Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-08 / 45. szám

Sárkány Arpád

■ Cti.-------------------------------------—

I

UTAZNI JÔ

ÚTINAPLÓ

Pihenni szeretnél, de nem teheted. Előtted a milliós nagyváros, a maga különös varázsával. Otthon, Zsolnán még fogvacogva szidtad a sorsot, mert úgy érezted, ő az oka hogy felöltő nélkül Indultál el, de itt Ogvesszában még a zakót is sokallod. Kellemesen csalódtál. És most egyszeriben úgy érzed, nincs szükséged a pihenésre, fittyet hánysz a sok száz kilométeres megtett útnak, és nem holnap, hanem még ma folytatod... Mielőtt nekivágsz a városrengetegnek, még egyszer átfutod a város történetéről benned kialakult képet. Mert hiszen magának a város nevének a története sem egyszerű.

— Amikor II. Katalin cárnő parancsára megalakították a várost és a kikötőt, elhatározták, hogy Odesszosz görög település nevét adják neki, amely állítólag azon a helyen feküdt az ókorban, A jövendő Ogyessza helyén a XIII. században Kocjubevo szláv városka és kikötő terült el. Ezt három évszázaddal később a tatárok eltörölték a föld színéről, majd Hadzsibej néven újjáépítették. A törökök 1754-ben ott építették ki a Jeni Dunja erődjét. 1789-ben rohammal bevették az orosz katonák és a tenger mellék) kozákok. De már 1784 augusztus 22-én megkezdték a kikötő berendezések építését; ez a nap volt Ogyessza tulajdonképpeni születésnapja.

Lám. mily könnyű is megjegyezni egy-eg.v mozzanatot a város történetéből és most. hogy itt vagy, úgy véled, túl sok a markolnivaló. Rájössz, hogy sokkal könnyebb megjegyezni egv-egy történelmi dátumot a hozzátartozó magyarázatokkal. mintsem néhány nap alatt megismerkedni azokkal, akik a ma történelmét formálják.

Am mégis tudom, hogy az utóbbit választod és nekivágsz a városnak. Egyik szélétől a másikig és megfogadod a tanácsot is. A 6-os troli egyik megállójánál várakozol, de úgy érzed, nem neked csinálták ezt, Sem a kalauz, sem más nem jelez, csak egyszerűen indít a troli vezetője. Lemaradsz? No és? Jön a másik. Ügy érzed, csak egyedül méltatlankodói, a hazaiakat túl higgadtnak látod. S amikor a harmadikra sikerül feltornásznod magad, azt hiszed, te vagy a legboldogabb. Persze hogy az, csakhogy azon felül, hogy már utazol, még látni is szeretnél valamit. A tizedik megállónál azonban rájössz, hogy ez így nem megy. Felszállás, leszállás, sót ugyanúgy mint nálunk, csak azzal a különbséggel, hogy mi až utcán méltatlankodunk, ha lemaradtunk, vagy ha nem sikerült a leszállás, itt Ogyesszában szőkébb körben és zárt helyiségben, tehát a troliban, vagy a buszban teszik ezt, amelyikre éppen sikerült feljutniuk. De egyre megy. ízlés dolga az egész. A lényeg így is, úgy is az marad. A túlzsúfoltság.

De lám, itt kint kellemesebb, a meleg is Eürhetőbb, külö-* nősen az óriás platánok árnyékában. A troliban még csak el sem ment melletted senki. De itt az utcán már egészen

más. Emberekkel, siető járókelőkkel találkozol, bocsánatké- röen tekintenek feléd ha netán belédütköznek és fordítva. Észre sem veszed, s átveszed az utca ütemét, elnyel a sokaság. Előzetes terveidnek, melyeket talán összeállítottál magadnak városnézésre — ha gondoltál is ilyesmire, most úgy sem veszed hasznát. Ha pedig nem, úgy is jó. Először léptél a város utcájára, és ez talán ilyenkor így szokás. Majd holnap talán másképp teszel. De ma? Hisz látod, érzed, mész utcáról utcára, és nem is sétálva, pedig te nem haza, sőt bevásárolni sem sietsz.

És ha véletlenül valamelyik áruház pultja előtti sorban találod magad, ne lepődj meg. Te akartad Így, menni és menni... Hogv kezd a hőség nehezedre válni, segíts magadon. Gombold ki az inggallérodat és ha ez is kevés, a zakódat is. Senki sem mondja meg többé, hogy külföldi vagy. Ha ez

is kevés, lassítsd a lépteid, gondolj i holnapra is, vagy itt a tengerpart, a strand, pár lépésnyire van az egész.

...De miért is mondod mindezt? Ilyen az ember, ha célhoz ér, újabb célt állít maga elé. Azért az óvatosság sosem árt. Pihenni ugyan pihenhetsz otthon is, de a pihenés is fontos. Különben is, nézz csak a tükörbe, s azt hiszem, lepihensz. A jőtanácsot megfogadni sosem árt. Persze, persze. Tudtam előre, hogy nem adsz igazat. S halljam az ellenvetést. Hát igen. Kíváncsi voltál az ogyesszai éjszakára, s amint hallom, elégedett vagy. Pedig ha jól értem, az első kísérlet nem járt sikerrel... Hogy hol? Igen, igen. Nem messze a Central hoteltől, mondhatnám a szálláshelyünk tőszomszédságában. Ha jől emlékszel, a portás telt házat említett. És te belenyugodtál. Vagy nem? Igen. így már igazad van. Az ogyessza; mulatóknak is több bejáratuk van, no meg aztán... — De hogy értsem ezt? Az imént úgy mondtad, elégedett vagy most meg arra hivatkozol, hogy rosszul érezted magad. Tehát vagy, vagy... így már egészén más. A letkiszhez, meg a többi furcsa modern ugra-bugráláshoz már nincs merszed, viszont a vodkát egy helyben, órák hosszat kortyolgatni, még túl fiatal vagy. Ezért léptél le hát, bizonyára nem kis örömére egy-két helybeli fiatalnak, a megüresedett hely miatt.

Az ilyen csalódás azonban sosem árt. Ha igazán őszinte akarsz lenni magaddal szemben, akkor bevallód: az egésznapi fárasztó séta után még szórakozni is akartál. Hogy nem sikerült, okát már úgy is ismered. De ha úgy érzed, hogy továbbra is kibírod ágy nélkül, valóban megnézheted az ogyesszai éjszakát. Az operáig sétálhatsz éppen eleget. Ott aztán valóban megpihenhetsz. Elfeľejted az egésznapos séta fáradalmait s úgy érzed, újjá születsz. Igen, ha már ide értél, és elfoglaltad a helyedet, mindent, mindent elfeledsz.

Majd amikor az utolsó taps felcsendülése után kilépsz az opera előtti térre, nem zavar a villamos csengése, sem a troli búgása, még csak nem is sietsz. Lassan, sétálgatva iárs^z.

Hogy merre? Mit számít az. Csak a csodálatosan szép előadásra gondolsz. Nagyszerű rendezést láttál, és úgy érzed, elbűvöltek a varázslatosan szép színek. Magáról a balettről nem is tudsz mit mondani, csupán annyit, hogy eredetien orosz. De mi mást is mondhatsz a Hattyúk taváról? Hisz igazi szépségében és nagyságában csak itt láthatod.

Ogy érzed, felfrissültél', nem érzel fáradtságot, iól zártad a napot. Ha úgy véled, hogy gondolatban még egyszer átélted az előadást, hát jöjjön a troli. Bosszankodhatsz már. Persze, így éjféltájt, már nem a túlzsúfoltság miatt. Más bosszant, persze mondhatod úgy is, hogy elgondolkodtat. Bármennyire is igyekszel szabadulni a teljesen üres, vagy a foghíjas széksoroktól, melyeket az előadás alatt csupán észrevettél, mégis úgy érzed, nem tudsz. Az okát keresed, vigasztalhatod magad így vagy ügy. Nem találsz-e megfelelő választ. De hogy is találnál? Mégsem vagy otthon, és párhuzamot vonni eközött és csoportod tagjai között, helytelenség, illetlenség lenne. Hisz jól tudod, a harmincnégy jegyből csak huszonnyolcnak akadt gazdája közületek. Nem csoda, ha ez bosszant.

De mire elfoglalod szállodai szobádat, elmúlik az előadás varázsa is. Ogy érzed, holtfáradt vagy, és áialszod a következő napot is. Körülnézni nem futja idődből, erőd is fogytán van.

Reggel mégis frissen ébredsz. Örülsz az ablakodon bejövő napsütésnek, az alattad elterülő park fáinak és virágainak. Elnézed a siető járókelőket, s közben máris arra gondolsz, hogy elkéstél. Persze, azt most csak gondolod, de később azt mondod, mégsem tévedtél. Mert mire te a reggelihez ülsz, a strandon már minden heverő elkelt.

Az új nap új élményekkel, tapasztalatokkal kecsegtet. Most már valóban óvatosabb lehetsz, és gazdaságosabban bánhatsz az időddel. Eleget tehetsz barátaid és ismerőseid kérésének is. Előtted egy egész nap. A megszokott, általános, könnyűfajú kérdések megválaszolása majd semmi időt nem igényel. Ehhez még a város központra sincs szükséged, sőt’ még a strandra sem kell kimenned. Az új negyedekben ugyanazt az árut találod, mint a központban, legfeljebb csak az okoz gondot, hogy meg tudd határolni, hol is kezdődnek az új városnegyedek, illetve fordítva. Igen, városnegyedekről van sző, nem

úgy mint odahaza, országszerte nagyobb és kisebb városaink körül kilógó, úgynevezett lakótelepekről. Mert valóban, itt jó szem kell ahhoz, hogy megállapíthasd ez az új, és ez a régi. És ez sem kis dolog. Ez ugyan már az építészeink dolga, de említést tenni róla sosem árt.

Azért hogy ez így van, a strandot mégse hagyd ki. Ogv mondják, csodálatosan szép és főképp egészséges a szinte nyári napsütés. Különben is, senki se mondja, hogy egész nap a tengerben lubickolj.

Látod, itt egészen más, mint fenn, a szállodai szobádban. Kár, hosy wen* jSttél le hamarabb. Igaz, látogatóid voltak.

s elidőztél. De te már ilyen vagy.. Ogy mondod, elidőztél, közben vitatkoztál. Alighogy megismerkedsz valakivel, máris vitatkozol. S az eredmény? Azt mondod, meghívtak este vodkára. És te elfogadtad a meghívást. Tehát nem jutottatok dűlőre? A vitában is lehet kompromisszum. Különben is, nagyszerű fiúk. Moszkvaiak, szerelők, ők is. csak úgy ismerik a várost, mint te. Először járnak itt. Még csak nem is csodálkozhatsz rajtuk. Moszkvai szemmel nézik a várost, és hét milliós tömegnek súlya van a vélemény kialakításra. Végülis a túlzott lokálpatriotizmus sem feltétlenül káros.

Csak néhány napja, hogy itt vagy, és egészen otthonosan jársz-kelsz a város utcáin. Észre sem veszed, hogy minél jobban magadénak tartod ezt a várost, annál többet gondolsz haza, a te városodra. Nem, nem vágyódsz haza, egyáltalán nincs baj a honvággyal, csupán összehasonWkasz. Ha az otthoni fátlan utcákra és városrészekre gondolsz, nem tehetsz mást. mint hogy elcsodálkozz ezen a fa- és park-rengetegen. Nem találsz utcát, melynek két oldalát legalább eg.y-egy fasor ne díszítse. A szebbnél-szebb parkoknak se eleje, se hossza.

De hagyd ezt a témát, mert észre sem veszed, és irígyé leszel az ogyesszai fiataloknak, ők nem szorulnak ki érzelmeikkel az utca kövezetére, az árkádok alá. A parkok fái, sétányai, padjai, megőrzik minden titkukat, ők nem beszél-1 nek. Mélyen hallgatnak, s mondanivalójukat a fülekbe súgják.

És amikor elhagyod a Nemzeti Galéria épületét is, akaratlanul folytatod a várossal kapcsolatos ismereteid összegezését. Ezért fordultál meg a Marx utca egyik épületében is, hogy felkeresd Gogoly egykori lakóhelyét. Itt irtai ugyanis Gogoly a Holt lelkek második részét. Az ogyesszaiak vaióbau szeretettel emlegetik városuk sok híres emberét. Ügy beszélnek Gorkijról is, mintha városuk szülötte lenne, pedig csak kikötői munkásként dolgozott itt 1891-ben Ha tehetik, büszkén emlegetik forradalmi hagyományaikat, és hogy Lenint 1905-ben az ogyesszai kommunisták választották meg a III, pártkongresszus küldöttévé. Mindig nagy tömeg veszi körül a Patyomkin cirkáló lázadó tengerészeinek emlékművét, akik 1905. júliusában kitűzték hajójukra a vörös zászlót.

Ogyessza jelenének és jövőjének formálói hívek forradalmi hagyományaikhoz. A város üzemeinek termékeit a világ hatvan országában ismerik. Ogyessza híres a precíziós gépeiről, filmfelvevő berendezéseiről, emelő daruiról, acélhuzaláról, kábeléről, traktorekéiröl, billenő autóiról.

Az ogyesszai kikötő teherforgalma a legnagyobb a Szovjetunióban. A város központi részének közvetlen kijárata lesz a tengerpartra. Az utasok mozgólépcsőn jutnak fel majd a kikötőből a városba. A legnagyobb tengerjáró hajók is teljesen befutnak majd a kikötőbe.

Az Ogyesszától húsz kilométerre fekvő Iljicsovszkban a legkorszerűbb gépesített teheráru kikötőt rendezték be. Ilji- csovszk villáiban 15.000-en laknak: dokkmunkások és csa- ládatagjaik. (Folytatjuk)

Képek a városról - szerző felvételei

FOLYTATJUK