Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-22 / 34. szám

új ifjúság őszi dlvatújdonság az egyszínű pulóverhez viselt széles, csíkozott öv. Képün­kön magasnyakú, bordáskötésű halványszürke pulóvert mutatunk be, fehér-piros- (ekete csíkos övvel, A színezés a következő: 1 em fekete, 0.5 cm fehér, 1 cm fe­kete, 0.5 cm fehér, 0.5 cm fekete, 0.5 cm fehér, 1.5 cm piros, 0.5 cm fehér, 0.5 cm fekete, 0.5 cm fehér, 1 cm fekete. 0.5 cm fehér, 1 cm fekete. Nagyon szép és divatos az is, ha a csíkozás a pulóver színeinek árnyalataiból készül. Pl. világoskék pulóverhez, világos kék, középkék és sötétkék csíkok. A varázslatos ajándék égen láttam a lányomat, fel­kerestem hát, hogy meglá­togassam őt otthonában. Né­hány éve ment férjhez, igen mesz- szire, s azóta csak ritkán jött haza. akkor is csak rövid időre. Amikor megláttam őt, meghökken­tem. Egy lehangolt, rosszkedvű te­remtéssel álltam szemben, semmi ö- römet nem mutatott, hogy viszont­lát. Megrémülve vettem tudomásul, hogy nap mint nap lebiggyesztett szájjal járkál a lakásban, láthatóan semmi nem érdekli, a homlokát minduntalan ráncolja, a haja folyton kócos, a ruháján rajta a heti étlap, a hangja unalmat áraszt, szemei réve- deznek, mozgása lassú, mint aki min­den pereién összeesik a kimerültség­től. az arca fásultságot tükröz, mo­solyogni nyüván el is felejtett... Mindez érthetetlen volt előttem annál is inkább, mert a férje egy kedves, okos, jó állásban lévő ember, külsőleg olyan mint egy, filmszínész, lányomnak tehát minden oka meg van arra, hogy elégedett és boldog legyen Napokig gondolkoztam és kutattam az okát, miért kell neki ilyen elfa- nyalodottnak lennie. Nem jöttem rá semmire. De elhatároztam, hogy se­gítek rajta. Egy hétitg voltam nála, azonban a helyzet ez alatt az idő alatt sem vál­tozott, sőt talán még rosszabbodott. Az orrára nem tett volna egy kis pú­dert, a harisnyája ráncokba csavaro­dott, a férdén felvett szoknyát az el­romlott húzózár helyett biztostü tar­totta össze, a blúzáról hiányoztak a gombok... Búcsúzáskor átadtam ne­ki ajándékomat a szíves vendéglátás­ért és hazautaztam. Jó étvágyat A paradicsom, zöldpaprika, sajátos, nyá­ri ízt ad az ételeknek. Amellett, hogy íze­sítjük velük a paprikást, teszünk a hús­levesbe, valamint a közkedvelt lecsó, töl­tött paprika, és még számos felhasználási mód mellett, különböző ízletes, „önálló“ ételeket készíthetünk belőlük. NYÁRI LEVES: Világos, vékony rántás­ra karikára vágott zöldpaprikát dobunk. Vízzel feleresztjük, sózzuk, félbevágott paradicsomot adunk hozzá. Ha megfőtt, darát főzünk bele. 4Egy személyre egy nagy paprika és paradicsom fele szük­séges.) TÖLTÖTT PARADICSOM: Nagy paradi­csomok húsát kiszedjük. Kétszer leda­rált marhahúsból, pirított vöröshagymá­val, rizzsel, tojással, apróra vágott get­Tíz nap múlva meglátogatott a vöm. — Hurrá, mama, — örvendezett. — Erzsébet egészén megváltozott. Víg, egész nap énekel, a szemei ragyog­nak, az ajka nevet, a haja fénylik, a ruhája mint a cukor — egy főnyere­mény a férjének lenni. — Remélem is — mondtam. — Beszéltél vele? — kérdezte a vöm. — Dehogyis! Nem szeretek prédi­kálni, különösen nem, amikor látom, hogy valaki állandóan olyan lehan­golt, mint Erzsébet volt egész ottlé­temkor. — ígértél neki valamit, ha meg­változik? — Nem. — Mitt tettéi hát? — Ajándékoztam neki valamit. — Pénzt? — Ugyan! Nekem sines elég. — Talán családi ékszert? — Szó sincs róla. — Bérletet a fodrászhoz? — Semmiesetre. — Esetleg egy ruhát, ami úgy meg­változtatta? — Azt sem. — Dehát mégis mit? Ekkor megmondtam és ezt az ősz- szes férjek és anyák figyelmébe a- jánlom: — Vettem neki egy csekélységet. Egy nagy tükröt az előszobába, a konyhával szemben, amelyben élet­nagyságban látja magát, valahány­szor elmegy előtte. És ezt az utat naponta jónéhányszor megteszi. * (H. R. nyomán) rezselyemmel, esetleg kevés törött bors­sal tölteléket készítünk és megtöltjük vele a kivájt paradicsomokat. A paradi­csomok belét megpároljuk, átpasszíroz- zuk, sózzuk és a töltött paradicsomok­ra öntjük, és addig pároljuk, amíg a töltelék megpuhul. Akkor a paradicso­mokat óvatosan (legjobb szűrőkanállal) kiszedjük és lehetőleg tűzálló üvegtál­ba rakjuk. A mártást 2 deci tejföllel és egy kis > liszttel behabarjuk, felöntjük és még egyszer felforralva a paradicsomok­ra öntjük. ZÖLDPAPRIKA SAJTTAL: Nagy zöld paprikákat kettévágunk és kimagozunk, ľrapistasajtot vékony szeletekre vágunk és minden fél zöldpaprikába egy-egy sze­let sajtot teszünk. A sajt tetejére 10-15 dkg apró darabka vajat rakunk, majd 4 deci tejföllel leöntjük és forró sütőben megsütjük. Divatos még a kelengye ? A KÉRDÉS FURCSA, MÉGIS SOKSZOR HALLJUK, mégpedig tagadó alakban, kérdőjel nélkül, kb. így: „Ma már nem di­vat a kelengye" Valóban így van? Szó sincs róla! A kelen­gye nem ment ki a divatból, csakhogy a mai divat szerint módosult, nem a kelengyedarabok mintáját, hanem mennyi­ségét illetően. Természetesen elmúltak azok az idők, amikor a kislány születésével egyidejűleg már elkezdték gyűjteni a kelengyét Ennek akkoriban két oka is volt. Az egyik, hogy a vászonholmikat egyedül szőtték, az ágyneműt, abroszokat, testi fehérneműt egyedül hímezték, ami bizony tovább tart, mint bemenni az üzletbe és megvenni. A másik ok pedig az volt, hogy minden darab elkészülését vagy vásárlását nyomban hírül adták az összes szomszédoknak, úgy hogy mire egy lány felnőtt, mindenki pontosan tudta, hány és milyen minőségű lepedője, abrosza, konyhatörlője van, sőt azt is, megvették-e már a fazekakat meg a lábtörlőket. Igen, ezt mindenki szá- montartotta és mindenki fontosnak vélte. A tehetősebbek di­csekedtek vele, akik nehezebb körülmények között éltek, sok­szor a gyomrukon hozták be, hogy legalább egy szerény ke­lengyét összeállíthassanak. HÄ1 A KELENGYE ILYEN MÓDJA MA VALÓBAN NEM DI­VATOS. Teljesen fölösleges évekkel a férjhezmenetel előtt felhalmozni a holmikat, csak kimennek a divatból. Helytelen ellenben az a nézet is, hogy „minek kell ma kelengye, azt a kétszeri ágyhúzást a fiatalok a házasságkötés után is megve­hetik“. Nézzük csak ezt meg közelebbről. Az, hogy nem szüksé­ges 24 ágyhuzat (amit még az unokák sem nyúztak el), való igaz, de ez nem jelenti, azt, hogy kettő elég (persze szük­ség esetén, ha többre telik, ideiglenesen meg kell vele elé­gedni, de föltétlenül Igyekezni kell a kiegészítésére). Sokan kötnek úgy házasságot, hogy ellátják magukat a legkülönbö­zőbb divatdolgokkal, de zavarba jönnek, ha egy vendég ér­kezik, mert nincs mibe felhúzni az ágyat, vagy egy rendes abroszt teríteni az asztalra. A LÉNYEG TEHÁT AZ, HOGY A KELENGYE MENNYISÉ­GÉT a mai körülményeknek megfelelően határozzuk meg. Ami az előre elkészítését illeti, előre beszerezni semmit sem kell, ha a pénzt lassan elkészítjük rá, hogy legyen mihez nyúlni, ha a vásárlásra kerül sor. Nemcsak a lány, de a fiú is, ha már pénzt keres, mindig tegyen félre egy bizonyos összeget a kelengyére, hogy ne terhelje teljes mértékben a szülőket. Nincs azon semmi csodilnivaló. hogy a fiú is vigyen égy- és asztalneműt a házasságba. A régi időkben a lány azért ka­pott kelengyét, sót hozományt is, mert ez mintegy kifejezte az ő hozzájárulását a kö2ös élet költségeihez, mert ezután a férfi fog ráj;, dolgozni. Ma a házasságban mindkét fél egyen­rangú, mindketten dolgoznak, tehát mindketten hozzájárul­nak a család költségeihez. Ez nem változik abban az eset­ben sem, ha az asszony nincs alkalmazásban, hanem a ház­tartást vezeti és neveli a gyermekeket. Hogy mit vesz a lány és mit a fiú, ebben legjobb ha közösen megegyeznek. Abban az esetben, ha a lány Illetve a szülei teljes kelengyét tud­nak, a fiú felsőruhával és testi fehérneművel lássa el magát annyira, hogy jó ideig ne legyen szükség a pótlására. NEM JÓ MEGOLDÁS AZ SEM. ha a fiatalok a házasság- kötés után vásárolják meg a legszükségesebb holmikat, any- nyiből, mert a háztartás teljes felszerelése (különböző ház­tartási gépek, televízió, stb.) úgyis sok költséggel jár, ké­sőbb pedig a gyerekek nevelése növeli a kiadásokat. Jobb te­hát, ha csak ezekre van gond, mint hogy hol egy párnát, hol egy lepedőt kell vásárolni. ' PROBLÉMÁK „Huszonkét éves vagyok, szeretek egy fiút, és bár is azt mondja, szeret, ném merek hinni a szavának. Rájöttem, hogy nem őszinte és hazudik. Megígérte, hogy megváltozik, mert nem akar elveszíteni. Szüleim is ellenzik, mert sok rosszat be­szélnek róla, s ezért csak titokban talál­kozunk. Nekem bevallotta, hogy udvarolt két lánynak, de mind a kettő becsapta öt. Azt mondja, nagyon boldogtalan len­ne, ha bennem is csalódna. Nem akarom őt boldogtalanná tenni. Kérem válaszu­kat, hogy mit tegyek. Jelige: „MINDEN EMBER BOLDOG AKAR Í.ENNL“ „Tizenhat éves vagyok, egy hét évvel idősebb fiúval járok. Bár nagynak tartom a korkülönbséget, nem tudok neki elleni mondani, mert érzem, hogy szeret en gém. Mégis az az elhatározásom, hogy szakitok véle. Szeretne nekem udvarol ni egy tizennyolc éves fiú is, de messzi- vagyunk egymástól, csak két hónapon­ként láthatjuk egymást és a szüleim el-j lenzik, hogy levelezzünk. Szomorú vagyok és nem tudok dönteni. „SZERELEMRE VÁGYÓ SZŐKE KISLÁNY“ jeligére kérem a választ. Válaszok a „MIT TEGYEK. HOGY BOL­DOG LÉGY“, jeligére: „Szép magától, hogy sajnálja a fiút, de higyje el, ez még nem ok arra, hogy elfogadja az ud­varlását. Más a sajnálat és más a szere­lem. Ez esetben maga a szerelmet csak mutatná, de nem érezné. A fiú eleinte talán örülne, később azonban föltétlenül rájönne, hogy csak tetteti a szerelmet. Ez pedig szomorúbb lenne, mint ha azon­nal megmondja neki az igazat. „A SZERELEM NEM JÁTÉK“ „Ügy látszik, még sosem volt szerel­mes, különben nem tenne fel Ilyen kér­dést, hogy járjon-e egy fiúval, akit nem szeret. Az nem elég, hogy a fiú szereti magát, a szerelemnek kölcsönösnek kell lennie. Azt Írja, hogy a fiú boldogtalan lenne, ha ismét csalódnia kellene. Nem gondolja, hogy akkor csalódna és akkor enne boldogtalan, ha maga sajnálatból járna vele. Kár volt őt azonnal nem fel- úlágosltani szerelme reménytelenségéről. „ŐSZINTESÉG" ..Bár még csak húsz éves vagyok, de nár tudok olyan esetről, hogy eleinte csak a fiú szerette a lányt, később azon­PROBLÉMÁK ban a lány is megszerette — jelenleg inár a menyasszonya — mert látta, hogy a fiú annyira ragaszkodik hozzá. Higyje el, a szerelem nem mindig lángol fel a fiúban és lányban egyszerre, eleinte az is elég, ha jól megértik egymást. Ne uta­sítsa el könnyelműen a fiút, ha azonnal nem is, de idővel talán viszonozni tudja a szerelmét. „JULIKA“ Válaszok az „ÖRÖKKÉ SZERETNI FOG­LAK, HA TE IS SZERETSZ“ jeligére: „Le­hetséges, hogy a lány nem jár senkivel, de az sem valószínű, hogy magát sze­reti, különben miért ne ment volna el magával szórakozni. Az nem elég, hogy megörült, amikor meglátta ha hazament szabadságra, ha szeretné, azon igyeke­zett volna, hogy minél többet együtt le­hessenek. „BARNA FIÜ“ „Szerintem legjobb lenne, ha őszintén megkérdezné a lánytól miért nem akart magával szórakozni menni. A felelet sze­rint azután egyedül is dönthet. Ha ki­térő‘választ ad, akkor inkább szakítson vele. „JÓAKARÓ“ Az it( közölt, keresztöltéssel hímzett, rendkívül szép terí­tő eredeti színezése középlila, fekete vonalöltéssel körül- varrt kontúrokkal. Az asztallaptól befelé 10-12 em-t mérünk a vásznon. Itt kezdjük a mintát. Számítsuk ki előre, hogy pontosan kiférjen és mind a négv oldalon a vászon széle t* egyforma legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom