Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-01 / 44. szám

Leveleznénk­* Kármán Erzsébet, Bu­dapest, IX. kér. József At­tila lakótelep. Epres erdő űt 4 sz. Bélyeggyűjtésröl levelezne, 15 éves. • Vámos Rozália, Duna­keszi, Pestmegye. Má.ius 1. u 8 sz. Magyarország. Ma­gyarul levelezne csehszlová­kiai fiatalokkal, 15 éves. • Tóth Mária, Lajosmizsé. Kossuth Lajos u 50/a sz. Magyarország, németül, an­golul, magyarul levelezne, 18 éves technikumi tanuló. • Mocsár Katalin, Buda­pest XIV. kér. Uzsoki út 34/a sz. Magyarul levelez­ne és ismerkedne, 20 éves. • Fazekas Tibor, Lenti 6783/4 Magyarország, Álta­lános témákról levelezne és ismerkedne, 20 éve« • Végh Magdolna, Keme- neskápolna, Magyarország, Magyarul levelezne különbö­ző témákról, 17 éves diák­lány • Négyesi Tibor, Miskolc III. kér. Borbai Ferenc út, 6 sz. Magyarország. Általá­nos témákról levelezne ma­gyarul és ismerkedne,. 22 éves. • Gelencsér Ferenc. Sor­más. Mártírok útja 60 sz. Zalamegye. Magyarul és esz­perantóul levelezne és is­merkedne. 21 éves techni­kus. • Molnár Lenke, Dunaúj­város, Petőfi-liget 6 sz. II./2 Magyarország. Magyarul, csehül levelezne és ismer­kedne, 18 éves. • Fazekas Mária, Kecs­kemét, Homokbánya tiszti lakás, II./32, Magyarország.. Magyarul, németül levelez­ne Í8 éves technikumi ta­nuló. • Nyitrai Ilona, Jászapáti Beloiannisz út 9 sz. Szol- nok-megye. Magyarország. Magyarul levelezne színész- kép-gvúitésről, 15 éves • Vámos Rozália, Duna­keszi, Pestmegye, Május 1 u. 8 sz. Magyarország. Ma­gyarul levelezne csehszlová­kiai fiatalokkal, 15 éves. • Nagy Ágnes, Ágasegy- háza. Rákóczi u. 47 sz. Ma­gyarország. Különféle té­mákról levelezné és ismer­kedne. 17 éves közgazdasági technikumi tanuló. ismerkednénk Fiatalok A szenei Általános Művelt­séget Nvúitó (magyar) Iskolá­ban a tanulók megszervezték a Fiatalok fórumát. A fiatalok fóruma az iskolán kívüli kul­turális munkát vezeti és szer­vezi majd a diákok között. A napokban már meg is kezd­ték s kulturális tevékenységet. Bratislavábó! a Komenský egyetem orvosi tanszékének két hallgatóját hívták maguk közé. akik előadást tartottak számukra. Az elmúlt időszakban tánc- dal- és irodalmi vetélkedőt tartottak. A véteikedőn az első helyet a XI. évfolyam, a má­sodik helyet pedig a X. évfo­lyam nyerte el. A tanulók nagyon jól érzik magukat az irodalmi vetélkedőkön és más kulturális rendezvényeken. BENOVICS TERÉZ Magyarbél Tóiuma fii. 'CB ISI GO GO r>»«4 GO GO I A komáromi Járási Pionírházban megkezdődött a őszi idény. Az idény keretében elsősorban a járási pionírszervezetet fogják módszertanilag irá­nyítani. Rendszeres összejöveteleket szerveznek a csapatvezetőknek, elő­adásokat tartanak a szakkör vezetőknek és a rajvezetőknek. A pionírcsapa­tok számára rendszeresen tájékoztató közleményeket adnak ki. Sokat várnak a pionírház vezetői a járási pionírversenytől, amelyet a CS1SZ V. kongresz- szusának a tiszteletére kezdtek el október elsején. A verseny ünnepélyes befejezése a pionírszervezet fennállásának XVIII. évfordulójának napja lesz. A pionírház további fontos küldetése a különböző érdekkörök és klubok szervezése. Ebben a tanévben 19 érdekkör és 6 klub létesítését tervezik. Ügy számítanak, hogy 400 pionír és fiatal fog dolgozni egyes érdekkörökben. A fiatal CSISZ-tagok számára pedig kerékpározó, asztalitenisz és filmező klubot szerveznek. Énekkar alapítása is napirendre kerül. Később tánc- és dalfesz­tiválokat szerveznek. A pionírház tevékenységét gátolja a helyiség-hiány. Sok önkéntes és hat fizetett dolgozója van a pionírháznak, de a helyiség-hiánnyal képtelenek megbirkózni. Az illetékes szervek segíthetnének ezen az áldatlan helyzeten. BENDE ISTVÁN A CSISZ járási vezetőségének titkára, Komárom ÜLJ M V) Fiatal az, aki elvégezte az alapiskolát, de m még nem házasodott meg. Tizennégy éven ! alul még nem fiatal a serdülő, hanem gyerek, | akinek rossz tulajdonságait veréssel nyesege- * tik a gondos szülök. A házasságon túl viszont jÉ már nem fiatal az ember, hanem felnőtt, aki " lenézi s kioktatja a nálánál ifjabb korosztá- I lyokat. A fiatalság tehát nem valamiféle fo- | kozata az emberi fejlődésnek, hanem egy sa- m iátságosan szomorú állapot, amiből mielőbb E szeretnénk kinőni és amint ez sikerül, tüstén visszasírjuk. Fiatalságnak hívjuk továbbá az ifjú embereknek egy nagyobb csoportját, úgy mint: ezek a mai fiatalok! A fiatalnak két keze, két lába. két neme és két szülője van. Az egyik, aki világra hoz­za, oltalmazza és felneveli, s a másik, aki hol büszke rá, hol szégyenkezik miatta. Az utóbbit apjának nevezzük. Titokban mindkét szülő az emberi faj legtökéletesebb példányának tart- ia gyermekét, de erről nem szívesen beszél- |§ nek, csak mások előtt. Az ifjút viszont ennek | rendszerint az ellenkezőjéről szeretnék meg- |j győzni. Ezt szeretetből teszik és pedagógiai I célzattal. Ha két fiatal a legnagyobb képtelenséget is I elhiszi egymásnak és képes órákon át anda- J logni a tűző napon vagy dermesztő hidegben, semmi kétség nem férhet hozzá, hogy szerel- mesek. A közfelfogás szerint ez igen kelle­mes állapot. Ilyenkor szíveket, apró nyilakat vésnek a fába. padba, köztéri szobrokra, hogy később majd eszükbe jusson: hol követték el a hibát. Némelyik ifjú ilyen esetben lírát választ ki magából. Az ilyen nem szerelmes, hanem alanyi költő. A fiatalokra jellemző továbbá, hogy nem szokás őkpt komolyan venni. Ez azért van. mert még nincsenek élettapasztalataik. Ta­pasztalat nélkül pedig nehéz valakit komolyan venni. Ilyen szempontból csupán a lányok képeznek kivételt. A lányokat szinte kizáró­lag akkor veszik komolyan, ha nincsenek ilyen tapasztalataik. Ha mégis volna, rendszerint megszólják őket, bár az utóbbi években ész­revehető bizonyos liberalizálódás. Ma már elég, ha letagadják. Ezt nevezik női emanci­pációnak. A fiatalok az említetteken kívül felismer­hetők arról, hogy baj van velük. Mióta ős­apánk lemászott a fáról és zseniálisan meg­alkotta a két lábon járó társadalmat, azóta állandóan baj van a fiatalokkal. Gyanítható, hogy már a fán is baj volt velük, de ezt ma már nehéz volna bebizonyítani. A bajok for- í,; rása mindig más és más, csupán egy valami változatlan: a felnőttek elfelejtik, hogy vala- g mikor ők is voltak fiatalok, a fiatalok vi- 1 szont megfeledkeznek arról, hogy egyszer ők a , is lesznek öregek. Amit leggyakrabban számon kérnek: a fia- talok erkölcse. Mi az erkölcs? Egyidőben láb- | rákapott az a felfogás, hogy az erkölcs valami nemes fogalom, amely összesíti az emberek ö,' fejében évezredek óta felhalmozódott előíté- | leteket. Ez így túl általános. Erkölcs az, ami- §, kor a fiatalokat óvjuk minden olyan dolog «j művelésétől, amit az öregek ifjú korukban fel elkövettek, és kötelezővé teszik számukra mindazt, amit a felnőttek annak idején el- m mulasztottak. Tilos tehát visszabeszélni, bele- g szólni, nem köszönni, az idősebbeket lenézni, H hibáikat észrevenni, feltűnően viselkedni, ei- I hagyott helyeken egymás kezét szorongatni, fl csinos nőkkel találkozva elismerően füttyén- « teni, vonzó külsejű férfiak után megfordulni $§ és nemzedékké szerveződni. Ezzel szemben 9 kötelező tisztelni és segíteni az öregeket, a 1 termelésben élen járni, kitűnő bizonyítványt I szerezni, fenntartás nélkül megfogadni a leg­ostobább tanácsokat is, ámulni a felnőttek bölcsességén, szemet hunyni gyarlóságaik fö­lött, a konzervativizmust a tisztesség forrá­sának tekinteni, belátni önnön hibáikat és ígéretet tenni azok megszüntetésére, egyszó­val a felnőttek óhaja szerint éini és dolgozni. A fiatalok a felsoroltakat rendszerint va­lóra is váltják, de fordított előjellel. Ami tilos, azt csinálják, ami viszont kívánatos, azt elmulasztják. Ennélfogva örökké szemben áll­nak a felnőttekkel, amire igen büszkék. Ezt nevezik modernségnek. Egy idő után persze ók is megöregszenek, amivel együtt iár a( korábban megvetett életérvek (erkölcsi hot-" mák) folytonos hangoztatása és számonkéré­se, az eközben felnövekedett ifjú generáció nagyfokú épülésére. Amíg lesznek öregek és fiatalok, lesznek ellentmondások is, a meg­békélés minden reménye nélkül. A fiatalokat megkülönböztetjük aszerint, hogy városban laknak, avagy még nem, de már útban vannak. Utóbbiak a parasztfiatalok A parasztfiatal őrzi leghívebben a hősi múlt emlékeit. Gondolok itt olyan történelmi ha­gyományokra. mint az ősmagyarok kalando­fiatalság, O! zásai ä művelt nyugat országaiban. A paraszt­fiatal az ősök nyomában haladva, beportyázza a széles térségeket, de elsősorban a nagyvá­rosok környékét. Ott aztán munkát vállal és csak hébe-hóba tér meg szűkebb hazájába ruhát. váltani. Az utóbbi időben ugyan meg­esik, hogy némelyik véglegesen hátat fordít a kalandozásoknak, de ez még nem általános, csupán kezdete a tendenciónak. A munkás- és parasztfiatalokon kívül meg­különböztetünk még diákfiatalokat. Diák az, aki a szülők akaratát követve, beül az isko­lába, és ott nagyon boldogtalannak érzi ma­gát. A tanulás célja, hogy az ifjú felkészüljön az életre, valamint szerezze meg mindama ismeretek sokaságát, melyekre a szülőknek annak idején nem volt lehetőségük. Ennek érdekében tanul 137 tantárgyat, kollokvál 29- ből, államvizsgázik 8-ból és az életben hasz­nosít hármat, de legjobb esetben sem többet ötnél. Jogosan érzi tehát elhibázottnak az éle­tét, de arról nem illik beszélni, a szülők és a társadalom által hozott tetemes anyagi ál­dozat miatt. Mindazonáltal együttérzünk a ta­nuló fiatalokkal, akik alig várják, hogy átad­hassák helyüket gyermekeiknek. Merthogy át­adják, ahhoz nem fér kétség. Némely dolog­ban a könyörtelenségig következetes az em­ber. Ami rossz megesik vele. okvetlenül meg­ismételteti gyermekévei. Ezt nevezzük az élet iskolájának. Az elmondottakból kitűnik, hogy a fiatalok számos gondot és bosszúságot okoznak a fel­nőtteknek. Ha még azt is hozzávesszük, hogy az elmondottakon túl twisztelnek, fekete nad­rágot viselnek, tupírozzák a hajukat és házi bulikra járnak, valóban nem mondhatunk masť, minthogy: ilyenek ezek a mai fiatalok! Állító­lag ugyan vannak rendes, jóravaló ifjak is, de ez inkább csak feltevés. Ilyenekkel nem találkozott még senki személyesen — legfel­jebb az ünnepi beszédekben. Talán mi, ha megöregszünk, majd emlékszünk rá, hogy bez­zeg a mi időnkben még kedvesek, jók és sze- retetre méltóak voltak a fiatalok. De ma! M. K. Feleltetés A nyolcadik B osztály tanulói megneszelték, hogy holnap a kémia-szakos tanító feleltetni fog. A feleltetés nem úiság számunkra, gyrk- ran előfordul az ilyesmi. Mégis, mert must számítottak rá, felkészültek, átvették a taní­tott anyagot, atom- és molekulasúly számítási példákat oldottak meg, hogy a feleltetésnél ne kapjanak lámpalázt a tábla- előtt. Lélekben fölvértezve léptek be reggel az iskolába. Örültek, mikor a kémia órára került sor. Most az egvszer nem lesznek rossz, hibás fe­leletek! — gondolták a tanulók. A tanterembe lépő tanító elfoglalta helyét a katedrán, végignézett a padsorokon mintha latolgatta volna, mennyi tudás rejtőzik a gye­rekekben. Pár pillanat múlva azzal kezdődött az óra, hogy kijelentette: kémiából ma felel­tei és lesz, de azt illik ám tudni hogy nála ebből a tantárgyból egyesre csak az úristen, kettesre ő maga, hármas, négyes, ötösre pedig esetleg a tanulók képesek telelni. Azt fölté­telezte, hogy ötösre mégsem felel sienki. A tanulókban elhűlt a vér, teliesen megrö­könyödtek. A fűtőtest kellemesen meleget su­gárzott, de mégis majd megfagytak a helyü­kön. Miért tanultak, miért készültek és egyál­talában miért tanítja őket, ha a legjobb osz­tályzatokért, a legjobb feleletekért nem adja meg a kitűnőt, mert nála csak az úristen fe­lelhet egyesre. Néhány percnyi idő után fel­oldódott bennük a feszültség és gondolták, nem is kell komolyan venni ezentúl a kémia­órákat, sem a feleltetéseket, mert ha egyes­re, kettesre nem felelhetnek, akkor sem, ha felkészülnek, hármasra, négyesre pedig valaho­gyan csak lefelelnek akkor is, ha nem ké­szülnek és nem tanulják a kémiát. Kitudódott, hogy kitűnő eredményt valóban nem ért el senki a feleletével, kettesre egy fiú felelt, az osztály kémikusa, a többiek pedig hármasra és négyesre. Amikor az órának vége lett, nagyszünet kezdődött, a tanulók kimentek az udvarra és mintha soha nem ettek volna, fogyasztották el az otthonról hozott tízórait. Falatozás köz­ben megtárgyalták az eseményt. Feltűnt ne­kik, miért mondta a tanitó, hogv csak az isten telelhet egyesre. Ateista szellemben nevelőd­nek. templomba nem iárnak. a falujuk is ki­nőtte a vallásos kereteket. Miért akkor az istennel elöhuzakodni. amikor nemigen hisz­nek benne, hogy létezik? Továbbá helyesen, vagy helytelenül járt-e el a feleleteket leső tanító akkor, amikor ezt a kijelentést tette? A tananyagot átvették, átismételték, készül­tek a feleltetés napjára. Vajon egyáltalában igazságos eljárás, nem megadni a megérde­melt osztályzatot, akkor sem, ha iól fele! va­laki? Nem tudták eldönteni, tépelődtek ma­gukban, mennyire érdemes ezentúl a kémiát tanulni. Az osztálv érzelme a kémiai szakos tanító iránt teljesen megváltozott. Mintha el­vágták volna korábbi véleményüket felőle, egyszerre kezdték őt komolytalan egyénnek tartani. Az iskolai ellenőrző füzeteket este odahaza megnézték a szülők: Kémiából négyes, — rá­gódtak a dolog felett, addig amíg a gyerekek­éi nem mondták, hogyan is történt a felelte­tés és miért repült be a hármas vagy a né­gyes az ellenőrző füzetbe. Másnap az egész falu a kémiai szakos tanítóról beszélt, aki olyan jó kémikus, hogy nála csak az isten felelhet kitűnőre. Bagote István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom