Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-18 / 29. szám

■ Mm

S Q| ifiusag

TAMARA PRESS

VISSZAVONULT adta hírül a világsajtó. RÉTI ANNA írását, emlékeztetőül, búcsúzóul közöljük. A cikk megírásának idejében az atlétika egének egyik legfényesebb csillagaként tartották számon ezt

a szovjet lányt, aki a budapesti Európa-bajnokság előtt fejezte be tulajdonképpen — nem hivatalosan — pályafutását.

T

amara. Talán a becézően lágy szláv név okozza, hogy Tamarát szőkének, kékszeműnek, magasnak, karcsúnak gondoltam. Olyannak, aki az athéni Myron csodálatos Diszkobolosz szobrát eleveníti

meo.

Erpdménvei után kezembe kerültek fénvképei is majd sokszor találkoztam Tamara Presszel versenyen, de mindig elválasztott bennünket a lelátó és a pálya közötti kiskapu. Láttam győzni világcsúcsot dobni, láttam küzdeni, láttam messziről és közelről, de róla alkotott eredeti elképzelésemtől mégsem tudtam szabadulni. Szőke, kékszemű karcsú .

Azután megismertem egész közelről. Megbeszéltünk egy randevút átmeneti otthonában a budapesti Royal szállóban. Leplezetlenül kitettem az asztalra jegyzetfüzetemet és elhatároztam. hogy kérdezni és kérdezni fogok, ha már végre összetalálkoztam Tamara

Presszel.

Már túl voltunk az első udvariassági kérdéseken, amikor felpillantottam és mosolyognom kellett. Az én képzeletbeli Tamarámnak szőke volt a haja és kék a szeme, s aki velem szemben ül, az is szőke és kékszemú. Csakhogy ez a szőkeség és kékszeműség egészen másfajta. Mézszinű dús haját praktikusan kontyba, a fejtetőre ültette. A kék szemeket valósáqgal eltakarja a sűrű szemöldök. S Diszkobolosz képzeletbeli női mása 180 centi magas és 100 kiló súlyú. Hangja mély. már-már barátságtalan tónusú. A hang gazdája is tartózkodó, zárkózott. Nem sikerül vele a beszélgetések jellegzetes női intimitását megteremteni. Végígpillantok rajta Sötétkék szoknya, fehér, kihajtott, fiúing. zsebekkel. Púdernek. rúzsnak nyoma sincs. Csuklóján a kis kerek aranyóra, mintha merő tévedésből lenne ott. A paritás kezekre siklik tekintetem, Ö, ez az a kéz. amelyből káprázatos távolságokra száll a súlygolyó, a diszkosz, egyáltalán nem emlékeztet sportoló kezére. Nem csontos, nem izmos, az ujjakat puha kis párnák tagolják választják ízekre. Mint egy gondos háziasszony keze melyet megedzett ugyan a befőzés de nem viselt meg.

B

arátnő nyit a szobába, rögtön vissza is húzódik, dehogy zavar. amikor Tamarát újságíró faggatja. Tamara azonban erélyesen beinvitálja s a tétova mozdulatokkal lépkedő lányt félkézzel leülteti. Nem rántja, nem löki, csak energikusan a székbe nyomja. Mint egy háziasszony keze? Nem mint egy bajvívóé.

— Hát lássuk! Kérdezzen és én válaszolok! Feltéve, ha tudok.

— Ügy érti. hogy ez attól függ, mit kérdeznek? — adom vissza a kérdést.

— Nagyjából — kapom a szűkszavú választ.

Diszkoszvetőnek világklasz- szis. de újságírónak nem eszményi alany. Hogy lehetne közel férkőzni hozzá? Beszéljünk talán arról, hol nevelkedett hol tanult? Ezek inkább olyan „alibi“-kérdések. mert pontosan tudom hogy a háború utáni években Közép-Azsiá- ban nevelkedett, s egy ottani iskolai versenyen figyelt fel rá és húgára, Irinára Viktor Alekszejev. a Ieningrádi sportiskola híres vezetője. Innen már egyszerű minden. Az Alek- szejev-tanítványok a mamával együtt Leningrádba költöztek, s a szorgalmas, kitartó edzések a világ első vonalába emelték a két lányt. Tamara dobókörből ismert flegmatikus nyugalma most sem csap át bőbeszédű kedélyességbe.

E

gvre azon töröm a fejem, miiyen lehet, mikor önfeledten nevet. De még ennél is jobban izgat, vajon min nevet? Ez érdekesebb lenne számomra mert felvillantaná előttem a másik arcát, amit a versenyek során sosem sikerült megismernem. Egv véletlenül feltett és meglehetősen banális kérdés indította el az igazi beszélgetést. Azt kérdeztem, mit szól új épületeinkhez. Ö épületekről régiekről és újakról nagyon szívesen beszél Tamara. Az a másik, akire kiváncsi voltam Tamara Press, az építészmérnök. Ki is zökken megszokott flegmájából. Szenvedélyesen védi az új. modern vonalakat, az új építőelemeket, az építés új. de még vitatható formáit. Nagy kár. hogy csak az épületek külsejéhez értek, mert nagy vitat lehetett volna csapni a statikai kérdésekről. A moszkvai városi építkezéseken dolgozik Nem. nem amikor ráér hanem rendszeresen. mindennap. Mint egy milliméterre megrajzolt épületelem. olyan Tamara életrendje. Az építészmérnök pontosságával rajzolja fel a sportoló teendőit.

Milyen egy hétköznapja? Azt mondja, amennyiben érdekes egy hétköznap, szívesen beszámol róla. Minden nap reggel hét órakor kel. Ez nemcsak

a hétköznapokra vonatkozik. A megszokás ritmusán nem változtat. Kilencre jár be a munkahelyére és négyig egyhuzamban dolgozik. Ebéd? A többiekkel. Reggeli? A legszükségesebb kalóriák. Szemrehányóan néz rám. Értsem meg. nem falánk. Nincsenek különleges kívánságai, legfeljebb egy hosszabb külföldi út után fogja el a vágv egy húsos tészta a pirog után. Különben nincs kedvenc étele a súlvát viszont ♦artani kell. A sportoló nemcsak azt eszik, amit szeret, hanem ami az erőnlétéhez szükséges.

— Az atlétika mely száma szerezett több örömet, a súlv- lökés. vagv a diszkoszvetés?

— Nem tudok választani. Mindkettőt nagyon szeretem. A diszkoszvetés technikáját nehezebben lehet elsajátítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy én már tökéletesen elsajátítottam. A technika mindig változó, csiszolódó tudomány, nem olyan, mint egy képlet, amelyet egyszer s mindenkorra megtanulhat az ember.

Nem akarok túlságosan sokáig versenyezni. Nem jó a dobókörben megöregedni. Versenyezni jó és szép de ismerni kell a felső határt is. Ha egyszer abbahagyom akkor csak az építészetnek fogok élni. zenét nagyon szeretem. Műfaj-» ra való tekintet nélkül. A pillanatnyi hanguial ómtól függ hogy klasszikust, vagv sanzont, esetleg népdalt hallgatok szívesebben. Figyelemmel kísérek sokmindent, a napi politikai eseményektől kezdve az irodalmi vitákig. A költemények is pihentetnek, elsősorban a hazafias Uráért rajongok. A

régi oroszokat nagyon szeretem. de szerintem Majakovszkij a költők költője. Szerintem a győzelemhez csak egy jó dobás kell. A szériának itt nincs semmi jelentősége. Jó sorozatokat az edzéseken kell dobni, hogy az stabilizálja az ember biztonságát. A versenyen egy jól eltalált dobásnak nagyobb értéke van mint egy ió sorozatnak. mert az esetleg éppen egy centivel kevesebb, mint az ellenfél egyetlen nagy dobása.

És most a harmadik arc

M

indenki, aki sikereket ér el, nemcsak önmagának éri el. Szeretné ezeket megosztani valakivel. Valakivel, aki aggódik érte, aki részt vesz erőfeszítéseiben. örömében. Vajon van-e ilyen?

— Férjhezmenés?

— Nem vagyok férjhezme- nős-típus. Amíg az ember sportol, addig sokminden nem kötheti le egyforma energiával az erejét. Ügy gondolom, becsülettel nem lehet eleget tenni mindennek. Most két dolog van. amit teljes erővel tudok vállalni: a sport és a munka. A beszélgetés során most volt először zavarban. Kapkodva igyekezett bizonyítani igazát, gyorsan és logikusan szedte össze érveit, s nagyon igyekezett, hogy mindez természetesnek, spontánnak tűnjék. Nem sikerült. Vagy lehet, hogy tévedek?

— Sokhelyütt járt, melyik városhoz fűzi a legkedvesebb emléke?

— Nézze, én csakugyan nagyon sok helyen jártam Dél- Amerikában. Észak-Ameriká- ban. Japánban. Európában, maid mindenütt. Mielőtt megnéztem volna a városokat,

egyetlen elhatározás teljesítette ki akaratomat: győzni! Alihoz hogy én valahol jól erezzem magam, első akartam lenni. S miután mindenütt győztem. mindenütt jól éreztem magam, s mindenhonnan kedves emlékkel, a győztesnek kijáró serleggel tértem haza.

A

míg beszélgettünk, számomra egy többarcú Tamara mutatkozott be. Sokkal érdekesebb és sokkal értékesebb, mint akit a dobó- körből ismertem. Csak az illusztrációt készítő fotoripor- ter-kollégám vágott csalódott, majd egyre bosszúsabb arcot, ugyanis követve példámat megkísérelte Tamara Press „másik“. sőt ..harmadik" arcát lefényképezni. de nem sikerült. Tamara a jobbnál jobbnak vélt pillanatokat is elrontotta. Hosz- szan előretekintett, de mielőtt az egyébként gyorsreflexű riporter megörökíthette volna az elrévedő Tamarát, ő gonoszul belenevetett a lencsébe. Természetesen kedvesen, hogy egy „nevetős" képet lehessen róla készíteni, csak annyira, hogy a merengő Tamara ne kerüljön a celluloid szalagra. A sikertelen kísérletek után figyelmeztettem legyen picit tekintettel a fényképezőgépre. Elkomolyodott, pontosabban mondva el- komorodott, és várta, hogy elkészüljön róla a felvétel. Nem, Tamara Press nem volt hajlandó megmutatni a fotóriporternek a harmadik arcát. Az volt a benyomásom, hogy a nagy- közönségnek nem akar másként mutatkozni, mint az atlétikai pályán.

De az is lehet, hogy tévedek, és egyszerűen csak zavarban volt ...

DOKTOR PACHECO ELMÉLKEDÉSEI CASSIUS OSYROL. A SPANYOLORSZÁGBÓL AMERIKÁBA

SZÁRMAZOTT ORVOS A VILÁGBAJNOK ÖKÖLVÍVÓ ORVOSA.

Már-már legenda, hogy Clay- nek legalább tizenötféle arca van. de azért ezeket 3 képeket nem mutogatja és váltogatja annyira, mint Richelieu bíboros. Barátjának tartja, példáui Stepan Fetchitet, pedig erről az emberről köztudomású fajgyűlölő volta. Ezt az alakot Clay bemutatja egy fekete moszlim társaságban, és nem csodálkoznak rajta, hogy ilyesmire vetemedik. Ezt egyszer egy újságírónő is megkérdezte tőié: „Ha ennyire megváltoztál Muhammed Ali, akkor miért szapulod még mindig az ellenfeleidet?"

„Mert ei akarnak üldözni a

ringből, el akarják venni királyi koronámat, pedig ezt a szép utat én úgy jártam be. hogy a saját ökleimmel teremtettem rendet a tömegben. Azonkívül utálom őket, mert annak ellenére, hogy tisztában vannak nagyságommal és erőmmel, bemerészkednek a szorító kötelei közé. Ez dühösít, ezért szidom őket, és aztán végülis úgy járnak, mint Liston, aki úgy hullt elém, mint egy medve, és_íme, igazam lett, fajankók. Mert ha akarom, rettegtek a ringben. és örültek, hogy élve megúsz- szátok. Akinek én még megmondtam. hogy meccs után

A fekete moszlimov vezérének Elijah Muhammednak sokkal több ész szorul: a ' .ujjába mint valamennyiünk fejébe — jelentette ki CLAY, aki szívesen hordja a szekta uniformisát.

hordágyon viszik haza. azzal ez

meg is történt.

„Soha nem gondolt arra. hogy egyszer jön valaki, aki Önt is alaposan elagyabugyál- ,ia?"

„Soha nem gondolok ilyesmire, mert nem félek, mert Allah velem van. és így mindig bajnok leszek, csak akkor veszteném el a bajnokságot, ha Allah ütne ki. de 5 nem teszi ezt, mert szeret. Nem félek, mert még néni született férfiú, aki megverné Cassius Clay Mohammed Alit. és ha született is. most még maximum öt éves lehet. Én még kibírok vagy tizenöt évet, és csak negyvenesztendős koromban hagyom el a ringet, s akkor elmegyek Chikágó mellé, veszek egy földet, krumplit kapálok két traktorral, és veszek vagy ezer tyúkot, annyi tojást tojnak maid. amennyit akarok, és a tojásokat majd eladom, mert nem szeretem, ha az emberek éheznek, és élelemre mindig szükség lesz, mert az emberek mindig esznek majd. Azonkívül annyi pénzt szerzek, hogy veszek repülőgépeket, és minden városban lesznek autóim. Szükségem van egy villára is. egy yachtra. egy félszigetre. mert nem öregségemre vágyom a Paradicsomba, hanem most, míg fiatal, vagy középkorú vagyok. Nem akarom megvárni, amíg a boncoió- asztaira tesznek és darabokra vagdosnak, mert kíváncsiak, mibe haltam bele, majd belegyömöszölnek egy fekete koporsóba és a város mögött elkaparnak. Akkor akarom az Édent. amikor szép vagyok, fiatal, és erős, és bajnok!“

Sokan vitáztak arról, vajon nagy-e valójában tz a „nagy- száj". Senki sem .-jutott el az igazságig. Olyan ő, mint egy játékszer, amelyet nehézkezü részeg rontott el. Egyszer vallás-fanatikus. egyszer Télörült egyszer szerény. Mert csinálhat ezt, csinálhat azt, végülis néger lányokat szed fel az utcán, és „gondosdodik róluk“. „Ittak, cigarettáztak és prostitúcióval foglalkoztak“ — magyarázta.

„Azóta, hogy foglalkozom velük már nem cigarettáznak!"

CLAY SZÜLEI

Cassius Marcellus Clay, az idősebbik Clay, az apa. olyan, mint egy miniatűr tűzhányó, ember-alakba öntve. A huszas évek jazz-zenészeire emlékeztető külsővel rendelkezik, haraqja nem tart soká. szívesen és sokat mesél, és bárhová kerül, azonnal a társaság központjává válik. „Mindig sokat töprengtem azon. honnan szedte Cassius ezeket a kivételes reflexeket Egyszer aztán megismertem az apját, és minden világossá vált előttem. Az idősebb Clay mozgékony, csupa tűz ember, nem találná ki sen- kisem. hány esztendős, és roppant hasonlítanak egymásra csemetéjével“. i

Az idősebb Clay sötétebb bőrű. mint a fia. szép arca van és fekete szemei. Felesége aranyszínű hajú asszony, szívesen festi ki magát, és leginkább hosszú, testhezálló nadrágot visel, miközben végnélküli csatákat vív az elhízás ellen. Fogai gyönyörűek, mindössze kettő van aranyból. Az egyiket a kis hathónapos Cassius ütötte ki

Clavék nem fajtiszta színes- bőrüek Fehéremberek vére is kering ereikben, és ezt az öreg nehezen viseli. „A fehérek vére csak gyengít bennünket Ha igazán négerek lennénk, eró- senbekké és tisztábbakká váltunk volna. A fehérember vére rabszolgatartónktól származik".

Clay rokonsága — egy csomó nagynéni, nagybácsi, unokaöcs- csök és unokanővérek — szorgalmas. aktív emberek. Mindegyik ért legalább egyféle mesterséghez, mindegyikük nagyon ügyel a tisztaságra. Háztartásuk példás. Néhányan főiskolát végeztek közülük, a többiek tévúton tanulnak, vagy olyan hobbvjuk van. mint a matematika, csillagászat, festészet.

Nálunk mindig csinál valaki valamit, nem hagyjuk elveszni az időt, mondja Hermann Clay, a család hetvenesztendös feje.

f. b. gy.

Égy briásbífstek —1 hatféle zöldséggel — ez Cassius Clay ebédje a mérkőzés