Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-27 / 26. szám

új ifjúság 7

INDIA

a csodák országa. A legtöbb indiai utazó indíttatva érezte magát, hogy megmagyarázatlan csodákat szemtanúként írjon le. Akadtak azonban olyan írók is, akik leleplezik ezeket a szenzációba éhes turistákat, akik talán sohasem láttak igazi bűvészmutatványt, hanem sorjában egymásról írták le, magukat hiteles tanúként beállítva. Tény viszont az, hogy tudósok, valóban szavahihető szakemberek írnak le eseteket, amikor a jógik az akaraterő túl- feszítésével a test fiziológiai működésének i- rányításával és uralmával tényleg olyan eredményeket érnek el, amit a hétköznapi ember csodának tart, az orvos pedig bámulattal tanulmányoz. Hajnóczy Rózsa, magyar írónő, aki férjével Germánusz Gyula orientalista professzorral együtt három évet töltött Indiában, könyvében leír egy ilyen csodával határos mutatványt.

Hajnóczy Rózsa égy indiai bölcs rishi és egy orvos vitáját, majd pedig a rishi csodával határos mutatványát ismerteti.

Dr. Dutt az orvos, többek között ezeket mondja: Bölcs rishi, nagy a te tudásod, de én orvos vagyok, aki már száz és száz halált láttam, boncoltam és életet mentettem meg, ismerem a természet határát, tisztelettel hajlok meg nagy tudásod előtt, de amit az élet és halál határáról mondtál, azt nem hiszem.

A rishi ránk nézett, mintha állításának néma tanújául szólított volna fel bennünket... A tanítványok a mester fele fordultak. Ülő helyzetükben lábukat magasra felhúzták hasuk a- lá, befelé csavarták, mintha gumiból lenne és mélyen meggörnyedtek, csontjaik nem ropogtak. Testük nesztelenül engedelmeskedett akaratuknak. Ahogy fejük mind mélyebbre csuklott lefelé ölükben, gerincük szűk ívben görbült meg, és minden csigolyájuk élesen kirajzolódott, megfeszült leplükön. Síri csend Alit be.

A rishi mozdulatlanul ült helyén. Szemét le- hűnyta, keze hanyagul az ölében hevert. Arca elvesztette barnás színét, egészen sápadt- nak látszott. Feje lassan ereszkedett a mellére, talán elaludt, vagy elalélt. A tanítványokra néztem, azok meg sem moccantak. A rishi háta meggörnyedt, feje egészen az ölébe hanyatlott. Gombolyaggá csukódott össze a teste, egy pillanatig még így láttam, aztán élettelenül terült el a földön. Felsikoltottunk. A rishi meghalt! Dr. Dutt is megrémült, de ő orvos volt, a rishihez sietett, ütőerét tapogatta. Hang nem jött ki törkömön, csak a szememmel kérdeztem az orvost: mi történt?

Dr. Dutt térdelt a földön, aggodalmasan szorította a rishi csuklóját, majd a fülét a szíve tájékára fektette. Percek múlhattak el ebben az izgalmas, megrendítő csendben, a tanítványok mozdulatlanul, kővé meredve guggoltak a földön. Végre megszólalt az orvos. Tompa, színtelen volt a hangja, mégis döbbenetes erővel hatott:

Meghalt... a lélegzete elállt... szíve nem ver.,.

Már percek óta halott... ha egy koffein-injekciót adhatnék... Vagy mesterséges lélegzést alkalmazhatnék....

De nem tehetett semmit, az orvos lassú léptekkel hozzánk jött. Távozzunk — súgta. De

égy kis Ideig az európaiakból álló társaság még ott maradt. Egyszerre mintha a holttest megmozdult volna. Az orvos odaszaladt a halott rishihez, gyorsan letérdelt melléje, fülét a mellére tapasztotta, csak néhány másodpercig tartott a kínos szünet. Dr. Dutt felkiáltott: Él, lélegzik, újra él!

Az ismertetett esetet a szemtanú a harmincas évek elején élte át. Több mint 35 évvel később, tehát napjainkban Gianni Roghi olasz természettudós egy kalkuttai fakír kísérleteit írja le. Roghi minden kísérletnél fényképezett is, hogy mint tudós hiteles bizonyítékokat nyerjen. Számolt ugyanis azzal, hogy az emberi szemek szuggesztió hatása alatt közel sem olyan megbízhatóak, mint a fényképezőgép vagy a filmfelvevő élettelen lencsék, mert ezeket semmiféle szemfényvesztés veszélye nem fenyegeti.

Roghi részletesen leírja a fakír házának és berendezésének misztikus jellegét, a tanítványokat és a közvetítőket, akik révén mint európai eljuthatott a mesterhez. Mi helyszűke

miatt mellőzzük a leírást és figyelmünket az érdekes és fantasztikusnak tűnő kísérletekre összpontosíthatjuk. így például az első kísérletnél a fakír egyik tanítványának kénsavval töltött üveget adott át. Roghi ellenőrizte az üveg tartalmát és fémen végzett kísérlettel megállapította, hogy valóban kénsavról, vagyis vitriolról van szó. A mester parancsára a tanítvány az üveg tartalmát 3-4 kortyra kiürítette. Az olasz tudós közben állandóan fényképezett. A tanítvány szörnyű fájdalmakat 6- rezhetett, mert a földön vergődött és fogait csikorgatta. Árnál, a fakír egyszerre csak felemelte kezeit és vagy még tíz másodpercig a fiú tovább vergődött, egyre szömyebb fájdalmak kíséretében. A fakír ekkor felkiáltott, a fiú egyszerre megmerevedett, kinyitotta szemeit. lassan és nehezen, felkelt. Nem egész egy perc múlva már jól érezte magát. Roghi ellenőrizte száját, sehol sem látott sebet, vagy a szövet roncsolódását. Mint természettudós Roghi tudta azt, hogy a kénsavból 5 gramm az emberre nézve halálos adag, de már egy gramm is gyógyíthatatlan égési sebeket okozhat. A fiú másfél órával Roghi jövetele uáS| végezte el a kísérletet. Ezalatt az idő alatt nem hagyta el a helyiséget, nem evett és nem ivott semmit, tehát kizárt az a körülmény is, hogy valami ellenszert használt volna.

A másik kísérlet az előbbinél talán még fantasztikusabb.

A kénsav elfogyasztása csupán kis előétel volt. A tanítvány hajlandó volt további kísérleteknek alávetni magát. A fakír ezért vörös festékkel bekente a fiú homlokát és egy csokor cikláment helyezett eléje. A kis ceremónia után vagy egy két méter hosszú cérnát kellett a fiúnak lenyelnie. A fakír figyelmeztette a tudóst, hogy figyelje a fiú hasizmait. Miután a cérnát lenyelte, a fakír borotvát kért. Megtapogatta a fiú hasát, elég hosszú ideig vizsgálta, majd egy bizonyos pontban határozott mozdulattal belevágott. A fakír bemártotta ujját a sebbe, majd lassan kihúzta a cérnát a fiú gyomrából. A fiú feltételezhetően nagy fájdalmakat érzett, fogait összeszorította és egész testében remegett. A cérna véres volt és a fiú hasán is világosan látható volt a seb.

A fakír a mutatvány befejeztével viszaült helyére és nagyon fáradtnak látszott. Egy órával a kísérlet befejezése után a seb már száradni kezdett és a tanítvány egészségi állapotát Roghi már kielégítőnek tartotta.

A harmadik kísérlet az előbbieken is túltett. A fakír bejelentette, hogy az előbbi kísérleteken keresztülment tanítványa és még égy 18 éves fiú hajlandóak élve eltemettetni magukat. Még a kísérlet megkezdése előtt mindkét tanítvány nyilatkozatot írt alá, amely a mestert mentesíti a felelösségrevonás alól, ha esetleg a kísérlet tragikusan végződne. Az e- lőre kiásott sírba mindkét fiú beült, majd lefeküdt. Semmiféle félelemérzetet az olasz tudós az arcukon nem tapasztalt. A sírt körülbelül 30-40 cm vastag földréteggel borították be. A fakír elmondotta, hogy a csillagok állása nem a legmegfelelőbb a jelen pillanatban és ezért a kísérlet nem tarthat tovább fél óránál. Az egyik segéd a sír mellett guggolt, órája nem volt. Az olasz tudós megfigyelte, hogy pontosan 28 perccel az elhantolás után hozzáfogott a fiúk kiszabadításához. Amikor a földet eltávolította, az olasz tudós megfigyelte, a fiúk hátukon fekszenek, szemük és szájuk be van zárva. Vagy tíz másodperc telhetett el, míg magukhoz tértek és 30 mp múlva már felálltak, társaik segítségével ki tudtak mászni a sírból.

A kísérletek után az olasz tudós egy orvossal beszélgetett el a dolgokról. De az ő segítségével sem jutott el a rejtély megfejtéséhez. Feltételezhető ugyanis, hogy az európai ember számára még sok minden rejtély, ami az indiaiak többezeréves éltmódjával különleges életszemléletükkel- függ össze. Feltételezhető, hogy a tudomány egyszer eljut oda is, hogy ezeket a rejtélyeket meg tudja majd magyarázni. Addig is azonban nem vethetjük el egy kézlegyintéssel azt, amire még egyelőre nem találtuk meg a megfelelő tudományos szemléletet.

S. Gy.

VALÓSÁG

vagy csak szemfényvesztést

E

gyetlen lény vonta csak kétségbe Tarzan tekintélyéi: Térköz, Tublat fia. De Térköz annyira félt az éles késtől, és a haláltosztó nyílvesszőktől, hogy ellenkezése csak fegyelmezetlenségében és önkényeskedésében nyilvánult meg. Tarzan megértette, hogy Térköz csupán az alkalmas pillanatot lesi, mert meg a- karja dönteni királyi hatalmát.

Hosszú hónapokig semmi sem változott a törzséletben. Kivéve azt, hogy Tarzan ügyessége és magasabb intelligenciája t’öbb zsákmányhoz juttatta a törzset. Ezért a majmok legtöbbje elégedett volt Tarzan uralmával. Többször ellátogatott a bennszülöttek falujába, hogy újabb nyílvesszőket szerezzen. Csakhamar észrevette, hogy a fa alatt, amelyről támadni szokott, mindig friss étel áll. A bennszülöttek helyezték oda, hogy kiengeszteljék „az erdők szellemét“. Tarzan nem sokat töprengett, elfogyasztotta mindazt, amit a feketék odahelyeztek. Amikor a riadt bennszülöttek látták, hogy áz étel rendszeresen eltűnik, még nagyobb lett a döbbenetük. hiszen az istenek, és a gonosz szellemek sohasem fogyasztották el a nekik odakészített ajándékot. Most azonban minden eltűnt, és ez a végletekig fokozta vallási félelmüket.

Mindezt tetézte az is, hogy a nyílvesszők folyton eltűntek. Ráadásul Tarzan állandóan ugratta, rémítgetté őket, és így kibírhatatlaryiá tette életüket. Mbonga király már azon gondolkozott, hogy új helyet keres törzsének.

A fekete harcosok egyre beljebb hatoltak az őserdőben, vadászat közben új lakhely után kutattak. Tarzan törzsét mind sűrűbben zaklatták a kóbor harcosok. Megszűnt az őserdő mozdulatlan nyugalma. A majmok állandó veszélyben éltek. Megérkezett az ember...

Az óriásmajmok nem szeretik az embereket. Futnak előlük, mint a pestis elől. Amikor a bennszülöttek megjelentek, a majmok tovább akartak vándorolni. Tarzan a szárazföld

belsejébe vezette őket, oda, ahol még sohase járt ember.

Havonta csak egyszer tért vissza a kunyhójába. Olvasott, művelődött. Eddig a bennszülöttek nem fedezték fel a kunyhót, de Tarzan örökös félelemben élt, hogy amíg távol van, megsemmisíthetik féltve őrzött kincseit. Ezért mind gyakrabban látogatta meg a kunyhót, és egyre ritkábban kereste fel törzsét.

A majmok lassan elhidegültek tőle. Ez odáig fajult, hogy néhány idős majom szóvá is tette. Hiszen az ő- riásmajmok királyának sok a dolga. Jön Thaka és panaszkodik, hogy az öreg Mungo elcsábította a feleségét. Tarzan magához inti mindhármukat, és látja, hogy a nőstény az új urához húz; elrendeli hát, hogy a dolgok maradjanak úgy, ahogy vannak, de Mungo cserében adja egyik lányát Thakának.

Akárhogy dönt, a majmok mindig belenyugodnak. Most is Tana jött, és vérző oldalát mutogatta, úgy panaszkodott férjére, aki megharapta. Gun- tó, a féri viszont azt állítja, hogy Tana lusta, nem hajlandó se diót, se rovarokat gyűjteni, sőt Guntónak a Jjátát sem akarta megvakarni. Tarzan osszeszidja mindkettőjüket, figyelmezteti Guntót, hogy ne kínozza a feleségét, mert könnyen megismeri a haláltosztó nyílvesszőit.

És minden megy tovább a maga rendjén. Tarzan nem szeret uralkodni, mert akadályozza a kóborlásaiban. A kunyhóba, a napfényes tengerpartra vágyott.

Ahogy növekedett, látta, hogy egyre inkább elüt a társaitól. Eltérő az érdeklődése is. Nem értik az agyában megszülető vágyakat. Szegényes majomnyelven nem tudta kifejezni azt, amit a könyvekből tanult. Már nem melegedett úgy össze törzsének tagjaival, mint gyermekkorában, amikor gondtalanul ugrándozott a kis- majmokkal. Rég lemondott volna a királyságról is, ha Térköz nem gyűlöli és nem féltékenykedik rá. Tárán keményfejü legény volt, nem hátrált rosszindulatú ellensége elől. De megsemmisíteni nem akarta.

E. R. BURROUGHS — SZŐKE J.:

XII. A FÉRFIÉSZ

Az ügy azonban nem tűrt halasztást. Döntenie kellett. Ez így történt: Tarzan nyugodtan heverészett, a majmok élelmet gyűjtöttek, amikor lárma kerekedett. Térköz egy i- dős nőstényt ütlegelt, összefutott az egész törzs. Amikor Tarzan odaért, felemelte a kezét, és jelt adott, hogy hagyják abba a verekedést

Térköz tudta, hogy törvényellenesen cselekszik, amikor el akarta rabolni az öreg nőstény zsákmányát. De az nem hagyta, és ezért Térköz ütlegelni kezdte. A nőstény párja maga is öreg volt, nem avatkozott a verekedésbe.

Térköz látta, hogy Tarzan íj nélkül érkezett a dulakodás színhelyére. Szándékosan nem hagyta abba az ütlegelést. Kíváncsi volt, hogy a gyűlölt főnök mihez kezd. Tarzan a figyelmeztetést nem ismételte meg, hanem nekirohant Terkoznak.

R£gen, a gorillával vívott küzdelme óta, nem vívott ily szörnyű párharcot. Kése nem vette fel a versenyt Térköz agyaraival, de ügyessége kiegyenlítette ellenfele roppant erejét. A majom azonban fölényben maradt, és Tarzant csak az mentette meg a haláltól, hogy ésszel megáldott emberi lénynek született.

Szörnyű és heves volt a küzdelem.

Tíz másodpercen belül mindketten a földre kerültek, és ott marcangolták egymást, mint a vadállatok. Térköz fején, mellén sok sebet ejtett a kés, de Tarzan is csupa vér lett. Fejéről akkora bőrcafat lógott, hogy eltakarta a szemét, és akadályozta a küzdelemben.

