk ezen a szeméttelepen. Az apja nem utasította rendre. Sokáig nézte a tojás maradványait. Tudniillik — mondta aztán — Aurél bácsi abban a hitben él. hogy mi zsidók vagyunk. Zsolti mosolygott ezen. Ákos, Sárgarépácska a bíróság előtt zetni a bíróságnak, a sértett félnek pedig 5 000 000 Ura kártérítést. Mit vétett az olaszok kedvence, a világ egyik legnépszerűbb énekesnője? A vád: rágalmazás, becsületsértés. Egy megházasodjam. Csinos kis feleségről álmodoztam. Végre megismertem Adrikat. Megismertem és megszerettem. De fordítva is mondhatnám. Nyilatkoztam neki. Nagyon boldog volt. ígéretét mégis egy fettételhez kötötte: előbb fogyjak le harminc kilót. A százat nem bánja, de többet egy dekával sem nyomhatok. Még így is húsz kilogramm lesz köztünk a különbség. „Érted mindent megteszek" — mondtam a kis angyalkának. Kivettem a szabadságom, s bevezettem a fogyókúrát. De milyen fogyókúrát! A napi tápadagom csaknem a felére csökkentettem s tornászom. Eóként az utóbbira fordítok nagy gondot. aki mindenre hevesebben reagált, összegörnyedt nevettében. — Megőrülök, papa! És ki beszélte be neki ezt hülyeséget? — Ez nem hülyeség — mondta szigorú arccal az apja. — ő meg én, vagyis az egész családunk zsidó származású... E rre csönd lett. Aztán messze, a hangároknál felbúgott egy légcsavar. Az ikrek összenéztek. Szőkék voltak, kékszeműek, kispörtol- tak, elismerten jóképű fiúk. Minthogy a múltjukban alig volt teljesületlen vágy, vakon hitték, hogy az a dolgok rendje, és a jövőben is megvalósul minden kívánságuk,. De éppen ezért vértezetlenül érte őket, ami nem előrelátható. Ákos talált magára először. Ha a moziban megvették előle az utolsó sósperecet, dührohamot kapott. — Ebből egy szó sem igaz! — De igaz — mondta az apja. — Én magam is zsidónak születtem — magyarázta aztán, — és csak a zsidótörvény után keresztelkedtem meg, egy Heves megyei plébános ismerősömnél, akitől antedatált keresztlevelet sikerült kapnom. — Az micsoda? — kérdezte Ákos. — Előre keltezett. — Vagyis, hamis? — Csak a keltezése hamis. — Megőrülök. — Ti ezt nem értitek, fiam. Annak a hamis dátumnak köszönhetem. hogy nem hurcoltak el, sőt, egy ideig még a katedrámat is meg tudtam tartani. Akkoriban ez nem számított bűnnek. Ellenkezőleg, ha valakinek sikerült antedatált keresztlevelet szerezni, azt mindenki irigyelte. — Én is csak gratulálni tudok — mondta Ákos. — Fogd be a szád — mondta Zsolt. — Nem fogom be — mondta Ákos. — Ezek szerint, ha szabad kérdezni, nem is Kolozsvári a nevünk? — De Kolozsvári. — És azelőtt? — Régebben Kaufmann volt a családi nevünk — mondta a papa. Sarkonfordult, elindult. Lemászott egy árokba, kimászott a túlsó oldalán. Az ikrek csak álltak. A papa továbblábolt a bokáig érő gazban. Ekkor megmozdult Zsolti, ö minden szorításból ki tudott szabadulni: amikor az apját utolérte, már mosolygott. — És a mama? — Mit akarsz tudni? — Gondolom, az a szóban forgó dolog őrá nem vonatkozott,, Nem mondta ki a szóban forgó szót. Nézte az apját, mosolygott. — Szegény anyátok is zsidó interjúban megbántotta első tanítóját és felfedezőjét, Gustav Gerhard torinói énektanárt. Vele egyidöben a Tempo című olasz lap szerkesztője felett is ítélkeznek, aki megjelentette lapjában az inkriminált interjút. Rita karrierjéről beszélve elmondta a riporternek, hogyl maestro Gerhard kihasználta jóhiszeműségét, naívsá- gát, és rákényszerítette, hogy hangversenyeken lépjen fel, a tiszteletdíjat azonban ő vágta (Az orvos is ezt tanácsolta.) Tornászom reggel, délben és este. Olykor még éjjel is. S az eredmény ? Éppen ma mázsáltam magam: már csak öt kdöt kellene leadnom, hogy száz legyek ... Mégis nagy baj van! Szörnyű baj! Minden ruhám bó. Nagyon bó! Ha nem nyerem vissza eredeti súlyom, mindet eldobhatom. Akkor pedig miben járjak?! Hol vegyek annyi pénzt: ruhákra, téli- és taoaszikdbátra, ingekre .. .? Meztelenül nem vehettem el Adrikát... Kétségbeejtő helyzet! Mit tehettem? Abba kell hagynom a fogyókúrát. Remélem, egy-két héten belül ismét jók lesznek a ruháim. volt — mondta a papa. — Egy Kis Rozália nevű betegem papírjaival bujkált. Nem is volť semmi kellemetlensége, csak minden hónapban jelentkeznie kellett a KEKSZ-nél. — Mi volt az? — kérdezte Zsolti. , — Kábítószereket Ellenőrző Központi Szerv. — Vagyis, rendőrség? — kérdezte Ákos, aki időközben átugrott az árkon. — Igen. Tudniillik ez a Kis Rozália morfonista volt. Én is egy hónapig laktam a sezlonja mögött, amikor otthon keresett a razzia. — És mit kapott a papától a papírjaiért? — Morfiumot — mondta a papa. O débb, egy vakondtúrás mögött, valamilyen törött palack csillogott és mágneses erővel vonzotta a professzort, aki azonban nem tudott odaférkőzni, mert az ikrek elállták az útját. Feltűnően alacsony termete miatt duplatalpú cipőt viselt és zsámolyon állva operált. így, testközelből, nvakmeresztve kellett felnéznie a fiaira. Olyan szépek voltak és olyan ijedtek, hogy belecsavarodott a szive. — Ügy néztek rám, mint valami őrültre. — Ugyan, papa — nyugtatta meg a iegelőzékenyebb mosolyával Zsolt. — Ezt egyszer el kellett mondanom. — Nincs semmi baj, papa. Ma már a származás nem érdekel senkit. — Ákoson látom, hogy valamit nem ért. Mielőtt Ákos szólhatott volna, Zsolti gyorsan bevetette magát, mondván, hogy Ákosnak időt kell hagyni, 6 lassabban emészti meg a dolgokat. mint más. Ákos komoran nézte az apját. — Jó lesz indulni — mondta. A professzor megnyugodott. Később, amikor az Air France gépe már a Duna fölött szállt megkérdezte Zsolt: — Elhiszed róla, hogy egy morfonistának morfiumot a- dott? — Az ki van zárva. — Szerintem sezlon mögött se tehet lakni. — Tisztára hülyeség. Kolozsvári professzor egyedül vezette hazafelé a kocsit. Az Üllői útról hirtelen elhatározással befordult a Józsefvárosba. Az utcát, ahol Kis Rozália lakott, nagy nehezen megtalálta — habár most másként hívták — a házat azonban nem. A számot már régen elfelejtette, de azt remélte, hogy felismeri a kaput. Egy táblát keresett: „Itt lakott Irinyi János, a zajtalan gyufa feltalálója 1884-1886-ig.“ Sem a kaput, sem a táblát nem találta. Mintha csak álmodta volna az egészet. zsebre, neki égy' lyukas petákot sem adott. A beszéd során igen kellemetlen arcképet festett volt tanítójáról: „Egy hordóra emlékeztet, széle-hossza egy, az arca vörös és bárgyú, mint a notórius részegeskedőké." Sárgarépácska végül azt is elárulta, hogy maestro Gerhard szerette volna, ha huszonegy éves koráig az 6 felügyelete a- latt áll, azaz megosztja vele a busás honoráriumokat. JEAN ROUSSELOT: Bármit teszek ... Bármit teszek bennem maradsz Dobogsz Mintha még egy szívem lehetne Bármit teszek jársz föl s alá A halk folyosókon, ahol vérem susog Bármit teszek tudom hogy ott vagy Mindig Vérrög kerengve Napfényt keresve És kaphatja kezem torkon saját magam Hogy megragadjalak és megfojtsalak Hogy kitépödj belőlem mint egy szög mint a jaj Éltem fehér falán szétfröccsent vérpipacs. ILLYÉS GYULA fordítása DARÄZS ENDRE: November Jöjj nagy idő; reccsentsd meg fölöttünk Házainknak új tetőzetét, Melyek alatt tarka párnán ülünk S hallgatjuk, mint zeng a zenegép Menüettel egy óarany korból S kortyolgatunk sárgás égettborból S hogy mi van kint: most nem érdekel... Szigorú Jégy most hozzánk November S megértő is, akár a tanár, Ki bennünket hajdanán tanított S utcazajban előttünk megáll: „Szép fiam, szép, hogy ennyire vitted Bár terólad jóval többet hittem S amit hittem, még elérheted . . Arcomba néz: „Hiszen fiatal vagy! És szemedből látom, hogy derék! Mit elértél, méltán boldogíthat, De több vagy s mi van, nem elég!“ Paskolj arcon, — ne kímélj. November, — De nem dühvei, hanem szeretettel, Mert nem tagad meg soha fiad ... KARL KROLOW: Hideg Fagyasztott hal hidegsége fagyos szélben megfagyott könnycsepp. Valaki üvegtáblát cipel a hátán: egy darab tócsát, vagy egy patak kanyarulatát. Szélben suhanó széndarab: hangtalan varjak. Csak az üveges kiáltása lebeg még makacsul az utcán. RAICS ISTVÁN fordítása
