Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-27 / 26. szám
új ifjúság 5 DARVAS A népi írók táborából indult osztályharcos, kommunista író, aki a szocialista forradalom célkitűzéseivel való azonosulás által, a magyar nemzet sorsában adott ellentmondásokkal küzdve, jutott el általános emberi szintre. írói magatartása és munkássága egyaránt összekötő kapocs a harmincas, negyvenes évek baloldali, szocialista úttörése és a fiatalabb írógeneráció mai törekvései között. Neki van a „derékhad“ írói nemzedékében JÓZSEF a legnagyobb politikai tapasztalata, áttekintése az egész elmúlt negyedszázad problematikáján. S egyben a leginkább megérezte érzékenységét az új problémákkal szemben, a szocializmus jelenlegi fejlődési szakaszának sajátosan új szociális és pszichológiai konfliktusai iránt. (D. A.) Életútja 1912. február 10-én született Orosházán. Szegényparaszti családból származik, apja béres volt. Kétéves korában hadiárva lesz. édesapját elveszíti az első világháborúban, özvegy édesanyja nagy nehézségek árán taníttatja. Polgárista, majd tanítónak készül a kiskunfélegyházi képzőben. 1932-ben szerez tanítói oklevelet. Állástalan tanítóként vetődik Pestre. írónak készül, kapcsolatba kerül a kommunista mozgalommal. (Már tanítójelölt korában ki akarják zárni az intézetből egyik önképzőköri írása miatt.) 1933—34 telén két hónapig a gyíijtőfogház lakója, szabadulása után évekig rendőri felügyelet alatt áll. Egy ideig alkalmi munkákból él, majd újságíró lesz. 1934-ben újra letartóztatják. Két év múlva a Gondolat című illegális kommunista folyóirat szerkesztésében vesz részt. Ez az az időszak. amelytől Darvas marxistának vallja magát. Gyakran látogat el szülőhelyére Orosházára, az itt szerzett friss és a régi, gyermekkori élmények azok. amelyekből elsősorban írásainak, elbeszéléseinek és regényeinek témáját meríti. Huszonhat éves, amikor a Szabad Szó szerkesztőségébe kerül. Két év múlva a Kis Újság munkatársa lesz, ahol 1944-ig dolgozik. A felszabadulás után kezdettől fogva tevékeny részvevője a politikai közéletnek. A Nemzeti Parasztpárt alelnökeként országgyűlési képviselő. 1945- től 1949-ig a Szabad Sző fő- szerkesztője. Ettől kezdve fontosabbnál fontosabb állami vezető posztokat tölt be. Építésügyi miniszter (1947-50), köz- oktatásügyi miniszter (1950— 1953-ig), népművelésügyi miniszter (1953—56), közben a Magyar írók Szövetségének is elnöke (1951—53). 1956-ban, a Szakadék című filmjének bemutatási évében, Kossuth-díj- jal tüntetik ki. 1956 és 1959 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója, 1957-től 59-ig — Tolnai Gáborral — a Kortárs című irodalmi folyóirat szerkesztője. 1960-ban — az Akiket a pacsirta elkísér című filmjéért és a Kormos ég című drámájáért — másodízben kap Kossuth-díjat. 1959-től az író- szövetség elnöke. Művei Kassák. Illyés és József Attila hatása alatt szabadversekkel kezdi irodalmi pályafutását. első versét 1932-ben közli a Szivárvány. Legelső novellája 1934-ben jelenik meg a Szabad Irás-ban. Első regénye a Fekete kenyér, illetve a Vízkereszttől Szilveszterig (1934). A következő években egymás után jelennek meg könyvei: Állomások (1935), Á törökverő (1938), Egy parasztcsalád története (1939), Máról holnapra (1939) , Elindult szeptemberben (1940) , Harangos kút (1942), Szakadék (dráma, 1942-ben mutatja be a Madách Színház, 1943-ban adják ki könyvalakban). A felszabadulás utáni első könyve Város az ingová- nyon (1945). Ezt követően mintegy tíz esztendeig inkább a publicisztikát műveli, mint a 30-as években, akkor is, most is, irodalmi színvonalon. A Szakadék című filmjét 1956- ban mutatják be. Akiket a pacsirta elkísér című filmje és a Kormos ég című drámája 1959-ben kerül a nagyközönség elé. Újabb műve: Részeg eső (1960). Riportkönyvei és tanulmánykötetei: Új népért, új kultúráért (1956), Országúton, városon (1960, a 30-as évek második felében írott riportok, cikkek gyűjteménye). Több munkáját orosz, német, cseh, angol, lengyel és eszperantó nyelven is kiadták. Három regényről (Az elmúlt évben a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte Darvas József gyűjteményes életmű-válogatásának kiadását. Ebben a sorozatban jelent meg az író három ifjúkori regénye, amelyről az Utószóban maga a szerző így vall:) Három parasztregény sorakozik ebben a kötetben, a Fekete kenyér, a Vízkereszttől Szilveszterig és a Máról holnapra. Igaz. eddigi irodalmi munkásságom nagyobb felét a paraszti élet ábrázolása jelenti; mégis: ebben az életműben — így érzem — külön színt jelentenek ezek a regények. Mind a három irodalmi munkásságom első esztendeiből való. A Fekete kenyér című regényt 1933-ban írtam, és 1934- ben jelent meg, a „Viktória“ könyvkiadónál. Alkalmi kis baloldali vállalkozás volt ez; az én regényemen kívül mást talán nem is adott ki. Valójában ennek a könyvnek a megjelenésétől számítom az irodalmi munkásságomat. Huszonegy éves alig múltam, amikor megírtam ezt a regényt. 1933 tavasza, nyara volt. Akkor szabadultam, néhány hónap után, a börtönből, ahová az 1933-as nagy diáklebukás egyik vádlottjaként kerültem. Három hónap után szabadlábra helyeztek — később fel 's mentettek —, de kitoloncoltak Budapestről, haza, Orosházára. Otthon írtam a Fekete ke- nyér-t; néhánv hét alatt szinte. Egyetlen forradalmas lázban. Valójában a harmadik regényem volt, mert előtte — még diákkoromban — kettőt már megírtam. Az egyiknek — emlékszem — Porváros volt a címe, a másiké: Elszegődöttek. Nemcsak nem jelentek meg soha, de a kéziratuk is elveszett. Nem is bánom, afféle diákos. Szabó Dezső-utánzat volt mind a kettő. A Szabó Dezső-hatás valójában a Fekete kenyér-en is megérződik — én tudom —, negatív formában. Ekkorra már minden áron szabadulni akartam tőle: a paraszt-romantikus szemléletétől is, a stílromantikájától is. Ezért lett ez a regény olyan szikár-kegyetlen és stílusában olyan puritán. Az életigazsága különben — bármennyire is hihetetlen ez a mai fiatalok számára — vitathatatlan. így éltek akkoriban a faluszéli szegények. A regény megjelenésének körülményeiről csak annyit, hogy amikor 1934 könyvnapjára megjelentette a kiadó, én éppen a toloncházban ültem, a Szabad írás című féllegális lapban megjelent írásaimért, sajtó útján elkövetett izgatás címén... 1934-ben írtam a következő regényt, a Vízkereszttől Szilveszt erig-et. Megírás szempontjából alig egy év választja el a Fekete kenyér-tői, de én úgy érzem, hogy mégis sokkal érettebb annál. Egyik legjobb — és legjobban megkomponált — regényemnek tartom. Viszonylag kevésbé széles képet ölel fel, mint a Fekete kenyér —. de az ábrázolása intenzívebb. Nem meghökkentő és megdöbbentő nyomor-dokumentáció akar lenni, hanem néhány eleven emberi élet ábrázolása. Az az élet, amelyet Sándor, a regény főhőse él a tanyán, cselédként, alig valamivel elviselhetőbb, mint a Fekete kenyér alakjainak az élete. De úgy beszél róla, úgy meséli el, mint a mindennapok természetes egymásutánját. S ettől ennek az életnek a kegyetlensége még fájóbb, még nagyobb. Nem a külső kegyetlensége, hanem a belső. Talán furcsa és szokatlan, hogy magam minősítem a magam fejlődését. de én úgy érzem, hogy a Fekete kenyér után a Vízkereszttől Szilveszterig hirtelen és nagy minőségi ugrást jelentett írói életemben. Különben a Vízkereszttől Szilveszterig is megjelent még 1934-ben, a „Kéve“ könyvkiadónál. Ez is alkalmi kis vállalkozás volt; egy-két könyvet jelentetett meg mindössze. A honoráriumom — hogy erről is hadd szóljak valamit — ennél is száz példány volt a könyvből, mint a Fekete kenyér-nél; s ezeket a példányokat azután magamnak kellett eladogatnom, ha valami pénzt akartam belőle látni. Ez különben nem volt valami csak nekem szánt kegyetlenség. Ezek az alkalmi kis baloldali vállalkozások, amelyek egy-két könyv kiadása után megbuktak, mert vagy üzletileg nem bírták, vagy elkobozták a könyveiket — általában így fizettek. A megjelent példányszám bizonyos százalékát adták honoráriumként. S mi ezt rendben levőnek is találtuk. Még örültünk, hogy megjelent a könyvünk. A Máról holnapra már bonyolultabb és nagyobb vállalkozás, mint akár a Fekete kenyér, akár a Vízkereszttől Szilveszterig. Később is írtam; 1938-ban és 1939-ben jelent meg a „Dante“ könyvkiadónál. Ekkor már túl voltam az első falukutató könyveken, az első szociográfiákon: A parasztcsalád történeté-n. A Máról hol- napra-ban is a faluszéli szegényvilág dominál —, de ez a regény már színesebb, átfogóbb képet próbál rajzolni egy nagy alföldi falu életéről. A falusi értelmiség képe már a Fekete kenyér-ben és a Vízkereszttől Szilveszterig-ben is felvillant —, de központibb helyet ebben foglalt el. S — a regényekben legalábbis — itt tűnik fel először élesebben az írásaim egyik jellemző motívuma. a szegényhez való hűség motívuma. A Máról holnaprá- ból készült különben később a Szakadék című színdarab és film is. (Budapest, 1966. január 30.) A Város az ingoványon ELŐSZAVÁBÓL Tíz esztendeje — ha nem is nap szerint —, hogy e könyv utolsó szavait leírtam. Már a második vagy a harmadik napon hozzákezdtem a megírásához, amikor a Baross utcai ház, ahol az ostrom alatt családommal bujkáltam, felszabadult, és néhány hét alatt be is fejeztem. Még a pincében, pillogó gyertyafény mellett kezdtem róni a sorokat; azt se tudtam akkor, hogy könyv lesz-e belőle vagy csupán önmagam számára valamiféle számvetés? Se praktikus írói cél, se műfaj, se gondos írói megmunkálás nem érdekelt akkor. Egyszerűen: muszáj volt írni. Úgy éreztem, nem tudnám elkezdeni azt a másik, az új, a hosszú éveken át várt, vágyott, remélt — s egyszeregyszer már nem is remélt — életet, ha ami az ostrom rettenetes napjaiban felgyülemlett bennem, el nem mondom. A papírnak csak, önmagámnak vagy másoknak is, mindenkinek? Nem gondolkoztam rajta. így született meg ez a könyv, a „Város az ingoványon“. Pontos helyét nem is tudnám a magam írói munkásságában, írtam regényeket, szociográfiát, színdarabot — valamikor, nagyon régen, még verseket is. Ez nem regény, nem riport, nem napló, nem is történelmi dokumentum. Mindegyikből van benne —, de ahogy most olvasom, leginkább egy szenvedélyes hangú felszólaláshoz hasonlítanám, valami nagy történelmi perben, amelynek magam is résztvevője voltam. Vádlottként vagy vádlóként? Mint tanú vagy mint bíró? Kicsit ez is és az is: népem író-fiaként... Az Illés Bélára vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Ruszin Petra temetése 2. Kárpáti rapszódia, Ég a Tisza, Honfoglalás 3. Honfoglalás Könyvjutalomban részesültek: 1. Melczer Judit. Rim. Sobota, ul. Čs. armády 24. 2. Kardos Éva, Bratislava-Štrkovec, Drieňová 21. 3. Tóth Judit, Nitra, ul. R. Jašíka 52. Igaz: re tíz Esztendő alatt rengeteget változott országunk, népünk; a szabadság, a szocialista építés útját járva kibontakoznak legszebb erényeink, amelyeket a múlt rendszer összegázolt bennünk, Am sose szabad elfelejtenünk, azt sem, hogy milyen rettentő mélységből indultunk el tíz éve, a szovjet népek testvéri segítségével. S csak az nem felejt, aki azt is méri, honnan indult el, és csak az nem téved el, aki sose felejt! (1955. március 7.) Orosházi változások (RÉSZLET) 1957—60 között — a hároméves terv keretében — 4,5 millió forintos költséggel, a volt Kisbirtokos Szövetség épületében. berendezték a ruhagyárat, 12 millió forint beruházással felépült a kertimagtisztító- telep, 10,5 milliós költséggel (90 %-ban saját erőből) felépült a városháza új, modern épülete. Ez utóbbi is több évtizedes terv megvalósulását jelentette, hiszen a régi községháza még az 1800-as évek elején épült. Ha egy képviselőjelölt választási beszédet mondott, ha új főjegyzőt iktattak be, új községi elöljáróságot választottak, mind az új községházát ígérte a legelső helyen. Most végre felépült —, de már mint városháza. (Nem tetszik az orosháziaknak. Nekem sem.) A ruhagyár és a magtisztítótelep a különösen feszítő női munkanélküliségen enyhített: e két üzemben együtt mintegy nyolcszázan kaptak munkát, jórészt nők. De a fejlődés igazi lendülete 1959—60-ban kezdődött, amikor komolyabb arányokban megkezdték a város határában, s a közeli falvak határában az olaj és a földgáz feltárását. Próbafúrások kisebb mértékben már azelőtt is történtek. Sőt azt, hogy földgáztelepek rejtőznek a mélyben, már az első világháború előtt tudták az orosháziak, mert az artézi- kutak meleg vizével — Orosházán sok artézikút van — földgáz tör fel. Emlékszem, kisgyermek koromban milyen különös csoda volt, amikor hozzánk közel, a Gémes fürdő előtti kút vizét meggyújtottuk, és a víz (a víz!) kénes lánggal égett. Azt mondtuk: „lidérc...“ 1960 végén egyszerre „olajvárossá“ lett Orosháza. Különös gépek jelentek meg a város utcáin, majd kint a határban is, a tanyák mellett, a kútága- sok szomszédságában fúrótorKEDVES OLVASÓINK! nyok emelkedtek. Ebben a tár* gyilagosnak szánt beszámoló-* ban nem akarok lírizálni, de mégis ideírom: kicsi gyerekként. ha jó idő volt reggel, amikor felébredtem, az volt a legelső dolgom, hogy pende- lyesen kiszaladtam a „sarokra“. (Az utolsó előtti a mi házunk a falu legszélén.) Lekuporodtam a földre, és néztem a messzi tanyák között a vetések fölött, hogyan játszanak a fények. A barna szal- makazlakből nagy medvéket várazsoltam. A kútágasokból óriás gólyákat. S messziről mintha hallottam volna a földvári határ mocsarából a kincseket rejtő „Harangoskút“ harangjának a kongását... S most, ha otthon vagyok és kimegyek? A tanyák lassa.i eltűnnek. A kútágasok is. Fúrótornyok emelkednek a helyükön’; s a magasfeszültségű vezeték vasoszlopai. A drótok zúgnak a szélben. A ..Harangoskút" tájékán kincset adó olajvezeték áll. Igaz, közben eltelt negyven év. Egy élet nagyobbik fele. Az is igaz, hogy regényt írtam a Haran- goskútról. De még új regényt lehetne róla írni. Ki írja meg...? 1959—64 között 272 millió forintot fordítottak olaj- és gázfúrásokra. Kiderült, illetve bebizonyosodott, hogy valóban gazdag telepek húzódnak a föld alatt: az ország kőolajtermelésének 10,5 százalékát, a földgáznak 8 százalékát ma már Orosháza adja! DIÓSZEGI ANDRÁS: Kortársi vélemény Mindazzal, amit megvalósított, s mindazzal, ami mint lehetőség, mint ígéret van jelen életművében — Darvas József a magyar szocialista regényírás kiemelkedő jelentőségű alakja. Az átfogó, történelmi és társadalmi szempontból egyaránt összefoglalni képes írói szemlélet; az alulról fölfelé épülő, a gyermekkor élményeitől a férfikor tapasztalásáig folyton táguló, szervesen továbbépülő életanyag} a hagyományos magyar elbeszélő mód iránti fogékonyság s a korszerűre, az újat teremtésre való művészi érzékenység; az emberábrázolás belső pszichológiai és külső, társadalmi és történeti rúgóinak fölfejtésére egyaránt kész, szívós tehetség: ígéret a mindmáig hiányzó, a magyar szocialista társadalom születésének történetét ábrázoló epikus szintézis megalkotására. Darvas Józseffel zárul Látóhatár című rovatunk. Bizonyára sokan voltak, akik szívesen olvasták, de több mint valószínű, akadnak olyanok is, akiknek ez nem fedte teljes egészében az elképzelését. Szeptember elsejével (az új iskolai évvel) új sorozatra készülünk mégpedig a csehszlovákiai magyar irodalom bemutatására 1918-tól, 1968-ig, adózva egyben a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 50. évfordulójának. Ezen nevezetes évforduló jegyében készítjük az új sorozatot, de örülnénk ha KEDVES OLVASÓINK megírnák véleményüket a rovattal kapcsolatban (mi volt jó benne, mi rossz, mit kellene kiküszöbölni, mit kell még bele venni stb.), hogy az új évfolyam összeállításánál már figyelembe vehessük azokat. (Címünk: Új Ifjúság szerkesztősége, Látóhatár, Bratislava, Pražská 9.) a szerkesztőséj i
