Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-02 / 18. szám

...............................................................................íj ifjúság 5 mmwwxvmKmmmmrtymmvmf­....................................................................................ni .............■ iimihih.... iwii iiiih .......... ..........■■■« un ................. , — LLYES Illyés Gyula újra teremtette a magyar Zrínyi, Balassi, Petőfi magatartását: országot, hazát, népet akart jobbra, szebbre igaz­gatni, jó sorsra segíteni, és nem átallotta ennek gyakorlati eszközeit is keresni! Ezt a hagyományos politikus magatartást ötvözte ő költészetébe, és ezzel adott újat világirodalmi szintű lírájában. És még valamivel: benne él a magyar történelem nagy közművelődési alakjainak szenvedélye és lobogása: — Pázmány hittérítő aggodalma, Heltai Gáspár kultúraterjesztő ihlete, Apá­czai „hályogos szemű“ szorgalma, Kazinczy szervező megszál­lottsága, Tessedik Sámuel föld- és népgondozó türelmetlen sze- retete, Hermann Ottó tájat, népet, eszközt, foglalkozást és ha­GYULA gyományt mentő sürgetése, — és még hány aggódó és szorgos elme lelkesültsége, hétköznapi munkára kész buzgalma. Ez az új: — minden idők nagyjaitól öröklött és megújított nagyszerű hu­mánum. a közért való gyakorlati cselekvés szenvedélye, me­lyet Illyés éppen akkor emel a világ elé, mikor az emberiség­nek erre van a legnagyobb szüksége. Költészete, életműve és hite, felrajzolt gondolatrendszere nem ugyanazt az emberfeletti erőfeszítést mutatja-e, amit ma csak a legnagyobbak — Albert Schweitzer, Bertrand Russel, Sartre, Picasso — emberiségért való aktív aggódása? Váci Mihály Ulyés Gyula (\cs Irén felvétele) Pályája A Tolna megyei Rácegres- pusztán született 1902. novem­ber 2-án. Apja uradalmi gé­pész volt, s 6 az egész család szívós összefogásával végezte el a középiskolát. Az uradalmi cselédek, a zsellér rokonok között eltöltött gyerekkor, a társadalmi valóságnak alulról való keserves megismerése e- gész írói pályáját meghatároz­ta. Ebben gyökeredzik maga­tartásának az az alapvető igé­nye, hogy mint Petőfi a nép ne­vében. ő a pusztai szegénység nevében mondja el társadalmi, nemzeti mondandóit; ebben gyökeredzik egész Írói és köl­tői munkásságának visszatérő éjlenőrző kérdése: eleget tett- ’e azokért, akik keserves erő­feszítéssel a felszínre küldték, utat nyitott-e ütja az utána ’jövőknek? Ez a magatartás természetesen nemcsak költői és prózaírói témavilágát szab­ta meg, s ihlette olyan mara­dandó versek sorára, mint pél­dául a ..Dózsa György beszéde a ceglédi piacon“ vagy „A Ka­csalábon forgó Vár", és olyan műfaiteremtó szociográfiai re­mekműre, mint az 1934-ben Irt „Puszták népe“, hanem költői stílusát is messzemenően befo­lyásolta. A Tanácsköztársaság bukása után ugyanis gyerek­emberként menekülnie kellett, s hosszabb időt töltött Bécs- ben. Berlinben, maid Francia- országban. ahol is induló köl­tőként bekapcsolódott a fran­cia költészet élvonalában álló avantgard-mozgalomba. Am hazatérve a nehezebben követ­hető. nyugtalanabb és kísérle­tező versstílust háttérbe szo­rítva, egyszerűbb, világosabb, a nép képzelet- és gondolatvilá­gához közel álló verseszményt alakftott ki, s a hazai avant- gard-mozgalmat odahagyva, a Nyugat című folyóiratban kö­zölte verseit, melynek később Babits Mihály mellett társzas- szerkesztője lett. Munkássága a 30-as évektől kezdve teljesedett ki, mégpe­dig olyan gazdagsággal, hogy szinte fontosabb köteteinek felsorolására is alig szorítkoz­hatunk. Ha a körülmények nem voltak túl mostohák, két-há- rom évenként közre bocsátott egv-egy verseskötetet, melyek közül kiemelkedik, a „Három öreg" (1932), a „Szálló egek alatt“ (1935), a „Rend o ro­mokban" (1937), a „Külön vi­lágban“ (1939), majd a felsza­badulás után: az „Egy év" (1945), a Szembenézve" (1947), a „Két kéz“ (1950), a „Kézfo­gások“ (1956), a „Nem volt e- lég“ (1962) és a „Dőlt vitor­la“ (1965). Számos prózai re­mekléssel is gazdagította iro­dalmunkat. A már említettek mellett elsőként kell megne­veznünk klasszikussá vált Pe- tőfl-könvvét (1936), majd a Szovjetunióban való utazásának emlékét, az Oroszország című útinaplót (1934), végül a for­radalmak félesztendejét idéző „Koratavasz“ című regényét. Drámái: .„Ozorai példa", „Fák­lyaláng“, „Dózsa György", „Ke- gyenc" stb. kivételes helyet biztosítanak számára a magyar drámairodalomban is. Mint mű­fordító egyike a legkiválóbbak­nak. Gyűjteményes műfordítás- kötete a „Nyitott kapu" (1963). írói munkásságáért számos díjban, kitüntetésben részesült, kétszer kapott Baumgarten-dí- iat, maid kétszer Kossuth-dí- iat. 1965-ben elnyerte a Knok- ke-le Zoute-i nemzetközi köl­tői bienálé nagydíját. Lengyel Balázs A szil s a szél Rezzent a vén szil: szisszent, jött a szél; villám rándult. mint megrán­tott kötél; egy percnyi csönd. És bömbölő haragra fakadt a vihar százezer harag­ja­Kapkodta fejét a szilfa, az agg. vallatott rab a pofonok alatt; ahánv karja volt, mind hátra­csavarta a nyár haragba-kékült zivatar­ja. Zúzott, tört, csépelt, őrjöngött a szél; kiszállt a fából végre egy le­vél, egy, és csak úgy,, ahogy végül kiszáll a fiai mellől a hajszolt madárka. Egy levelet, egy sárga levelet, az öreg szil csak annyit enge­dett; azt vitte a szél, azzal írta égig a maga égigérő gyöngeségit! ...Elült a szél s a büszke szil úgy állt; legyőzte — mindörökre! — a halált. S hat hét múlva egy őszi szel­lő szóra minden levelét önként sárba szórta. Király­helmeci emlékek Két évvel ezelőtt Illyés né­hány napot Kelet-Szlovákiában töltött. Kassán résztvett a Ba- csánvi János halálának 120. évfordulója alkalmából rende­zett emlékünnepélyen, Király­helmecen szerzői esten beszélt, Stószon pedig Fábry Zoltán­nal töltött pár órát. A királyhelmeci találkozó ma is elevenen él bennünk. Talán nem lesz közhely, ha azt mon­dom, hogy valóban lenyűgöző erővel hatott a hallgatókra. Nem azzal kezdte, amivel író­olvasó találkozóinkon szokta némely hazai költő: „Mit is mondjak?" Illyés tudta, hogy mit mondjon. Szinte átlátott az emberek szívén: megérezte, mire kíváncsiak. S beszélt. Ma­gával ragadóan és gátlás nél­kül, nagy írói felelősségtudat­tal. Legfőképpen az írói felelősség fontosságát hangsúlyozta. „Fe­lelősek vagyunk mindazok i- ránt. akik olvasnak bennünket az egész magyar nvelvterüle- ten.“ Emberi és írói magatar­tásának egyik legjellemzőbb vonását az esten felszólaló Forbáth Imre fogalmazta meg igen elmésen: „Illyés Gyula e- lemi szükségszerűségnek érz‘ segíteni az emberen, a népen, a nemzeten." Akik azóta is véleményt mondtak Illyés királyhelmeci fellépéséről, egyöntetűen elbű- völőnek találták megnyerő, fesztelen előadásmódját, köz­vetlenségét, fogalmazásának bátorságát és szenvedélyessé­gét. (Mikor tanulunk meg mi így beszélni?!) S azt hiszem, ezen a ponton vitatkoznom kell Gellért Osz­kárral. aki Levelezéseiben e- gyik helyen ezt írja Illyésről: „Kifürkészhetetlenebb vagy. mint akármelyik más kortársam. Zárkózott vagy és nyílt; gyen­géd és goromba? merengő és szenvedélyes; ösztönös és tu­datos; magyarságodra érzékeny és más számazásúakat érde­mük szerint megbecsülő; halál- raszánt és rettegő." Illyés e- gész életműve, s királyhelmeci nyilatkozata ugyanis arra en­ged következtetni, hogy a fen­ti jellemvonások közül a ne­gatív előjelűeket szemrebbe­nés nélkül kihúzhatjuk: Nyílt­sága, szenvedélyessége, tuda­tossága, érzékenysége és el­szántsága vitathatatlan. Ezért óvta az írókat a ge­rincferdüléstől és gerincroppa­nástól. Ezért mondta a ma­gyar irodalom több évszázados fejlődésvonaláról szólva: „E- melt homlokkal csináltuk vé­gig, amit ez elmúlt ötszáz év­ben csináltunk. Megalázhattak, de el nem tiporhattak. S az írónak minden helyzetben úgy kell viselkednie, hogy hitele legven. ha belepusztul is. Az emberek azt olvassák, aki hi­telt érdemlően tud valamiről valamit mondani." Szavának, emberségének ezt a hitelét éreztük mindannyian Királyhelmecen. Csak az ilyen író ajkáról hangozhat hitelt érdemlően a kijelentés: „Ha nem vagy hú az anvanyelved népéhez, ak­kor nem vagy író. Kifúj a történelem: Tíz év múlva nem fogják a nevedet említeni.“ Az egyik olvasó megkérdez­te, érdemes-e ilyen rettenthe­tetlennek lenni, rendületlenül kiállani az igazságért, mivel­hogy nemzetünk több százé­ves történelme igen szomorú és keserű tapasztalatokra ta­nít, ami pedig óvatosságra int. Illvés válasza egyértelmű: „Bizonyos helyzetekből nem mindig a hasznosság követke­zik. De ez nem lehet ok arra, hogy az író a hasznosságot nézze. Az ilyen író nem író." Erre vonatkozólag idéztük a költő híres verséből: Övék az érdem, kiket sem a máglya nem riasztott vissza, sem a gálya — sem harcaik bukása, a léptenként fölmeredő „hiába"! Látták, vagy nem a céljuk, azt jól látták, hogy nincs visszafelé út. Illyés egész lénye ezt a szilárd, bizakodó magatartást sugározta. Optimizmusa átra­gadt a hallgatókra is. Roppant tudása ámulatba ejtett minden­kit Szókincsének gazdagsága sziporkázó stílusa iskolapélda lehetett a jelenlévő irodalom­szakos pedagógusok számára. Vendégünknek volt végül a fiatal írókhoz is egy megszív­lelendő kijelentése, amelyet a kritikával kapcsolatban tett: „A fiatal íróknak nem árt a fejmosás, általában attól csak a hajuk tisztul, és a fejbőrük erősödik." Vajha szívesen és helyesen értelmezné ezt az I- gazságot ifjú költő- és írónem­zedékünk! Felejthetetlen emlék és él­mény marad számunkra Illyés Gyula királyhelmeci látogatása. Szenvedélyes humanizmusa pél­da és mérték számunkra. BAJBA KERÜLNI MERT MEGHALTAK S TE ITT LEHETSZ — MINDEN PERC KÖTELEZ! Bajba kerülni, az volt még a .jé, a szép. Az alibi. Az átkelés: a rév obulusa. a vám s adó, hogy élsz, te — élsz! Bajba kerülni, az volt még a szép, a jó: menni recsegve, recsegtetve jég­törő hajó, nézni szorongva és ujjongva, hogy reped, amitől remegtünk s hogy forr barázda-hosszan hogy buzog dühöng a nyers nyílás mögöt­tünk! Micsoda utazás ez, amire készülünk? Micsoda távozás lesz milyen ködök között? Micsoda harcba hív, csábít iszonyodva a szív: a baj, a baj a diadal! — ? Korunk költészete Az elmúlt esztendőben — bár nem szívesen utazom — sokfelé jártam. Meghívtak az Egyesült Államokba, San Fran- ciscóba. voltam Párizsban, Brüsszelben és Tbilisziben, Grúzia fővárosában, a Rusz- tavelli-ünnepségeken. Akarat­lanul is alkalmam nyílott — éppen az utazások, a szemé­lyes élmények kapcsán — meg* figyelnem, milyen jelen pil- lanatban a költészet helyzete a világban. Tbilisziben szóláltam fel, itt rendszereztem vélemé­nyemet. A közönség részéről az az örök kifogás éri a költőket — mondtam a grúzoknak, — hogy verseik érthetetlenek. A költők viszont azzal érvelnek, hogy az olvasó közönség a hibás, mert az Igazán egyszerűen megírt költeményt sem bírja megér­teni. Tény az. hogy a nyugati köl- tészet a képszerűségre épül. Ma az a ió vers Franciaország* ban. az Egyesült Államokban, amelv csupa kép. Keleten vi­szont — a gondolati elemek, az igazságkimondás vágva van túlsúlyban. A legideálisabb lenne — mondtam én Tbiliszi­ben. — ha e két módszert ösz- sze tudnánk ötvözni. Ha elta­nulnánk egymás eszközeit, A világ katasztrófális helyzetben van. Nyugaton is lejárt már a iáték korszaka. Apollinaireral véget ért a polgárpukkasztó korszak. Már a nyugati költők sem tudják kivonni magukat a költészet, az írás erkölcsi fe­lelőssége alól. Én a magvar költészetet hoztam fel példa­ként — nem azért, mintha elő­térbe akartam volna költésze­tünket, költőinket helyezni, hanem azért, mert Adyval kez­dődőién. Kosztolányin. Babit- son keresztül Szabó Lőrincig, József Attiláig — és, a mosta­niakig — a magvar költők mindig 'e kettősségben alkot­ják verseiket: a rendkívüli fe- lelősésgtudat. s a játék jegyé­ben. A madár is csak két szár­nyával egyszerre röpül jól." (Batta György följegyzése) Marok Minden gvökér végül ököl. Amíg egy íze él nem enged jogaihól, küzd markosán a fa. A szél szitkaira ott válaszol. Fábrv Zoltán (a költészeti nemzetközi nagydíj odaítélése­kor): „Mi. csehszlovákiai ma­gyarok. büszke meghatottság­gal olvastuk a hírt. Illyés 'Gyu­la azon kevesek egyike, akik meglátva minket, nem írták lé népünk és irodalmunk szám­lájáról népünket és hangunkat, de mellénk álltak és felemel­ték." Feleségével budai otthonában Kl TU DüA? 1. Hol van Illyés Gyula nyári alkotóháza? 2. A Versbarátok Körében kiadott kötetének címe? 3. Az elmúlt évben gyűjteményesen megjelent úti­rajzainak címe? A Nagy Lajosra vonatkozó kérdések helyes válaszolása: 1. Kiskúnhalom 2. A tanítvány 3. Illyés Gyulával meg- Könyvjutalomban részesültek: 1. Boros Ilona, Bratislava, Suvorovova 16 2. Szabó János, VÜ-2536, Jičín 3. Csenkei Károly, Košice, ul. B. Nemcovej Következik: Veres Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom