Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-08 / 10. szám
Megrövidítik-e nálunk anyagi téren a fiatalokat —■——3. OLDAL] Színjátszásunk problémáiról...... i . 4. OLDAL HÔL VOLT A HIBA IM...,.!«»—r.nr ——————— 6. OLDAL Levél aSIRALOMHÁZBÓL 7. OLDAL pPPpfl A SZERELEM NECSAK PER- ZSELJEN - HANEM MELE- j ' 'f G1TSEN IS. ,K ' i ' Goethe Si«»*» XV. évf. 1966. III. 8. Ata 80 aller Köszöntő helyett M árcius 8. űj ünnep. Évekkel mérve az időt, nem is oly nagy múltú, hiszen 1910 március 8-án nyilvánították a világ asszonyainak nemzetközi harci ünnepévé. Azért választották épp ezt a napot, mert már korábban 1908 március 8-án New Yorkban 40 ezer varrónő fellelkesítő győzelmet aratott a megalázó bér- és munkaidő rendszer kérdésében. És bár ünnepként csak 56 éve könyvelhetjük el ezt a napot, nemes hagyományát évszázadokon át építették o- lyan régen, miőta megsértett és megalázott, de sorsukba belenyugodni nem tudó lázadó asszonyok élnek a földön. Népszerűségének gyöngéd titka, hogy győzelmet jelent és egyben sebet is gyógyít, az emberi önérzeten esett százados sebet. És a felszabadultság örömét új biztonságát hordozza magában — attól olyan szépen fénylő ma már március 8-a. A Nemzetközi Nőnap gondolata két jelszóval együtt született. Békét a világnak! Egyenjogúságot a nőknek! E két jelszó mélyreható társadalmi változások igényét hordozza és nem veszti el időszerűségét mindaddig, a- míg azok világmértékben meg nem valósulnak. Nálunk a nők jogait új törvények, megváltozott erkölcsök és a közfelfogás védi és még így is van tennivaló abban, hogy az egyenjogúság, amely soha be nem fejezett állapot, tovább szélesedjék és mélyüljön Természetes, e kérdés megítélésénél úgy az asz- szonyoknak, mint a férfiaknak meg kell érteniük a jogok és kötelességek egységét. Hogy jogaikkal felelősen éljenek és kötelességük ellátásában necsak becsületérzésük, hanem a társadalom tudatos szolgálata is vezesse őket. A női egyenjogúság erősödését nem csupán a gazdasági, politikai és kulturális feltételek szolgálják, melyeket az állam és társadalom teremt számukra és nemcsak egyes férfiak maradi álláspontjának leküzdése, hanem saját igényeik, szemléletük is. T ermészetesen nemcsak ünnepiünk most, és nemcsak t jogokról elmélkedünk, hanem lányaink, asszonyaink igazi helyzetéről is. Elsősorban is azokra a nőkre gondolunk, akik több műszakot végeznek. Hazánkban a munkaerők csaknem felét a nők teszik ki. Az egyenjogúság elve nem abban rejlik, hogy most már mindenféle munkát végezhetnek a nők, hanem abban, ha az ő testi és lelki alkatukat tekintetbe véve biztosítják számukra a munkafeltételeket és az anyasági hivatás teljesítéséből eredő gondokat a leg- messzebbmenően is segítik megoldani. A dolgozó asszonyok gondja a férfiak gondja is. Vegyük le tehát az asszonyok válláról gondjaik felét, hogy necsak ezen a napon, tegyenek vidámabbak, mosolygósabbak, hanem az év minden napján. H a tehetnénk, most minden nőolvasónknak a legfiata- labbtől a legidősebbig kizárólag hálából küldenénk egy csokor virágot. De mert ez lehetetlen, maradunk hát csokor helyett ennél a néhány sornál. — s — BÁNKUTJ ÁRPÁD: nap ragyog Színes kendöt köt, kis bundába búvik., kinéz az ajtón: vajon nem fagyott? S ha gőz van még a konyhában az este mosott ruháktól, — feláll lábujjhegyre s kinyitja fönt az ikerablakot, — Vigázz, papa! a cipőd jól töröld meg, — int rendre, ha a szobában vagyok; utána gyorsan órájára pislant és csücsörít: — No, szervusz, szaladok... Azzal feltűri gallérját... Munkába siet s hogy én is felkapom utána táskám, megáll és visszamosolyog. Megvár a lépcsőn — s mit csak asszonyok tudnák, megfogja kezem... Lent az utcán belém karol — és mivel sötét van még reggel félhétkor — feltekint szép, barna, meleg szemével a hideg magasba s elolt egyenként minden csillagot, — nehogy a Napnak lopva útját állja valamelyik, — mert mármüy szép a csillag, reá azért — s az egész nagy világra — hiába, mégis csak a Nap ragyog.
