Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-22 / 34. szám

új ifjúság 7 Terefere a parókáról A nemibetegségekről általában V Mint bűz elárulja: itt a görény, Ügy jelzi a balgát a dús sörény. Halljátok hát, ha nem vagy­tok lovak: Bölcsességre vall a kopasz kobak. Egy régi római költő szed­te versbe ezt a szentenciát. Va­lószínűleg hitvány szőrzettel áldotta meg a természet, ezért érvelt Így. Meglehet azonban, hogy az ö korában valóban for­dított arányban állt egymással az agybeli képesség és a haj, illetve az egyik észrevehető hiánya a másik fokozott jelen­létére utalt. Jóval később, XIV. Lajos francia király idejében a lobo­gó haj jött divatba. Sőt, a né­ven nevezett dicső napkiráiy azzal is hálára kötelezte az em­beriséget, hogy meghonosította a parókákat. (A rossz nyelvek szerint ótvaras fejét takargat­ta rizsporos vendéghajjal.) A frizura azóta is sokféle változáson ment át, a paróka hol népszerű volt, hol meg köz­röhej tárgya, újabban azonban ismét hódít. Napjainkban több mint másfél millió amerikai férfi visel parókát, mert kide­rült, hogy a saját vagy idegen hajjal büszkélkedő amerikánus jobban boldogult az életben; a közéletben, meg a nők körében Is több babért arat. Egy szakavatott, tapasztalt a- merikai reklámfőnök a minap kijelentette: „Ha dús hajad van, sokkal nagyobb az esé­lyed, hogy portásból igazgató­vá válsz!“, Ha valóban így áll a dolog, sokkal jobb lenne, ha szakis­koláink, egyetemeink diploma helyett szép, dús parókát ad­nának a végzett növendékek­nek. hallgatóknak. Hátha azzal több sikerrel kopogtatnának a- zoknak a munkaszervezeteknek a -kapuján, amelyekben több a kopasz, illetve írástudatlan, mint a parókás, azaz hozzáértő. Imec Ági A kankó gyógyítása Köztudomású, hogy a Penicillin ezt a betegséget is meggyó­gyítja. A kankó az esetek több mint kilencven százalékában egyetlen Penicillin-injekciótól, néhány óra alatt meggyógyul. Ez a hatás ma már meglehetősen közismert, de sajnos, az embereket csak még könnyelműbbekké tette. Bár az új gyó­gyító eljárás valóban nemcsak meggyorsította, hanem le is egyszerűsítette a kankó kezelését, mégsem minden beteg gyógyul meg a Penicillintől Az esetek 5-10 százalékában a Pe­nicillin egymagában nem gyógyítja meg a kankót, és ilyenkor nemcsak más úgynevezett antibiotikus gyógyszerek használata szükséges, hanem sokszor vissza kell térni a régebbi, az úgy­nevezett műszeres kezeléshez. Ekkor már a kórokozók rend­szerint góc formájában eltokozódva bújnak meg valahol és hozzáférhetetlenek a Penicillin számára. Előfordulhat az is, hogy a kankó mellett a beteg szifilisszel is fertőződött. Márpedig a kankó kezelésekor alkalmazott a- ránylaq kis mennyiségű Penicillin a lueszt nem gyógyítja meg, de kezdeti tünetetit eltünteti. Ezért fontos, hogy minden kan­kós beteg hat-nyolc héttel a fertőzés után végeztessen a szifi­lisz felismerésére szolgáló vérvizsgálatot, hogy az esetleges fertőzést felderíthessék. A kankós beteg még nem mondható rögtön gyógyultnak, ha panaszai megszűnnek. Férfiak teljes gyógyulásáról csak akkor beszélhetünk, ha a váladék teljesen megszűnt, a vizelet tisz­ta. Úgynevezett „provokációs vizsgálatot“ is szoktak alkal­mazni a gyógyultság megállapítására. Ez abból áll, hogy a be­teg sört vagy egyéb szeszes italt fogyaszt, esetleg kondom­mal (óvszerrel) közösül. Ha a fokozott vérbőség a váladék­termelés ellenére sem mutatható ki a kórokozó — a beteg gyógyulása valószínű. Hat héttel a fertőzés, illetve a Penicil­lin-kezelés után mondható csak ki a kankó végleges gyó­gyulása. A nők gyógyulását még körülményesebb, nehezebb megállapítani, hiszen belső nemzőszerveik bonyolultabbak. Legalább háromszori negatív váladékvizsgálat szükséges, hogy a teljes gyógyulást kimondhassuk. Ezt a vizsgálatot köz­vetlenül a havi vérzés után kell megejteni, mert ilyenkor könnyebb megtalálni a megbúvó gonokokkuszokat. A nők biz­tos gyógyulásának megállapításához a kezelés után legalább három hónap szükséges. Ez alatt az idő alatt a nemi érint­kezés tilos. Férfiaknál ritkábban, nőknél gyakrabban találkozunk nem kankós eredetű húgycső-, illetve hüvelyfolyással. Az ilyesmi­nek sokféle oka lehet: baktériumok, gombák tevékenysége, vagy a nyálkahártyák túlságos érzékenysége. De a biztonság kedvéért ilyenkor is szokásos a karikós fertőzés megállapítá­sához szükséges, fentebb említett vizsgálatokat elvégezni. Az ilyen folyások kezelése nemritkán hosszadalmas, és mind a betegtől, mind az orvosoktól nagy türelmet és kitartást kí­ván. A nemibetegségeket megelőzhetjük, ha a házasságon kívüli nemi érintkezést elkerüljük és nem kötünk felelőtlen, köny- nyelmű, futó nemi kapcsolatokat. Ha gyanús közösülés tör­tént, akkor utána- minél előbb ajánlatos vizelni, hogy a húgy­csőbe jutott kórokozókat a vizeletsugárral kimossuk. A külsó nemiszerveket lehetőleg szappannal és vízzel alaposan tisz­títsuk meg. Régebben különböző „védszerek“ voltak forga­lomban — például a Vétó, — amelyek bizonyos fertőtlení­tő anyagokat (higany, ézüstsók, jódszármazékok stb.) tar- maztak. Egyéb fertőtlenítőszerek, mint a Merfen, a Steroge- nol, a szublimátoldat vagy a hipermangán-oldat, szintén jó szolgálatot tehetnek főleg akkor, ha a külső nemiszervek ala­pos (szappanos) lemosása után használjuk őket és minél rö- vldebb idővel a megtörtént gyanús nemi aktust követően. A- jánlatos, hogy a nők a külső nemzőszervek lemosása, fertőt­lenítőkkel való bedörzsölése után a hüvelyt irrigátorral is ki­öblítsék. A gumióvszer vagy kondom (prezervatív) használa­ta, ha nem szakad el, teljesen biztos védelmet nyújt a kan­kós fertőzés ellen, és a szifiliszes fertőzés lehetőségeit is erősen csökkenti. Mit tegyen az, aki fertőző szifiliszben szenvedő egyénnel közösült, s erről esetleg csak később szerzett tudomást? Szá­mításba véve azt, hogy a veszélyeztetettek maguktól .fordul­nak orvoshoz, nem ütközik nehézségbe az ilyen esetleges be­tegjelöltek minél gyakoribb megvizsgálása, a fertőzés legelső tüneteinek észlelése, és szükség esetén a megfelelő erélyes kezelés azonnali megindítása. Vannak azonban olyan „betegek“, akik tulajdonképpen nem is nemibetegek, hanem csak félnek a nemibetegségektől, és unos-untalan az orvosokat, a rendelőket járják, különféle vér- vizsgálatokat végeztetnek és minden jelentéktelen tünetben a nemibetegségek különböző formáit vélik fölfedezni. Ter­mészetesen helyesen cselekszik az, aki a nemzőszervek hor­zsolásaival. pörsenéseivel orvoshoz fordul, vagy furcsa bőr­kiütéseit, folyását szakorvosnak mutatja meg. De aki szinte ebben leli kedvét és állandóan nemibetegnek képzeli magát, az már beteges képzelődő és inkább idegorvosi kezelést igé­nyel. A lágyfekély A lágyfekély vagy lágysánkér (ulcus molie) ma már nálunk kiveszőben levő nemibetegség. Kórokozója az apró pálcikák láncolataiból álló Ducrey-féle streptobacilus. A fertőző kö­zösülés után pár napra, a fertőzés helyén, kis hőlyagocska tűnik fel, s hamarosan lepedékes, fájdalmas, zegzugos szélű fekéllyé szélesedik. A fekélyben megtalálhatók a kórokozók. Ha nem kezelik, pár hét után a lágyéki nyirokmirigyek is megduzzadnak, igen fájdalmasak lesznek, sőt felfakadva erő­sen gennyedhetnek. Ezt népiesen „dob“-nak, latinul „bubo“- nak hívják. A betegség kizárólag helyi, és a környékbeli nyirokmirigyé- ken riem terjed túl. Helyi kezelésre igen könnyen gyógyul, ha szulfamidokat szórunk por alakban a fekélyre; esetleg egy­idejűleg, tabletták formájában is adagoljuk ezt a jó hatású gyógyszert. Azért fontos a lágyfekélyt ismerni, mert előfordul, hogy ez a betegség a szifiliszes fekéllyel együtt, mint „kevert fertő­zés“ jelentkezik. Ezért kell a lágyfekély begyógyulása után 4—8 héttel vérvizsgálatot végeztetni. (Vége) iiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtt A kis tengerészcsapat D’Ar- not hadnagy vezetésével az elefántcsapáson ha­ladt. A hadnagy türelmetlen volt, s ezért jóval előbb járt, mint a társai. Egyszerre benn­szülött harcosok vették körül. Kiáltott, de védekezni már nem maradt ideje. Leütötték és be­cipelték az őserdőbe. A kiáltásra odarohanó ten­gerészeket sűrű dárda- és nyílzápor fogadta. Sortüzet zú­dítottak a bozótba. Ezt a sortüzet hallotta Tar­zan és Jane. A görbe afrikai kések, dár­dák. karabélyok, tengerész- szekercék szörnyű pusztítást végeztek, de a bennszülöttek megfutamodtak. Közben beesteledett. A men­tőosztagnak nem maradt más választása, mint helyben letá­borozni. Azok a négerek, akik D’Ar- not hadnagyot foglyul ejtet­ték, azonnal útra keltek a bennszülött falu felé. Teljesen besötétedett, mire az őrökhöz értek. Gyorsan beengedték ő- ket a faluba. Nagy volt az öröm. Asszo­nyok, gyerekek rohantak elé­jük. £s ekkor a francia tiszt olyan szörnyűségeken esett át, amelyekben nem sok embernek volt része: saját bőrén kellett tapasztalnia, hogyan fogadják a foglyot az afrikai emberevők. A hadnagyot ököllel, bottal, kővel és más tárgyakkal ütle­gelni kezdték. Letépték a ru­háját és bőrét hasogatták. Nem tartott soká, és nem maradt testén egyetlen ép folt sem. összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmakat és csak azért fo­hászkodott, hogy mielőbb megváltsa a halál szenvedé­seitől. De ez a halál egyre késett. A harcosok elzavarták a ráro­hanó asszonyokat, gyerekeket, mert sokkal agyafúrtabb halál­nemet szántak neki. A falu kö­zepére vezették, ahol egy osz­lophoz kötözték. Az asszonyok szétfutottak, hogy edényeikbe vizet készítsenek a lakomához. Mások tüzet raktak. Ekkorra megérkezett a küzdelem szín­teréről a többi harcos is, és a szerencsétlen fogoly körül megkezdődött a kísérteties ha­láltánc.-0­Tarzan rögtön megértette, hogy mi történt. Ismerte a bennszülöttek szokásait, s é- zért nem a küzdelem színte­rére sietett, hanem a benn­szülött-falu irányába vette út­ját. Ha valakit foglyul ejte­nek. azonnal segíteni kell raj­ta, mert különben gyorsan vé­geznek vele. Teljesen besötétedett, mire a faluhoz ért. Látta a kísérte­ties táncot, és tudta, hogy még nem érkezett későn. Mbongo király kése még nem met­szette le a fogoly fülét, tehát még nem adott jelt megöleté- sére. Az oszlop negyven lábnyira lehetett attól a fától, ame­lyen most Tarzan lapult. Gyor­san elővette a lasszóját, és a táncolók feje fölött felharsant az óriásmajmok irtózatos üvöl­tése. A táncolók kővé meredtek: a gyér fénynél nem lehetett lát­ni a kiröppenő lasszót. D’Arnot is felnyitotta sze­mét. Látta, hogy egy hatalmas néger hanyatt vágódik, ful­dokolva kapálózik, és egy lát­hatatlan kéz a fa felé vonszol­ja. A bennszülöttek kimeredt szemmel, rémülten nézték. A fa alatt a test felemelkedett és eltűnt a lombok között. A bennszülöttek irtózatos rémü­letükben, sikongva1 rohantak az őserdőbe. D’Arnot magára maradt. Bá­tor férfi volt, de amikor az ordítást hallotta, hideg futott végig a hátán. Kimeredt szem­mel nézte a fát, amelyről eb­ben a pillanatban hullott föld­re a bennszülött teste. Nyom­ban mögötte egy magas árny ereszkedett a fa alá, aztán megindult feléje. Tarzan egyetlen szó nélkül metszette el a francia tiszt kötelékét. D’Arnot a nagy vér- veszteségtől bizonyára földre zuhan, ha Tarzan esés közben E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XX. A MENTŐOSZTA'G él nem kapja. A hadnagy még érezte, hogy felemelik, aztán elvesztette eszméletét.-0­A tengerészcsapat elesett bajtársai tetemével másnap délután ért vissza a kunyhó­hoz. Amikor kiléptek az erdő­ből. Porter professzor és Clay­ton egyszerre pillantották meg a kunyhó ajtajában álló Ja­net. A lány örömében felkiál­tott és sírva rohant apjához. De sírva fakadt maga az ag­gastyán is. Clayton nem a- karta zavarni őket, elfordult. Később örömmel szólt a lány­hoz: — Jane! — mondta. — Az ég mindannyiiyiknak megke­gyelmezett. Clayton azelőtt sosem szólí­totta keresztnevén. Negyven- nyolc órával előbb ez még megörvendeztette volna a leányt, de most kényelmetlenül érintette. — Clayton úr, — szólt csen­desen a lány és kézét nyújtot­ta — mindenekelőtt köszönöm hűségét és azt a segítséget, a- mit apámnak nyújtott. Clayton azonnal észrevette, hogy üdvözlését nem fogadta olyan szívesen, barátságosan, de ez nem zavarta. — Hol az erdei ember, akik a maguk megmentésére sie­tett? Miért nem tért vissza magukkal? — kérdezte a lány sebtében. — Nem értem, kire gondol? — Arra, aki magukat is meg­mentette, és engem is kira­gadott a gorilla karmaiból. — Óh! — kiáltott fel Clay­ton meglepetten. — Ő volt az, aki magát megmentette? Me­séljen róla... — Ugyan... Az erdei ember — ismételte. — Hát nem lát­ták? Hiszen amikor a lövéseket hallottuk, elhagyott, hogy a segítségükre siessen. — Mi nem láttuk — felelte Clayton. — Hozzánk nem csat­lakozott. Talán saját népéhez csatlakozott, azokhoz, akik ránktámadtak. A lány kitágult szemekkel nézte, aztán felkiáltott: —Nem! Az lehetetlen. Hi­szen azok színes bőrűek voltak, ő meg fehér ember — gentle­man! Clayton csodálkozva nézte heves tiltakozását s lelkében ellenszenv támadt Tarzan iránt. — Porter kisasszony, ő egy félig vad lény. Semmit se tu­dunk róla. Egyetlen európai nyelvet sem ismer. Ruházata, fegyverei és díszei olyanok, mint a bennszülötteké. Más ember itt nem él. Bizonyára tagja annak a törzsnek, amely megtámadott. Az is lehet, hogy ő maga is emberevő. Jane elhalványodott. — Nem hiszek magának — mondta suttogó hangon. — A- mit mond, az nem igaz. Meg­látja, visszatér, és akkor ma­ga is elismeri tévedését. Ma­ga nem ismeri olyan jól, mint én. Mondom magának... hogy gentleman! Clayton nagylelkű férfi volt, de hogy a lány oly szenvedé­lyesen védelmezte megmentő- jét, meggondolatlan féltékeny­ségbe sodorta. Egy pillanatra arról is megfeledkezett, hogy ő maga is csak neki köszön­hette életét. — Lehet, hogy igaza van, Porter kisasszony;' de ne tör­jük a fejünket közös ismerő­sünkön. Hiszen az őserdő e- gyik vadjáról van szó. A lány nem válaszolt. Szívét harag öntötte el Clayton iránt. Szótlanul megfordult és a kunyhóba indult. Ott fekhelyé­re vetette magát és keservesen elsírta magát. — Állat? — suttogta szána­kozva. — Akkor én is állat va­gyok, mert... szeretem. Claytont nagyon bántotta, hogy ilyen csúnyán, durván vi­selkedett a lánnyal szemben. Levélben kért tőle bocsána­tot. Viselkedését azzal mente­gette, hogy megviselt idegei felmondták a szolgálatot.-0­Másnap kora reggel útra kelt a megerősített tengerészegy­ség, hogy megmentse D’Arnot hadnagyot, és megbüntesse a gyilkos bennszülötteket. Ke­gyetlen bosszút álltak rajtuk. Az egyik bennszülöttön megis­merték a francia hadnagy ru­háját. Ebből arra következtet­tek, hogy a hadnagy szomorú sorsra jutott. Késő este értek vissza. Clay­ton szomorúan és fáradtan lé­pett a kunyhóba. Jane már várta, és szorongva kérdezte: — Megtalálták D’Arnot had­nagyot? — Nem. Későn érkeztünk... — És mi történt vele? Me­séljen... gyorsan... — Képtelen vagyok... Ször­nyű dolog történt! — Megkínozták? — kérdez­te a lány suttogva. — Nem- tudom, mit tettek vele, mielőtt megölték. — Mit mond?... Mielőtt meg­ölték?... Mire gondol? Talán arra, hogy... Jane arra gondolt, amit Clayton mondott neki az er­dei ember és a bennszülöttek rokonságáról. — Igen, Porter kisasszony. Emberevők voltak... — mond­ta kelletlenül Clayton. — A maga erdei istene is oda sie­tett, hogy részt vegyen a ször­nyű lakomában... Alig ejtette ki ezeket a sza­vakat, rögtön meg is bánta, mert látta, mekkora fájdalmat okozott a lánynak. — Erre nem válaszolok... De ha férfi lennék, akkor... — mondta a lány és hátat for­dított Claytonnak. Következik: Férfibarátság fiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiiiHiiľ i Tengeralattjáró Hír: elsüllyedt hajók kieme­lésének megkönnyítésére, hajó­roncsok felmérésére, tengerfe­nék kutatására az amerikai ha­ditengerészet egyszemélyes ten­geralattjárókat rendelt. • KONSTRUKTŐREI • — Az első használható ten­geralattjárót a franciák építet­ték. Lemerülése 25 percig tar­tott. Gőzgép mozgatta. Később a tökéletesített tengeralattjá­róba Diesel-motorokat építet­tek, s így két-három perc a- latt víz alá merült. Nevezete­sebb konstruktőrei, modernizá­ló!: 1724-ben Nyikonov, 1776- ban Bushnell 1801-ben Fulton, 1834-ben Sulder, majd 1915- ben Naljatov, akinek 650 ton­nás hajója aknafektetésre is alkalmas volt. • HOGYAN MŰKÖDIK • — A tengeralattjáró hajótes­te dupla fenekű, vagyis tar­tályrendszerrel rendelkezik. Ezt töltik meg tengervízzel, s a tengeralattjárót így megnöveke­dett súlya süllyeszti a víz alá. Felbukkanásakor a túlsúlyos vi­zet sűrített levegő szorítja ki a tartályokból. A víz alatti le­begés akkor következik be, a- mikor a tengervíz fajsúlyával a hajó fajsúlya megegyezik. A kutató tengeralattjárók egyéb­ként 10 kilométernél is mé­lyebbre merülhetnek. A hadi tengeralattjárók átlagos me­rülési szintje 100-200 méter, a speciális víz alatti jármüveké 400-500 méter. • A KÉT VILÁGHÁBORÚ­BAN • — A tengeralattjárók kez- i detben kizárólag hadi célokat szolgáltak. A huszadik század két világháborújának félelme­tes fegyverei voltak. A máso­dik világháború tengeri csatái­ban sok nagy hadihajót ten­geralattjárók süllyesztettek el. Ez Időben, 1944-ig a tenger­alattjárók akciórádiusza — ha­tósugara — 15 ezer tengeri mérföld, vagyis 28-30 ezer ki­lométer. Nyolcvan óráig tar­tózkodtak a víz alatt. • ATOMREAKTOR • — Napjaink legkorszerűbb tengeralattjáróiban atomreaktor biztosítja a hajtóenergiát. Ez mint hőforrás, gőzt termel. A gőz hajtja az áramot biztosí­tó gőzturbinát. Az atom ten­geralattjárók 100 ezer kilomé­ter viz alatti út megtételére is képesek, újra-atomtöltés nél­kül. Ugyanakkor, ha szükséges, egy évet is víz alatt tölthet­nek. Ismeretes a szovjet hadi- tengerészet nemrégi gyakorla­ta. amikor egy tengeralattjáró- egysége körbehajózta a Földet víz alatt, anélkül, hogy bárhol is észrevették volna. • viz alatti rakétaki­lövő ALLOMÄS • — Az atom alapvetően meg­változtatta a tengeralatjárók harci feladatát. Ma a haditen­gerészet legfontosabb fegyvere a tengeralattjáró. Fedélzeti ra­kétáival nemcsak az ellenség vízi célpontjait: hadihajóit, ha- dianyagszállltó járműveit, ha­nem a part menti objektumo­kat, sőt, a hátországban fekvő stratégiai helyeket is képes el­pusztítani. • A JÖVŐ • — A távolabbi elképzelések­ben mind gyakrabban kerül szóba az óceánok mélyén fekvő ásványi kincsek feltérképezése, kiaknázása. Egy legutóbb kia­dott amerikai tanulmány sze­rint: a tengeralattjárókat a jövőben mint manipulátorokat használják a víz alatti olajbá­nyákban. A nyersanyagot Is a vle alatt tárolnák, szállítanák, a tartályok víz alatti vonato­kat alkotnának. Háború idején e nyersanyagbázist mesterséges holdak vezérelnék, s gondos­kodnának a fel- és lemerülés­ről. Elképzelnek olyan tenger­alattjáró anyahajókat, vagy ví­zi deszantjármüveket is, ame­lyek viz alóli felbukkanásuk u- tán a szárazföldön légpárnás jármüvekként haladnának to­vább. Útjukat a tengerről a- nyahajök, rakétafegyverek, re­pülőgépek biztosítanák. Illlllllllllllllllll|||||||]|||||||||lllllllll„„lll,l,m,II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom