Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-24 / 4. szám

8 új ifjúság Senkif sem érdekelhet élén­kebben az emberi test, mint éppen a sportolót. A dugattyú- mód le-fel iáró karizmok mi­képp kötődnek az inakhoz, erekhez? Mit bírnak ki a cson­tok? Hogyan edzzük teherbí­róvá, ütésállóvá az izmokat, inakat? Kezdjük hát az ala­pokkal és néhány statisztikai adattal: A fej hossza a testhossz nyolcadrésze. A fe.1 hossza egyenlő a váll- szélességgel Az arc magassága egyenlő a tenyér hosszával A két szem belső zuga kö­zött éppen elférne egy har­madik A kiterjesztett felső végta­gokra mérhető távolság ak­kora, mint a testhossz. Mi a foci? Egy — tudományos ala­posságáról közismert * nyu­gatnémet szaklap rámutat arra, hogy minden játéknak elsősorban az „eszméjét" kell alaposan meghatározni. Mindjárt meg is határozza a labdarúgás eszméjét — alaposan. íme: „A labdarúgás eszméje, hogy valaki lábbal egy esz­közt célba igyekszik juttat­ni, másvalaki viszont ezt igyekszik megakadályozni és a maga részéről ugyanezt az eszközt egy másik célba juttatni." Ezt alaposan meghatároz­ták. Ha azonban elgondolko­zunk rajta, nem Is olyan felesleges ez a tudományos, eszmei meghatározás, mint amilyennek az első pillanat­ra látszik. Hány, de hány meccsen láttuk hogy a já­tékosok mindent csinálnak a pályán, csak éppen gólt nem rúgnak. Ezért immár eszmei alapon emlékezetébe idézzük minden labdarúgó­nak, aki még mindig nem tudná, hogy a játék gólra megy. Eszmeileg és gyakor­latilag egyaránt... Az egyenlítőtől a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb az átlagos testmagasság. Az északi sarkon túl újra csök­ken. A testalkat és a sport Az átlagosnál nyúlánkabb termetű egyének általában kö­zéptávfutásban, magasugrásban, kosárlabdázásban, vívásban és sízésben tűnnek ki. A hosszútávfutás, az autó és motorversenyzés, a szertorna, az úszás és a kerékpározás bajnokai általában az átlagos testalkatú egyének közül ke­rülnek ki. A súlylökéshez, súlyemelés­hez, az ökölvíváshoz a rögbi­hez és a labdarúgáshoz több­nyire a zömök testalkat bizto­sítja a legkedvezőbb feltéte­leket. Piros ÁSZ... *3* Piros KIRÁLY... Az újesztendő negyedik napja gyászt hozott a sportvilág egére. Gyász, szomorúság, döbbenet a tény, hogy DONALD CAMPBELL, a gyufafej-piros hajú világcsúcstartó életét vesz­tette. Sokan mondják, egy autó vagy motorcsónakversenyző­nél várható az ilyesmi. Akár várható, akár nem, minden sport­embert elgondolkoztatott és megdöbbentett az eset. „Kék madár" nevű csónakján próbálkozott csúcsot elérni. A má­sodik forduló után levegőbe emelkedett a „Kék madár , mint­ha valóban madár lenne, megbillent, és rendkívül gyorsan elmerült. A szemtanúk állítása szerint abban a pillanatban, amikor a csónak-test a magasból a vízre zuhant, felrobbant a sugárhajtású motor. Néhány perc eltelte után felszínre buktak a csónak roncsai. A mentők megtalálták Campbell cipőit, oxigén-palackját. Testét azonban nem. A versenyző testi maradványai még tíz nappal a tragédia után sem ke­rültek elő, pedig negyedóránként merülnek a mélybe búvárok mindeddig eredménytelenül.-O­„A víz nem a legjobb... De azért megpróbáljuk. Nem va­lami sokat látok. Na. gyerünk..“ — ezek voltak Campbell utol­só szavai. A skót versenyző nem spórolt a sebességgel. Ot- százkilométeres gyorsasággal száguldott a vizen, amikor a baj megtörtént. Ilyen iramban összeütközni a vízfelülettel éppen olyan, mintha a víz beton lenne. Tizenkét órával a csucski- sérlet előtt aggályai voltak Campbellnek. Köztudomású, hogy a bátor ember rendkívül babonás volt. És a kártyalapok ve­szélyt jósoltak. Piros ász után piros király következett. „Skót Mária királynő éppen ezt a kombinációt rakta ki, és utána vitték a vesztőhelyre" jelentette ki a nyugtalankodó Campbell. „Tudom, hogy családunk tagjai közül hamarosan meghal valaki. Az Istenért, csak én ne legyek az". Ennyit tudunk utolsó óráiról. A sajtóügynökségek világgá kürtü’.ték utolsó mondatait.-O­Donald Campbell tökéletesen bizonyította a közmondás igazságát: az alma nem esik messze fájától. Campbell atyja is világhírű autóversenyző volt, viszont természetes halállal halt meg: hatvankét esztendőt ért meg. Nézzük csak Donald életének egy-két mozaikját és bizonyítsuk be: a rekordhaj­sza, pénzsóvárság és feltűnni-vágyás következménve Is lehet de mindenekelőtt szenvedély dolga, és akkor már nem is tűnik olyan gúnyosan hangzó „hajszának". A babonás Comp- bell — utólag legalábbis így látszik — jobban szerette a versenyzést, az idővel való kéjes küzdelmeket, mint saját életét. 1960-ban, egy kiszáradt, só-inedrú tavon, ötszáz kilo­méteres sebesség közben ugyancsak a levegőbe emelkedett — ezúttal nem a Kék madár — s több száz métert repült a levegőben. Senki sem hitte, hogy ezek után életben marad. Egy belga maneken, Tónia, aki Campbell negyedik felesége volt, kocsijába pakolta, és száguldott vele a kórházba. Az orvosok néhány kisebb zúzódást és horzsolást állapítottak meg csupán. Két hét múlva ismét versenyzett a skót.-O­Két éven belül új autót építettek. Nyolcszáz kilométer óránkénti sebességgel süvöltözött Ausztráliában, egy sóme­zőn. Egyszer azonban több napig zuhogott is az eső, a Pálya megtelt vízzel és a csodaautót a katonasáq mentette meq az elsüllyedéstől. Az ausztráliai pálya alkalmasabb volt, mint az Egyesült Álamok-beli, csak éppen meg kellett várni, amíg kiszikkad. Campbell várt Szabadidejében krokodilusra vadá­szott. A mecénások, újságírók és a közvélemény ingerelni kezdte. Azzal gyanúsították, hogy megszeppent, nem mer újabb csúcskísérletre vállalkozni, óvatosnak tartották, qú- nyolták amiatt is, hogy alaposan megszervezi a pálya men­tén az orvosi készültségi szolgálatot. Közben egy időre elvesztette világcsúcsát is: egy amerikai, újtipusú gépén, gyorsabbnak bizonyult. Campbell új gép épí­tésébe fogott. 1350 km/óra sebesség elérését tervezte. Egy nap. amikor motorcsónakjába szállt, hogy a vizen is egyed­uralkodóvá váljék, ott is nyakoncsípje az időt, kártyákat ra­kott ki, s a piros ászt a piros király követte... Negyvenöt évet élt. Egy vírusos májgyulladás, hosszú kényszerpihenő, s a vég­eredmény: visszavonulás az aktív sportolástól, a címeres mez visszaszolgáltatása. CSUTORÄS CSABA a magyar atlétaválo­gatott hajdani vágtázőja nem a rajtgépezettel szöszmötöl, hanem autóját tisztogatja. Az atlétika nem vesztette el telje­sen mégsem: a Honvéd csapatának edzőjeként működik tovább. lóthpál Gyula felvétele 44. kép — Ott van! Ott van! — kiált fö! hirtelen ujjongva Juve, s az egyik vagon mögül fölemelkedő alakra mutat. — Gyerünk! Kapjuk el! — indul e! Fandor, s csak azt nem érti, mién tűnik el oly hosszú időre két vagon között Fanto- mas. Hiszen értékes előnyét teszi kockára! Már csak két lapos teherkocsi választja el tőle a2 üldözőket, amikor újra fölbukkan az ütközők közül Fantomas feje. Nyu­godtan áll, és egykedvűen figyeli, miként vágtáznak keresztül, lihegve, erejük utolsó megfeszítésével az utolsó előtti lapos­kocsin is a börtönből kiszabadított „rabok" őutána, a fegyőr- nek álcázott Fantomas után. 45. kép f vA ts 42. kép — Brávó, mester! — tapsol Fandor. amint a felügyelő végülis elszánja magát s az utolsó lovon is átveti magát. — Ezt tanítani kéne a detektív-csemetéknek! Juve szóra sem méltatja a riporter-fricskát: hiába Is tenné, Fandor már messze jár. Balszerencséjükre egy mozdonyt kap­csoltak a teherkocsik közé, amelyet különösen nehéz megke­rülni. Csak a peremén lehet óvatosan előre jutni, villan az újság­író eszébe, s máris neklgyürkőzik a csöppet sem könnyű fel­adatnak. Mikor a mozdony elejére ér, bátorítóan int Juvénak. aki végülis utöléri. Mindketten a vaspántokba kapaszkodva próbálják kifürkészni, vajon a vonat melyik részén rejtőzhet Fantomas ? ... 43. kép — Gyerünk tovább! — szakítja félbe a töprengést a riporter, miután semmit sem tudnak kiokoskodni Fantomas helyéről a moz­dony elején. — Merre? — szakad ki ösztönösen Juvéböl a kérdés. — Átmászunk ezen az öriáskocsin — feleli Juve. — s ha jől látom, mögötte egy üres vagon van. Négykézláb indulnak el. imbolyogva, a kocsi tetején, de Juve még így is lemarad. Fandor csak annyit lát. hogy a detektív jön utána, s a következő pillanatban egy jókora ugrással a tető­ről az üres teherkocsi pad­lójára röpül. Sem a létrát, sem a mel­lette lapulő Fantomast nem veszi észre sem ő, sem pe­dig Juve, csak akkor, ami­kor már a gonosztevő ügye­sen iramodik a vonaton visz- szafelé ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom