Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-30 / 22. szám
) A huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója, a népi írók mozgalmának eszmei szervezője, regény- és drámaíró, kritikus és ideológus. Szellemi energiájának nagy részét „a szívben hordott jó ügy“, a „szép élet eszméje“ megvalósítására fordította, s művei is a közösség javáért égő nemes szándékot, a társadalom felemelésének szándékát fejezik ki. Átfogó műveltség, gondolatgazdag, képdús stílus, meghökkentő fo# LÁSZLÓ galmazások, mindent átható szubjektív forróság teszik vonzóvá írásait. Németh László emellett pedagógus, művelődéspolitikus, természettudós is, és nem utolsó sorban műfordító. Shakespeare tol- mácsolója, a csehből és oroszból fordított művek egész sora szigorú fegyelemről, nagy tudásról tanúskodnak. Kossuth-díjas. Az elmúlt év nyarán Szlovákiában járt. s felkereste a magyar főiskolai klubok abarai táborozá sát is. ILLYÉS GYULA: Németh Lászlóról Jeligés pályadíjak ismeretién lángelmék fellobbantására — volt hely, ahol mégis hoztak eredményt. A legnagyobb magyar epikus költőt egy ilyen e- melte fényre a teljes névtelenségből, a XIX. század derekán. Nyolcvan év múlva az ország legigényesebb folyóirata novellára hirdetett ilyen pályázatot. A jeligés borítékokból ezúttal is teljesen ismeretlen név tűnt elő. A díjnyertes novella égy öreg parasztasszony halálának ürügyén egy egész társadalmi réteg mélytengeri világáról adott szociológiai és lélektani búvárfölvételt. Egyszerű, de tökéletesre formáit, szinte szavanként magvas mondatokkal. A- melyek viszont az íróról adtak rögtön világos képet. Aki azt a novellát írta, az Iljics Iván szerzőjének módszerébe éppúgy belelátott, akár a Porte EtroKe szerzőjébe. Amikor a pályadíj nyertese a zsűri előtt megjelent, az, a- hogy nekem később elmondta — azt hitte, hogy az addig ismeretlen író a fiát küldte el a pénz átvételére. Egy szökés, nyúlánk, lányos arcú, érettségiző diák külsejű fiatalember állt előtte, azoknak a megnyerő úrifiúknak a szerénységével. akiknek finom arcbőrét még percenként rózsásra színezi a zavar, ha a szokottnál eltérőbbet kell mondaniok vagy hallaniok. Kiderült, hogy a fiatalember már túl van az érettségin. Sőt az egyetemen is. Gyakorló orvos, sőt — huszonötéves fővel — gyakorló férj, sőt apa-jelölt. Ez volt még a meglepetések kisebbik része, amikben a zsűri elnöke, a magyar irodalmi élet akkori fő irányítója részesült. A novella szerzője, aki harmadfélszáz pályázó közül lépett az első helyre, elmondta, hogy azon az egyen kívül novellát többet sem közölt. Nem is akar. Foglalkozott ugyan az irodalom vizsgálatával is, de nem azért' vett tollat a kezébe. hogy író legyen. Bár Magyarországon évszázadok óta mind a mai napig megvetik azt az írót, aki csak azért vesz tollat a kezébe, mert író akar lenni, a főszerkesztő csalódottan sóhajtott, ö í- rókať akar nevelni. A lapnak, amelyet szerkesztett, Nyugat volt a címe. Az ifjú pályadíjnyertes egy ország színe előtt okozott afféle meglepetéseket, aminőkben a zsűri tagjait részesítette. De most már nem szavakkal, hanem művekkel. Látszólag kitartott a bemutatkozó mondata mellett, hogy nem azért forgatja a tollat, mert író akar lenni. Azután, hogy a novellával magára vonta a figyelmet, rövidesen mint az ország legjobb szemű kritikusát emlegették. Az ifjú bíráló azonban nem állt meg a szépirodalomnál. Aztán a színháznál sem. Átment a társadalomtudományra. a filozófiára. Hazája legnagyobb történetírójával állt ki egy könyv erejéig párbajra: a történelmet kitünően ismerte. Csak elvétett idézeteiből derült ki. hogy nyelvésznek is megállja a helyét. Nemcsak kevéssé méltányolt görögökre, s latinokra, majd angolokra, franciákra s oroszokra hívta föl a figyelmet, hanem méltatlanul nem emlegetett horvát, lengyel, spanyol, svéd, norvég, cseh szerzőkre. Természettől kapott tulajdonai betetőzéséül páratlan munkabírásra nevelte magát. Csak ezzel, és hihetetlen termékenységével magyarázható, hogy egyszerre a regényírók közt is az első sorban haladt. Majd a színdarabírók közt. Közéleti kérdésekbe szólt bele egyre nagyobb tekintéllyel. Ezt, említett tulajdonain kívül, tökéletes függetlenségének köszönhette. Kínosan ügyel arra is. hogy a szellemi éíet elüzletesedése korában, amikor a toll is árut gyárt, ne tolla után élve tartsa el egyre szaporodó családját, Ráfizetéssel megjelenő lapoknak dolgozott, maid ilyet maga is alapított, egy kicsit egy kelet’ Péguy szívósságával és sokoldalúságával. Nem mondott le az orvosi hivatásáról, csak is- koladoktorságra alakította át. Vannak receptív és vannak produktív nagy elmék. Az egyik szívja az ismeretet, a másik adja az ismeretet, a maga tapasztalatából. Az ő elméje egyszerre volt receptív és produktív, mégpedig oly módon, hogy a beszívott tudást is mély élményként bocsátotta tovább. Hatása hazájában így rövid idő alatt rendkívüli lett. Éspedig valóban azért, mert a tollat, mint láttuk, valóban többre akarta használni, mint általában a toll mesterei. A múzsák, mint tudjuk, nem azokat szeretik igazán, akik hajbókolva kiszolgálják, hanem a- kik valami jó közös munkára szorítják őket, férfiasán, akár egy kis parancsolással. A hazai hatás most kezd átcsapni a határokon. Gondolatai: AZ IFJÚSÁGRÓL: Minél több függetlenséghez, szabad időhöz jut az ifjúság, annál jobban szembe kerül új feladatával, hogy önmagának kell magát megalkotni. Régen a fiatalok millióit az egészna1. Mi a címe az Illyés Gyula által említett, díjnyertes. első Németh-novellának? 2. Egyik neves regényéből film is készült. Melyik az? 3. Milyen cseh műveket fordított magyarra, s melyik Tolsztoj-fordítása a legismertebb (József Atti- la-díjat kapott érte)? pl munka formálta, s ha az nem volt. a nélkülözés. A parasztifjúság a mi időnkben is fölvette reggel az igát, s húzott, mint állatai. A munkásifjúság igen kis része talált otthont s nevelőket a szak- szervezetekben. De voltaképp még a magamfajta író is csak gondolatait formálhatta: életét, s azon át problémáit, a körülményei sajtolták... A munka egészséges munkahelyen nem teszi tönkre az embert; a szabad idő azonban, ha nem jól használja föl, tönkreteheti. Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe. Ha nem volnék fiatal, a tanulóvágy számára írnék útikönyveket; — hogy hová érdemes kirándulni, s ott mit kell megtekinteni. Az élet azonban nemcsak u- tazás. de szobrászmunka is. Az embernek nemcsak a világban már megvalósult lehetőségeket kell megcsodálnia, hanem a benne még ottlappangókat előhívnia, s belőlük magát minél különbbé megalkotnia. Ez igen szép s érdekes feíalat: a napok apró vésőütéseivel valami szépet hozni ki, nem a kőből, hanem az élő anyagból, önmagunkból. S az embereket, főként a fiatalokat igen heves biológiai erők sarkallják erre. Erkölcsnek én épp azt a szabályozó rendszert tartom, a- mely a testi kifejlődés lezáródása után még valami többet akar az emberből kihozni. A- mit pedig becsvágynak nevezünk. ennek az erkölcsnek a szorongása, vagy ha úgy tetszik az ostora. A becsvágynak azonban sokféle változata van, s boldogtalanságaink jórésze onnan ered, hogy rosszfajta becsvággyal oltjuk be fiatal é- letünket. Én fiatal koromban azt mondtam: az író dolga az, hogy a maga véleményét más vélemények felé éles lapokkal elhatárolja, s így azt, amit a gondolkozásnak ő jelent, mintegy kikristályosítsa. Nem akarok most arról beszélni, mi tette akkoriban igazolhatóvá ezt a magatartást. De ha ma lennék fiatal, inkább az élettel, az é- letben útjukat kereső nagy emberi érdekekkel próbálnám a- zonosítani magam. Ügy tekinteném, mint szívós gyökereivel kemény kövek közt tapogatózó növényt, s magam is vele csinálnám fényt nyomozó, sziklát őrlő, szívós és tétova munkáját. Az adott szocializmus fölött például nem egy tökéletes szocializmus plátói eszméjét próbálnám megcsillogtatni, hanem lentről, a szívemben hordott Jóügy felől próbálnám úgy átjárni, hogy minél jobban hasonlítson rá. A MUNKÁRÓL: Ha most lennék . fiatal, a munkát úgy végezném, ahogy József Attila írta: „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen.“ Főleg attól óvakodnék. hogy munkám és érdeklődésem elváljon egymástól. Tudom, hogy ez a munkamegosztás. az automatizálás előrehaladtával nem olyan könnyű. De tán nem is lehetetlen. Ha például egy nitrogénüzembe kerülnék munkásnak: tájékozódnék, milyen műhelyek vannak a gyárban, mi azoknak a rendeltetésük, hogy függenek össze egymással. Szereznék valami kis szakkönyvet, ami megmagyarázná, mi az a Rosch-Hu- ber eljárás. Visszamennék a múltba, amikor nem levegőből, hanem chilei salétromból állították elő a salétromsavat. A saját szakmám ezer ággal vinne a technológia más ágaiba s történetébe. Utánajárnék, hol használják fel termelvényeiket, próbálnám megérteni a gépeket, amelyek közt járok. Aztán az emberek! Hányféle természet! Melyiknek mi a rúgója! Tulajdonképp mindegy: hol áll hozzá az ember, minden munkahelyről az egész élet felfejthető. Míg az éppencsak „levágott meló“ elsősorban a munkáson bosszulja meg magát. A SZÓRAKOZÁSRÓL: Igazi szórakozás és igazi tanulás közt nem érzek éles határvonalat. Ha az ember nyaral, próbáljon közben a hazájából is megismerni egy darabot; ha barátkozik, próbálja az élet egy kevésbé ismert övét (foglalkozást, társadalmi réteget, emberi jellemet) földeríteni. A szórakozás az önképzéstől tán abban különbözik a leginkább, hogy több benne a kaland: az ember olyasmit is elolvas, ami nincs benne a tervében, olyan társaságba is elmegy, ahol nem remél okulást. De ezzel is ama gyökerek ta- pogatását szolgálja: egy bizonytalan, tétova zónát nyit meg a szoros körül, s tudjuk, hogy néha épp ébböl érkeznek a legmeglepőbb és termékenyebb sugallatok. A SZERELEMRŐL: Az emberéletnek nagy fűszere, hogy a természet két szólamra — két nemre — komponálta: az emberiség egyik fele: rejtély, játék, serkentés a másik számára. Azt, hogy az ember még nagyon új élőlény, akiben az állati múlt s az új lelki aspirációk nem hangolódnak össze: semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy az örömnek ezt a szép forrását is hogy meg tudta mérgezni, hol zsarKI T U D J A ? A Veres Péterre vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Szolgaság, Szegények szerelme, János és Jul- csa, A Balogh család története. 2. Rossz asszony. 3. Naplójegyzetek. nokl tilalmaival, hol túlzó, e- gészségtelen kultuszával. Ez ma talán még jobban feltűnik, mint régen: azok a béklyók, melyek a szerelmet pokollá tehették, lehullottak; a nemek nincsenek elzárva, a nő keres, tehát nem kell eladnia magát, a válás lehetősége megvan, tehát a tévedést nem kell sorssá rögzíteni. S a szerelemmel, úgy látszik több a baj, mint bármikor; az öregek legalábbis így mondogatják... Úgy látom, hogy ahol a biztosítottság állapota az élvezetekre állít be, a szerelem is azzá zsugorodik, s unalmasnak érzi azt a sok másféle értéket, amihez a másik nem fölfedezése közben lehet hozzájutni. De akármilyen tapasztalatok várnának is, nem mondanék le róla, hogy a másik nemet, mint egy szép, varázsos ködben ülő tájat, érzéki áhítattal, tudósi türelemmel földerítsem. Ha viszont a házasságra, nem korán s könnyelműen, egyszer elszánnám magam, annak most is úgy mennék neki, mint fiatal koromban, valami félaszkézisra tennék fogadalmat, melynek a közös vállalkozáshoz szükséges erkölcsi segítségben kell megtérülnie; legföljebb az önfeláldozásban lennék óvatosabb, s a belátásban és szeretetben bőkezűbb. A családos fiatalok nyomorúsága úgv hiszem két dologból ered. Nem veszik számba, hogy a házasság igen bonyolult, de ha sikeres, az öregség felé mind bővebben kamatozó vállalkozás, amelyre nemcsak szerelemmel, de mintegy sok- feltételű tudományos kísérletre, nagyon nagy körültekintéssel kell felkészülni. A HALÁLRÓL: Az ifjúságnak, ha az akar lenni, ezután is szüksége lesz bizonyos halál-megvetésre. Hogy egyeztethető ez össze a becsvágyában számontartott célok védelmével? Azt hiszem, egyszerűen. A motorbiciklistának számolnia kell azzal, hogy le is eshet. Ez a veszély (akármilyen óvatos) benne van a sportban, a- mit űz. Az élet kifejtését sem lehet vállalni bizonyos veszélyesség nélkül. Az ifjúságnak ez a tudat a sejtjeiben van. s minden filozófia nélkül, mint bátorság jelentkezik. Ha gondolat ezt az érzést nevelheti, én jövendő életemben bátrabb szeretnék lenni. Vakmerő időnként voltam; de azt, hogy e- gyenletesen bátor legyek, képzeletem s becsvágyam veszélylátása nem engedte. Pedig ismertem a vigaszt, amelyet a fiatalon elhalt Apáczai szájába adtam. Ha én le is bukom, a jó ügy, amelyhez hozzákötöttem magam, bosszút áll értem is. ÉDESAPJÁRÓL: Legigazibb tanári erénye az ma a szememben, hogy nem akart mást, csak tanár lenni. Engem sok kiváló ember tanított, országoshírú is, de akármilyen megbecsült eledel volt, amit félkézzel odadobtak nekünk, éppen mert az Iskolából máshová, ha egyéb nem, a dolgozóba, könyvtárba siettek, nem engedte, hogy igazán s egészen tanárok legyenek. Apámnak nem volt más komoly becsvágya, mint az, hogy jó órákat tartson. Pedig a tudása azok közé a csodálatos, régi tanári tudások közé tartozott, amelyeket egy-egy érettségi vizsgán vagy kollégiumi látogatáson fedez föl az ember, a kérdező elnökben vagy a megnyilatkozó házigazdában. Nyelvtudásának nem-nyelvészben azóta sem i- gen láttam párját; mint császárvadász a németet, mint firenzei ösztöndíjas az olaszt, mint hadifogoly az oroszt, fo- golytársaitóí a törököt tanulta meg, gyakorlati emberhez illőn, beszélni is. De amellett már itthon belevágott négy-öt más nvelvbe; a skót misszió 1- maházában én is hallgattam vele angol istentiszteletet, francia és spanyol könyvekből, útleírásokból készült, este az ágy- han horvát novellát olvasott. A háború Idején a lengyelt tolmácsolta, a kelet-szibériai táborokban pedig még legalább öt-hat uralaltáji nyelv szótárát, nyelvtanát áttanulta. De a nyelv inkább csak eszköz volt; ezekkel pótolta az utazást, kutatta fel didaktikai fogásait. Igazi területe a haza földje volt, az azt benövő történeti emlékezet. Nem tehetünk még Pesten sem egy nagyobb sétát, hogy föl ne vetődjék: valóban ennél az óbudai forrásnál volt- e Árpád sírja, mettől meddig terjedt Mátyás Vadaskertje, nagyobb kiránduláson: mit jelentenek az Oroszi, Megyer helynevek. De akármekkora volt ez a tudás, az áramlása nem egy közlemény. magántanári kollégium felé tartott; az óráit tette elevenné, változatossá. Most, hogy magam Is tanítottam néhány évet, tudom, hogy a készülés a tanári pálya legnagyobb öröme. Az nem engedi, hogy a tananyagot őrző agy. mint az álló tó, bebé- kanyálasodjék. Attól lehet mindig jobban és másképpen tanítani. LEGJELENTŐSEBB MÜVEI: KÉSZÜLŐDÉS, A MINŐSÉG FORRADALMA, KISEBBSÉGBEN. GYÁSZ, BŰN, ISZONY, IRGALOM, ÉGETŐ ESZTER. GALILEI, HÚSZ, II. JÓZSEF, VII. GERGELY, SZÉCHENYI, A 1 KÉT BOLYAI. Könyvjutalomban részesülnek: 1. Budai József, Múlyad, p. Bušince 2. Tóth Judit, Nitra, ul. R. Jašíka 52 3. Perényi Katalin, Suvorovov* 16/a, Bratislava Következik ILLÉS BÉLA
