Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-23 / 21. szám

8 új ifjúság---------K

it tennék a magyar labdarúgó-válogatottba? Feltétlenül mindig a legjobb formában lévő játékost állítanám be. A szövetségi kapitányokat, Barótit és lllovszkyt is, mindig az a gondolat foglalkoztatta, hogy a magyar válogatott legdicsőségesebb korszaka — a négyéves veretlenségi sorozat — ösz- szefüggésben állt azzal, hogy megvolt a csapat gerince, és lényegében a Honvédre és az MTK-ra épült az együttes, dk is arra gondoltak, hogy egy ilyen egységes, összeszokott csapatot alakítanak ki. Igen ám, csakhogy a magyar válogatott mostani játékosai jobbára az Újpestből, a Ferencvárosból, a Vasasból kerülnek ki. és szóbakerült egy-két más klubbeli játékos is, és az Albert meg a Farkas soha nem lesz annyira összeszokott (még ha jóbarátok is) mint a Puskás és a Kocsis a- kik hétről-hétre együtt edzettek minden nap, nem beszélve a Bozsikról és a Puskásról, mert hiszen Bozsiknak elég volt annyit hallani a Puskástól, hogy „Cucu" és anélkül, hogy fölnézett volna, pontosan tudta, hová kell ívelnie a labdát. Vagy a Kocsis úgy perdítette a labdát Budai elé, hogyha Budait álmából fölébresztették. akkor is tudta, pontosan, hová kell visszajátszania, annyira ismerték egymás játékát. Ezért lenne nálunk jobb a legjobb forma elvét bevezetni. A mai csapatban feltétlenül helyet adnék Dunainak, kitenném a Rákosit, kitenném a Fistert, köztudomású, hogy a Rákosinak derékbántalmai vannak, nehezen játszik, nincs értelme kísérletezni vele, u- gyanúgy a Fisterrel sem, sőt még az Ihásszal se nagyon, igaz. hogy nagyon kemény játékos. de úgy érzem, a keménységet túlzásba viszi. Tehát sokféle variáció elképzelhető, de semmiképpen sem játszatnám Vargával a Bo- zsik-szerepkört. Ha a Vargát játszatom, akkor csak elöl. és azt az utasítást adnám neki, hogy ne merjen hátrajönni a félvonalon túlra. Áz ő feladata az ellenfél térfelének közepén van, és az ellenfél kapuja előtt har- monikázzon. rúgjon kapura és adjon remek labdákat, nem pedig hátrajönni a mi térfelünkre, mert ott úgysem találkozik sem az ellenféllel, sem a labdával. Ha pedig ezzel nem ért egyet, akkor a Vargát nem játszatom. Tehát ilyen gondok vannak, persze hozzá kell tenHOGYAN ÁLLÍTANÁM ÖSSZE A MAGYAR VÁLOGATOTTAT? • A SPORTDIPLOMÁCIÁRÓL • MELYIK CSAPATNAK SZURKOLOK?

Beszél Szepesi György

nem, Baróti is kitúnő szakember, és pusztán azon múlott az igazán jó szereplés, hogy sohasem volt önbizalma. Nem hitt. Belülről talán igen, de ezt nem tudta átvinni a játékosokra. Az Illovszky temperamentumosabb, de pontosan azt az utat járja, mint az elődje, tehát nincs elég önbizalma. Kitűnő szakember! Szivet tud adni a fiúknak, mint ahogy ő is szívjátékos volt annakidején. Hát kérem... Gallo- vich. Bukovi vagy Sebes nem minden évben születnek. A szovjet Szabó magyar-e? Hót azt hiszem, azt Önök is tudják, magyar, ungvári fiú, ott laknak a szülei, a bátyja ott játszik az ungvári csapatban, amikor a világbajnokság előtt beszéltem vele, a magyar-szovjet meccs előtt azt kérdeztem tőle: Na, nyerünk? így válaszolt: Hát így, vagy úgy, de nyerünk!

A csehszlovák labdarúgásról csak a legjobbakat mondhatom. Nem udvariasságból, ugyanezt elmondanám Kolozsvárott, vagy a bécsi tévében is. Ellenünk mindig nagyon lelkesen és jól játszanak. Nem tudom, ez mindig így van-e? Csak azt tudom kívánni, hogy sűrűbben találkozzunk, legyen évről-évre magyarcsehszlovák mérkőzés. Hogy ez miért nincs így? Én azt hiszem, mindkét oldalt hibáztatni kell. A mi hibánk, hogy a sportdiplomáciát összetévesztjük a fejbólintó jánoskodással. Tudniillik követelni is lehet. Követelni lehetne, hogy a legutolsó prágai mérkőzést a sportvezetés adja vissza! És ha a prágai sportvezetés azt mondja, nem adjuk vissza, akkor azt lehetne felelni, abban az esetben mi nem küldjük el öttusázóinkat, vagy vízilabdázóinkat. Ez kérem nem politikai kérdés ebből nem szabad politikai kérdést csinálni! Sajnos nem tudjuk csehszlovák részről elérni, hogy jégkorongedzőt küldjenek. Itt volt a Besztercebánya, lemondta, itt volt a Losonc, lemondta. A magyar jégkorong-válogatott két olyan lemondással találkozott, ami érthetetlen, és ha segítenének, mi szívesen küldenénk ki öttusázóinkat. Nem tudunk kapni egy jó jégkorongedzőt. A Kominek volt nálunk, valami e- redményt elért, dehát ő sem tartozott az él- gamitúrához. Én megértem, hogy Bubnik elmegy Finnországba, mert ott sokkal magasabb gázsit kaphat, nodehát mégis az a helyzet, hogy kellene a sportdiplomáciának érvényesülni! Ezeket az ellentéteket én elmondom másutt is. hiszen vannak, és közös érdek, hogy kiküszöböljük őket. Hogy a Dunaiék oroszok-e? Igaz, hogy Dujmovnak hívják őket, bajaiak, tehát sokkal inkább szerb származásúak lehetnének, de ezt nem lehet vitatni, mert tudomásom szerint már a nagyapjuk nagyapja is magyar volt.

Itt van a nagy kérdés, a legizgalmasabb a- mit mindenütt feltesznek, és bár tartottam már vagy háromezer előadást, soha nem válaszoltam rá. Szóval, melyik csapatnak szurkolok. Ha őszintén a szívemre teszem a kezem, ha a legőszintébben szeretnék válaszolni rá, akkor sem felelnék kielégítően. Ez a foglalkozással jár, és annyira átalakult az ember, a hivatástudat, a labdarúgás szeretete annyira áthatja, hogy teljesen mindegy, ez vagy az a csapat nyeri a bajnokságot, ha az a csapat jó! Egy példa. Bukovi Mártonról köztudomású, hogy a Ferencváros játékosa volt, s nem vitás, hogy szívvel-lélekkel fradista, és ugyanaz a Bukovi naggyá tette az MTK-t, olyan nagy- gyá, amilyen még soha nem volt. Másik példa: Sebes Gusztáv, évekig a Hungáriában, a mai MTK-ban játszott. Szinte kék-fehér vér folyt az ereiben. Ugyanez a Sebes minden körülmények között támogatta a Honvédőt. Egy csapatnak drukkolok — nyugodt lelkiismerettel mondhatom — s az a magyar labdarúgóválogatott: Na most: nagyon sokmindenféle befolyásolja az embert. Szívesen veszem például, ha a magyar jégkorong és vízilabda bajnokságot a Ferencváros nyeri, azt is megmondom miért. Ennek a csapatnak van a leghatalmasabb szurkolótábora, és a magyar jégkorong és vízilabdasport szoros összefüggésben áll azzal, mennyire látogatják a mérkőzéseket. A labdarúgásban más a helyzet. Ott volt idő, a- mikor megesküdtem rá, hogy a Vasas az elmúlt két esztendő legjobbja, mert úgy éreztem, hogy egyedül a Vasas győzheti le az In- tert, és bejuthat a BEK döntőjébe is. Most ebben az évben esküszöm az Újpestre, és kérdés, hogy úgy járok-e vele, mint a Vasassal.

(Következik: KI A FELESÉGEM? HOGYAN FOGYNAK A BRAZIL LABDARÚGÓK?)

Ha én lennék

a szövetségi kapitány

EZÚTTAL NAGY ARANKA, A RIMASZOMBATI KÖZ- GAZDASÁGI KÖZÉPISKOLA DIÁKJA, ÁLLÍTJA ÖSSZE A MAGYAR LABDARÚGÖ- VÁLOGATOTTAT.

TAMÁS: Jelenleg a legjobb formában lévő kapusunk, feltétlenül a válogatottban van a helye. Biztos a kapu előterében, a kifutásain kell még valamit csiszolni.

KÁPOSZTA: Jól szerel, és qvakran fut fel.

MÉSZÖLY: Korlátlan úr a kapu körzetében és jól szerel.

SZŰCS: Sallangmentesen

játszik, s az utóbbi időben nagyon jó formában van.

MÁTRAI: Csupasziv játékos, még mindig jól jönnek becsúszó szerelései is. SIPOS: Nagy munkabírású, rutinos játékos. A védelem és a csatársor támogatásában tevékenyen résztvesz.

MATHESZ: Lövőkészsége és hosszú, pontos átadásai miatt került a csapatba, a korszerű futballhoz elengedhetetlenül szükséges az ilyesmi. MOLNÁR: Magyarország jelenlegi legjobb szélsője. ALBERT: Jól irányít, cselez, és egymaga eldöntheti a meccsot.

BENE: Távolról, is jól lő! TAKÁCS: Nagyszerű lövő, és felismeri a kapu előtti helyzeteket.

CSAPATOM: TAMÁS — KÁPOSZTA, SZŰCS, MÉSZÖLY, MÁTRAI — SIPOS, MATHESZ — MOLNÁR, ALBERT, BENE, TAKÁCS.

Megjegyzésünk: Jócskán

jöttek a hozzászólások, igyekszünk mindenkinek helyet adni, mert a sokféle elképzelésből, sokféle színből alakul ki végül a végképlet. Aki csak a befutott, és leközölt összeállításokat

bírálja, és nem írja meg önálló véleményét, az semmit sem használ az ügynek. Aki közlésre kerül javaslatával. nem azt érdemelte ki ezzel, hogy tökéletesen fején találta a szöget (ezt még Illovszky meg Marko sem mondhatja el magáról), hanem alkalmat kapott, hogy a végeredményhez ő is hozzájáruljon ötleteivel, variációival.

A

„SZIKORA - ÁGYRÓL44

Ez az esztendő komoly erőpróbája lesz Markó szövetségi kapitánynak. Jegyzetfüzetébe többször került bejegyzés Szikora Györgyről is, de ezúttal nem egyértelműen jót, hanem itt-ott vészesebb híreket is jelentettek a válogatott csatár formájáról, sőt, a Svájc utáni barátságos mérkőzés után csaknem valamennyi lapunk érdeklődésének középpontjába az Inter csatára került: rossz úton halad a fiú, kifelé áll a rudja már a válogatottból, gondot okoz szüleinek is, stb., stb.

A viták elcsitultak, Szikora rövid időn belül bizonyított. Brünnek a két gólján kívül furfangosságával is megkeserítette az életét. Érdemes lenne talán a mi véleményünket is elmondani a „Szikora-ügyről“, annál is inkább, mert nézetünk eltér a többi lapban olvasott felfogástól.

Véleményünk szerint elhamarkodott volt megkongatni a vészharangokat, eltemetni a csehszlovák pályák üstökösét. akit Rio de Janeiróban csehszlovák Pelének neveztek annak idején. Ahhoz, hogy Szikora húszadik születésnapján hány féldecit iszik meg, egyedül neki van köze. Nem profi, szerződése legfeljebb olyan pontokat tartalmaz, amelyek ilyen esetben (vagy a takarodó elhúzásának esetében) pénzbüntetéssel sújtják. Ha az újságírók kritizálják, akkor magukat bírálják, mert ők írták róla tizennyolcesztendös korában, hogy vérbeli tehetség, hogy labdazsonglőr, hogy a bratislavai Albert. Törvényszerű, hogy elkápráztatja a fény, a ragyogás, az ital és a mulatozások. Az egyedüli döntő: szereti-e igazán a focit, vagy nem. Ha szereti? Semmi baj! Rádöbben, hogy a szesz, a cigaretta, a rendszertelen életmód rontják teljesítményét. Ha meg csak kötelességből unottan megy ki a pályára, mert ő tehetség, és neki most már felelősséget kell éreznie a csehszlovák labdarúgás jövőjéért, akkor olyan lesz majd a játéka is: kötelességtudó, színtelen, fakó, és akkor még az Inter csapatában sem felel majd meg. Ahhoz, hogy valaki jól játsszon, szenvedélyesség is szükséges. A játék szenvedélye a játék szeretetéből ered. Szikora szenvedélyes játékos, szeret focizni, bár sokszor talán unja a rabszolga-módjára való edzést, de később arra is rádöbben majd. hogy anélkül sem lehet létezni. Olyan típusú játékos ő, aki lát, gondolkodik, alkot a pályán. Ez a fajta világszerte hiánycikk. Szimpatikus fiúnak ismerjük, szeretnénk, ha szüleinek is örömöt szerezne. Tudjuk, hogy imádja a focit. Vagy talán tevédünk? Ha igen, akkor minden jótulajdonsága, valamennyi rokonszenves vonása ellenére nem kár érte, ha valóban idő előtt ég el, ha valóban üstökös, s nem állócsillag. Kevés ember engedheti meg magának, hogy szeretett kedvtelését űzze. Ö e kevesek egyike. Hisszük, hogy a vészharang korai volt. Reméljük, végétért a törvény- szerű átmeneti megingás.

Amikor lapjainkban már leírták Szikora Györgyöt, mi nem izgultunk. Ismerjük, bízunk benne. Nem szeretnénk megállapításainkban csalódni. És ha mégis? Ismételjük: ez csak akkor lehetséges, ha nem szeretné a focit, akkor még nem is kár.

A norvégekkel lejátszott előkészületi mérkőzés után Skóciába és Dániába utaztunk, bizonyos balsejtelemmel, de 1:0- ra megvertük otthonukban a skótokat, és ez mindenképpen hízelgő eredmény, hiszen előzőleg az angolok csak l:l-et játszottak velük. Következett Skandinávia, s ott Dánia. Ismeretes, hogy a kis ország labdarúgói nem valami technikásak, de az 'erőnlétük és küzde- ni-tudásuk mintaszerű. • Keménységért sem mennek a szomszédba! Győztünk, három- égyre. Kettőt Torres, egyet én lőttem a három gólból. Portyánk így több mint kiválóan sikerült.

Hátra volt még az angolok és az uruguayi csapat elleni mérkőzésünk. A hajdani világbajnok uruguayi csapatot tiszteltük. a románoktól is féltünk egy kicsit. De ment minden, mint a karikacsapás: Torres három góljával vertük el az u- ruguayi csapatot, s bár én ezúttal nem voltam eredményes, ez nem szomorított el, hiszen csapatunk jó formáról tett tanúbizonyságot. Hátra voltak a románok. Magabiztosan léptünk pályára, s rögtön az első percben dugót lőtt Torres. Ezután a román kapu bombázása következett. A szerencse nem állt mellettünk, bár tizenkét szögletünkre a románok csak eggyel válaszoltak, s keménységüket végülis sérülés nélkül úsztuk meg. Maradt az 1:0. Ezután jött az összpontosítás Vale do Lobosban, majd az utazás az angliai világbajnokságra. Londonba nem mentünk sok reménnyel, de az u- tóbbi eredmények azért mégis azt bizonyították, hogy becsületesen helyt kellene állnunk. A lisszaboni búcsúzás könnyes volt, a Londonig terjedő út nyugodt, zökkenőmentes. Az átlépésekről esett néhány szó. Az újságírók telekürtölték a világot kacsákkal: állítólag Festa, Graca és Jaime átlép más országok egyesületébe. Fölösleges szőcséplések voltak ezek. Én tűkön ültem, mint általában repülés előtt. Még jó, hogy a légiút nem tartott sokáig. Párizsban, első állomásunkon, a délelőtt folyamán voltunk. Azután jött a manchesteri irány. Megérkezésünkkor a repülő személyzete felkért, engedjük át a kiszállás jogát előbb az utasoknak, a civileknek. Nemsokára kiderült, miért. Alig léptünk ki, meghökkentett a hivatalos fogadás. Nemcsak a rendezőbizottság tagjai, hanem egy sereg szurkoló, »újságíró, fényképész fogadott. A fényképészek egy tucat képet készítettek rólam is, majd kezembe »nyomtak egy gépet, mintha én is fényképeznék, és úgy kattintgattak. A

XVII.

fgiébio dl Silvt Férralra

szokásos formalitások után elmenekültünk a tömeg elől, s a Wilmslow szállóban telepedtünk .le. Éppenhogy leraktuk a bőröndöket, s újból utazásra készen álltunk. Irány egy fut- ballpálya, következett az első edzés. Az erőnléti edzés szerencsére csak egy. óráig tartott. Velünk edzett Mendes is, aki ugyan nem volt a válogatott keretének tagja, de a Csehszlovákia elleni mérkőzés súlyos sérülése után így kedveskedett neki a szövetség.

A következő napon, rögtön a reggeli után, kis sétára mentünk. Ebéd előtt sajtóértekezlet volt, A külföldi újságírók elképedtek, miután megtudták, három kapitányt is választottunk. A magyarázat könnyű volt. Ha Germáno játszik, ő a kapitány is. Ellenkező esetben Coluna helyettesíti, s ha ő sem játszhat, akkor Augusto lesz az újabb főnök. Aztán jött az e- béd, délután edzés és a vacsora. A lapok közzétették a prágai Československý Sport által rendezett ankét végeredményét, amelynek alapján a huszadik század legjobb labdarúgóiból összeállított csapat a következő játékosokat tartalmazta: Plánička — D. Santos, Popluhár, N. Santos — Bozsik, Masopust — Matthews, Eusébio, di Stefáno, Pelé, Gento.

A vasárnap változást hozott napi programunkba. De csak az ebéd főzésében! Képzeljék el, hogy a hideg Angliában i- gazi portugál ételt kapnak. Jósé Augusto volt a szakács, és nagyon kitett magáért. Jókedvre derültünk, megjelentek az örökösen lesben álló riporterek, s lefényképezték hősi szakácsunkat, sőt, még engem is. amint kuktáskodom.

így teltek Angliában napjaink. Minél jobban közeledett azonban július tizenegyedike.

annál inkább nőtt a szurkolók és a játékosok ingerültsége. Végül elkövetkezett a várva várt nap. A Wembley stadion díszbe öltözött, és következett az Anglia — Uruguay találkozó. Az angol közönség, amely ízetlen, só és bors nélküli találkozót látott, s végül gólnélküli döntetlent, elkeseredetten távozott. Tizenkettedikén edzettünk utoljára a magyarok elleni találkozó előtt. Hideg volt, tizenkét fokot jelzett a hőmérő. Esőt vártak. Többet ebédeltünk, mint egyébként, a a vacsora gyérebb volt, mert már hatkor Liverpoolba mentünk, ahol a brazil-bolgár meccset játszották. Mindnyájunknak alkalma nyílt jövendőbeli ellenfeleinket alaposan megfigyelni. A legserényebben persze az edző figyelt. A magyarok elleni mérkőzés órái az idegesség elektromos szikráival voltak töltve. Ismertük u- gyan magunkat, de nem becsültük le a rendkívül jó magyar labdarúgást sem. Bár tudtuk, a magyar csapat még soha nem győzte le Portugáliát, de as ördög sohasem alszik...

Felvirradt a Nagy Nap. július tizenhárom. A zöld gyepen elhelyezkedett csapatok feszülten várták a sípszót. Mi. Carvalho, Morais. Baptista. Vicente, Hilário, Graca. Coluna Jósé Augusto. én, Torres. Simoes felállításban vettük fel a küzdelmet A szerencse már a kezdésnél mellénk szegődött. Jósé Augusto már a második percben gólt lőtt. Nekem is jó napom volt. Mezemen a tizen- hármas szám ékeskedett, — az én kabalaszámom — s minden úgy történt, ahogy megálmodtam — a gólokon kívül. A harminchetedik percben a kapura törtem, néhánv csel u- tán összeütköztem a kapussal. Ö a labda után ugrott, s a könyökével szemenvágott. Ápoltak. majd pólyáit fejjel jöttem vissza a pályára. A második félidőben kiegyenlített a magyar csapat, sőt. majdnem belőtte a vezető gólt is. Később azonban Augusto újabb gólt lőtt. A magyar csapat mintha megzavarodott volna, de aztán újabb rohamokra indult. Az utolsó pillanatig nyílt volt a küzdelem, nagyszerű csata folyt a pályán. Az utolsó pillanatban dőlt el. végérvényesen a fontos mérkőzés sorsa. Sikerült egy jobboldali támadást vezetnem, néhánv csel u- tán élesen lőttem a kapu elé a labdát. Eredetileg kapura szántam, de a bombaerős lövés a kapu előterébe vágódott, ahol a hosszú Torres cirkált, kidugta fejét a résen, s a láb— dát a hálóba csavarta.

f. b. gy.

(Folytatjuk}