De a torkától mégis sikerült távoltartani Térköz agyarait. A heves ösz- szecsapás után nyugodtan küzdöttek. Tarzannak az a gondolata támadt, hogy ellenfelének a hátára térdel és késével addig szurkálja, amíg az ki nem leheli páráját

Ez a terve könnyebben sikerült, mint gondolta. Az értelmetlen állat ugyanis nem tudta, hogy Tarzan mit akar. Amikor megértette, ellenfele már olyan helyzetbe került, hogy sem agyaraival, sem karmaival nem tehetett kárt benne. Veszettül rángatód- zott, de amikor Tarzan szúrni akart, kiütötte kezéből a kést, amely mesz- sze szállott.

Sokáig tartott ez a hánykolódás. Végre Tarzan új fogással kísérletezett. Keze hátulról felkúszott Térköz hóna alá és átölelte a nyakát. Fél Nelson volt ez a fogás, és a modern birkózásban ma is használják. Tarzan véletlenül jött rá, de rögtön feismerte értékét.

Most már arra törekedett, hogy hasonló helyzetbe hozza balkezét is. Sikerült! Térköz bikanyaka megroppant a teljes Nelson fogástól. Megszűnt a hánykolódása. Mindketten feküdtek. Tarzan ellenfelének a hátára nehezedett. A majom feje egyre mélyebbre hajlott az irtózatos szorítástól.

Tarzan tudta, hogy mi lesz a befejezés. Még egy piilanat, és Térköz nyaka kettéroppan. De Tarzan gondolkodni kezdett.

— Ha megölöm, — fontolgatta — mi hasznom lesz belőle? Hiszen megrövidítem a törzsemet egy kitűnő harcossal. És ha Térköz elpusztul, mit sem fog érezni a fölényemből... De élve mindig figyelmeztető példa maradok a többi engedetlen majom számára.

— Ke — go — de? — súgta Térköz fülébe, ami szabadon lefordítva ennyit jelent: Megadod magad?

Nem kapott választ, és ezért kissé fokozta a nvomást. A vad irtózato san felüvöltött.

— Ke — go — de? — kérdezte ismét Tarzan.

— Ke — go — de! — kiáltotta Térköz.

— Figyelj! — mondta Tarzan, s kissé lazított a fogáson, de nem en-* gedte el. — Én, Tarzan, a majmok királya, hatalmas harcos vagyok. A dzsungelben nincs nálam hatalmasabb. Azt mondod: Kegode. Az egész törzs hallotta. Többé ne támadj királyodra, népedre, mert megöllek. Megér-* tettél?

— Huh! — hagyta helyben Terj koz.

— Meg vagy elégedve?

— Huh! — ismételte a majom.

Tarzan elengedte. Térköz felállt, és

néhány pillanat múlva mindenki folytatta megszokott elfoglaltságát, mintha mi sem történt volna. De mélyen a majmok agyában fészket vert az a meggyőződés, hogy Tarzan hatalmas harcos, és különös teremt-* meny. Különös, mert megölhette vol-< na ellenfelét, de engedte hogy to-* vább éljen.

Ezen a délutánon, amikor sötéted-* ni kezdett, és a törzs összegyűlt, Tarzan magához intette a felnőtte-* két:

— Ma délután ismét láttátok, hogy Tarzan a leghatalmasabb köztetek.

— Huh! felelték egyhangúan — Tarzan nagy!

— Tarzan nem majom — folytat-* ta. — Nem olvan, mint az ő népe. Szokásai nem az ő szokásaik. Az ő útja nem a tiétek, Tarzan tehát visz-* szatér az ő fajtabélijének kunyhójába, a nagy tó partjára, amelynek nincs túlsó partja. Válasszatok u-* ralkodőt, mert Tarzan nem tér visz-* sza.

A fiatal lord Greystok ezzel meg-* tette első lépését kitűzött célja fe-* lé: megtalálni a hozzá hasonló fehér embereket

Kivetkezik: A saját fajtája