Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-06 / 49. szám

r 9 „Fekete Orfeusz“: Miért nem sírhatok című versén és a rengeteg he­lyesírási hibán véleményünk szerint nyugodtan sírhat. Lebeszéljük. ®K. Z. Rimaszombat: A versírás, hacsak „szokás“, mit sem ér. Különben ver- selő-készsége van, egy-egy sora szép költői, például: / az ezüst hold is kinevet / / minden sugara húr, fe­szül / rengeteg azonban a gyenge, erőltetett, logikát­lan, s ez a verset egysze­rűen „agyonüti“. Később új­ra próbálkozzon! 9 O. H. Fülek: Versei kezdetlegesek, az élményte- lenség és a gyerekes na- gyotmondás stádiumában. Várjon még egy kicsit az írással, közben tanuljon, művelődjön, olvasson sokat. 9 O. P. katona, Jiüín: Azt ajánlanánk, hogy a katona­éveket használja ki olvasás­ra. tanulásra. Fejlődést e- zek a versei sem mutatnak. Egy-egy szép sorát renge­teg gyenge rontja le. A ta­nulást azért is hangsúlyoz­zuk. mert verseiben soroza­tosan „fél füllel“ hallgatö- zik. 9 „Szeretem a nyíló or­gonát“: Újabb versei közül talán az Elmúlás című a legjobb, legkifejezőbb. A többinek hiányzik a plaszti- citása és a lényeg is elsik­kad az erőtlen szavak kö­zött. Vigyázzon, több logi­kai figyelmet! Prózája gyenge, erőtlen, csak a fel­színt adó írás. Szinte el sem akarjuk hinni, hogy csak 15 éves de ha így van, örüljön ne­ki! 9 „Csúnya fiú mért let­tél a másé“: Két verse kö­zül az Édes álom című a jobbik. A Gyere, s én sze­retni foglak ... című tele van ellentmondásokkal, lo­gikai bukfencekkel. Hideg, verssorokba tördelt próza! Idővel jelentkezzen újra. 9 „Ági:" Versei egyelőre nem közölhetők. Legtöbb­ször hideg, egymásmellé ra­kott szavak csak, s az ol­vasóban nem hagynak sem­mi nyomot. Talán még a Táskával kezében című a legsikerültebb, bár a befe­jezést ott is elrontotta. ® „Ősz“: Négy versében (Nappalok, éjek, Kép, Kér­dés-felelet, Búcsú), csak szolgaian fényképez: / Má­jusi eső / akácillat / züm­mögő méhek / s a költőt legfeljebb csak egy-egy ér­dekesebb sor, kép véteti itt- ott észre. Ötödik verse, a Töredék, címétől eltekintve látásában és láttatásában, plaszticitásában jó. Bíztatá­sul közöljük is: / Alszol. Puha paplan a társad. / Ál­modsz. Képet formálsz ar­ról, / / akit nem ismersz, / / de érzed rövidesen eljön, / / s én szeretnék kicsit ha­sonlítani hozzá. / 9 M. S. Aranykalász: Ver­sei többségükben nehézke­sek. erőszakoltak, tele el­lentmondással. Kivételt ta­lán csak a Ha téged is el­dobnak című képez. Tanul­jon, idővel jelentkezzen új­ra! ® „Kezdő“: Versei egye­lőre csak rigmikus akará­sok. Élmény és gondolat- hiánv egyaránt érződik raj­tuk ® B. I.: „Nagyon szépen megkérném a hibák és rí­mek kijavítására". Kedves B. 1. sokmindenre vállalko­zunk. de erre az egyre nem. M' értelme volna? 9 K. Sz. 1963 Terebes: Nagyon meglepődtünk. Küldjön még egy-két i- lyen „eredeti“ verset. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a falun élő fiatalok kul­turális tevékenységé határozot­tan fellendült. Ez a fordulat főleg annak köszönhető, hogy Szlovákiában 48 ifjúsági klubot létesítették a legutóbbi idő­ben. A klubokat a CSISZ SZKB és a Fogyasztási szövetkezetek között létrejött egyezség alap­ján építették ki. A klubók be­rendezésébe és felszerelésébe a szövetkezetek több mint 'egy félmillió koronát fektettek be. Az elmúlt évben ezen a téren is sok tapasztalattal gazdagod­tunk. Királyfán például az if­júsági klub valóban sokat je­lent a fiatalok számára. Nem maradtak meg csak az ünne­pélyes megnyitásnál, hanem egyre jobban kiépítették a klub tevékenységét és mindig olyan programot állítanak össze, a- mely vonzza a fiatalokat. A lányok és fiúk közül sokan Bra- tislavába járnak dolgozni, gyakran látogatják a színhá­zakat és különbséget tudnak már tenni a hivatásos színé­szek és a műkedvelők előadá­sai között. Fejlett a kritikai érzékük, az ízlésük, sokkal i- gényesebbek lettek, de azért szívesen eljárnak az ifjúsági klubba is, ahol öt érdekkör működik. A propaganda kör gondosko­dik a helyi adó műsoráról, a gyűjtők érdekkörébe tömörül­nek a fénykép,- képeslap- és jelvénygyüjtők, a zenekedve­lők köre gondoskodik a zene­számok összeállításáról, a ze­neújdonságokat mindig magnó­szalagra játszák fel. Az iroda­lom-kör tagjai rendszeresen beszámolnak olvasmányaikról, részleteket olvasnak fel re­gényekből és költeményekből. A klub valóban a fiatalok kedvenc találkozóhelye, hiszen szívesen mennek oda a tánc­Az ifjúsági klubok tevékenységéről délutánokra és a mulatságok- re is. A ZSITAVANI FIATALOKTÓL IS TANULHATUNK Amikor a klubot megnyitot­ták, az idősebbeket nagy csa­lódás érte, mert azt hitték, hogy ott majd kedvükre kár­tyázhatnak, sörözhetnek. A fia­talok azonban mást akartak, csak sajnos nem akadt senki, aki irányította volna őket. Így hát, mi tagadás, a klub mégis­csak a helyi kocsma „fiók-vál­lalata“ lett. Ilyen és hasonló jelenség­gel sajnos, gyakran találko­zunk. Nehéz legyőzni az idő­sebbek maradi gondolkodás- módját, de úgy látszik hogy Zsitavanon lassanként mégis­csak belátják, hogy haladni kell a korral és friss szelek járják át a klubhelyiség bor­gőzös levegőjét. A légkör kel­lemessé válik és a fiatalok re­mélhetőleg majd jól érzik ott maqukat. KERESSÜNK ÚJ UTAKAT! Nagy hiba, hogy a klubok te­vékenységében bizonyos sab­lonszerűség állt be. Gyakran előfordul, hogy a klubok ve­zetői nincsenek tisztában az­zal, hogy a tagokat tulajdon­képpen mi is érdekelné, nem alkalmazkodnak a helyi körül­ményekhez, viszont az is elő­fordul, hogy a falusi fiatalok másoktól, kívülállóktól várják a kezdeményezést, csak a sa­ját érdekéikkel törődnek. So­kan közülük örülnének, ha i- rodalmi előadásokat tartaná­nak. lehet, hogy szenvedélyes gyűjtők is, de önmagukba zár­kóznak és nem törődnek a többiekkel. A klubok és az érdekkörök vezetőinek pedig érzékenyen kellene reagálni azokra a ke­délyhullámzásokra, amelyek a fiatalokban végbemennek és mindenképpen igyekezniök kell egyénileg foglalkozni a tagok­kal és a kulturális életet is úgy irányítani, hogy az lehe­tőleg a legszélesebb köröknek is megfeleljen. A tapasztalatok azt mutat­ják, nagyon fontos, ha a klub­nak megvan a maga alapsza­bályzata, mert már az is i- ránvt ad a klub tevékenysé­gének. Általában azt figyelhet­tük meg. hogy a klubok tevé­kenysége nem egységes, pe­dig ezt a tevékenységet ma már a HNB kulturális bizottsága i- rányítja. Ezen kívül az EFSZ- eknek is megvan a maga kul­turális bizottsága, amely vi­szont azzal törődik, hogy a kulturális alapot képező össze­get hogyan osszák be. Ter­mészetesen, a CSISZ-re hárul az a feladat, hogy a klubok működését befolyásolja és fel­tétlenül a fiatalok érdekeit vé­delmezze. A legideálisabb az lenne, ha minden fiatal megtalálná a he­lyét az ifjúsági klubban, ha ott jól érezné magát, kibővíthetné tudását és elszórakozhatna. Az ifjúsági kluboknak tehát olyan tevékenységet kell kifej­teniük. amely valóban vonzza a fiatalokat. Alojz Buzna, mérnök Mozart életének utolsó éve — az 1791-ik év, — nagyon mozgal­mas volt. Mintha már érezte volna, hogy közeleg a vég, s ezt szinte emberfeletti lázas munkássággal próbálta ellensúlyozni. Több kot­tát vetett papírra, mint az előző két évben együttvéve. Az utolsó remekművei sorából is messze kiemelkedik operája a Varázsfuvola és a megrendítő szépségű Requiem. Az év júliusában, mikor már lázas igyekezettel dolgozott a Varázsfuvolán, — melyet a pénzzava­rokkal küzdő színigazgató. Schikaneder szövegére és felkérésére Irt, — majd ezt megszakítva Prága számára megírta a Tituszt, hogy ezzel emelje II. Llpót cseh királlyá való koronázásának fényét. Egy, magát, megnevezni nem akaró titokzatos egyén, aki­ről azonban ma már tudjuk, hogy Walsegg gróf megbízottja volt. egy gyászmise komponálására kérte fel. A prágai koronázási ünnepélyről, ahol a bemutatót személyesen vezényelte, már fáradtan, betegen és csalódottan tért vissza Bécsbe, hogy eleget tegyen az állandóan sürgető ismeretlen meg­rendelésének és így hozzá fogjon utolsó müvéhez, a Requiemhez. Életerejének utolsó szikráit összeszedve lázas ütemben komponált. Sajnos, meggyötört szervezete már nem bírta a versenyfutást, a halál diadalmas­kodott s müvének záróakkordját már nem tudta megkomponálni. A könnyes fájdalmasan zokogó Lakrimosa nyolcadik üteménél kiesett kezéből a toll. Mozart, pár órával a halála előtt maga köré gyűj­tötte barátait, tanítványát és velük együtt végig énekelte müvének befejezett részeit. Majd instruk­ciókat adott tanítványának, Slissmayernek a mü befejezését illetően s könnyes saen*nel búcsúzott tőle, mondván: „Nem megmondtam, hogy saját ma­gamnak írom a halotti misét?“ Pár órával később, december 5-re virradó éjjel, öt perccel egy óra előtt pedig elhúnyt... Másnap temették. A korabeli le­írások szerint ítéletidő volt, s még legközelebbi barátai sem kísérhet­ték végig utolsó útján. Napok múlva, mikor betegségéből felépült felesége Konstanza — aki második házasságát 1809-ben a pozsonyi Dómban kötötte — meg akarta keresni sírját, a temetőben egy új sírásót talált ki nem tudott útbaigazítást adni neki — s Így ma sem tudjuk hol, a szegények melyik jeltelen sírjában pihen Wolfgang Amadeus Mozart minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje. Halálának oka napjainkig erősen foglalkoztatta a zenészeket és az orvosokai egyaránt. Sokáig tar­totta magát az a hiedelem, hogy megmérgezték, mégpedig Salieri, ki korának divatos, de távolról sem örökértékű zeneszerzője volt. Ezt a hiedelmet támasztotta alá az a tény is, hogy Puskin Ilyen értelemben irta meg „Mozart és Salieri“ cimü da­rabját, melyből Rimszkij-Korszakov hasonló címen operát is irt. 1956 és 58 között Európa szerte számos hires orvos foglalkozott Ismételten a problémával, a briin- ni egyetem gyógyszertani intézetének docense, dr. Sajner is csatlakozott hozzájuk. Tanulmányában ki­zárja a mérgezés lehetőségét és elfogadja Mozart orvosának korabeli betegleirása alapján a krónikus vesemegbetegedést, mely a halált okozó uraemlához vezetett. Sírja jeltelen, halálának körülményeit homály fedi. Az azonban biztos, hogy élete rövid 35 éve alatt a dallamok és hangok varázsának kimeríthetetlen forrásával ajándékozta meg az emberiséget. VARGA JÓZSEF Mozart halála K m ' ........ ........ "" .............. ~ ­A mikrofon bilincseiben Az egész ország ismeri hang­ját. Naponta vezet be vidám és komoly műsorokat, mond híre­ket és lapszemlét, reklámmű­sort és vízállásjelentést. Hang­ja figyelmeztet reggel a pontos időre, hogy el ne késsünk munkából és este, hogy időben érkezzünk a színházba, moziba vagy a találkára. Mindenki ismeri a kelleme­sen búgó hangot, de sokan — amint az több olvasónk levelé­ből is kiderül — azt sem tud­ják, öreg-e vagy fiatal, DARI­NA RE KOVA a Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának közkedvelt bemondónöje. Nos, mindjárt kezdetben eláruljuk, hogy Darina Reková fiatal, fekete szemű, nagyon csinos és rendkívül szimpatikus teremtés. Megjelenése színész­nőre emlékeztet, minden mozdulata arra vall, hogy szokva van a nyilvánossághoz. Finom ízléssel berendezett, modern bútorzatú lakásá­ban beszélgetünk. Az esti hírek beolvasásával fejeződött be a szolgálata, s miután naponta váltott műszakban dolgozik, reggel S kor ismét munkába lép. Az első kérés nem lehet más. mint: — Hogyan lett bemondaná? Készült’ erre a pályára? — Sosem jutott eszembe ilyesmi. Mint középiskolás sokat szerepeťem esztrádmüsorokban, különösen sza­valni szerettem. Sok CSISZ rendezvényen is felléptem és az Ifjúsági Szövetségen keresztül kerültem a rádió­ba. Érettségi után a bemondók vezetőjének tanácsára résztvettem a bemondói állás betöltésére rendezett kon­kurzov es — felvettek. Nem bántam meg, hogy a mik­rofon mellett döntöttem. Ogy hozzánőtt a szívemhez, hogy nem tudnék elszakadni tőle. Akkor érzem magam igazán jól, amikor kigyúl a zöld, majd a piros lámpa... — Milyen érzés tudni, hogy milliók hallgatják a hang­ját ? — Erre sosem gondolok. Amikor leülök a mikrofon­hoz, mindig felteszem magamban, hogy a legkedve­sebb ismerőseimhez beszélek. Ogy gondolom, hogy belé­pek az otthonukba, s célom, hogy ne tartsanak idegen­nek. hanem jóbárainak aki szórakoztatja őket. — Milyen követelményeknek kell, hogy megfeleljen egy bemondónő? — Föltétlenül szükség van széleskörű kulturális, po­litikai és gazdasági tájékozottságra, sőt minimális technikai ismeretekre is. Továbbá, a megfelelő hangor­gánum mellett bizonyos előadói készséggel is rendelkez­nie kell. — A bemondók kész szöveget kapnak. Szokott rajta változtatni ? — Hogyne. Igyekszem minél érdekesebben, tarkábban bemondani a szöveget Zenés műsort pedig teljesen önállóan konjerá'nk. Nagyon szeretem ezt a munkakört, de a lökéletes betöltése állandó tanulást és önserken­tést lelent — Ezek szerint nemigen jut Ideje a magánéletre? Jóízűen Ielkacag: — Mégis mi ielenti a szórakozást? — A legtöbb szabad időmet olvasással töltöm, főleg a költészetnek hödolok. Nagyon szeretek színházba, Hangversenyre iarni. a klasszikus zene mellett a modern zenét is kedvelem. Elárulom a hobbymat is: igen szere­tek főzni de csakis különleges ételeket, amiket magam találok ki Dánná Reková nem szeret magáról beszélni, most is visszaterelt a szót a munkájára. Elmondja, hogy minden fáradsága eredményét a köszönő telefonhívásokban és a hallgatók leveleiben látja. Mutatóul mindjárt egy egész csomót hoz: fiatalok, öregek írták. Egyet kivesz közülük Látni hogy féltett gonddal őrzi: a lőcsei vakok intézetének vaki'ással írt megható sorai. Büszke lehet rá. De meg is érdemli, olyan szeretettel végzi munkáját. Bizonyára sokszor olvasta már, mégis, egy ici-picit most is megnedvesedtk a szeme sarka Megjegyzésemre így válaszol: — Egy-egy időseket köszöntő szöveg mondásakor elképzelem egy aggok házának lakóit, s könny szökik a szemembe. De ezt nem bánom, mert a hallgatók nem látják, csak a hangomon kell tudni uralkodnom, hogy ne vegyék észre a meghatódott Ságot. Nem, a hangja nem rezzen meg soha. De a szeretetet, az odaadást mindenki kié'zi belőle. S Dánná Reková leül a mikrofon elé kora hajnalban és késő este. hétköznap és ünnepnapon, tikkasztó hő­ségben és dermesztő hidegben, hogy tájékoztasson és szórakoztasson, fiatalokat és öregeket, egészségeseket és betegeket, egyszóval a hallgatók müliós táborát. MESTAN KATALIN ____________________________________________________________J Moliére és' szereplői tása és mértéke. Nála tanuljuk Nádasdy Károly meg a dinamika titkait. Itt kap mozdulatai, tudatos ösztönös arcjátéka pillanatfelvétel Dandin György bemutató án Moliére. a nagy „színház-csi- náló“ művészi megismerését a commedia deli’ arté-k és a farce-ok jellemzik. írásaiból az igazi, élő színház tükröződik. Ezért ŐT nem lehet csak úgy, „akárhogy“ eljátszani. Nem e- legendő az alakot fizikailag fe­dezni tudó szereplők puszta jelenléte, nem játszhat művei­ben az „önmagát mutogató“ színész vagy az olyan rendező sem. aki Moliére szellemi biro­dalmát igyekezne felparcelláz­ni. De a színész, a rendező, a képzőművész egyéni ötletessé­ge is csak akkor válhatik hasz­nossá. ha átalakulva olvad be­le az „örök időkre kikalapált figuráknak“ meghamisíthatat- lan igazába. Müveit tehát mo- liére-i szférákban kell elját­szani: franciául. A nézőt az ember- és társadalomrajz mélységeinek feltárásával kell megközelíteni. Nem csak az e- lőadás alatt ingerelni őt neve­tésre. hanem inkább arra töre­kedni, hogy a közönség értel­mesen nevethessen ki valamit, ami rá fonákul hat. Magasszín- tü színjátszással, kulturált be­széddel. a színpadi művészet minden kellékével kell bebizo­nyítani, hogy itt a szolgáló nem mókacsináló figura, a fiatalok nem léha ficsúrok vagy buta kisasszonyok és a .jellemszíné­szek sem holmi unalmas ala­kok. Moliére azon igyekezett, hogy nemesítse a színházat és mun­kásságával irányító tartalmat adjon. Csiszolja az irodalmi nyelvet és széles repertoár­szortimentet biztosítson rende­zőnek — színésznek. Ma sem lehet más feladatunk, minthogy ezt az örökséget felismerjük. Moliére harcos volt, de soha­sem jutott eszébe, hogy a szín­házat bármilyen vonatkozásban is megfossza hivatásától. El­végre vele kezdődik a színhá­zi vígjáték-irodalom ídőszámi­a tartalom megfelelő formát az idő és a tér minden vonat­kozásában. Letérni erről az út­ról — műfajhamisítást jelente­ne. Platzner Tibor ötletes díszle­tében, stílusosan megoldott jel­mezeiben bonyolódik a cselek­mény. Olykor azonban merevek a beállítások és a szereplők inkább csak helyezkednek, mint helytállnak a darabban. Az e- lőadás javarészt mulatságos bár kevésbé ötletes. De ha a szereplők őszintén játszhatnák meg mindazt, amit figuráikban éreznek, s megvolna hozzá a kellő mércéjük, igazi moliérei- vígjátékot láthatnánk. Az elő­adás is teljesebb lenne, ha kö­vetkezetesebben érvényesülne a stílusegység és nem marad­nának figyelmen kívül Moliére mester nélkülözhetetlen szín­padi utasításai! gyakran árulkodik színészi te­hetségéről, Dandin igazi jelle­méről. Thirring Viola vonzó e- qyéniség. Angyalká-ja jelen van, játszik, olykor jól játszik de mégsem sugározza be a színpadot, mint például, amikor Manon-t vagy Lídá-t alakította. A Lükeházy házaspár (Palotás Gabi és Lengyel Ferenc) eltúl­zott színeibe játékos színészi jellemzések vegyülnek. Borá­ros Imre mindent elkövet, hogy fantáziadúsabbá tegye Klitan- der-t. Kár viszont, hogy mes­terkélt „kakaskodásával“ fon­tos emberi tulajdonságok mor­zsolódnak le — fölöslegesen. Német Ilona élettel tölti meg a szobalány eleven figuráját. Érezteti a szerep igazi karak­terét, akárcsak Csendes László, a bajkeverő parasztlegény sze­repfelfogása is jónak bizonyult. A két fiatal színész atmoszfé­rateremtő ereje felfrissülést jelent. Kár, hogy alakításukban gyakran felülkerekedik a sze­repadta lehetőségek póza. A teljesség kedvéért ide írjuk még Ropog József nevét is, a- ki Dandin szolgalegényét ját- sza. Egy színházban nincs min­dig nagy siker. Sokszor csak dicséretes előadást látunk. De Moliére nevét mindig örömmel fogadjuk, mert jelenléte min­den esetben egy lépést jelent a gazdagabb, változatosabb szfnházkultúra .felé. Most sem számolhatunk be színházi ese-í ménvről, legfeljebb új bemu­tatót regisztrálhatunk, amelyet eleinte érdeklődéssel, azután némi gyanakvással figyel a né­ző, aki már nem is Moliére-re ügyel, hanem azt lesi, mit is fog mondani Nádasdy, mit fog kitalálni Lengyel vagy mikor tud ismét felnevetni a csipkés bugyogóba öltözött három hölgyszereplő harsánykodő vi* songásain. Úgy véljük, jő lenne ezen el* gondolkodni. Szuchy M. Emil i J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom