Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-04 / 40. szám
(IL % mm. MÓRICZ „Az író az egész emberiség munkása, és az író minden szava nemcsak a saját népének szól, hanem a világ minden népének“. (Móricz Zsigmond) Móricz Zsigmond a legismertebb magyar írók egyike, a magyar realista prózairodalom kimagasló képviselője. Kettős, értelmiségi és paraszti talajba való gyökerezés magyarázza több vonatkozásban Móricz útkeresését, és népi, de a paraszti világon kezdettől túltekintö művészetét. Igazi mondanivalójának megtaZSIGMOND látásához népköltési gyüjtöútjai vitték közelebb. 1903—1908 között minden évben hónapokig járta szülőföldje falvait. Sokezer dalt és mesét gyűjtött, de gazdag anyagából egyetlen kötetet sem jelentett meg. A népköltészet fonalán eljutott a nép sorsának megismeréséig. A dal és a mese helyett egyre inkább az élő emberi sorsokat figyelte, s „szívére íródtak“ a nép életének mély rezdülései. A népköltési utakat tartotta igazi egyetemének. Akkor ismerte meg az agrárszocializmus által érintett falvakban a lázadó indulatokat, s értette meg, hogy minden irodalomnál fontosabb és gazdagabb az élet. Móricz Zsigmond több alkalommal járt Csehszlovákiában, és élénken érdekelte őt a csehszlovákiai magyarság sorsa. Sárospataki diák Legnagyobb kritikai realista frőművészünk, Móricz Zsigmond ifjúkorának egyik emlékezetes szakasza a Sárospatakon töltött néhány diákév volt i( 1894-96). A gimnázium első három osztályát Debrecenben végezte, de mivel szülei ebbén az időben már Sárospatakon laktak, a kis Zsigát is átíratták a pataki kollégiumba. A negyedik és ötödik osztályt’ általános jó eredménnyel el is végezte, a hatodikban azonban, 1896 karácsonyakor, három tárgyból megbuktatták. Emiatt a következő év elején a kisújszállási gimnáziumba tették át, a- hol ugyanennek a tanévnek a végére ismét jeles tanuló lett. Több mint három évtizeddel később, 1930 májusában, mármint országszerte ismert író járt csak újra Sárospatakon, hogy eleget tegyen a pataki tanárok és diákok meghívásának. s irodalmi esten vegyen részt. Nagy tetszés közben itt’ olvasta fel a hajdani pataki diákkoráról írt visszaemlékezését, amelyből — minden mai tanár és diák okulására — közlöm az alábbi szemelvényeket:-0Én Sárospatakon, a kollégiumban csak ott kezdhettem a szót, ahol 34 éve abbahagytam':' én itt csak mint rossz tanuló jelentkezhetem. Három csikóval mentem innen. — nem tudok szabadulni a lelki kényszertől, hogy be- valljam: engem ez a három csikó hozott vissza. Ezt a három fékezhetetlen paripát letagadni vagy szépítgetni olyan dolog volna, ami nem illenék égy valahai pataki diákhoz. Bizony megesett: 1896 karácsonyakor három öreg szekun- dát vittem haza szegény szüleimnek az első diligencia remekléséül. Latin, görög, német. Kutya nehéz iskola volt abban az időben ez a pataki kollégium. Jó iskola volt, nagytekintélyű iskola volt, de néhéz egy iskola volt Itt ugyanis a tanárok azt a- karták, hogy a diák tudjon. Nem voltam én ehhez szokva. Nem így neveltek engem Debrecenben. Debrecen! Az volt a jó iskola. Nem tanultam én ott t'izedrészét se annak, amit Patakon, mégis második voltam az osztályban. Első a- zért ott se! Mert ahhoz, hogy első legyek, — ott is kellett volna égy kicsit tanulni is. Pedig diákkoromban két dologhoz nem értettem. Egyik, hogy megtanuljak valamit. Másik, hogy előadjam, amit tudok. Ma sem. értek egyikhez sem. Nincs memóriám és nincs szónoki képességem. Bizony így történi, hogy Zsoldos Benő tanár úrnál öt órán egymás után lőttem be ugyanabból a tíz sor Ovidius- ból. Igaz, hogy sohase vártam, hogy a történtek után még egyszer és még egyszer és még egyszer felhív... Az én tanulási módszerem nem vált be. Nekem ugyanis egyéni módszerem volt. Én szeptemberben végigolvastam az egész tananyagot, az ösz- szes tankönyvet, amit a Tró- csányi - könyvkereskedésben meg kellett venni, s azzal tudottnak vettem az egészet és külön forrástanulmányoka merültem... Az ember egész életében azt az életvonalat folytatja, a- mit 12 és 18 éve között kezdett. Ez a jellem kialakulásénak kora. És a lelki erők éb- redősének s a szellemiség megnyilatkozásának ideje. A szenvedés többet ad az embernek, mint az öröm. Ilyenformán én sokát köszönhetek a pataki iskolának. Amit azóta, mint író csináltam, annak gyökerei innen indultak el. Itt tanultam a történelmet oly végtelen nagyra becsülni. Itt tanulta®, még, amit azóta vallók, hogy az élet és az írás ugyanaz és egy. És hogy számomra mindenesetre az é- let: az írás. Az irodalomnak végtelen nagyrabecsülése, szenvedélyes akarása és boldog kielégülése volt az. amit én itt megkóstoltam. S így ma már csak szeretettel s hálával emlékezem a bodrogparti Athénre, ahol minden kő a magyar históriát s minden hagyomány a magyar irodalom rajongását lehelte, önkéntelen hatások gyűrűztek fel bennem. A tömör kollégium, a nagykönyvtár gyönyörű terme a százezernyi könyvvel, a döbbenetes hatású vár és az egész szellemi élet, mely itt élt és lihegett, a szellemi munkásság dicsőségére tanított. Még a szinte tragikus összeütközés is, amelyet magam idéztem magamra: áldásossá és hasznossá lett későbbi írói életemre. Hódolattal és szeretettel köszöntőm azért e szent falakat. s hálával és örömmel üdvözlöm az émlékeket s az itt folyt határtalan jelentőségű kultűréletet, amely mindenkire aki azóta itt tanult, dolgozott és álmodozott, — csak nemes és felemelő hatást gyakorolt. A hét krajcár írója Alapiskoiás, felső tagozati i- rodalomkönyveinkből, sajnos — a tantervkészítési koncepció hibájából — kimaradt Móricz Hét krajcár című novellája. Pedig énélküí Móricz írásművészetét nehéz értelmezni. A Hét karjcárral írónk az ismeretlenségből egy csapásra a kor legnagyobbjai közé emelkedett, meghozta számára a régóta á- hított sikert s egy nagy alkotótárs: Ady sírig tartó barátságát. Annak bizonyítására, hogy a Hét krajcár milyen döntő fordulatot’ jelentett Móricz írói pályáján, s hogy nélküle nem vallhatjuk magunkat Móricz- ismerőknek, idézzük az alábbi két véleményt. (A novellát következő számunkban teljes terjedelmében közöljük.) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ A HÉT KRAJCÁRRÓL: Ezerkileneszáznyolcban, a Nyugat október 16-i számában jelent meg a HÉT KRAJCÁR. Ez volt az első trás, melyet tőle olvastam. Egy napszámos fia az anyjával e- gyütt elő akar teremteni hét krajcárt. Szappanra kell. mosni. Gyermek és anya tűvé teszi a szobát, kacagva, játszódva kutatja a pénzt. Idegcsigázó, csiklamdó, baljós hajsza ez — félig játék, félig harc, félig tréfa, félig élet — a nyomorúság tanyáján, ahol a krajcárok mindig elbújnak, szétrebbennek, mint a' lepkék. Hármat azonnal találnak a gépfiókban, később egyet az üveges almáriumban, majd egyet az apa valamelyik kabátzsebében, végül egyet az anyánál. Csak még az utolsó hiányzik. Már végére baj,ik az izgatott délután, alkonyodik. Ügy látszik, mégse vehetik meg azt a szappan;. Akkor arra vetődik egy koldus. Attól kérik el a hetedik krajcárt. Ezen újra nevetnek mind a ketten, oly lázasan-vidáman nevetnek, hogy az anya áldott száján egyszerre kibuggyan a vér. Miért meséltem el ezt?... Mindenekelőtt meglepett a hang biztossága, a szűkszavúság, mely művészre vall, az eró és egyszerűség, mely nem magyarázza, hanem varázslatosan megláttatja, érzékelteti az életet. Ugyanakkor a- zonban megdöbbentett valami más, ami túl van a mesterségen, a szemérem előkelősége, a kacaj és vér együtt. Ezt az elbeszélést többnek tartom művészi munkánál. Egy nagy költő jelentkezésének éreztem, aki hétköznapi tárgyak között a huszadik század népmeséjét írja, egy szürke tündérregét. Nem bírok szabadulni ettől a benyomástól. Móricz Zsigmond szememben ma is a HÉT KRAJCÁR írója. Ez a hét krajcár, mellyel elindult, jelkép: az ő öröksége. Mindegyik krajcár jellemző írói elhivatottságára. Néhányat a gépfiókban lelt, a munka oltárszekrényében, egyet valahol elrejtve az üveges almáriom bűvös zugában, ahol a múlt emlékeit, az ereklyéket őrzik, kettőt az édesapjánál és az édesanyjánál, az őseinél, a- kiktől származik, s az utolsót, a Ki tudja? 1. Mi a csonkán maradt Rózsa Sándor-trilógia két kötetének teljes címe? 2. Nevezz meg legalább három Móricz-színmüvet! 3. Ki a fenti Móricz-portré festője? A megfejtéseket levelezőlapon küldhetitek be a következő címre: Üj Ifjúság, Pražská 9, Bratislava. A helyes megfejtők közül hármat — sorsolás útján — az író valamelyik művével jutalmazunk. Az Adyra vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Az Adél keresztnév betűinek fordított sorrendje2. 1910-ben. 3. Kodály Zoltán. Sorsolás útján a következők részesülnek könyvjutalomban: Sipőcz Katalin. Štúrovo SVŠ. maď. Palcsó Erzsébet, Dubovec, č. 66. okr. Rím. Sobota. Molnár Edit, Vlčany, č. 507. okr. Galanta. A nyerteseket Ady legjobb barátjának, „Bölöni Györgynek, az Igazi Ady című művével jutalmazzuk. A könyveket postán küldjük el. Következik: Kaffka Margit. legértékesebbet egy koldustól kapta, egy magyar koldustól, aki poros országútjainkoin reménytelenül ballag, a szenvedők szenvedőjétől, akinek cserében érte, ezért az egy krajcárért, mindörökre odaadta szívét és szavát... ADY ENDRE A HÉT KRAJCÁRRÓL: Alig tudom a ceruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot, hogy éppen Móricz Zsigmondot össze ne égessem toluló nagy, forró szavak, képzelések hirtelen forróságával... Hej, Móricz Zsigmond, drága, nagyszívü, kenyeres pajtásom, milyen egyszerű és milyen egyetlenül nagy dolgot míveltél te. Meglelted a magyarságot, melyről már azt kezdtük hinni, hogy nincs is... Móricz Zsigmond a legesemé- nyesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legnőiesebb, leg- magyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. Könyve, a HÉT KRAJCÁR, már címében s első történetében szomorú pecséttel megpecsételt írás... Ez a józan, bátor, bölcs, néha- néha szinte koldus őszinteségü író, ez a kemény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt, s olyan végtelenségeket tárít föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumával, mint senki eddig. A „nagyzön- gésu'Móricz Ma már nem vitatható, hogy Móricz Zsigmond a századforduló magyar prózájának meg- újítőja volt, elbeszélő irodalmunkban új utat vágott, s az utána következő irónemzedék mesterének tartotta. Jelentőségét, írói súlyát igazolják a kortársak és utódok megnyilatkozásai is. ADY ENDRE: Az életet, mely tölünk messze tűnt, Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza. Ördög hordjon el már minden bolond verset: Életet kívánunk, valószínűt, nyerset, S amit meg nem adhat rímek ezer / hadja, Mi új Ludas Matyink többször visszaadja. KRÚDY GYULA: Móricz Zsigmond darab ideig úgynevezett ismeretien írói tehetség volt... Az írót alig ismerték néhányan. Azt mondták, hogy csizmában és cívis-kalapban jár, úgy írja le a mondanivalóját, amint beszél... debreceni tájszólással, népies helyesírással, a faragó pásztorember ősi művészetével í- rogatja meglepő elbeszéléseit... Nem könyvből tanulta az irodalmat, hanem a saját életéből, látnivalóiból. tapasztalataiból. Mintha valamennyi történetét végigélte volna, gyermekkorában vagy később személyesen ismerte a figuráit, élethíven és életszagúan vonultatja fel őket, és legbensőbb gondolataikat is oly pontossággal feljegyzi, mint a csillagász az inga kilengését... ILLYÉS GYULA: Már feltűnése is irodalmunkban olyan, mint amikor a fiatal földmíves egy nap átveszi apja örökségét, kimegy a határba, lehányja szerszámait, egy szempillantással átfutja a földeket, s azon nyomban munkába kezd, még a következő fohászt is a dolog utánra hagyva... Amit leír, annyira élet, hogy már nem is csodálkozom rajta. Ami minden író legküzdelmesebb célja, az nála születési adomány: müveiben ismétlem, nincs semmi „i- rodaimi". Regényeit maga az élet kerekíti egységes szerkezetbe. A mondatszerkesztés és a kom'- ponálás egyaránt a népmesék, a falusi regélők nyugodt, eleven hangját idézi. Móricz ezekhez járt iskolába, mint egykor Arany. Legutolsó müvét, a BOLDOG EMBERT, folytatásokban olvastam. Egy szegény zsellér mondja el itt élete történetét oly közvetlen hangon, oly lélegzetállító hitelességgel, hogy csak a tizedik fejezet felé jutott eszembe, hogy mindezt — író írta. Móricz Zsigmond és Szlovákia A két világháború közötti é-' vekben Móricz Zsigmond többször is járt Szlovákiában. Első felesége, Holies Janka tudott szlovákul, s az ő révén az író egyre jobban megismerte a szlovák népet. Ugyanakkor szoros kapcsolatot tartott az it-' teni magyar ifjúsággal is.-0Móricz Zsigmond 1927-ben érkezik Szlovákiába egy országos körútra.. Előadásainak tiszta jövedelmét a csehszlovákiai magyar diáksegély alapjának a- jánlotta fel... Komáromba a hídon át jöttek meg Móriczék, s Komárommal kezdődött az előadási körút. Folytatódott Érsekújvárt, aztán jött sorra Pozsony. Móricz a sajtónak érdekes nyilatkozatot adott Pozsonyban. Egy szlovák újság másnap azt írta a nyilatkozatról, hogy Móricz Zsigmond olyan, mint Ján Kollár, a szlávok szellemi egységének hirdetője, Móricz megteremti a magyarok kölcsönösségét. Pozsonyból Lévára mentek Móriczék, onnan Losoncra, április 10-én, vasárnap, Rimaszombat következett, két nappal később Rozsnyón fejezték be útjukat. Ez a körút az író egyetlen diadalmenete volt. E- zernyi ezer ember tolongott előadóasztala előtt, a legtöbb helyen meg kellett másnap ismételni a műsort, olyan társadalmi ünneplésben volt része. aminőt soha sehol másutt' nem kapott. Színház s minden más rendezés szünetelt a Mó- ricz-est napján. Mindenütt a város vezetői üdvözölték megérkezésekor. Rimaszombatban virágos négyesfogaton vonult a városba, búcsúzáskor pedig a diákok fáklyásmenetben állták körül a kocsiját. S az írót mindez nem kápráztatta el. Olvassuk el első s legfontosabb beszámolóját az úťról, tüstént láthatjuk a nagy realista józan mérlegét; Móriczot a fiatalság életrevalósága s egyszerűsége fogta <neg igazán.
