Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-20 / 25. szám

t • % U| Köszontjük a 60 éves SZABÓ GYŰ LAT Napjainkban — pontosabban június 8-án ünnepelte Szabó Gyula, akadémiai festőművész, 60-ik születésnapját. A gratulálok és jóbarátok sorai közé szeretnénk mi is felsorakozni e szerény kis köszöntővel. Szabó Gyula, a kiváló grafikus és festőművész, eredményekben és sikerekben gazdag életművét méltatni ez ünnepélyes alkalomkor, úgy véljük, kissé közhellyé zsugorítaná ő- szinte szándékunkat. Elsősorban köszönteni szeretnénk Szabó Gyulát, az embert. Vitathatatlan, hogy alkotásával bőven hozzájárul az egyetemes kultúra gazdagságához. Tény, hogy kiváló tehetségét, bravúros szakmai tudással párosulva, mindig az emberiesség ha­totta át. Tény az, hogy széleskörű ismereteivel, gazdag élettapasztalatával, az embert fél­ti, védi, és szolgálja. Gazdag életének talán legkézzelfoghatóbb bizonyítékai a nap-nap után megszülető metszetei, grafikái, vásznai és a legkülönfélébb technikák bravúros alkotásai, melyekben mindig halálra gyötrődik, hogy bennük újra feltámadjon. A Mester életének gazdag munkásságát nem vagyunk hivatva értékelni. Ezt megtették már hivatottak, és kevésbé hivatottak. (De mindemellett adósak is maradtak a hivatalos szervek Szabó Gyulával szemben: a hatvanadik születésnapjára tervezett összkiállítással. Ez nem­csak Szabó Gyulával szemben tapintatlanság, de felelőtlenség a kultúrközönség iránt is). Talán e pillanatban nem ez a legfontosabb. Fontosabb és jólesőbb érzés az, hogy Szabó Gyula itt él közöttünk, itt aggódik az emberért. Jól esik tudni, hogy Szabó Gyula is u- gyanazokon a hétköznapokon, melyeken mi is munkába indulunk, kezébe veszi az ecsetet, a vésőt, és dolgozik. Dolgozik, mert örömét leli a munkában. Dolgozik, mert a munka az ő élete is. És ezt jő tudni... Kopó'cs Tibor Ä prágai Lucerna Hangverseny­termében több mint 8000 hallga­tó fér be. Legalább ezren tolong­tak a bejárat körül, akiknek már,; nem jutott belépőjegy. Az h há­romezer hallgató ott bent lázasan tapsolt az énekesnek, aki gyer­mekes szégyenlőséggel hajlongott, és köszönte az elismerő tapsot. Mikor a taps már percekig tar­tott, az énekes felemelte jobbke­zét, mutatóujját a közönség felé fordította és... Csoda történt: a közönség vele együtt kezdte éne­kelni a dalt: „Mikor meghalt a költő“... csendben, finoman, meg­hatóan. A közönség megértette a szégyenlős énekest. Az énekes tap­solt a közönségnek, a közönség lelkesen ünnepelte a szégyenlős é- nekest: Gilbert Bécaud-ot! Ez az előadóest előkészület volt Gilbert Bécaud jövő évi nagy hangversenykörútjára. , Ellátogat majd Bratislavába is, de mielőtt módjukban lesz meghallgatni Bé­caud valamelyik hangversenyét, 1- me egy interjú, amelyet az ÜJ IF­JÚSÁG részére adott Prágában. — Mi az ön műsorának külön­legessége? — Csak a saját dalaimat ének- lem, csak olyanokat, amelyekhez magam szereztem a zenét. — A szövegírók közül kikkel dol­gozik a legszívesebben? — Pierre Delanoe-val, Luis Adame-al és Maurice Vidalin-nal, dr dolgoztam már Charles Aznovour-ral és Udo Jürgens-szel is. — Miért nem próbálkozik meg a szövegírással is? — Azért, mert mások jobban írják. — Énekelt már valaha olyan dalt, amelyet más­valaki komponált? — 1964 elején kivételt tettem: New Yorkban hosszanjátsző lemezt adtam ki, amelyen nyolc sa­ját dalomat és négy amerikai balladát énekeltem angolul, Sinatra stílusában. Ez baj volt! Először történt, de egyben utoljára is! — Hogyan emlékszik vissza a kezdetre? — 1927 október 24-én születtem Toulonban, ere­deti nevem Gilbert Francois Silia. Tizenegyéves ko­romtól kezdve szerepeltem különböző esztrádműso- rok „csodagyereke“ gyanánt. Mint énekes 1953 óta szerepelek. Verssilles-ben kezdtem pályafutásomat egy kávéházban. Aztán Nizza következett és itt há­rom hónap alatt népszerű lettem. — Az ön dalait sok előadóművész énekli. Kit ér­tékel közülük a legjobban? — Dalaim a legjobban Plaf, Aznavour és Danno előadásában .tetszenek, — Mi a véleménye a komoly ze­néről? — Tisztelője és csodálója va­gyok a klasszikus zenének. Ma­gam is írtam egy operát Arán címen. Mondhatom, nagyon nehéz szülés volt. — Mondjon valami közelebbit tft Arán operáról? — Az opera egy szép szerelem történetét dolgozza fel, s mint i- lyen meglehetősen drámai. Na­gyon rosszul végződik, mint álta­lában a szép szerelmek... — Milyen volt első élménye Csehszlovákiában? — Késett a repülőgép, így hát én is lekéstem a Semafor színház esti előadásáról. Nagyon tisztelem a színház szervezőit — Suchýt és Slitr-t — és nagyon sajnálom, hogy nem találkozhattam velük személyesen. Talán majd a jövő évben. — Volt valami különös élménye Prágában? — Szerettem volna megborotvál­kozni, de sajnálattal tapasztaltam,­hogy a villanyborotvám használha­tatlan az itteni áramkörre. Ezért bocsánat, és elnézés a jelenlévő dá­mák részéről... Késő volt, s emiatt nem borotválkozhattam meg más­képpen. — Ismeri a mi könnyű zenénk „csillagait“? — Hallottam Karel Gott Cannes-i sikeréről, és Pá­rizsban meghallgattam néhány hanglemezét. — Hogyan viseli el a népszerűséget? — Ez attól függ, milyen napot fogtam ki, és hogy éppen hol vagyok. Különben elég jól. — Mi az érdekes az ön eddigi énekes karrierjé­ben? — Amíg nem voltam népszerű, rengeteget dolgoz­tam. Ma mikor már nagyon népszerű vagyok, még többet dolgozom! De ez talán mindig így van. Higy- jék el, valóban nagyon sok munkába kerül, amíg a hallgatók először meghallgatják' az új dalt. Énekesnek lenni nagy megerőltetést jelent... — Színész, énekes, zeneszerző, komoly zene-rajon­gó egy személyben. Melyiknél maradna, ha választa­nia kellene a négy hobby közül? — Jelenleg éppen ezt kell eldöntenem. Nagyon ne­héz egyszerre négy dologgal foglalkozni. Talán az operát részesítem előnyben. — Mi az, amit nem szeretne megérni? — Hogy csak rossz zene létezzen... — Mi a nézete a sanzónról? — Ez egy különleges, szintén dalolt költészet, de a zenével egyre kevesebb a közös vonása. Különös alakja a költészetnek', amely aprólékosan kifejezi az érzéseket, az élet hangulatát. — Valami kedves emlék a magánéletéből...? — Vágyaimat és álmaimat a jövő felé irányítom, és nem a múltba. Nem szívesen térek' vissza a múltba, még ha szép emlékekről is van szó... — Tehát akkor mire vágyik? — Hogy sikerüljön saját szavaimmal és saját átélt tapasztalatom alapján megmagyaráznom a BOLDOG­SÁG szó értelmét. — Köszönjük és — Au revolr, monsieur Bécaud! Kovács Antal zerkesztoi üzenetek 0 „Agrosztroj“: Versei a múltkor olvasottakhoz ké­pest mit se változtak. Ugyanazok a sablonok, ugyanaz az ötlettelenség, nyelvi sivárság. Egyik ver­sében azonban van két si­került sora. Idézzük is, mint véleményünk legpontosabb kifejezőjét: (hadjuk (hagy­juk) abba hát. (Akkor lesSz (lesz) majd boldog a világ.) Ez íqy igaz! 0 „K. Katalin“: Elfelej­tette megírni a elmét. Ami különben írását illeti érde­kes. Kár, hogy egy-egy tör­ténetet nem dolgozott ki precízebben, jobban. Várjuk a folytatást. 0 B. L. katona: Számom­ra című verse a kezdés minden hibáját magán viseli. Fantáziátlan, nehézkes, köl- tőietlen sorok váltakoznak a még gyengébbekkel. Le­beszéljük! 0 N. GY. Dunatőkés: Mint levelében írja, még csak tizenöt éves. Versei ezen a színvonalon jók is, de lap­ban egyelőre nem közölhe­tők. kiváncsiak vagyunk a fejlődésére. Tanuljon, olvas­son sokat, és idővel jelent­kezzen újra. (A vers látta- tás. képi beszéd!) 0 „Ifjú szív“: Ahhoz, hogy a költészet mélyebb rétegeit megsejthesse még túlságosan fiatal. Nincs még ereje, hogy a vers-csírákat duzzadó, látó és láttató versekké nevelje. Ügy pró­báljon írni ahogy ön előtt még senki sem tette. A köl­tészetnek csak akkor van értelme. 0 „Piruló gyermek“: Verseiért igazán nem kell pirulnia. Küldjön több ver­set és küldje be fényképét is pársoros életrajzával együtt. 0 „Csabelita“: Verséiben mintha megvesztek volna a szavak. Hömpölyögnek, csapkodnak;1 pólustól pólu­sig feszülnek, szikráznak sírnak, s teszik mindezt az értelem, az érthetőség ro­vására. Le kell higgadnia. Ha Nyitrán járunk felkeres­sük. 0 M. K. Diószeg: „Sze­retném megjelentetni ver­semet az Új Ifjúság heti­lapban“ — írja levelében. Higgye él mi is szeretnénk, ha megjelenhetne, de saj­nos ... A szándék még nem egyenlő a verssel. Nyelve is színtelen, egyéni jelleget nélkülöző. Hogy jobban el- higgye idézünk: (De kér­dem magamtól / Te miről is gondolkodói? / S rájövök, hogy semmiről / Most a kérdés ki mit gondol?) Ta­lán jobb lenne, ha lebeszél­nénk. • K. J. Rozsnyó: Versei régiesek, Szabolcska Mihály ízűek. Sok bennük a magyar nóta áthallás is. Nem közöl­hetjük. 0 „öt vers“: Fejlődése szembetűnő. Kérjük küldje be fényképét és pár soros életrajzát szerkesztősé­günkbe, ugyanis a Hol vagy­tok című versét közölni akarjuk. 0 „Illés a drukker": A „cikknekszánását“ nem kö­zölhetjük. 0 T. L. Izsa: örülünk prózai próbálkozásainak. Al­kalomadtán valamelyikei leközöljük. 0 K. G. Szőlőske: Pró­bálkozása erőtlen. Ha Írni akarna, elsősorban a nyelv szabályaival kellene .megis­merkednie, aztán a vers­tanéval ... Lebeszéljük. KEDVES OLVASÓINK! Lapunk múltheti számába tévedés folytán nem került be a Látóhatár nyerteseinek névsora, amiért is Kedves Olvasóink szíves elnézését kérjük. Könyvjutalomban része­sülnek: 1. Balázs Sándor, VÜ-7337, Trenčín 2. Tóth Judit, Nitra, ui. Rudolfa Jašíka 32. 3. Szombath Marika, Nové Zámky, Gúgský pr. 3. ! FIGYELEM! A Csemadok Központi Bizottsága a központi, kerüle­ti és járási szervekkel együtt, a NOSZF 50. évforduló­ja jegyében 1967 július 1.-2.-án rendezi meg a XII. országos dal- és táncünnepélyét Gombaszögön. MŰSOR: 1967 július 1-én: A Munka Vörös Zäszló Érdemrenddel kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes egész estét betöltő előadása, utána reggel 5 óráig tartó népműlat- ság. 1967 július 2-án — délelőtt: Ajándék a felnőtteknek, if­júsági együttesek műsora — délután: Testvéri kézfo­gás című műsor. A kulturális műsorokban mintegy 900 műkedvelő — a legjobb népi együtteseink, gyermek- csoportjaink és a Magyar Állami Népi Együttes lép fel. A JEDNOTA, Raj, EFSZ sátrak sokasága, étel és ital­különlegességekkel kedveskedik a közönségnek. Mindkét napon barlanglátogatás, gyermekek számara körhinta és népmulatság egészíti ki a népünnepély mű­sorát. Beléptidíj egy-egy napra: felnőtteknek 10.— Kčs, gyer­mekeknek 5.— Kčs. MINDENKIT SZERETETTEL HlV ÉS VÁR A RENDEZŐ­SÉG. MÉG EGYSZER Lapunk múltheti számában értékeltük az Ifjú Szívek ezévi bemutatóját. Sajnálatos módon olyan fénykép került a cikk­hez. amely nem volt vele összefüggésben. Ezúton kérjük ol­vasóinknak, az együttes tagjainak, valamint a cikk írójának szíves elnézését. A kiszehajtás és villőzés cí­mű tánc, amely­nek koreográ­fiáját Kvocsák József készítet­te. Pásztortánc. Magyarországi szerző, Gyapjas István koreo- ráfiája MIKRONOVELLAK O. FISER: Tévedés Megunta örökös unszolásait és kitört belőle. — Az utóbbi időben észrevettem, hogy szolgálólány ódnak, és nem a feleségednek tartasz. Elmosolyodott és tagadólag rázta a fejét: — Tévedsz. Nem hagyta annyiban. — Semmi sem tetszik neked, mindig valami bajod van, min­dent a kezedbe kell adnom és még csak egy elismerő szavad sincs hozzám. Szolgálólánynak tartasz! — Tévedsz drágám, tévedsz — tiltakozott. — Akkor bizonyítsd be — hozta elő az utolsó érvet, de 8 rövidesen elhárította: — Nézd, ha ez igaz lenne, akkor már rég fölmondtám volna neked. Modern — Kérlek, magyarázd meg nekem, mi a különbség a klasz- szikus és a modern regény között. Magad is írogatsz, talán tudod — fordult hozzám egyik ismerősöm. Kérdése meglepett, ám nem akartam azt színlelni, hogy nem értek hozzá, ezért rövid gondolkodás után magyarázatba kezd­tem: — Nézd, barátom! A klasszikus regényben a fiú és a lány sok-sok akadály, veszély és buktató után az utolsó fejezetben egybekel és holtig boldogan, egyetértésben él. A modern re­gényben a fiú és a lány boldog, amikor az első fejezetben meg­ismerkednek és egybekelnek, s az említett akadályok, vészé* lyek és buktatók a sírig kísérik őket. Szerelem Életükben először látják egymást. A forró fekete homályos párafüggönyén át mohón szemlélik egymás arcát. Szinte félálomban suttogja a fiú: — Téged, vagy senki mást. A lány vágyakozóan tágranyitja mandulaszemét: — Téged vagy egy mást. fordította: P. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom