Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-06 / 23. szám
Úi ifjúság 7 TALLÓZÁS A napokban beállított az athéni (USA) temetkezési vállalat irodájába Charles Walter Ledforď 30 éves fiatalember. és egy jobbfajta temetés költségei felől érdeklődött. Miután az Igazgatóval megegyezett, és a pénzt leszámolta, kijelentette. hogy őt magát kellene eltemetni. Amikor az i- gazgatő hitetlenkedni kezdett, sértődötten egy ampullát vett elő, és a benne levő ciánkálit lenyelte. „Kérem — mondta az 1- gazgató. — nálunk mindig a vevőnek van igaza.“ Egy ember megy az utcán, és jő két méter madzagot húz maga után. Nézi egy másik, s végül megkérdi: „Elnézést kérek, megtudhatnám-e, hogy miért húzza ezt a madzagot?“ — Hogyne! Az előbb tolni próbáltam, de nem ment. Az USA Szövetségi Nyomozó Irodája az egész ország rendőrségének megküldte egy körözött veszélyes bűnöző fényképét. A felvételek természetesen e- lölről. hátulról, valamint jobb- és balprofilből ábrázolták a gengsztert. Néhány órával később az FBI vezetője az egyik vidéki rendőrparancsnokság főnökétől a következő táviratot kapta: „A fényképekét megkaptam. Mind a négy embert letartóztattam.“ Felettesé szigorú fegyelmi megrovásban részesítette Rebecca Levitt, az izraeli hadsereg huszonkilenc éves női hadnagyát, mert rákény- azerítette Naomi Levi, huszonhat éves női közlegényt, hogy hat órán át padlót súroljon. A kaszárnya parancsnoka megállapította, hogy a hadnagy bosszúból büntette a közlegényt. A közlegény e- gyébként mostohalánya a hadnagynak. Glynn Wolíé, ötvenéves amerikai üzletembert, arról ismerik Las Vegas-ban, hogy eddig tizenhatszor nősült A napokban tizenhatodik felesége, a tizennyolc é- ves Demerle is elhagyta. Glynn ugyanis megcsalta tizenötödik feleségével. TÁBORI KORNÉLl FLÓRA BARONESZ Budapest előkelő társaséletében is irigyelt szerepet vitt annak idején a duzzadó szépségű Flóra baronesz, aki egyáltalán nem a kalandornők megszokott típusa. örök tapasztalás, hogy a kalandornők javarésze „mélyről“ jön és a nők csodálatos átváltozó képességével gyorsan alkalmazkodik bárminő új miliőhöz, úgyhogy sokszor a leg- finnyásabb nevelésű mágnásasszonyt is megtévesztik a helyzethez illő viselkedésükkel, sőt a bonyolult udvari etikettszabályokat is apróra meg tudják tanulni. A külvárosi házmesterlány kifogástalan méltósággal képes ellátni háziasszonyi tisztjét a grófi palotában, és akárhány varrónő vagy masamód akad. aki rövid artistaéiet vagy „vengerka-tanfo- lyam" után előkelő demimonde lett a nizzai játékkaszinó vagy a velencei fürdöstrand nemzetközi forgatagában. Flóra baronesz egész pályája fordított volt. Dúsgazdag családban született, kastélyban és palotában élt, a legszebb hátasló hordta a régi fényes Stefánia úton; éppúgy, mint ahogy bátyját is föltűnő pazar diszű fogat vitte sétakocsizás- ra vagy hírhedtté vált szerelmi kalandokra. VAGYONI ÉS SZERELMI TÉKOZLÁS Nagy hadiszállítás, okos spekuláció, sok szerencsés vétel és takarékos gazdálkodóélet hatalmasan növesztette az apai vagyont Még a vad kéjjel dobálózó bárónőnek Is évek kellettek ahhoz, hogy a sok milliót elprédálja. Egész legendák szövődtek tobzódó életmódja körül. Barátnők, és főképp barátok egész csapata élt belőle. Különös zamatú mulatságokat eszelt ki, amelyek néha a római császárság utolsó korszakának bacchanál-ötleteire emlékeztettek. Megtörtént, hogy egy palotának öt különböző helyiségében mulatott egyazon éjszaka. Agyafúrtan kieszelt étel-italsor, mindenféle különös drága ajándék is várta a meghívott urakat. Mind az öt helyiséget külön alkov-szerű nagy perzsaszőnyeg pihenő egészítette ki és a bárónő fölváltva mulatott és pihent az egymásról nem tudó urakkal. A hatalmas, remektermetü, lángoló vöröshajú és vakítóan fehérbőrű asszony igazi férfipusztító volt. Még leghosszabb ideig egy híres orfeum! cigányprímás tartott ki mellette. Ahol a