Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-25 / 30. szám

új ifjúság a

GOLYASI aRaTáS

A bús bíborkirátyt'i. naplemente búcsúcsókjától ég a dús kalász.

Néhány vidám tücsök már dűdorász s úgy ing a földön csendes este enyhe.

JÔ7SEF ATTILA:

mint vén öreg huszáron lóg a mente, kit nem ölel a nyárest.éü láz.

De itt a búza s rozs méhébe száz apróság vár a fényre, napra, csendbe.

És várnak egyre mind a virradatra, mikor az égből napsugár pereg.

A duzzadt tábla jó. acélos fajta

s hajnalba jönnek barna emberek, a válluk széles, nagy kasza van rajta . . ... Szellő fuvall a tábla megremeg.

Vörös Zsigmond intéző

Csupán 600 hektárnyi sz egész. Jelentéktelennek tünö. kis földdarab a megfiatalodott Csallóközben. Ha szövetkezet lenne, azt mondanék, hogy kiest esetleg gazdái iránti tiszteletből vagy jóindulatú hízelgésből sorolnánk a közepesek közé. De így, mint állami gazdaságot ebből a szempontból aligha emlegetik.

Különben oldalt fekszik a Csallóközt keresztül szelő főúttól és a vasúttól, ahonnan Apácaszakállas Ekecs és Szitás jegenyéi, piros tetős házai zárják el a kilátást Gólyás irányában. Nemesócsát Gútával összekötő úttól szintén félreesik. Itt a régi szövetkezet fűzesei és a lassan múlófélben levő bogyaréti tanyavilág jegenyéi és akácai állják útját a kiváncsi szemek.

Bizony évekkel ezelőtt istenháta mögötti lakosnak érezte magát az itteni ember. Nyáron vagy télen a kemény fagyon még csak megjárta, De ősszel és tavasszal csak lovasfogattal vagy gépi járművel, de legtöbb esetben csak lánctalpas traktorral közlekedtek az ittlakók. Nemegy esetben a reggeli és az esti tejet csak lánctalpas traktor tudta bevontatni az alig néhány kilométerre fekvő Apácaszakállasra, vagy Ekecs- re.

Ma a gyorsjáratú traktorok, teherautók szállítják a termést a néhány éve felépült Ekecset Bogyaréttel összekötő betonúton. Az innen Nagyszegre és Ekecsre járó iskolásoknak sem okoz gondot a percekre rövidült távolság. Orvoshoz eljutni vagy orvost hívni a beteghez szintén nem nehéz, csak úgy mint az itt élő háziasz- szonyok napi bevásárlásai. Gólyás immár együtt fiatalodik és minden szempontból egyenrangú az őt körülvevő környezettel.

Ide kijutni igazán gyerekjáték már. Különösen, ha a gazdaság legilletékesebb vezetőjéhez, Vörös Zsigmond Intézőhöz van szerencséje az embernek már mindjárt az állomáson. A két gyorslábú deres szinte repül a könnyű kocsival.

Sárguló búza- és árpatáblák között hallatszik az egyre gyorsuló kocogás.

— Az ekecsiek már megkezdték? — mutatok előre az út jobb oldalára, amikor a két rendrakögépet megpillantom.

r- Ha az idő is kedvez, jól járnak — hallom a választ.

— Mi csak két nap múlva, hétfőn kezdünk. Szeretnénk mindjárt arató-cséplőgéppel vágni. Mi is szerencsések lehetünk. De azért nem kötjük az ebet a karóhoz. Még ma alapos szemlét tartunk és csak azután döntünk véglegesen.

HATÁRNÉZÉS

Kint 30 fokot mutat a hőmérő: bent az irodahelyiségben elviselhetetlen a hőség. A nyitott ablakok ellenére szinte „áll" a levegő. És bárcsak néhány percet tartózkodunk a falak között, úgy érezzük, csak a tűző nap segíthet rajtunk.

A nyitott ablakszárny egy képet takar el előlem. Kiváncsi vagyok a szokatlan helyen függő képre. Közelebb lépek hozzá. Egy bekeretezett diplomával állok szemben. A nagymegyeri nagyhizlalda 1966-ban nyerte el a kormány vörös zászlaját. Ebből az alkalomból kapott méltó elismerést Vörös Zsigmond, a gólyási részleg intézője is.

— Ez már jelent valamit — gondolom és kilépünk a négy fal közül.

Az első megálló a húsz hektáros Diamant-féle árpatábla. A súlyos kalászok fáradtan susognak a meg-megújuló enyhe szellő nyomán.

— Ha valami közbe nem jön, ezzel kezdjük. Amolyan próbavetésnek szántuk. Ezt a fajtát eddig alig ismerték a vidéken. Amint látja, erős szalmája van s nem dói meg, jónak ígérkezik. Akik már ismerik, azt mondják, jobb mint a 802-es fajta. Ha számításunk beválik, vetőmagnak szánjuk. 30—32 mázsában bízunk hektáronként.-ONéhány nap múlva azonban ennél is kedvezőbb hírről értesülök.

— Baj volt a számítással — kezdi mindjárt Vörös Zsigmond, igyekezve komoly tekintete mögé bújtatni örömét.

— Az árpával? — kérdezem, kissé meghökkenve.

— Nemt mondom hogy az előrelátással — s látom, szívesen vállalja a gyerekszerepet. Játszik.

Tekintetemet figyeli, azután mégsem tudja tovább rejteni örömét.

— Negyvenhét mázsa 90 kilogrammot sikerült egy hektárról kihoznunk. Most már valóban könnyű döntenünk a Diamant és a 802-es között...

„ÜT EZ A BÚZA“

hallom ezt a különös kifejezést a G 24-es tábla szélén. A szovjet mironovoi fajta búzát kissé megdöntötte az előző napi eső és a szél.

„Üt ez a búza" — itt hallom először jő 10 lépésnyire az út szélétől bent a földön.

— Nehéz, súlyos kalászok — ismétli e! egyszerűbb nyelvre fordítva a búzával kapcsolatos megállapítását kíváncsi tekintetem láttán.

— Kelemenéknek — (az eke- csi EFSZ elnöke) tavaly 55 mázsát hozott ez a fajta. Itt is választás előtt állunk. A bezo- sztája vagy a mironovoi között kell döntenünk. De nem a t'ele-fele alapján. A jobbé lesz az elsőség. A döntésre még van idő, s talán nem is lesz könnyű.

De a G—22-es tábla mellett sein mehetünk el csak úgy sző nélkül.

— A rossz vetőmag miatt másodszor is el kellett vetnünk a cukorrépát és látja, milyen szép az egész? 37 hektár, csak ez a 11 sor ne lenne ilyen és ismeretlen nevet említ a magas gyomra mutatva. A kapása nem nagyon erőltette meg magát annak idején. Majd eszébe juttatom — ismétli el a nevet újra — jobb késő. mint soha. — jegyzi meg felszállás közben a kocsira.

A nagy raktár épülete mellett is elhaladva megjegyzi: mázsánként 60 fillérbe kerül a gabona kitisztitása. Ha mással, például az akecsi felvásárló

üzemmel csináltatnánk ugyanezt, 4 korona 50 fillérbe • kerülne a tisztítás mázsája 20 vagonnál, amit éppen most adunk el sörárpanak, 4 korona 50 fillér már jelent valamit. Különben így 188 koronába kerül egy mázsa sörárpa.

„ITT IS IZZADNA A BOKOR"

— cseng fülembe egy újabb,

különös kifejezés a bezosztája búzatábla szélén.

— Nálunk így mondták, hogy bokor — kezdi mindjárt a magyarázattal. Két kaszás, két marokszedő, egy kötöző és egy kotőterftő. Ez jelentette tehát nálunk a bokrot. Annak idején még a kötözőgépek megjelenése előtt, 21 ilyen bokor vágta és hordta keresztbe Pa- panek úr gabonáját.

Bíró Mihály az üzem legtapasztaltabb kombájnosa

Gabonatisztítás

Fodor András hajdani első kaszás

'

Nyílfa János pártelnök

Én magam is egy ilyen bokorban kezdtem 16 éves koromban még a Papaneknél. Pé- ter-Pál napján már álltak a hetesek és bizony csak augusztus vége felé szoktunk végezni a csépléssel. Ma gyerekjátéknak tűnik az egész, de azért most sem könnyű. A két arató-cséplőgép az SK—3-as és az SK—4-es 14—16 nap alatt, ha nem is könnyen, de mindenesetre elvégzi a „21 bokor" munkáját. Két rendvágó, egy bulgár, és egy hazai gyártmányú gépünk is van, de nem nagyon használjuk az aratásnál. Ha lehet, mindjárt egyenesbe vágjuk arató-cséplőgéppel.

A gazdaság szérűjén Fodor András bácsival, a régi első kaszások egyikével találkozunk. Ö is egy ilyen bokorban kezdte még 45 évvel ezelőtt első kaszásként. Már 20 éve ő is a gólyás részlegen dolgozik.

— Naponta két magyar holdat én is levágtam annak idején. Ha jól emlékszem, egy évig még itt is kaszáltam. Azt hiszem 1947 vagy 1948 nyarán szűnt meg a kézi aratás nálunk. Akkor kaptuk az első kötözőgépeket, de a kombájnok érkeztére egészen jól emlékszem. 1958-ban futott be mind a három.

BÚGNAK A GÉPEK

A határ legtávolabbi csücskében már ömlik a szem. A magot szállító traktorok után magasra száll a dülőút pora.

— Ha minden jól sikerül, holnap már a búzában állhatunk — és Bíró Mihály szavahihető ember Az üzem legtapasztaltabb arató-csépiőgép kezelője. Ott volt már az első szovjet traktorvontatású gé- pekpél, majd később a magyar gyártmányú EMAG-oknál is.

— Tegnap 450 mázsa sikerült... Jó gép ez, mutat az SK —4-esre. Remélem, nem kapunk esőt De 16 napnál most sem húzzuk tovább...-OÖt évvel ezelőtt még 150-en álltak naponta munkába Gó- iyásban, ma a vezetőséget is beleszámítva 88-an birkóznak meg a feladatokkal. Előlegként 30.Ó00, elszámoláskor 160.000 korona kerül kifizetésre. Hogy mennyi az egy személyre jutó átlagkereset, igazán nem nehéz kiszámítani.

A század elején itt kiépített csatornahálózattal eltűntek a gólyák. Csak a nevüket hagyták itt. bár néha. esősebh időszakokban hazalátogatnak. A föld egykori tulajdonosainak báró Hans Kufflernek és Pa- paneknek távozásával, valamint a gépek érkezeiével lassan elcsendesült az aratók dala is, mely ugyan szép volt és az is maradt. De az egykori markos kaszáslegények helyét felváltották a gépeket irányító fiatalok és a hajdani marokszedő lányok is más szemmel nézik lányaik, unokáik munkáját. A nagy dunai árvíz sem maradt adósa a régi romantikának. Tá- voztával kezdetét vette a tanyavilág megszűnése is.

Sárkány Arpád

A „FÜL"

Már útrakészeS

állt a család, oldaltáskákkal, úszógumikkal felszerelve és éppen kimondtam az indulj-t, amikor kopogtak az ajtón. - Csak ez hiányzott — gondoltam, amikor váratlan látogatóim beléptek az ajtón.

— Ne haragudjatok, hogy így váratlanul rátok törünk, nem is ide indultunk, hanem a Dunához, de ki a fenének kell ez az őrült meleg — mondta Péter barátom felesége Helén.

— Jól tettétek — válaszoltam mindjárt, és bizonyára mosolyogtam is valamelyest, mert Helén a későbbiek folyamán kifejtette feleségemnek, hogy nem kell a férfit még vasárnaponként is holmi kirándulásokkal zaklatni, mert úgymond már a betoppanásuk első pillanatában látta rajtam, örülök, hogy otthon maradhatok. Tehát csak ebből gondolom, hogy mosolyogtam e váratlan látogatók érkeztén.

De nem vágok a dolgok elejébe. Fél óra múlva valóban örültem, hogy így történt minden. Elmaradt a sorbanállás, a gyermekricsaj. Rajtuk különben is könnyen túladtunk egy kis házifagyi ellenében. A hűtőszekrény pedig bírta hűsítőkkel és ,,melegítőkkel“ egyaránt. Sőt lassan nem nagyon törődtünk a meleggel sem, különösen akkor nem, amikor rájöttem, hogy van a háznál egy üzemképes asztali ventillátor is, amit azon nyomban el is indítottam. Amint látható könnyen túltettünk a harmincfokos hőségen.

A baj nem is itt kezdődött. Helén egyik hibás mozdulata folytán az asztal alá került a ventillátor, s az egyik lapátja híján bizony nem használhattuk tovább.

— De sebaj — mondtam. — pár korona az egész, s különben sincs szükségünk a ventillátorra.

— A belső és a külső nyomás közti különbség már amúgyis megszűnt, tehát baj igazán nem lehet pillanatnyilag — tette hozzá Péter barátom.

De az igazi baj mégis bekövetkezett. méghozza másnap.

— A motorja...?

— Jó — válaszoltam mindjárt az első üzletben —, csak a harmadik lapátja hiányzik.

— Ml „fülekkel“ nem foglalkozunk. de talán próbáljon szerencsét » Nálzpka utcában.

— Istenem — gondoltam —, miért is lenne minden olyan egyszerű. A Nálepka utcába négy kerülővel jutottam el. Több helyen próbálkoztam, de a tapasztalat után nem vártam meg. mig megkérdezik, mi baja a masinának. — A moter jó, csak amikor lesett, leszakadt az egyik „füle". De — tettem hozzá mindjárt —. szívesen megfizetek három fület is. legelőbb egyf'Tmnk lesznek, és bizonyára tgy rezgésmentesen fog működni.

És amikor már fél napig jártam a bratislavai háztartási villamos gépjavító üzleteket, rájöttem, hogy nincs szerencsém a „fülekhez“. Az utolsö kísérletet a Björnson utcában tettem. Itt sem volt szerencsém ugyan, de legalább tanácsot kaptam.

— Nezze fiatalember - mondta a csinos üzletvezetőnö —< vegyen egy újat. Mondja már, érdemes 250 koronáért ennyit futkosni? — tette hozzá.

— De ha már véletlenül — most már a feleségem jóvoltából — az új ventillátor is fül nélkül marad, azt már megcsinálnák? — kérdeztem végképp lehangolva.

— Milyen kicsinyesek is ezek a mai férfiak — mondta, és megjegyezte: „Fülekkel“ ml sem foglalkozunk.

íséjj