Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-05 / 27. szám
Charles Pétért, az éjszakai élet jómadarai. „Greepy-nek nevezték. Akciói valóban különlegesek voltak. Amíg társa „Csodálatos Bill“ odakünn az utcán falazott, Greppy a házban dolgozott. Meg kell hagyni, hogy Greepy sohasem végzett félmunkát. Ha egy házat kirabolt, elvitt onnan minden mozdítha- tót. Mint minden tökéletes, bűnözőnek, neki is meg volt a sajátságos munkamódszere, és azt szigorúan be is tartotta. Számára gyerekjáték volt, ha fel kellett másznia a repkénnyel befuttatott falon. így jutott a tetőre, ahol előhúzta a fogóját és elmetszette a telefondrótokat. Ezután nyugodtan visszatért a földre, megkerülte a házat és hátulról támadt neki. Így járt el ezen az éjszakán is. Megközelítette a földszint hátsó ablakát és a zsebéből egy darab angoltapaszt húzott elő. Rászorította az üvegre — a zár közelében — és körüíkarcolta üvegvágó gyémánttal. Majd könnyedén meghúzta az angoltapaszt és a darab üveg hangtalanul siklott a kezébe. Eldobta a fűbe, aztán kezét bedugta a nyíláson és elfordította a zárat. Kinyitotta az ablakot és bemászott. Látta, hogy valamiféle folyosóra jutott, ahol olyan sötét volt, mint a zsákban. Egy pillanatra megállóit, és a cipőjére egy pár vastag gyapjuzoknit húzott, hogy ne csapjon zajt. Csendesen végigment a folyosón, kitapogatta a három lépcsőfokot és belépett a tágas hallba. Tudta, hogy jobbra kell mennie a könyvtárba vezető ajtónak, mert oda igyekezett. Greepy nem töprengett. Kinyitotta a könyvtárszoba ajtaját, belépett, bezárta maga mögött az ajtót és nyomban eltűnt az egyik ablakfüggöny mögött. A nagy ház egyetlen hangja az óra ketyegése volt, amelyet a nagy könyvszekrények koszorújába építettek be. Amikor meggyőződött róla, hogy az ablakfüggönyök annyira összehúzhatok, hogy egyetlen fénysugár sem hatolhat át rajtuk, elfordította a kapcsolót és körülnézett a helységben. Az első, amire ráesett a tekintete a telefon volt, aztán a feltörhetetlen páncélszekrény, amely az ablakkal szembeni sarokban állott. Hozzálépett univerzális kulcsaival a kezében, és dolgozni kezdett az elismert előírások szerint. Hatodik kísérletre kinyílott a páncélszekrény ajtaja. Greepy belenézett és egy közönséges ékszerdobozt vett észre. Kivette és a szoba közepén álló asztalhoz vitte. Elővette a kését, erőszakkal fel feszítette, aztán kiszedte a tartalmát Éppen amikor a fény elé tartotta a nagyszerű gyémántot — a „Szeuli csillagot“, amely a ház urának sir Philippe Mayhewnck a büszkesége volt, kinyílott a könyvtár ajtaja. Greepy gyorsan megfordult. A meglepetéstől kihullott a kezéből a gyémánt. Hirtelen lecsapott a kazetta} felnyitó kézre, amelyet ott hagyott az asztalon, de amikor meglátta, hogy a belépő kezében revolver van, elengedte azt. A belépőn sárga házikabát volt, amely alól kivilágított a frakk fehér ingmelle és csokornyakkendöje. — Ki az ördög! — mondta Greepy. — Oh nem! — reagált rá a benyitó úr. — Nem vagyok ördög, hanem sir Philippe Mayhew. Tulajdonosa vagyok ennek a háznak, és azt szeretném tudni, hogy mi az ördögöt keres itt éjjel kettőkor! — Csupán a páncélszekrényét nyitottam ki főnök úr, és a kőgyüjteményét nézegetem. — Értem. Legyen szíves az ékszereket tegye ismét vissza, és a páncélszekrényt zárja be, jó? KENETH DIER: Az éjszaka gyermekei — Kérem, főnök úr. Mivelhogy azt a dolgot otí tartja a kezében, aligha marad más választásom, no nem? — Elaludtam a fotelben — a hálószobámban — és véletlenül felriadtam. Mintha valamit hallottam volna: elhatároztam, hogy végigmegyek a házon. Lejöttem a lépcsőn és itt az ajtó alatt megláttam a kiszivárgó fényt. A többit már ismeri! És ha nem vagyok túlságosan kíváncsi — hogyan nyitotta ki a páncélszekrényt? — Univerzális kulccsal, főnök úr. És most mit szándékozik velem tenni? Az a szándékom, - mondta a házikabátos férfi nyugodtan - hogy telefonon felhívom a rendőrséget. — Hát akkor lásson hozzá — mondta Greepy és elszántan intett a telefon felé. Miközben egy pillanatra se fordította el a Greepy orrára szegezett revolvert, a házikabátos férfi a telefonhoz lépett, felemelte a kagylót és nyugodtan várakozott. Talán fél perc múlhatott el, miközben néhányszor megpróbált tárcsázni, természetesen minduntalan eredménytelenül, csal? azután világosodott meg előtte, hogy itt valami nincs rendben. — Mi. a csoda történt ezzel a telefonnal? — és amikor meglátta Greepy arcán a széles mosolyt, megkérdezte: — Talán maga játszadozott vele? — Igen, főnök úr — mondta Greepy, aki gyakorlott igazmondó volt, de ehhez csak akkor tartotta magát, ha a helyzet úgy kívánta. — Istentelen! — horkant fel a házikabátos férfi. — Tehát elismeri ön, hogy elrontotta a telefonomat, ön uram... — Öh, Charlie a nevem, Charlie Peters. — Peters úr? — Igen, főnök úr. — És maga így akart védekezni az ellen, hogy kihívhassam a rendőrséget? — Pontosan, főnök úr. — Nos, hát akkor csalódást kell önnek okoznom. — A házikabátos úr egy nevet mondott ki hangosan: — Perkins! Hirtelen kinyílott az ajtó és egy lila házikabátos személy jelent meg. — Hívott uram? — kérdezte ez a személy teljesen fölöslegesen. — Igen, Perkins, hívtam. Valószínű, maga is sejti, hogy egy betörő látogatott el hozzánk! Legyen olyan jó, menjen az utcára és keresse meg az őrszemet, — Kérem, uram. Amikor Perkins elment, a sárga házikabátos férfi az egyik szekrényből whiskyt vett elő szódával és megkínálta Greepyt egy kupicával. Greepy, aki a vízen kívül soha életében nem utált egyetlen folyadékot sem — a kínálást elfogadta. A fegyvere tiszteletére, főnök úr — mondta és néma elismeréssel emelte fel a poharát. Néhány perc múlva belépett a helységbe Perkins és mögötte egy nagy, jólmegtermett rendőrségi őrszem. — Jó reggelt, rendőr uram. Gyorsan itt termett. — Igen, uram. Véletlenül éppen erre jártam, amikor a komornyikja kijött és kijelentette, hogy egy betörőt fogtak. És most uram, néhány kérdést szeretnék önnel feltenni. — Tessék rendőr uram. — Hány óra volt, amidőn ez az úr a házába lépett, uram?, — Ö ezt pontosabban megmondhatja, mint én. — Hát akkor fiú — mondta az őrszem és jegyzetfüzetet, ceruzát vett elő. — Hány óra volt, amikor ide betörtél? — Ügy háromnegyed kettő, rendőr úr — felelte Greepy. — Ügy és hogyan hívnak, mondd csak! — Peters, Charlie Peters. — És mikor kapta rajta uram? — No, úgy két óra lehetett. — Jól van uram. És támadt valamilyen verekedés is? A házikabátos férfi a revolverére tekintett és elmosolyodott. — Nem, verekedésre egyáltalán nem került sor. A rendőr azt is bejegyezte, aztán bezárta a jegyzettömbjét. — Ez minden, amit most tudni akartam, uram. És most magammal vinném. — Elegendő lesz rá egyedül? — érdeklődött a sárga házikabátos úr. — Elegendő voltam már nagyobb dolgokra is, mint ez, uram! A rendőr ezután elvezette Greepyt a szobából. Pontosan úgy, ahogy ezt az őrszemek szokták csinálni.-0Odakünn az úton Greepy a rendőrhöz fordult és ezt mondta: — Hát ez valóban kitűnő ötlet volt tőled Bili, hogy ideálltál őrködni ebben a ruhában. — Ügy bizony — felelte a „rendőr“ — szerencsénk volt, ez az egész. Ezalatt a sárga házikabátos úr és Perkins kiszedte a páncélszekrényből az ékszereket és egy bőrtáskába rakták, olyanba, amilyenben az ilyen dolgokat általában hordani szokták. Amikor a táska megtelt, ablakon keresztül távoztak — mégpedig az első ablakon át, amelyen Greepy előtt néhány perccel érkeztek. Eordította: szj. Volm őrnagy meggyilkolására az egész ország felfigyelt. Meggyilkolásának körülményeiről már írtunk. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy szó se lehetett ift személyes bosszúról, mert a gyilkosai közül sem Cagášeket, se Portešt személyesen nem ismerte. Marcel Volm a Duchcov melletti Luőnében született és 19 éve szolgált a hadseregben. Tényleges szolgálata során jelentkezett a tisztiképzőbe. Utolsó ha? évét Kelet-Szlová- kiában szolgálta. Századparancsnok volt, majd a vegyészeti szaktiszt funkcióját töltötte be. Az egységnél becsületes, önfeláldozó és dolgos embernek ismerték. A kaszárnyát csak akkor hagyta el, ha minden feladatot elvégzett. Utóbbi időben sokat foglalkozott a vegytannal. Az elmúlt évben ő érte el a legjobb eredményt. Beosztottjai az ő vezetésével készítették el mesterien a vegyészeti szaktantermet. Kiértékelését azonban Volm őrnagy már nem érte meg. Volm az ötvenedik hét're tervezte rendes évi szabadságát. Eredetileg december 7-én kellett volna szabadságát elkezKi volt Volm rr őrnagy ? deni, de nem jött ki a lépés. Várak ellenőrzésére jött pa1 rancs. Vasárnap, december 12- én ő lett az ügyeletes tiszt. Szabadságra tehát csak hétfőn, a szolgálat letelte után mehet. Este telefonál a Gottwald utca 1. sz. alatt lakó családjának. Beszél a feleségével, aztán a gyerekek veszik át a kagylót és ők is teszik le. Mindegyiknek elárulta, hogy mit vesz karácsonyra ajándékba, hogy együtt díszítik majd fel a karácsonyfát... Ekkor még nem tudta, hogy miféle tragédia várja, mire készül két katona az iskolai egység 12. számú szobájában. Reggel hat órakor jelentés érkezik, hogy két katona a riadó során felhasználta a helyzetet, elsajátított két géppisztolyt és 1520 töltényt, aztán megszököt?. Volm azonnal jelenti az ügyet a felettesének, aki elrendeli a katonák körözését. Néhány perc múlva kigördül a kaszárnyából egy teherautó a készültségi egységgel. A parancsnok Žluc őrnagy, a katonáknál géppisztoly, de töltény nélkül. Volm beszáll a Skoda STW 1201 számú kocsiba. A volánnál M. Suchanis őrvezető, a kocsin Simkó és Hu- deček katonák. Az utolsó pillanatban beszáll még J. Miga őrmester is, aki akkor érkezett a kaszárnyába és megkérje Volmot, hogy velük mehessen. Az út jeges és Volm rászól a sofőrre: Fiam, óvatosan vezess. Nekem is és Hon- zőnak is gyerekei vannak, szeretnék ép bőrrel visszatérni! Egy járókelő Pozdišov felé irányítja őket. Először a sofőr Suchanič veszi észre a szökevényeket. Miga az egyik katonával kiszáll, hogy elzárja visszafelé az utat. Az autó ezután elhajt a szökevények mellett és úgy 20 méterre előttük áll meg. Volm előveszi a revolverét, de a csövét a föld felé fordítja. Jóindulatú ember, senkiben se akar kárt tenni. Beszélni akar a szökevényekkel, hogy eltérítse meggondolatlan tervüktől, és megmentse őket a fölösleges komplikációktól. Csakhogy nem tudja, kikkel akadt össze. Hangja belevész a fegyverropogásba. Portes a történtek után így védekezett a bíróságon: „Igen, az őrnagy földnek fordította a revolver csövét, de bármely pillanatban fölemelhette. Elvégre nem hagyjuk magunkat agyonlőni!!“ Egyetlen revolver tüzerejét össze se lehet hasonlítani két géppisztolyéval, ha azokat mindenre elszánt emberek tartják. Cagášek golyója az őrnagy jobb szemének belső oldalán hajolt a koponyába, szétroncsolta az agy jobb oldalát, és azonnali halált okozott. Mindez néhány száz méterre Pozdišovtól történt, közel a 21-es kilométerkőhöz. Az egység elvesztette egyik legjobb tisztjét, Volmné a férjét, és néhány 1—6 évesekig korú gyermek az apját. Volm őrnagy holttestét odahaza a szülőfalujában temették el. A kocsi sofőrje M. Suchanič, aki azon a végzetes napon ott volt vele, úgy búcsúzott tőle: „A szívemben, mint hős és bátor ember fogsz élni Volm őrnagy, példája minden becsületes embernek“. A köztársaság elnöke in memoriam „A helytállásért“ kitüntetést adományozta Volm őrnagynak. 29. fotó Á társaság már az asztalnál ül, amikor Tássoni- né, s az őrmester föltűnik az erkélyen. Csöndben lépkednek lefelé a lépcsőn. Minden szem rájuk szegeződik. Az őrmester hosszan nézi az asztalfőn ülő Juditot. — Igazán őszintén köszönöm a kedves meghívásukat — mondja, s mosolyogva helyet foglal. — Judit, legyen ön a háziasszony — nyújtja Tassom úr a kanalat a lánynak, aki azonban elhárítja a mozdulatot: — Ez inkább a feleségét Illeti: A két nő szeme összevillan. Aztán Tassoniné lassú mozdulattal merni kezdi a gőzölgő levest,. , (Folytatjuk^ TAILOZAS A Le Párisién Liberé című lapban nemrég az alábbi hirdetés jelent meg: „Drága ismeretlen lány! Az este elszalasztottam az alkalmat, hogy megcsókoljalak. Esengve kérlek, bocsáss meg!“ A hirdetés feladója a következő napokban 456 megbocsátó levelet kapott. Idézet a Woman’s own című angol folyóirat egyik olvasójának közzétett leveléből: „Ma már annyi háztartási készülék — szőnyegporoló, edénymosogató és ruhamosó gép — áll a nő rendelkezésére, hogy úgy érzem, joggal kérdezhetem: mire való a férfi?“ *** Egy heimsfordi (USA) étterem vendégei gyakran panaszkodtak, hogy kemény a felszolgált bifsztek. A tulajdonos hosszú fejtörés után az alábbi feliratú táblát függesztette ki az étterem homlokzatára. „A bifsztek nem odvas fogú puhányoknak, hanem erós, igazi férfiaknak való étel“. Vendéglője azóta állandóan tömve van. Olivia de Havilland amerikai filmszínésznő mondta: — A párizsi nők csak egy dologtól rettegnek: a tisztára mosott arctól. Párizsban csak az újszülött gyermek hátulja mutogatható olyan állapotban, amilyennek a természet megalkotta. Alfred Hitschcock, a hát- borzongató filmek nagymestere a következőket árulta el munkamódszeréről: — Még a forgatás előtt olyan aprólékosan kidolgozom a tervbe vett film legjelentéktelenebb részleteit is, hogy néha az az érzésem támad, már láttam valahol a szóban forgó filmet, tehát — meg sem csinálom. Durrogtak és sziporkáztak a tűzijáték rakétái, harsogott a katonazenekar, és lelkesen tapsolt az ünneplőbe öltözött közönség, amikor Alcantara brazíliai városban ismert méltóságok gyűrűjében megjelent Rio de Janeiro kormányzója, hogy megnyissa az új börtönt. Az ünnepélyes fegyház- átadás mégis elmaradt, mert a kormányzó elfelejtette magával vinni a főkapu kulcsát. *** — Ez aztán szerencse! Mary Anne Murray 18 éves Spring Lake-i lány addig könyörgött apjának, hogy vegyen neki autót, még mister Murray vásárolt neki néhány sorsjegyet egy autósorsjátékra. Az eredmény: a lány két Cadillacot és egy Ford Mus- tangot nyert. • • * — Harold Wilson brit miniszterelnök a következőképpen magyarázza a Szovjetunió előnyét az űrhajózásban: Míg a szovjetek azon fáradoztak, hogy lefényképezzék a Hold túlsó oldalát, a nyugatiak inkább Jayne Mansfield hátsó részét fo- tografálták.-0— Ha már fizetnem kell, legalább megnehezítem az adóhivatal dolgát, gondolta Floyd Miller amerikai kereskedelmi vállalkozó, és jövedelme felől érdeklődő rovatot csupa római számokkal töltötte ki — így: MCIV-szer CXI. A kaján vigyorgása azonban arcára fagyott, amikor néhány nap múlva megkapta az adófelszólitást. A hivatalos okmány ugyanis a legtisztább latin nyelven adta tudtára, hogy ezek szerint CCCLIV-szer CLXXIX dollár adót kell fizetnie. # Egy ötletes francia gyáros olyan éjjeliedényt tervezett, amely — mihelyt a gyermek ráül és hát... hm... megkezdi szükségletének végzését — rágyújt egy gyermekdalra. Az ötlet bevált. A muzsikáló bili ezerszámra kel el. mert az éjjeliedényre csak nehezen kényszeríthető gyerekek erre örömest ülnek rá. 0 A francia szatirikus Le Canard Enchainé ilyen felirattal hívta fel az olvasók figyelmét: „Kivételes alkalom! Le Canard ma az e- gyetlen lap De Gaulle beszéde nélkül!“ TALLÓZÁS
