Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-13 / 50. szám

Ai SZOMBAT. DECEMBER 3. A magyar pártkongresszus ütólsó napjainak esemé­nyeit is változatlanul nagy érdeklődéssel kísérte a vi­lágsajtó. Különösen a kínai vezetők magatartásának bí­rálata talált nagy visszhangra. A kongresszus kihang­súlyozta: össze kell hívni a testvéri pártok képviselői­nek nemzetközi találkozóját, hogy megállapodjanak az akció egységben, ami Vietnam megsegítését és a közös ellenség, az imperializmus elleni harcot illeti. VASÁRNAP, DECEMBER 4. Három nappal Koszigin Párizsban tartózkodása után az általános vélemény az, hogy a látogatás rendkívül hasznos, mert konszolidálta a Moszkvában új alapokra helyezett szovjet-francia viszonyt. Ami az ellentétes nézeteket illeti, a német kérdésben arról van szó, hogy a Szovjetunió igyekszik a nyugatnémet veszéllyel szem­ben megszervezni a biztonságot. De Gaulle elnök véle­ménye szerint pedig keresni kell a német egység hely­reállításához és a kontinentális egység megteremtésé­hez vezető utat. Franciaország a közeljövőben való­színűleg nem változtat azon az elhatározáson, hogy nem ismeri el az NDK-t és ezzel a két német állam fennál­lásának tényét. Viszont tiszteletben tartja a kialakult néniét hstárokst« ♦ U Thant-ot újabb ötévi Időtartamra választották me az ENSZ főtitkárává. HÉTFŐ, DECEMBER 5. Vietnamban különösén nagy visszhangot keltett az MSZMP IX. kongresszusának az amerikaiak vietnami ag­resszióját elítélő nyilatkozata. Az amerikaiak újabb légitámadást intéztek Hanoi el­len. A megfigyelők szerint az Észak-Vietnam elleni fo­kozott amerikai terror-bombázások nyomán a délviet­nami harcok hevessége is állandóan fokozódik. KEDD, DECEMBER 6. Kurt Georg Kiesinger, az új nyugatnémet kancellár megkezdte működését. Kijelentette, hogy az NSZK „bi­zonyos feltételekkel“ hajlandó lenne diplomáciai kap­csolatokra lépni egyik-másik keleteurópai országgal. ♦ Rusk amerikai külügyminiszter Tokióban Szato ja­pán miniszterelnökkel tárgyalt a távolkeleti kérdések­ről. SZERDA, DECEMBER 7. George Brown, angol külügyminiszter New Yorkba érkezett, hogy a rhodéziai válság kérdéseit a Biztonsági Tanács elé vigye. CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 8. Spanyolországban mindinkább erősödik az ellenállás a december 14-re kitűzött népszavazás ellen, amellyel Franco alkotmány-reform-tervezetét akarja jóváhagyni. ♦ Koszigin franciaországi látogatása a befejezés fe­lé közeledik. Nagy érdeklődéssel .fogadták a közös szovjet-francia nyilatkozatot. PÉNTEK. DECEMBER 9. _ Johnson amerikai elnök tíz milliárdos pőtköltsévé- tés't kér a viétnami háború kiszélesítésére. Felvételünk az „Úszó csúcstalálkozón“ készült. Ian Smith, a rhodéziai fehértelepes rezsim vezetője és Wilson angol miniszterelnök a „Tiger“ cirkálóhajó fedélzetén találkoztak. A találkozó kudarccal végződött. Smith nem fogadta el azt a kompromisszumos javaslatot, mely szerint újjá kellene szervezni a dél-rhodéziai szenátust, a 12 fehér szenátor mellett nyolc néger szenátor is tagja lenne. # Ausztrália „női Tarzanja" a 19 éves Terry Ridgewey fel­adta remeteéletét a cseppnyi korálíszigeten és visszatért a civilizációba. Három hónapot töltött ott teljesen egyedül.-CM • AZ angol királyi pénzver­dében, Londoban hozzálláttak az új tizedes pénzrendszer ér­meinek megtervezéséhez. A re­form meghagyja a fontsterlin­get, de az eddigi kisebb érté­kek helyett bevezeti a centet és a félcentet.-0­— Nem hiszém, hogy ránktalál aak, épp most mondja a rádió, hogy nem lőttek le egy repülőt sem. # Az Egyesült Államokban a mind nagyobb mértéket öl­tő bűnözés miatt a fegyházak zsúfolásig megteltek. New York állam most néhány kise­lejtezett repülőgép-anyahajót vásárolt és ezekben rendeznek be fegyházakat.-0­# Az Andok lejtőiről CHUe fővárosa felé megindult sok millió egeret a katonaság állí­totta meg. Robbanó lövedékek­kel tizedelték meg az oszlo­pokban vonuló egérhadsereget.-0­0 Az indiai'kormány beje­lentetté, hogy nagyszabású patkányirtást tervez, mert az ország területén élő mintegy 2,5 milliárd patkány a lakos­ság rendelkezésére álló élelem­nek csaknem egynegyedét pusztítja el. MILANÓBAN a 18 éves Luigi Sala négy hétig tanított egy iskolában, míg rá­jöttek arra, hogy tanítás he­lyett a futball-történetével és szabályaival szórakoztatja nö­vendékeit. Feltűnt, hogy az osztályban nagy csend uralko­dik, ezért nyitott be az osz­tályba az iskola igazgatója és akkor jött rá arra, hogy ml köti le annyira a gyerekek fi­gyelmét. PLOMODIENBEN a kis franciaországi városkában a gyerekek bebizonyították, hogy milyen élelmesek. A vá­rosban ugyanis annyira elsza­porodtak a patkányok, hogy a városatyák a gyermekeknek minden patkányfarokért egy szabad mozijegyet adtak. Azóta Plomodienben mindig tele vol­tak a mozik, de a patkányok csak nem pusztultak ki. A gye­rekek ugyanis, egyenesen te­nyésztették a patkányokat, hogy minél, több mozijegyhez jussa­nak. Utazni mulatságos Még egy Habsburg? Távol-keleti utazásaim során, amilyen biztonságosnak látszott szárazföldről a tízezeres ton­nás „Malacca“, nyílt tengeren annyira meghazudtolta tekinté­lyes térfogatát. Mindjárt a Ge­novai öbölben derült égből bó­rát kaptunk, amely jéghideg viharból és záporesőből állt. Hajónkat össze-vissza dobálta, minthacsak ping-pong labda lenne. Kimondottan felemelő érzés volt! Már abban az érte­lemben, hogy gyomortartal­munk felemelkedett. Az utasok úgy zöldültek, akár tavasszal a pázsit. Szemük kidülledt, mi­közben szaporán nyeldestek. Tény, hogy senki sem unatko­zott. A több fogásból álló va­csora közben egyik vendég a másik után hagyta el az étter­met. A tejszínhabos csokoládé­tortából álló utolsó fogáson e- zért egy dán matrónával osz­toztam. akinek keblén rengeteg kitüntetés csilingelt. Ki tudja hol harcolt?! A tizenkét sze­mélyre szóló tortaadag után mi ketten is rosszul lettünk. Próbaidő — műszaki akadá­lyokkal A napsütéses Indiai óceánon siklott tova hajónk, amikor a reggeli után udvariasan felkér­tek, vegyünk részt a próbaria- dón. A Malacca „süllyedését“ a hajósziréna éktelen dudálása tette közhírré. Fel kellett ka­paszkodnunk a felső fedélzet­re. ahol egy-egy Lifejacket-et madzagoltak a hasunk köré. De hiába örültem, hogy a rekkenő hőségben a hűs habokba hají­tanak bennünket ezzel a pa­rafa-mentőövvel. mint minden­re elszánt hajótörötteket, más történt. Mialatt minket izzadni hagytak a legénység két or­mótlan mentőcsónakot igyeke­zett vízre bocsátani. De csak igyekezett. Mert minél többet ráncigálták a gonosz ladikokat, annál inkább megmakacsolták magukat. Juszt se mozdultak helyükből! Minden elhangzott „hórukk“ után vagv bedöglött valamilyen masina, vagy egy csavar pottyant a tengerbe. Csak a mentőcsónakok fityeg­tek rendületlenül a csigaszer­kezeten. Kétórai istentelen ká­romkodás után azután felhagy­tak a meddő kísérlettel és le­fújták a riadót. A kapitány gyártási hibákra hivatkozva za­vartan mosolygott. Engem szin­te felnyársalt tekintetével, a- mikor kijelentettem, hogy már rég nem mulattam ilyen fé­nyesen. A vasidégzetű pilóta Hongkongból Bangkokba I- g.yekezve, egy ízben egy alkal­mi repülőgépet kellett igény­be vennem. A kiszuperált va­dászgépből személyszállító al­kalmatossággá előléptetett gép­madár származás tekintetében is hibridnek látszott. Orrán a brit oroszlán hetvenkedett, far­kán a sziámi, illetve a thaiföl­di címer lengedezett. Hiába, a nemzetközi megállapodások fondorlatai néha kifürkészhe- tetlenek! Ennél nagyobb aggo­dalommal töltött el a törékeny jószág ismeretlen „idegbaja“: a legkisebb fuvallatra már a földön is úgy remegett, mint­ha vitustáncot járna. Mi lesz veled a szel lös magasságban? Várakozás ellenére azonban né­hány sikertelen kísérlet után mégis felemelkedett a fellegek­be és vézna testalkatához ké­pest derekasan tartotta magát. Csakis egy kilencfarkú ördög sarkantyúzhatott arra, hogy egy óvatlan pillanatban bekuk­kantsak a pilótafülkébe. A lát­ványtól majd elhűlt a vér az ereimben. A sziámi pilóta 3000 méter magasságban úgy aludt, mint a tej! önkéntelenül az egykori somogyi rosseb-bakák csatakiáltása jutott eszembe: Isten, ne segíts, csak csodál­kozz! — ha sértetlenül földet érünk. De mit tesz Buddha? Az álomszuszék thaiföldi hon­polgárt alighanem idejében fel­ébresztette, mert végül is ép­ségben szálltunk le a bangko­ki repülőtéren. Felesleges hoz­záfűznöm, hogy egy pillanatig sem unatkoztam. Amikor fenéken billentettem a fenséget Egy másik alkalommal a ná­lunk is ismert Constellation gyártmányú személyszállító, négymotoros gépen repültem Bangkokból Amszterdamba. Er­re a hatvan férőhelyes légi jár­műre Kalkuttában felszállt egy népes indiai család. Amíg a férfitagok korszerű öltönyt vi­seltek, addig a nők — aligha­nem háremhölgyek — valami­lyen áttetsző kelmébe voltak bugyolálva csavarmentesen, a régi monarchia katonáinak „lábszártekercse“ mintájára. A zsenge korú mohamedánok vi­szont átkozottul hasonlítottak a rajkókra. Ezeket teknőszerű kosarakba gyömöszölték és a repülőgép oldalnyílásában rak­tározták el, mint megannyi kis Mózest. A gyaur tárolási mód­szert alighanem zokon vehet­ték, a csöppségek, mert egész éjszaka bömböltek. Irigylésre méltó szervezőképességüket, ernyedetlen kitartásukat és bá­mulatos összjátékukat vala­mennyi nem „igazhitű“ utas is megcsodálta. Mert ha az egyik rajkó belefáradt a bömbölésbe, tüstént rázendített a másik. Alvásról tehát sző sem lehe­tett! Bánatomban whisky-ivás- ra szakosítottam magamat, a- miben megértő lélekre találtam jobboldali szomszédom szemé­lyében — Allah bocsássa meg vétkét! Említett szomszédom volt alighanem a főmuzulmán és a hárem boldog tulajdono­sa... Micsoda fényűzés! Meg­tudtam tőle, hogy hárembeli kötelességvállalásain kívül — másodállásban — egy indiai ve­gyigyár tulajdonosa. Felette művelt, haladó gondolkozású férfit ismertem meg benne, a- kivel kitűnően elszörakoztam a hosszú légiúton. Leszállás előtt már vicceket meséltünk és egymást kölcsönösen hátba ve­regetve nagyokat röhögtünk. Egyszóval „bratyiztunk“ egy­mással, Gépünk késő este szállt le Amszterdámnak Shlphool nevű repülőterén, ahol legna­gyobb meglepetésemre rezes­banda és frakkos Tirák vártak... De kire? Kiszálláskor előttem haladt a háremigazgató, akit térdemmel enyhén fenéken bil­lentettem, mert lengő szakállá- tól rossz látási viszonyokkal küzködve egyre botladozott. Amikor azután magnéziumfény lángja lobbant, megkérdeztem a fotoriportert, kit fényképez közülünk olyan lendületesen? — A fenséget! — volt a vá­lasz. Végül megtudtam, hogy a magát szerényen gyárosnak nevező útitársam nem más, mint India egyik legnagyobb tartományának egykori maha­radzsája, aki az angol királyi udvar látogatására utazik Lon­donba. Bocsánatot kértem te­hát tőle térdem „megbicsak­lásáért“. amire ő egy immár fenséges hátbavágással vála­szolt. Allah növessze meg szakál- lát! Kozics Ede A bécsi polgári bíróság több­éves huza-vona után most ezt az Ítéletet hozta: Elismeri, hogy dr. Theodor Rudolf Salvator Pachmann, bécsi lakos valóban Rudolf trönörökös törvényes unokája, tehát Ferenc József császár közvetlen utóda. Pach- mannak nemcsak, hogy szabad, hanem egyenesen kötelessége is, hogy felvegye a Habsburg- Lothringen nevet. Ferenc Jó­zsef császár egyetlen fia ön- gyilkosságot követett el, halá­la után ezek szerint tulajdon­képpen Robert Rudolf Pach- mannak kellett volna elfoglalni a császári trónt. Kárcly lépett a trónra. Az utolsó osztrák császár nem volt közvetlen le­származott. A császári család ugyanis eltitkolta, hogy Rudolf trónörökös kétszer kötött há­zasságot, mégpedig a katoli­kus egyház szertartása szerint, így tehát tulajdonképpen bi­gámiát követett el. Érdekes, mindkét esetben rangjához méltó házasságot kö­tött, Rudolf Pachmann édes­anyja és így dr. Theodor Pach­mann nagyanyja Toscaniai Má­ria Antonia hercegnő volt. Gics- cses történet, ugye? Pedig va­ló igaz és e napokban foglal­koztatta a sajtót. Az adatok bebizonyíthatok. Amikor a császári udvar annak idején megtudta, hogy Rudolf trónörökös menyasszonyjelölt­je a toscánai hercegnő tüdő­bajos, elvetették a házassági tervet. Rudolf azonban szeret­te a szép Mária Antóniát, ti­tokban elvette feleségül. A há­zasságból született Robert Ru­dolf, egy Pachmann nevű csa­ládnál nevelkedett. Ferenc József császár arra kénvszerítette fiát, Rudolf trónörököst, hogy vegye el a belga Stefánia hercegnőt. A házasságból egy leánygyermek született. A trónörökös házas­sága is boldogtalan volt. 1889- bén Báden mellett, a meyer- lingi vadászkastélyban holtan találták még. Mellette feküdt Vetsera Mária bárónő is. Fe- renc József nem engedte ki­vizsgálni, hogy gyilkosságról vagy kettős öngyilkosságról van-e szó. Az esetet ma is ho­mály fedi. A mai kutatások szerint azért követtek el ön- gyilkosságot, mert megtudták, hogy a bárónő Rudolf trónö­rökös féltestvére. A másik ver­zió szerint a me.yerlingi erdész szerette titokban a bárónőt és féltékenységből végzett a sze­relmes párral. Rudolf trónörökös és tosca­nai Mária Antónia házasságá­ból született fiúgyermeket szi­gorúan eltitkolták. A kis Habsburg-sarjadék a Pachmann családnál igen jól érezte magát. Pachmanné asz- szonv csak a halálos ágyán val­lotta be, hogy Robert az ön­gyilkosságot elkövetett trónö­rökös és a toscánai hercegnő fia. Az osztrák-magyar monar­chia széthullása után az oszt­rákok nem törődtek a császá­ri udvar sorsával. Robert Pach­mann két évvel ezelőtt halt meg. Fia. dr. Theodor Pach­mann kötelességének tartotta, hogy apja kívánságának eleget tegyen és a bíróság előtt ke­resse igazságát. A döntést most hozták meg. Elismerték származását. Egy újabb Habsburg felbuk­kanása erősen foglalkoztatja az osztrák közvéleményt. A de­mokraták már 40 éve harcol­nak dr. Otto Habsburg és csa­ládja visszatérte ellen és ta­lán nem is sejtették, hogy Bécsben él az öreg Ferenc Jós­ka közvetlen örököse. A bécsi bíróság most az I- télet meghozásánál azonban tiszteletben tartotta Ferenc József állítólagos kijelentését, mely szerint a trónörökös tit­kos házasságából született u- tődok trónigénylésse! nem je­lentkezhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom