Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-21 / 51-52. szám
KARINTHY Minden írása olyan hevesen, erőteljesen, vakítva szikrázik, mint egy meggyújtott magnézium-rudacska. írt többezer karcolatot, többszáz novellát, néhány regényt, két kötetnyi verset. A legkülönfélébb, legváltozatosabb műfajokkal és formákkal kísérletezett: színdarabbal, filozófiai tanulmánnyal, rövid, csattanó tréfákkal, riporttal. De bármit irt, mondanivalója mindig azon frissen, érzékletesen, ahogyan a gondolat először felvillant benne. Ügy Is mondhatjuk: igazi műfaja az ötlet volt. A rögtöni lobogás, ragyogás. S elég egy-egy ötletét egészen nyersen, akár néhány szóval elmondani, hogy megsejtsük: a legbátrabb magyar írók közé is tartozott. Mindig úgy tudott körülnézni a világban, hogy tekinFRIGYES tete azonnal megakadt minden pókhálón és hazugságon. Azzal a türelmetlenséggel és meghökkenéssel, mint aki rögtön rendet akar teremteni... Nagy mondanivalója az ifjúság. A vakmerő álmok, a hófényes, beszennyezhetetlen hit. Mindaz a szépség és sutaság, ragyogás és elbukás, ami csak ifjan látogat meg minket. Előbb-utóbb minden író megírja az ifjúságát. De Karinthy egyszerűen nem tudott betelni vele. Minden második-harmadik írásával az ifjúsághoz kanyarodik vissza, az álmokban felkísértő, csodálatos tartományhoz. Mint aki otthagyta élete szebbik felét. (ILLÉS ENDRE) Életpályája Sokgyermekes kispolgár! családból született 1887-ben. Sokirányú érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott. Még diák, amikor első fantasztikus regénye rpegjelenik egy folyóirat hasábjain. A középiskola elvégzése után több egyetemre iratkozott be, de megállapodni sehol sem tudott. Érdeklődése, vágva a mozgalmas, kötetlen élet után az újságírói életformához vonzotta. Ékkor barátkozott meg a Nyugat-nemzedék számos kiváló képviselőiével, Babitsosai, Füst Milánnal, különösképpen pedig Kosztolányival, aki élete végéig legjobb, leghűbb barátjaként állt mellette. Humoros írásaival érte el ellő komoly, széleskörű sikerét. Ezek az írások forradalmat jelentettek a kabarészlnpad, s általában a humoros műfaj területén. Minden, látszólag „könnyű", csak nevettetni akaró írása mögött mély átgondoltság, nagy tudás, társadalom- és emberismeret van. Karinthy mesterségének hivatásának kiváló ismerője, és mindig nagy biztonsággal választja ki mondanivalója ábrázolására a legalkalmasabb klfeiezési eszközöket Az első imperialista háború idején a béke bátor, szókimondó harcosa: újságcikkeiben, hadi-tudósltő paródiáiban gyilkos szatírával leplezi le az emberiség ellenségeit. Bár felesége. a kiváló színésznő, Judik Etel halála elkeseredésbe, magánélete egyik legszomorúbb korszakába taszttia időlegesen, mégis lelkesen vesz rését a Tanácsköztársaság kulturális megmozdulásainak szervezésében. A Tanácsköztársaság bukása után 1ó ideig tétován, bizonytalanul él. Második házassága is számos problémát vet fel. nem zavartalan: otthona nem harmónia forrása a világ káoszával szemben. A fasizmus térhódítása, az ellenforradalom garázdálkodása rázza föl, nyitja ki szemét: újra a régi Karinthy lesz. az embertelenség bátorszavú leleplezöie. 1936-ban agyműtéten esik át. Ekkor már országosan ismert és tisztelt író. A napisajtóból szinte az egész ország olvassa aggodalommal s várja sorsa iobbrafordulását — tisztelőitől a táviratok ezreit kapja. Ez a műtét két évvel toldja meg életét. 1938-ban hal meg váratlanul, de valószínű, régebbi betegsé- következményeképpen. GYERMEKKORI CSÍNY Ascher Oszkár visszaemlékezéseire hivatkozva közlünk egy epizódot a hatéves Karinthy életéből, amikor a hat testvér: Mlci, Gizi, Etha, Elza, Frigyes és Jóska egy Vörösmarty-téri nagy épület negyedik emeletén lakott. A testvérek egymással való kapcsolata nem volt a legpéldásabb, de mindig egyetértők voltak a felnőttek „meghök- kantésének" szándékában. Karinthy maga mesélte, hogy öt ablakuk nyílt a térre, az ablakok alatt széles párkány húzódott; a testvérek heccből kinyitották az első és az ötödik ablakot, sorra kimásztak az első obiakon, kívül végigsétáltak a párkányon, s az ötödik ablakon be a szobába, és ezt a sétát folytatták, míg lent a téren az emberek izgalomtól és dühtől ökölbeszorult kezekkel, tehetetlenül nézték a hat röhögő kölyköt. FELNŐTT VÉLEMÉNY: Férfi és nő — hogy értenék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar: — a férfi nőt, a nő férfit. Az IGY IRTOK TI előszavából: Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valami fényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja a puskát egyiknek a kezéből, mikor megint elhibázta. — Szamarak, — kiabál a káplár, — tudtok ti lőni! Adjátok Ide azt a puskát! Ide nézzetek! Céloz és hetykén, lő. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesen rámordul az egyik katonára: — így lősz te! — Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul: — így lősz te! És így tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére Ut: És így lövök én. MADÁCH IMRIKE UTÁN ISTENKÉRŐL, ÄDÄMKÄRÔL ÉS LUCI FERKÓRÖL AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA Második szín Adámka meg Évika Édenkertnek végibe Hancűroztak, ittak, ettek, Állatokkal verekedtek. Adámka nem akart menni, Évikével almát enni. Évi mondta: na légy fád, Láttam két szép almafát. Angyalka jött, nagyon mérges, Vigyázz, az az alma férges! Istenke se akarja, Hasacskátok csikarja. Luci Ferkó rossz kölök, Éppen arra lődörög, Juszt is, mondta: egyetek. Tömjétek meg begyetek. No most tele van a bendő, Itt a bűn, az eredendő. Mars ki Innen, istenvertek! Bezárjuk az Édenkertet. Az egyes sportok FUTBALL Magyarul: labdarúgás. Játsszák huszonketten, végkimerüléslg, bandázs nélkül. A játékban labda Is szerepel, amelyet azonban nem kell komolyan venni; ez csak afféle szimbólum, mely a főcél: a hasba- rúgás ürügyéül szolgál, Kézzel nem szabad játszani; úgy fejbe, mint gyomorba, hátba, nyakcsigolyába, fogba, orrlikba, torokba és belekbe csak lábbal szabad belerúgni. A játék „gől“-okra megy: ez úgy történik, hogy a kapus keresztbe fekszik a háló előtt, mire a csatárok addig rúgják a hasát, míg átlukad; ezen a lükön keresztül a labdát begyömöszölik a hálóba. A legújabb szabályok szerint, a labda elgurulása vagy kiugrása esetén egy kéznél lévő kirúgott szemgolyóval Is folytatni lehet a játékot. VlZISPORTOK CSZAS. Két vagy több ember egyszerre belekapaszkodik egy nagy darab vízbe és addig húzódzkodnak benne, míg a végire nem értek. E műveletnél erősen rúgdalnl kell kézzel és lábbal. Akinek sikerül a többieket úgy összerúgdalni, hogy alámerülnek, elsőnek jön be és felveszd a „világbajnoki" elmet. BÚVÁRÚSZÁS. Két vagy több ember lehúzza a fejét a víz alá és addig tartja ott, míg a többiek már nem bírják ki. Kezdőket figyelmeztetünk, hogy ily állapotban a lélegzés kissé meg van nehezítve. Elsőnek jön be, aki utolsónak marad. Leghelyesebb egy perccel tovább maradni lent, mint ameddig az ember kibírja, — azután már a legnagyobb könnyűséggel napokig folytathatja az ember a versenyt, anélkül, hogy egyszer Is kidugná a fejét. És Kankovszky Artúrt Is lepipálhatja. Tanítom a kisfiámat — Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa éq el — mennyi nap alatt éq el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa... — Ha kilenc kályhában... Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok fiqyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot. Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni. Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Ügy teszek, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva qond- iaimmal, és nem vennék tudomást róla — érzem Is, hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom maqamban: „Ha kilenc bükkfa... tizenkét köbméter... akkor hány kályhában...“ Ejnye, a csudába! Hogy is van? Elmegyek előtte szórakozottan, megállók, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre. — Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk? Gabi szája lefelé görbül. — Apukám... — Mi az? — Nem értem ezt a dolgot. — Nem értem?!... Gabi!... Hogy lehet ilyet mondani?... Hát nem magyarázták el az iskolában? — De igen, csakhogy... A torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen: — Mi az, amit nem értesz? Gabi mohón gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek nagy súlyt vettek le a válláról. — Nézd apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el... Én dühösen: Papperlapapp!... Ne hadarj!... így nem lehet értelmesen gondolkodni!... Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! — Nna, adj egy kis helyet. Gabi boldogan és fürgén félrehúzódik. ő azt hiszi, hoqy én most nem tudom, hogy ö most vidáman rám bízta az egész dolgot — ö nem tudja, ó persze nem emlékszik, ugyanerre a jelenetre, húszegynéhány évvel ezelőtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. Es ami a legborzasztóbb, méghozzá — ebben a pillanatban villan át rajtam — erről ugyanerről a példáról volt szó akkor is!... Úgy van, nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten! ... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem!.... Az egész húszegynéhányéves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd, Gabi — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?! ....Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap — ezt az első elemista Is megérti, ha egv pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nna. Mit nem értesz ezen? — Ezt értem, apukám... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított. A fejbőröm a hajam tövében, lassan hidegednl kezdi Mi a csudát fecseg ez itt .össze az aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?!... Honnan lehetne ezt hirtelené- ben megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!... Már megint hadarsz!... Hogy akarod Így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az. hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordított, papperlapapp, vagy a falramászott nagybőgős! Gabi röhög. Ráordítok: I — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled! ...Ez azért van, mert nem figyelsz az iskolában !... Hiszen te azt se tudod... hiszen te azt se tudod... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen te talán azt se tudod, hogy ml az az aránypár?!... — Dehogynem, apukám... Az aránypár... az aránypár... az aránypár az a két viszony... melyben a belső tagok hányadosa... Illetve a külső tagok szorzata... összecsapom a kezem. — Mondom...T Tizenegyéves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!... Most azonnal előveszed a könyvet, és harminc* szór elmondod!... mert különben... Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az áránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez valamint... igen, apu* kám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és á napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet. És most rettentő komolyan kezdem: — Ide nézz, Gabi, ne légy olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide fi* gyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor vilá* gos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és eny* nyi, hanem... — Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár... Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele Így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alptt eny* nyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, njert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát annyival kevesebb, va* gyis ennyivel több. mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több,.. Itt ugyanis az aránypár... az arány- pár... Egyszerre világosság gyűl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rá-' jöttem!... Nincs kétség — akkor... ott... egészen nyilvánvaló — ügy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva Gabira nézek. Gabi közben észrevétlénül kinyitja a történelemkönyvet, és most fél- szemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze!... majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! — Gabi bőg, mint a két török eqyüttvéve. Én pedig megkönnyebbülve ugróm fel, és a múlt ködén ke* resztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megköny* nyebbülve mintha azt mondaná: „Add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!" és fütyü* részve. zsebre dugott kezekkel, vígan indul el a sir felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt éq el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet. v KI T U D J A P 1. A diákélet konfliktusait ábrázoló legismertebb műve. 2. Melyik könyvéből való a Madách Imrike után című irodalmi karikatúra? 3. Agyoperációjáról szóló, legmaradandóbb prózai alkotása. FIGYELEM! A Kosztolányira vonatkozó kérdések helyes megfejtését és a könyvjutalomban részesülők nevét az 1967-es év első számában közöljük. Köszönjük megfejtőink türelmét és megértését. Következik: Krúdy Gyula
