Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-19 / 38. szám

C ói ifjúság Angelika Krausche, 89 Gör­litz, Struvestr. 24, NDK. Né­metül, angolul, oroszul le­velezne különféle témáról. Tóth András, Oradea, Str. Dózsa György Nr. 64, Ru­munsko. Magyarul levelezne általános témáról, 19 éves. Lukács Gabriella, Buda­pest XVIII. kér., Mármaros- sziget utca 37. Különböző témákról levelezne magya­rul. németül, 15 éves. Pichner György, Bánd, Petőfi út 66. Veszprém me­gye, Magyarország. Magya­rul levelezne sportról, ze­néről, 18 éves. Balatoni Margit, Budapest XIV. kér., Teleky Blanka u. 12. Különböző témáról leve­lezne és ismerkedne, 19 éves titkárnő. Fodor Mária, Debrecen, Petőfi tér 19., Magyarország. Általános témáról levelezne magyarul, 17 éves. Tóásó Ágnes, Budapest VII. kér.. Murányi u. 11. Ké- peslapgyűjtésröl levelezne magyarul, oroszul, 16 éves. Darida Mária, Békéscsaba Bottyánszky P. 29., Magyar- ország. Művészettörténetről és irodalomról levelezne an­golul, németül, magyarul, és ismerkedne, 20 éves. Kőbázy Klára, Budapest, XIII. kér., Véső u. 5. Ma­gyarul, németül levelezne szinészképgyűjtésröl, 14 éves. Pintér László, Székesfe­hérvár, Felszabadulás utca 14., Magyarország. Magyarul, eszperantóul levelezne és ismerkedne, 23 éves. Pethes Tamás, Lábod. So­mogy megye, Magyarország. Magyarul levelezne általá­nos témáról és ismerkedne, 27 éves. Szongoth János, Budapest XI. kér.. Számadó u. 8. Ma­gyarul, angolul levelezne sportról, zenéről, 17 éves. Turányi Dóra, Budapest IV. kér., Petőfi u. 8. Zené­ről, művészetről levelezne, 15 éves gimnáziumi tanuló. Senkó Erzsébet, Budapest, XIV. kér., Cházár András u. 6. Magyarul, oroszul leve­lezne általános témáról, 16 éves postaforgalmi techni­kumi tanuló. Czakó Ferenc, Ü.i-Szeged. Haladás tér 43., Magyaror­szág. Magyarul, oroszul le­velezne képesleveiezőlap- gyűjtésről, 17 éves. Jelenka Imre, Oroszlány, Bem József út 19., Magyar- ország. Magyarul, angolul levelezne és ismerkedne, 19 éves. Szalay Károly, Budapest XX. kér., Fiúmé u. 37. Ál­talános témáról levelezne magyarul, 18 éves. Ander Mária, Nyíradony. Kossuth u. 59., Magyaror­szág. Magyarul, franciául le­velezne különféle témáról, 17 éves. Dünkel Teréz. Budapest XI.. Forgáeh u. 7. Magyarul levelezne általános témák­ról, 16 éves diáklány. Török Gábor, Debrecen, Bárány u. 12b. Magyaror­szág. Különféle témáról le­velezne magyarul és ismer­kedne, 22 éves. Pakocs Miklós, Özd I., Régi kolónia 22., Magyaror­szág. Különféle témáról le­velezne és ismerkedne, 20 éves. Steiler Mária, Kaposvár, Pázmány u. 16., Magyaror­szág. Magyarul, franciául le­velezne kulturális témáról, 16 éves diáklány. Ádám Győző, Budapest XIII. kér.. Garam u. 23. Ma­gyarul, angolul levelezne és Ismerkedne, 21 éves posta- forgalmi technikus. Molnár Julianna, Budapest XXI. kér.. Kárpáti u. 7. Filmről, zenéről levelezne magyarul, 16 éves. • Fedor Márta, Gerendás. Rákóczi u. 13., Magyarország. Zenéről levelezne magyarul, 16 éves, Ha most visszagondolok az 1954-es évre, amikor először jártam a Szovjetunióban, úgy érzem, hogy még különösebb optimizmusra sincs szükség ahhoz, hogy kijelentsem, meg­oldható problémák ezek csak idő kérdése. Mert néha vala­hogy többet kéne a kereske­delem a közszolgáltatások dol­gozóinak arra gondolniok, hogy az idő végeredményben pénz. A fogyasztóktól pedig elvárná az ember a nagyobbfokú türel­metlenséget. Tudom, hogy az orosz embernek a türelem ta­lán az alaptermészetéhez tar­tozik. A háború idején a leg­nagyobb tisztelettel adóztunk ennek a tulajdonságnak, amely nélkül oly nagy áldozatokra ta­lán képtelenek lettek volna. Több mint két évtizeddel a há­ború befejezése után azért már talán nem kellene nyugodtan várni órákat az ebédre, sorban állni egy kávéház előtt míg üres hely támad, vagy esetleg egy könyvkereskedés előtt, hogy az újdonságból neki is jusson. Mindezeken a helyeken a türelmetlenségnek még a nyomát sem vettem észre. Kárl Érdekes és gyors fejlődés tapasztalható az utóbbi évek­ben a divat terén. Általában elmondhatom, hogy különösen a nők, ami pedig az ifjúságot illeti mindkét nem igyekszik lépést tartani Közép- és Nyu- gat-Európa divatjával. Jelentős mértékben járulnak hozzá eh­hez a fejlődéshez a hazai di­vattervezők is, akik vélemé­nyem szerint nemzetközi vi­szonylatban is jól megállják helyüket. Ami a divatot illeti, talán a közép- és idősebb korú férfiak a legkonzervatívabbak. Áruikor az áruházak női kon­fekció osztályain egész jósza­bású hosszú nadrágot láttam bő választékban és amikor ar­ról is meggyőződtem, hogy sportcélokra nyáron, vagy hű­vösebb idő beálltakor munkába is felveszik az asszonyok, eszembe jutott 1955—56 tele. Feleségem közel 40 fokos hi­degben volt kénytelen szoknyá­ban és nylon-harisnyában jár­ni Moszkvában, mert akkor még hosszú nadrágban nevetség tárgyává vált volna, s kelle­metlen, megvető megjegyzése­ket kellett volna elviselnie. Ma 11 évvel később már csak Ir­A pravoszláv templomok jellegzetes stílusa mindig különös élvezetet jelent a műemlékeket kedvelő látogatók számára. Ez a felvétel Kijevben készült STRASSER GYÖRGY: kutszk, egyik pravoszláv temp­lomából rekedtek ki nadrágos leányaik. Az ortodox egyház­nak azonban kénytelen vagyok ezt a maradiságot megbocsá­tani. Bár ki tudja, talán ha mi­niszoknyában lettek volna a lányok, ez ellen nem lett vol­na kifogásuk. Téves lenne azt hinni, hogy divatosan öltözködni a moszk­vaiak, leningrádiak vagy a ki­jeviek kiváltsága. Túlzás nél­kül állíthatom, hogy messze az Uralon túl, tehát Ázsiában, ne­vezetesen Novoszibirszkben, vagy a Moszkvától több mint ötezer km-re fekvő Irkutszkban néha talán túltesznek e téren a moszkvaiakon. Egyébként e tekintetben egyöntetű véle­mény alakult ki utitársaink kö­zött, amikor az első irkucki es­ténkén végig sétáltunk a Marx Károlyról elnevezett sugárúton. Ha a szembejövő emberek kö­zül nem lett volna minden harmadik-negyedik burjat-hon- go) nemzetiségű, azt hittem volna, hogy otthon, országunk valamelyik kevésbé ismert vá­rosában járok. Nem vagyok di­vatszakértő, bevallom idehaza is megfejthetetlen rejtély szá­momra, hogy is van az, ha pél­dául egy ruhafajtát felkapnak és ha ez nem is kapható az üzletekben, vagy csak nagyrit­kán, — akkor is mindenkin látni belőle, mindenki viseli, így volt ez nálunk egy-két év­vel ezelőtt az olasz orkánka­bátokkal a dralon-pulóverekkel és ki tudja még mivel. Meg kell mondanom, hogyha otthon sem tudom, hogy csinálják ezt az emberek, akkor a messze távolban annál is inkább adós maradok a kimerítő válasszal. Bizonyára közrejátszik itt az idegenforgalom, a „szocialista összeköttetés“ és egy egész sor hasonló tényező. Szibériá­ban feltételezhetően mindenhez a kereseti viszonyok alakulá­sát is hozzá kell hogy számol­juk. A bérek itt magasabbak, mint az európai országrészek­ben. A kormány érthetően tá­mogatni kívánja azokat, akik a nehezebb éghajlati viszonyok között vállalják az úttörő mun­kát a Szovjetunió ázsiai részé­nek kiépítésében. Erről a gaz­dasági kérdésről inkább ké­sőbb szeretnék még néhány szót szólni. Visszatérek a divathoz. Tu­dom, nem a ruha teszi az em­bert — mondja a közmondás — és mégis ki merné állítani, bogy a ruházkodás elenyésző szerepet játszik az emberek mindennapi életében, vagy tár­sadalmi kapcsolataiban, sőt egészségünk védelmében is. Az ápolt külső — ma már elismer­ten — nem csökevény, hanem ellenkezőleg a modern ember egyik jellegzetes tulajdonsága. Ezt a gyakorlat is bizonyítja. A kozmetikusok, fodrászok, ma­nikűrösök úgylátszik a Szovjet­unió bármely városában, alig­ha panaszkodhatnak a forga­lomra. Meggyőződhettem arról, hogy a kávéházak, éttermek, úgy tíz óra, körül — bosszúsá­gomra — mind bezártak, a fod­rász-szalonokban pedig még serényen folyt a munka. De nemcsak a divat fejlődése meglepő. Ügy láttam, a közellá­tás terén is sokat tettek az elmúlt években. Igen jól ellá­tott élelmiszer-üzletekben vagy közszükségleti cikkek boltjai­ban vásárolhattam akár Kelet- Szibériában, vagy a hozzánk közeli Kárpátalja kisvárosaiban és falvaiban. Tudom nyugodtan mondhatná valaki, hiszen ez csak természetes, mert az élel­miszer-üzlet arra való, hogy legyen benne mindig cukor, ke­nyér, liszt, só és miegyéb. Igen, de nem is olyan régen, mindez közel sem volt olyan természe­tes, különösen az idegenforga­lomból kieső városokban és falvakban. 1955-ben Kárpátal­ján arról panaszkodtak, hogy cukor csak a nagyobb állami ünnepek előtt volt kapható, te­hát csak a Nagy Október vagy május elseje előtt édesíthette nagyobb gond nélkül kávéját a dolgozó. Szerencsére a hely­zet megjavult. Tárgyilagosan megítélve a helyzetet bizonyá­ra nem volt könnyű rendet te­remteni egy ilyen hatalmas ki­terjedésű ország közellátásá­ban Annál is inkább elismerést érdemelnek az a téren kifej­tett erőfeszítések, amelyek mint fentebb említettem, nem maradtak eredmény nélkül. Szibéria városaiban már július­ban bőven vásárolhatunk pa­radicsomot és egyéb zöldséget; az utcai árusok narancsot és banánt is kínáltak. Fellendült az élet a kolhozok által ellátott piacokon is. Mindez úgy hiszem nemcsak az új gazdasági me­chanizmus eredménye, hanem az ember szükségleteiről való gondoskodás jobb, a múltnál őszintébb megnyilvánulása is. (Folytatjuk) UBAIPn A gitár nemcsak a mi fiataljaink kedvenc hangszere, j de az utóbbi időben a Szovjetunióban is igen elterjedt, i Sokan azokat a dalokat éneklik, amelyeket Karel Gott« és Waldemar Matuška honosítottak meg moszkvai fel-q| lépésük idejiü A szovjet divatszervezést dicséri ez a modell I Dieter Schule berlini be­törő nemrég behatolt egy lakásba, és pontosan egy ha-1 talmas farkaskutyába bot- lőtt. A kutya nekiugrott, feldöntötte, majd felborzolt szőrrel ugrásra készen az ajtó elé állva foglyul ejtet­te. A halálra rémült betörő-1 nek végül is telefonon kel­lett segítséget kérnie, hogy kiszabaduljon a lakásból, és még akkor is hálásan szo­rongatta megmentójének, egy rendőrnek a kezét, ami­kor az a fogházba kisérte. -0­— Még a kutyájával is jobban bánik, mint velem — panaszkodott feleségére vá- lókeresti tárgyalásán Mart Conn Los Angeles-f lakos. Bizonyítékul felmutatott egy darab száraz kenyeret, és egy darab avas sajtot, amit felesége az egérfogó­ból vett ki, hogy föltálalja neki reggelire.-0­Jay Carmody, a Washing­ton Star című lap kritikusa nemrég a következő kritikát jelentette meg lapjában: „Ma a Metropolitan szín­házban bemutatták A tim- berlandi gyerekek című szín­darabot. Újságunk papírja iránti tiszteletből nem fog­lalkozunk vele részletesen.“ -O­Szörnyü álma volt nemrég Hans Schmidt nyugatnémet polgárnak. Azt álmodta, hogy hajón utazik, hajója össze­ütközik egy jégheggyel, lé­ket kap, süllyed és kabin­jában már derékig ér a víz. Az álom annyira valósze­rű volt, hogy Schmidt fel­riadt, kiugrott ágyából, oda­rohant az ablakhoz és a mélybe vetette magát. Fél órával később arra eszmélt, hogy csuromvize­sen fekszik egy mentőcsó­nakban és néhány tengerész hajol fölé. Csakugyan hajón utazott. -O­Olasz gangszterek elrabol­ták Massimo Fattori kilenc­TALLÓZÁS éves civitavecchiai kisfiút, és borsos váltságdíjat kö­veteltek érte. Szülei még­sem izgultak túlságosan gyermekükért, a váltságdí­jat pedig eszük ágában sem volt kifizetni, mert jól is­merik Massimót: maga az eleven ördög. Két-három nap múlva a gyermekrablók maguk vitték vissza, és boldog megköny- nyebbüléssel vonultak be a fegyház békés cellájába.-O­Picoaza ecuádori városban’ nemrég polgármester-vá­lasztást tartottak. A jelöl­teket bemutató falragaszok között az alábbi is megje­lent: „Bárkire szavazhat, de ha' tisztaságot és egészséget akar, szavazzon Pulvapies- re!" A felhívásnak az fett äz eredménye, hogy a tisztasá­got és egészséget ígérő Puí- vapiest nagy többséggel1 megválasztották polgármes­ternek. Csak ezután derült ki, hogy Senor Pulvapies voltaképpen egy gyógyszer­gyár legújabb lábpúdere.-0­Vera Hanni 38 éves berlini asszony különös rekordot állított fel a közelmúltban. Í Éjfélig mulatott, éjfél után néhány perccel egészséges leánygyermeknek adott éle­tet és másnap délelőtt a megadott időben megjelent az anyakönyvvezetö előtt, hogy kimondja a boldogító igent.-O­PIETRO IANÍCHELLÓ saler- nói lakos egy este szokatUnu! kedvesen fogadta munkából ha­zatérő feleségét. Még vacso­rát is készített neki, és dicsé­retre méltó buzgalommal fel­tálalta. Utána eltűnt hazulról. Az asszony már a városban megvacsorázott, de Hogy tér­iét meg ne sértse, kiürítette tányériát és az ételt a kutyá­nak adta. Az eset a bíróságon végző­dött. A vacsorában ugyani* méreg volt, t

Next

/
Oldalképek
Tartalom