bárónő megjelent a cigány kedvéért, ott órákig folyt a pezsgő, és nem egyszer az utolsó pincérgyerek is kaviárt, bífszteket, zsardinettot vacsorázott. Jószívűen és könnyelműen dobálta a pénzt a bárónő, amíg egy arany volt a retiküljében; sőt azontúl is. A ravasz ügynökök egész hada ólálkodott körülötte, hogy üzsorapénzzel és fantasztikusan drága zálogkölcsönökkel lássa el. ö volt az első asszony Pesten, aki végre olyan „árú- üzleteket* bonyolított le, mint régebben Latinovlcs, az Amerikába vándorolt bácskai dzsentri; sőt az adósi jogász- stikliket is furcsa új ötletekkel gyarapította. Megvásárolt egyszer nyolcvan koporsót, adják ötödáron; mert az volt a fő, hogy bármiképp, de azonnal pénzhez jusson, ha valami szerelmi szeszélyt akart kielégitni. Vett így fűszerüzletet, nagyban több ezer tégely arckenőcsöt, négyszáz pár korcsolyát, több ezer bajusz- és fogkefét, százhúsz pár férfi-alsónadrágot, újpesti asztalosműhelyt, és egyszerre három házasságközvetítő „Intézetet". NEMZETKÖZI HAMISKÁRTYÁSOK Más vége nem is lehetett a pazarlásnak, minthogy a pesti levegő kezdett számára tűrhetetlenné válni. Rokoni helyről nagyobb összeget kapott, hogy utazzék külföldre és maradjon kint. Berlinben nagy kártya-afférba keveredett. A rendőrség azonban megállapította, hogy ő maga nem bűnös, csak a barátnője egy „Sanctorry vicomte" nevű úrnak, aki nemzetközi hamiskártyásnak bizonyult. Együtt járta be az előkelő fürdőhelyeket T. magyar gróffal és Kort f - König báróval, akik tervszerűen fosztogatták a gazdag fiatal gavallérokat. Manteufíel rendőr- tisztviseló kinyomozta, hogy Sanctorry igazi neve: Horváth Lajos; Korffé pedig: Stahlmann Rudi. Még a nagy óceánjáró hajókra is drága hajójegyeket váltottak és India táján éppúgy vívtak nagy kártyacsatákat, mint a New York-1 luxushajókon. RETTEGÉS A TÉBOLYDÁTÓL Szeme alatt mély árnyékkal, de nem csökkent szerelmi mohósággal tért haza Flóra bárónő. Egészen tönkrement. A bátyja már nem is akart vele szóba állni, de megüzente, hogy gondoskodik róla, ha bevonul egy szanatóriumba; fizeti ott minden költségét. Az asszony attól rettegett, hogy őrültté nyilvánítják, és megszökött Budapestről. Párizsban egy ideig az Olympia mulatóhely sokcsillárú helyiségében látták a bevetődő magyarok a szépségükből élő női alkalmazottak közt. Flóra bárónő nem tudott igazi egzisztenciát teremteni magának a szerelmi vásáron; vagyont, ékszert. pazar toalettet kiravaszkodni nem volt képes. Hajlandósága sem mutatkozott rá. I őt a vére vitte oda; különös hisztériája, amelynek bizonyos megnyilvánulásai csak orvosi szakkönyvekbe tartoznak. A KÉM-EZREDES „ÖNGYILKOSSÁGA“ MÖGÖTT * * Alkalma nyílt egyszer arra is, hogy mindhalálig gondtalan életsorsot biztosítson magának, amikor kémkedésre szólították föl. Orosz megbízásból működött a nagyszabású külföldi szervezet. A híres Kornyilov-bűnügy alkalmából pattant ki egy csomó részlet, és hiteles akták bizonyították, hogy a magyar bárónőt hasztalanul próbálták mindenáron kapacitálni. Először harmincezer, majd százezer frankot kínáltak neki bizonyos értesülések megszerzése fejében. A bárónő nem állt kötélnek, pedig akkor már ebédre se mindennap telt a sovány keresetből. Később ebből az ügyből kifolyólag irányult a gyanú Red! bécsi ezredesre, aki az osztrák-magyar hadsereg vezérkari terveit adta el idegen hatalomnak és a kezébe nyomott revolverrel agyonlőtte magát a Klomser-szállóban. RAZZIA ÉS HALÁL A hervadás asszony! gyötrelmei vitték Flóra bárónőt a lejtőre. Sokáig kívánatos szépségének fonnyadása okozta neki a legfájóbb csalódásokat. Egyszer valósággal kitört rajta az őrjöngés, amikor egy fiatal birkózóbajnok, aki a futball-játékosok közt is szerepelt, visszautasította a fölkínált szerelmet. Hetekig ideglázban feküdt az asszony. Fölgyógyulása után egyre mélyebbre jutott; olyan helyiségekben és olyan emberekkel látták együtt, hogy mind szomorúbb föltevésekre és tapasztalásokra is adott alkalmat. Már a régi bohém-társaság tagjai is elkerülték, sőt menekültek előle. Megtörtént, hogy razzia alkalmával a vezető rendőrtiszt el sem akarta hinni — noha igazolványt mutatott fel — hogy ez az asszony nagybirtokos-családból származik, vagy egyáltalán úrinő. Megtagadta a segítést tőle olyan személy Is, akinek valaha egész kis vagyont juttatott. Szegény vörös bárónő úgy halt meg az Ingyenes kórházi ágyon, mint valami kültelki napszámosné. *) Tábori Kornél a magyar riportírás kiemelkedő alakja. Koncentrációs táborban halt meg 1944-ben. TALLÓZÁS Egyszerű és könnyű mun* kát kínál hetek óta Bromley angol város munkaközvetítő hivatala. Hirdetésé így hangzik: „JÓI fizetünk kellemes külsejű hölgynek, akinek csupán az a dolga, hogy naponta fél óráig nyugodtan álljon egyhelyben.“ Érdeklődő sok volt, vállalkozó egy sem. A kellemes külsejű hölgynek cirkuszi késdobáló előtt kellene napi fél órát nyugodtan állnia egyhelyben. Vagy hat éve minden héten betér egy londoni könyvesboltba egy idősebb úriember. s megvesz minden könyvet, amelyben szó van az első világháborúról. Legutóbb a tulajdonos megkérdezte. miért érdeklődik any- nyira a háborús irodalom i- ránt. A válaszból kitűnt, hogv az idős úriembernek minden oka megvan erre. így hangzott: „Szeretném végre megállapítani, hogy miért azt a tökkelütött Syd Ellist, akivel együtt szolgáltam, léptették elő káplárrá, s miért nem engem?“ p. n. Tisztelt K. Katalin! Levelét örömmel fogadtuk. Kérdéseire közöljük: a lapunkban megjelenő Tarzan az 1923-ben megjelent szlovák fordítás alapján készült, és nem csupán fordítás, hanem ahogyan azt á sorozat megindítása előtt közöltük, átdolgozás is. E- zért a jelzés: E. R. BURROUGHS — SZŐKE J. — Kívánságára közöljük; tudtunk róla, hogy a Tarzan- sorozat már megjelent magyarul, de minden fárado- ásunk ellenére egyetlen példányt se sikerült megsze- eznünk. Ezért folyamodtunk a szlovák szöveghez. Leveléből örömmel olvastuk, hogy ön rábukkant az ösz- szes kötetre. Szeretnénk, ha közölné velünk a címét. Tudomásunk szerint a könyvkiadó egyelőre nem foglalkozik a mű megjelentetésének gondolatával. Tisztelettel: Szőke József ulonga óvatosan leereszkedett a fáról. A vaddisznó azonban már kiszenvedett. Késével levágott néhány szeletet az állat húsából, tüzet csiholt, megsütötte • húst, evett, és a többit ott hagyta. Tarzan kíváncsian nézte. É- gett a vágytól, hogy öljön, de még jobban fúrta oldalát a kíváncsiság. Ügy döntött, hogy követni fogja ezt a különös teremtményt, mert meg akarta tudni, honnan jött. Ha kedve tartja, megölheti később is, amikor a veszedelmes mérgezett nyíl már nem lesz nála. Amikor Kulonga befejezte lakmározását és eltűnt az ösvény kanyarulatában, Tarzan gyorsan lemászott a fáról, levágott késével néhány húsdarabot Horta testéből, de nem sütötte meg. Látott már tüzet nem egyszer, ha Ara, a villám, nagy fába sújtott. Tarzant nagyon meglepte, hogy van a dzsun- gelnek olyan lakója, aki fel tudja villogtatni a vörösessárga nyelvecskéket, amelyek felfalnak minden fát, és nem hagynak mást maroknyi pornál. De hogy miért tette tönkre az eledelét ez a fekete ember azzal, hogy a tűzbe tartotta, azt nem fogta fel értelemmel. Tarzan nem volt olyan „bolond", hogy elrontsa a kitűnő húst, levágott néhány finom szeletet, nyersen elfogyasztotta, aztán a többit elásta, hogy megtalálja, amikor visszajön. Amikor Lord Greystoke végzett, meztelen combjához törölte maszatos ujjait és elindult’ Kulonga királyfi nyomában. Ugyanekkor a távoli Londonban, egy másik Greystoke lord, az igazi Lord Greystoke apjának öccse, elégedetlenül E. R BURROUHS — SZŐKE J. E. R. BURROUGHS — SZŐKE J. visszaküldte a pincérrel sültjét, mert nyersnek találta, és étkezés után ezüsttálban, szagos vízzel mosta meg a kezét, aztán fehér damaszttal törölte szárazra. Természetesen a két Greystoke egymás létezéséről mit sem tudott. Tarzan napestig követte Ku- longát, feje felett ugrált fáról fára, mint valami láthatatlan szellem. Kétszer látta még lőni a pusztító nyíllal. Egyszer Dango, a hiéna, máskor Mon- kij, a kis majom eset áldozatul. Szempillantás alatt holtan rogytak össze, mert Kulonga mérge teljesen friss volt, és gyorsan hatott. Tarzan sokat töprengett a látottakon, miközben óvatosan követte ellenfelét. Tudta, hogy a rövid, hegyes nyíl egymaga nem okozhat ilyen pusztítást az őserdő vadjai között', hiszen azok nagyobb sebekbe sem pusztulnak bele. Valami titkot sejtett a vékony fapálcikák mögött, amelynek egyetlen karcolása halált okozott. Meg akarta ismerni ezt a titkot. Kulonga azon az éjszakán egy hatalmas fa vastag ágán aludt. Tarzan fölötte kuporgott. Amikor Kulonga felébredt, riadtan látta, hogy íja és nyilai eltűntek. Átkutatta a fa alatt a terepet, a fa lombjait, de a nyílnak és íjnak nyomát sem találta. Kulonga remegett félelmében. Lándzsáját Kalára dobta, és nem volt ideje visszaszerezni, most, hogy eltűnt az íja és nyila, teljesen védtelen lett. Csak két keze maradt meg. Egyetlen reménye az maradt, hogy gyorsan Mbonga falujába ér. Biztos volt benne, hogy már nem lehet messze a törzsétől. Nekivágott hát az erdei ösvénynek és gyorsan haladt. Tarzan csendesen figyelte ellenfele útját. Kulonga íja és nyila már rég ott függött egy megjelölt fán, várta, hogy Tarzan visszatérjen értük. Tarzan kitartóan követte Kulonga útját. Kötelét gyilkolásra készen tartotta kezében. Támadását csak azért halasztotta el, mert kíváncsi volt, hová igyekszik a fekete harcos. Csakhamar ez is kiderült, mert egy tisztásra értek, amelynek közepén sok furcsa kunyhó állott. Tarzan éppen Kulonga fölött lapult, amikor a tisztást megpillantotta. Előtte, közte és a falu közt veteményes térület húzódott. Megértette, hogy gyorsan kell cselekednie, különben ellensége megszabadul. Tarzan eddigi élete során megtanulta. hogy rövid idő teljék él a döntés és cselekvés között, mert az őserdőben nincs helye a habozásnak. így aztán Kulonga alig lépett ki az őserdő sűrűjéből, máris ott kígyózott fölött* • Kopócs Tibor rajza vékony kötél, és még hatot sem lépett atyja, Mbonga király földjén, máris nyakára fonódott a hurok. Tarzan olyan villámgyorsan csapott le áldozatára, hogy annak torkára szorult a segélykiáltás. Gyakorlott mozdulatokkal húzta fel prédáját a fa lombjai közé, aztán egy vastagabb ágra lépett és Kulonga szívébe döfte vadászkését. Megbosszulta Kalát. Tarzan alaposan megvizsgálta a feketét. Eddig nem látott még emberi lényt. Rögtön szemet szúrt neki Kulonga ö- ve és kése a tokban. Magához vette őket. Egy csillogó réz lábperec is megtetszett neki, gyorsan felhúzta. Megvizsgálta a harcos arcának tetoválását, Megcsodálta hegyes fogait. Megnézte és elvette a tolldíszét, aztán dolgához látott, mert éhes volt, Prédája friss hús volt, amit a vadon törvényei szerint szabadon elfogyaszthatott. Hogyan ítélhetnénk fel a vadállati körülmények közt feinőtj angol gentlemant? Ki volt Kulonga, hogy ne éhette volna meg, akárcsak Hortát, a vaddisznót? Nem volt-e ő is az őserdő egyik vadja? Egy pillanatra valamilyen különös kétely megállította kezének ösztönös mozdulatát. Hát nem olvasta-e könyvében, hogy ez ember?, Megeszi-é ember az embert’?! Nem tudta, miért habozik. Ismét hozzáfogott, hogy vágjon a húsból, de valami undor ébredt benne. Nem értette az e- gészet. Csak annyit értett, hogy nem eszik a fekete harcos húsából, így tört fel benne az ősi, ö- röklött ösztön, amely megállította vad cselekedetét, és megmentette attól, hogy megszegjen egy világszerte érvényes törvényt, amelynek létezéséről mit sem tudott. Hirtelen mozdulattal földrd dobta Kulonga holttestét, levette róla lasszóját és visszamászott a fára. Következik: A félelmet«* szörny i
