Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-22 / 8. szám

DŰL IDEÁLIS FELESÉG: A TANÍ­TÓNŐ A százötvenegy férfi-levélí­ró közül csupán öt tervez a közeljövőben házasságot. A többi még nőtlen. Ä nők közül egy elvált, s hem akar újra férjhez menni... Mindkét nembeli fiatalok álta­lában harmincadik-negyvene­dik életévükben szeretnének stabilizálódni. A fiúk ügy vall­ják: ez a virágzó kor. A lányok szerint: ez már az öregedés küszöbét jelenti... De kivétel nélkül mindnyájan reményked­nek, hogy a fejlődő orvostu­domány hamarosan felfedezi: hogyan lehetne meghosszabbí­tani az emberi életkort, külö­nös tekintettel a fizikai fiatal­ságra! A lányok általában csinos és magas kultúrájú férjet keres­nek, s iskolai végzettség te­rén nem szeretnének lemaradni leendő férjük mögött. A fiúk igénye még ennél is magasabb. Bár a jó külsőt nem emlegetik, — hiszen ez csak természetes! — de intelligens feleséget akarnak, aki emellett kedves is, jó is, s nem utolsó­sorban kitűnően ért a háztar­táshoz és a gyerekneveléshez... 27 százalék például pontosan meg is jelöli: tanítónőt akar elvenni feleségül!. 13 százalék azt kívánja, hogy felesége legalább olyan kép­zettségű legyen, mint amilyen ő: 18 százalék valamilyen szak- képzettséggel rendelkező élet­társat keres, 14 százalék ki­mondottan középfokú műszaki képzettségű asszonyra vágyik. A lányok és fiúk általában e- gyenrangú partnert keresnek! FURCSA NEVEK PARÁDÉJA Szinte valamennyien kimond­ják: tartós, boldog és szerető családi körre vágynak, s csak akkor lépnek házasságra, — ál­talában huszonnégyéves koruk DEAN MEEKER: IKARUSZ után — amikor már „valakik“, amikor már megteremtették a családalapítás feltételeit. „Tanulás, takarékoskodás, munka, motorkerékpár, televí­zió, s csak azután jön a nő­sülés...“ — írja az egyik fiatal­ember. Érdekes vissza-visszatérő motívum, hogy a hivatásszere­tet mellett legtöbben a gyerek- nevelést tartják a legfonto­sabbnak. Terveik: egy fiú és egy lány... Mit szeretnének majd ne­velni leendő gyermekeikből? Űrrepülőt, kozmikus orvost, kibernetikust, atomfizikust... Különös jelenség, hogy leen­dő gyermekeink milyen furcsa neveket szeretnének majd ad­ni: Kamilla, Cézár, Blanka, Claudiusz... Vajon miért? Ezt is megír­ják: Azt szeretnék, ha gyermeke­ik teljesen mások lennének, mint Ők, vagy a szüleik, s ezt a gyökeres változást ilyen kül­sőségekkel is alá akarják tá­masztani. Az új generációt már teljesen a jövő emberének kép­zelik... De akkor miért nyúlnak vissza a régi korok keresztne­veihez? Egyszerű a sor: mert a jövő még ki sem talált neveit nem ismerhetik! NAPI NÉGY ÖRA MUNKA Valamennyiünk vágya: a la­kás. Egyesek idősebb korukra kertes családi házat is szeret­nének:.. Úgy számolgatják: 1965 és 1980 között munkál­kodnak majd a legeredménye­sebben, s 1980 után már csak a családjuknak élnek. Elképzeléseik szerint a mun­kaidő egyre rövidebb lesz, s még megérik az ötnapos mun­kahetet, napi négy óra munka­idővel! A levélírók 60 százaléka áz autót a közeljövő közszükség­leti cikkének tartja, mint ma­napság a mosógépet, vagy a porszívót... Saját fejlődésük felvázolása mellett azonban nem felejt­keznek meg az ország haladá­sáról sem. A részvevők 82 szá­zaléka óriási horderejű műsza-1 ki-technikai előrelépést vár. Csupán öten említik meg egy világkatasztrófa lehetőségét, de annál többen tűzik tollúkra a Hold, a Mars, a Vénusz ne­vét, s a világ legtermészete­sebb dolgának veszik, hogy e- zek a bolygók már az ő életük­ben meghajolnak az ember te­remtő akarata előtt. A fiataloknak csaknem fele hisz a közeli teljes leszerelés­ben, s tíz százalék még azt is meghatározza, hogy ennek 1970-lg meg kell valósulnia! Izgatja őket a gyarmati orszá­gok felszabadítása, az éhség­övezetek megszüntetése, a két német állam demokratikus a- lapon történő újraegyesítése, a kommunizmus győzelmének i- dőpontja, a határok eltörlésé­nek gondolata... IZGALMAS GENERÁCIÓ... Az ankét indítói külön nyo- matékkal kérték a fiatalokat: legyenek őszinték és nagyon reálisak... Szinte felesleges volt ez a kérés. Ennek a generációnak alapvető jellemvonása az őszin­teség, a tisztánlátás. Néha szin­te sértő nyíltsággal mondják meg az igazat, s szavaikat nem igyekeznek selyempapírba bur­kolni. De hiszen azért forrófe- jűek, mert fiatalok! Nem szabnak mesterséges határt egyéni céljaik, s a vi­lágegyetem sorsa közé: szá­mukra a színes televíziótól az éhség-övezetek felszámolásáig, az egyetemi diplomától a kom­munizmusig, a gyermekneve­léstől a békéig csak egyetlen pillanat a gondolati-ugrás... Izgalmas generáció... Somos Ágnes Vége. Ml Í —*» '•%» Ol 'CU Ml 8 N N Ml E <w < X w £3 a z Cd U z m E A nemzetiségi kérdésnek, vagyis annak a kérdésnek megoldási módja, hogy miként szabályozzák több nemzetiség vagy nemzet együttélését egy országban, igen bonyolult. A szocialista államnak, mely megszünteti az osz­tályok közötti harcot és ellentéteket, meg van a kedvező lehetősége e kérdés helyes, igazságos megoldására. De még a szocialista országokban is sok- bökkenője és buktatója van a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának. Meg- S mutatkozott ez a magyar nemzetiségi kérdés megoldásában is. Erről tanús- (Q kodik Juraj Zvara egyetemi docensnek most megjelent „A magyar nemze- ^ tiségl kérdés megoldása Szlovákiában“ című műve is. NfS Már az elöszóban kijelenti: „Az 3Í»45—1948 közötti időszak elemzésekor «w hozzáférhető anyag alapján nyíltan rámutatunk egyes hiányosságokra és ____ hibákra, melyek a CSKP, illetve az SZLKP politikájában a magyar nemzeti­séggel kapcsolatban mutatkoztak. A CSKP 1948 után ebben a kérdésben, vagyis a dél-szlovákiai nemzetiségi probléma sikeres megoldásában olyan óriási munkát végzett, hogy nincs okunk takargatni vagy mentegetni a O múltban elkövetett hibákat." A szerző sorra veszi mindazokat az intézkedéseket, melyeket az 1945— 1948 közötti években tettek a szlovákiai magyarságra vonatkozóan. Egyrészt **9 helytelennek és károsnak mondja nevezetesen a lakosságcsere módját, a magyar dolgozók kitelepítését a cseh országrészekbe és a reszlovakizációt, másrészt kifejti azokat a kill- és belpolitikai okokat, amelyek lehetővé tet­ték a hibásnak mondott politikai irányvonalat. Az 1948. februári szocialista forradalom véget vetett a magyarságra nézve ü sérelmes politikának, és lehetővé fette a szocializmus építésének megkez- dését, s vele egyidejűleg a magyar nemzetiségi kérdés megoldását. m Műve e részében foglalkozik a magyar ifjúság helyzetével és a CSISZ- 3? szel. Hangsúlyozza, hogy „az 1948—1960 közötti években a Csehszlovák Ifjú- 5*5 sági Szövetség (CS1SZ) jelentős sikereket ért el a fiatal magyar dolgozóknak ff a politikai életbe való bevonásában. Sikeresen kibontakozott a cseh, szlovák és magyar ifjúság együttműködése és a CSISZ-ben való szervezettsége, fő­képp az üzemekben. A szerző szerint „a CSEMADOK-nak... programja szerint egyik fő feladata, hogy a magyar nemzetiségű ifjúságot megnyerje a CS1SZ számára, és se­gítsen a falu kulturális életének megszervezésében. A fő ókot (a nemzeti elkülönésnek) abban kell látni, hogy nem tisztázták eléggé a CSEMADOK m Ml feladatkörét, továbbá abban, hogy a CSISZ munkamódszeréi a falusi ifjúsággal kapcsolatban nem voltak megfelelőek. Éveken át tapasztalható volt a magyar nemzetiségű ifjúság minimális képviselete a CSISZ szerveiben és apparátu­sában. Nem mindig gondoskodtak megfelelően a magyar nemzetiségű CSISZ- funkcionáriusok aktívájának neveléséről. A helyzet "csak az utóbbi időben mutat javulást". A szerző megemlíti, hogy a CSISZ szlovákiai központi bizottságának adatai szerint 1959-ben a CSISZ szlovákiai kerületi vezetőségeinek csak egy, a járási vezetőségeknek 25, a CSISZ szlovákiai központi bizottságának pedig összesen két magyar tagja volt. Hiányosságok mutatkoznak a magyar nem­zetiségű funkcionáriusok kiválasztásában és képzésében is. A szerző kedvezően értékeli a pionírszervezetek tevékenységét, mert „a szlovák és cseh ifjúsággal együtt szervezett közös táborozások, brigádok, iskolai társasutazások, a szlovák és cseh pionírszervezetekkel kötött baráti szövetségek, a szünidei csereakciók, a forradalmi harcok helyein meg va­lósult túrák stb. nagymértékben hozzájárultak az ifjúság egységének kiala­kulásához“. A szerző azt a nézetét fejezi ki, hogy „a szlovák és a magyar ifjúság tevékenységének ilyen formáit megteremteni kell a CSISZ-en belül is. Gon­doskodni kell a.magyar nemzetiségű fiafalok szakképzéséről, szlovák nyelv­tanfolyamok rendezéséről, az érdekköri tevékenység megszervezéséről, és következetesen ragaszkodni kell a kétnyelvűség "elvéhez a CSISZ szerveze­teiben“. Az elmúlt években kedvező eredményeket mutat a magyar ifjúság rész­vétele a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége (HESZ) tevékenységében és általában a magyar nemzetiségű ifjúság honvédelmi előkészítésében — állapítja meg a szerző. Ugyanakkor azonban hozzáfűzi: A magyar ifjúság nagy lendülettel dolgozott a HESZ-ben, de itt is — mint minden más terü- ieten — problémák támadtak a szlovák nyelv hiányos ismerete miatt. Ez a körülmény a fiatal magyar HESZ-tagoknak lehetetlenné tette, hogy a rádiósok vagy a motoros repülők köreiben dolgozzanak. A szerző művé? azzal a megállapítással fejezi be, hogy már az eddigi fejlődés nagyrészt kiküszöbölte a nemzetiségek közötti ellentéteket, de ez a folyamat még nem ért véget, és éppen az ifjúság feladata e folyamat meggyorsítása. Dr. Balogh-Dénes Árpád SP "W y% *9 ■ Hlfe ■ Mi Ü«SI 10 ^JSíSMí • I <0 £ m m '01 Avatási ünnepély Fölbolygatott méhkashoz ha­sonlított az a tanterem, ahol a csata! Petőfi Sándor pionír­csoport csapattanácsa ülése­zett. Az ülés titokban folyt, nem akarták, hogy a kilence­dikesek erről valamit megtud­janak. A pionírok meglepetést ikészítettek elő számukra, ugya­nis a kilencedikesek akkor ké­szültek a CSISZ avatásra, ami­kor valamennyien tagjai lettek az ifjúsági szövetségnek. A esapattanács üléséről valóban nem szivárgott ki semmi. Min­den titokban maradt Egészen a CSISZ avatásig A kilencedikesek számára nevezetes maradt az a nap, amikor CSISZ-tagokká avatták őket. Örömteli izgalom fűtötte őket, az előző tanítási órákon sem tudtak figyelni az ünnep­lőbe öltözött fiatalok. Milyen is lesz? Bárcsak Itt lenne már az ünnepélyes pillanat — járt valamennyiük fejében a gondo­lat. Amikor elérkezett az ünne­pélyes avatás ideje, kíváncsi tekintetek figyelték az emelet folyosóit, mert a tanítás végén ott gyülekeznek majd a kilen­cedikesek. Feszélyezettebbek voltak, mint máskor. Jönnek! Erre a szóra kiala­kul a lent várakozó pionírok sorfala, amely a felső lépcsőnél ér csak véget. így akarva nem akarva el kellett fogadniok a kilencedikeseknek a pionírok kedveskedését, és végig kellett haladniok az alsóbb osztályo­sok sorfala között. Az avatás színhelyén végig hallgatták a leendő CSISZ-ta- gok Vitalai Sándor igazgató- helyettes ünnepi beszédét. Ezu­tán Molnár Gabriella a Petőfi Sándor Pionírcsapat elnöke köszöntötte a fiatalokat. Sok sikert kívánt nekik és olyan munkabírást, eredményeket, mint amilyeneket elértek, ami­kor pionírok voltak. Kissé izgatott volt a hang­juk, amikor a CSISZ-fogadalom szövegét mondták. Átérzeték, hogy ez a nap az életükben fordulatot jelent. Ezentúl na­gyobb követelményeket ró rá- ják az élet, és helyt kell álla- niok, hogy amit fogadtak, azt becsülettel teljesíthessék is. Az a színes kis emléklapocska, amelyet a pioníroktól kaptak a CSISZ tagsági könyvvel együtt, sokáig emlékezetükben tartja majd ezt a napot. Az ünnepélyes avatást tánc­délután követte. Bende József, Csata Csatán CSISZ-tagokká avatják a pionírokat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom