Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-29 / 48. szám
A lángészt valaki így határozta meg: „az a képesség, amely kevésből sokat csinál“. A szerelemnek is ez a meghatározása. Étienne Rey E SZAMUNKBAN: A NEVELÉS NEM TŰR BÜROKRÁCIÁT 3. old. A PRÁGAI MAGYAR KULTÚRA KÖNYVAJÁNLATA 4. old. ARANYKULCS 6. old. PRECÍZ ELEK MUNKÁBAN 7. old. CLAY 8. old. Moszkvában értekezleten vitatják meg a felélesztés kérdéseit, A vita folyamán hangsúlyozzák a klinikákon és a kísérletezések folyamán ezen a téren elért eredményeket. Míg azelőtt a felélesztés csupán a klinikai halál utáni első 5—7 percben sikerült, most a szervezet erős lehűtésével ez az időtartam számottevően meg- hosszabítható. Nyegovszklj professzor laboratóriumában például olyan kutyák élnek, amelyek mintegy két órát voltak a klinikai halál állapotában. (Nyegovszklj professzor 25 évvel ezelőtt először keltett éharc; AZ ELETERT Jetre egy klinikai halál állapotában lévő embert.) A kutyákkal végzett kísérletek során a kutyák szervezetét mínusz 10 Celsius fokig hűtöt- ték le. Vlagyimir Nyegovszkij professzor 1937-től kísérletezik a felélesztéssel, és jelenleg a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának egyik különla- boratóriumát vezeti. Moszkva és más városok nagy kórházaiban e laboratóriumnak 90 fiókja működik, a fővárosi Botkin kórház mellett pedig felélesztő központot létesítettek. A mentőszolgálat kérésére a központ orvosai elmennek a szívinfarktusos vagy súlyos balesetet szenvedett betegekhez, hogy megmentsék őket. Ez sikerül is, ha a betegség vagy a sérülés nem idézett elő helyrehozhatatlan módosulásokat. A szovjet orvosok kidolgozták az elektromos impulzusos kezelést, a szív közvetett masszírozásának, a légzés mesterséges helyreállításának módszereit és az emberélet megmentésének sok más eszközét. E gyszerű tárgy van a kezemben. Játékszer. Alkatrészei fa, fém, műanyag. Meg festék. Többféle szín. És alkatrésznek érzem a formáját is. A gondolatot ízlést és formázó mozdulatot amellyel egy-egy elemét kar csúsitott tojásdadsággal illesz tették, igazították a többihez És alkatrésze — nem, nem külön megfoghatóan, nem kü lönváltan, hanem egészében; maga a játék, az ötlet, amely bői ez a színes, mozgo, kattogó gyerek-gépecske született. . — Mondd, apuka, ezt ki csinálta? — kérdezi a gyerek, és az ember hajlamos arra, hogy első pillanatban a játék dobozára pillantson, leolvassa a márkáját, és egyszerűen, kényelmes válaszképpen, bemondja a gyár nevét. Aztán mégis csak elgondolkodik, érzi, hogy az a kicsi igazság: féligazság, majdnem igazságtalanság, hiszen névtelenségre kárhoztatja az alkotókat. Noha legalább annyi az igazság tartalma, mint Csak játék ? innak a megállapításnak, hogy a civilizációt maga az emberiség, a teljes emberiség, minden ember együtt teremtette. Mert hiszen ugye ezt mondjuk, még akkor is, ha az egész emberiséget semmiképp sem vehetjük egy kalap alá — még a világtörténelem széleskarimájú, romantikus kalapja alá sem ... Még akkor is azt mondjuk, ha a civilizáció kapcsán is ott motoz bennünk az „egész emberiség“ fogalmával szemben az „embere válogatja“ helyesebb és kritikusabb fogalma... — Mondd, apuka, ki csinálta? — hangzik a ■ kérdés, és az ember habozik, töpreng egy kicsit, nézi a kicsi játék fa, vas és műanyag darabkát, melyek épp oly célszerű technikai okossággal illeszkednek össze szórakoztató mozgásukban, mintha szövetet szőnének, utat építenének, világot járnának avagy gyógyszereket gyártanának — és a megkérdezett ember akkor hirtelen idézi képzeletében az összes kezeket, amelyek e kis játék-géppel babráltak, hogy elkészüljön, szeretné leírni a kérdező gyermeknek az összes arcokat, amelyek a játék fölé hajoltak, a szemeket, amelyek színes színe előtt az elemek játékká összeálltak — szeretne mesélni a fadöntő munkásokról, fűrésztelepekről, asztalosokról, az ércbányászokról, öntökről, esztergályosokról és préselőkről, az ipari vegyészekről, kőolaj- kutak munkásairól, azután a formatervezőkről, iparművészekről, vagy azokról az emberekről, akiknek az a mesterségük, hogy játékokat kitaláljanak. A játékok igazítják be egy egész életre az elmélyült figyelem készségét. A játékok állítják elő, oltóanyagként, az örömök mellé az első kis kudarcokat és bosszúságukat, varázsolják a gyermeki tekintet képernyőjére a távolságokat és az erdőket, a csillagokat és a szövőgépeket, a célszerűséget és a technikai gyakorlatot, a gépek tiszteletét< és a munkálkodás jó ízeit. Sok-sok jó készségünknek a játék volt a bábája, szülője és oktatója... És az egész civilizáció történetét leírhatnánk a játékok történetében, a legpompásabb és legmerészebb történelemkönyvben, amely mirólunk szól. Bizonyára van is valahol a világon vagy az országban játékmúzeum, csak én még nem hallottam róla; bizonyára találtak a régészek őskori játékokat is, legfeljebb azt nem tudták, hogy gyermekemberek, vagy embergyerekek játékai vőltak. A felnőtt-utánzó gyerek, a játszó gyermek volt a világtörténelem legelső iskolása — és a gyermekével játszó felnőtt volt a legelső tanító és professzor.., B. P. JÄN SKÄCEL: Ősz a város mögött Az asztalokhoz, mint vasmunkások, álltak a napok. Hajukban rozsda és fakó füstök összemosódó keveréke. Nem szomjas senki, bár a kutak itt vannak a közelben. A csendből kerítések sokasága nőtt ki, s a kerítések mentén átbúvóhelyek. De ki ismeri már a síkságainkon reggel négykor még mindig átfájó, hatalmas asszír királyok agyagba vájt nevét. Műyen a nyárfás? Az ősz vágtat lopott lován. Tóth Elemér fordítása Megmagyarázom a véleményemet Foto; SZU Foto Helexa Nem is olyan nehéz ez a vasgolyó...
