Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-01 / 44. szám

V. I. Szécsénke: Versei és íizenhat éve megleptek bennünket. Küldjön az újabb termésből, mellékelhet humoros írásaiból is. Érdemes.

K. M. Silická Jablonica:

Versét küldje el a Kis Építő szerkesztőségének.

„ősz“: Egyetlen verse

alapján még ha olyan rossz lenne sem mondhatunk elutasító véleményt. Küldjön többet, őszinték leszünk.

B. K. Felbár: Fekete lovak futnak című versét alkalom- adtán közöljük.

„Tanuló": „Az előzőleg

küldött nyolc soros versecs. ke után most ez a két hosz- szabb vers bizonyára többet mond majd.“ Idéznénk, az Őszi idill című verséből: (Ősz időnek csendes alkonya leszállt / S vele léptem elindult maid meg-megállt./ Rám meredt az esti néma szürkület, / Mint hajótöröttre csapzó tengerek. / Igaza volt. Lebeszéljük.

„Tövis": Mind levele, mind rövid írása szimpatikus. Egyelőre mást nem mondunk. Várjuk további írásait, a „tápanyag“ azonban, úgy gondoljuk, addig sem árthat.

„Csi“: Verse hideg, csak szólamok sokasága. Közölhetetlen.

Hézagpótlónak ajánljuk: Komlós Aladár — a líra mű_ helyében, Hegedűs Géza: — A költői mesterség, vagy Gáldi László — Ismerjük meg a versformákat című munkáit.

„Felejts": Verse magyar- nóta-ízű, utánérzések tárháza, de még így is nagyon kezdetleges. Idézzük néhány sorát. /Talán egyszer visz- szajössz még / Mikor én már nem leszek / Akkor látod, hogy ki voltam / Ha már a sír eltemet./ Nagyon ismerős — amikor majd én nem leszek, akkor tudd meg, hogy ki voltam néked... Levelében őszinte érzésekről ír és egy nagy csalódásról. Ez a csalódás volt versének kiváltója is. Csakhogy a verset élni, érezni is kell, nem elég csak a szavakat, elhallott hangulatokat rögzíteni. Ezer és ezer költő írt már szépet a szerelemről, verset a csalódásról, mégis mindegyik más-más, mégis mindegyik új vers és költészet. Hogyan csinálták? Sajátmagukat, érzéseiket írták meg. Ez adja a különbözőséget'.

O. P. Somorja: Verseiben nem látunk fejlődést, sőt az az érzésünk, hogy ön csak ír, ahelyett, hogy próbálná az írás lényegét kielemezni, tisztázni magában. Annyiszor elmondtuk már, hogy minden témát, minden tárgyat a saját szemével nézzen, azt írja meg róla, amit más még nem vett észre, de úgy látszik minden erőlködésünk hiábavaló. A most küldött versében ilyen sorokkal találkozunk: / Már búcsút intenek a levelek, / már itt van az ősz, nem közeleg. / Én is búcsúzom tőled kis falum, / mihelyt a holnap bealkonyul. / Magyartalan, értelmetlen, rossz, nagyon rossz!!!

„Magányos diák“: Hozzánk küldött versei közül a Csak számok a legsikerültebb. Lendülete, belső zaklatottsága eredeti látásmóddal párosul. A többinél azonban erősen kísért a másodlagos- ság. a csak olvasás-élmény, a mindenáron verset-lrni akarás. Több türelmet és önfegyelmet. Tanuljon, olvasson, idővel jelentkezzen újra.

Míg legnagyobb városainkban az ifjúsági klubok már jóideje megalakultak, vidéki városaink legtöbbjének mindmáig nincs még klubja. Prága, Pozsony, Kassa, Brünn és a két főiskolának helyet adó Nyitra mellett félkezünkön megszámolhatjuk, hány magyar ifjúsági klub működik az országban. Közepes nagyságú városaink közül (Nyitrán kívül) csak Komárom, Losonc és Léva dicsekedhet klubbal, legkisebb városaink közül pedig mindössze Dunaszerdahely. Falvaink közül a Léva és Párkány közt fekvő Csata volt a kezdeményező, ám a Csatai Ifjúsági Klubról már több hónapja semmit nem hallani. A csataiak, úgy látszik, a Toldi irodalmi- színpad-szerű bemutatására összpontosították minden erejüket — hisz ezzel a műsorukkal a komáromi Jókai-napokon is resztvettek —, s így idejük s talán emberük sem maradt az egyéb klubtevékenységre. Vagy faluhelyen nem lennének meg rá a feltételek, hogy pezs. gő klubélet folyjon? S mi a helyzet közepes nagyságú és kisebb városainkban? Miért nincs még magyar ifjúsági klubja Érsekújvárnak, Rozsnyónak, Ipolyságnak, Somorjának,

Szencnek. Galántának, Vágsely- lyének, Nagymegyernek, Őgyal- láriak. Párkánynak, Zselíznek, Füleknek, Tornaijának, Szepsí- nek, Királyhelmecnek, Nagy- kaposnak, vagy Csehszlovákia legnagyobb falvának, a több mint tízezer lakosú Gútának? Vagy ha már működnek ezeken a helyeken klubok, miért nem adnak magukról hírt, hogy az ország többi része is megismerje őket, segíthessen nekik, okulhasson eredményeikből? A sajtóban ugyan találkozik az ember olyan mondatokkal, hogy „ifjúsági klub falun“, vagy hasonló, ám úgy vélem, ezek a kilencéves iskolák mellett működő „klubok“ inkább tanulók pedagógusok szervezett isko- lánkívüli tevékenységét jelentik, nem pedig spontán klubtevékenységet. A klubok rendeltetését ugyanis abban látom, hogy az iskolától függetlenül — és gyakran az iskola ellen- súlyozásaképp — teljesen önkéntes alapon tömörítik a fiatalságot, s a fiatalokban szuny, nyadó energiákat a nekik legmegfelelőbb, tegtermészetesebb módon szabadítják föl. így elejét veszik a fiatal életerő el- kallódásának vagy káros irányban való ťúltengésének, elburjánzásának — a huligánizmusKLUBOK,

TERVEK,

IFJÚSÁG

VII.

nak, a semmitevésnek, az ösztönök uralmának. Ha az iskolások a klubban is az iskola kezét érzik maguk fölött, természetszerűleg a klubban sem fognak másképp viselkedni, mint az iskolában, aminek a következménye: a klubtagok a bennük rejlő képességüket vagy egyáltalán nem, vagy csak bizonyos mértékig bontakoztatják ki.

De miért nem létesülnek klubok városainkban, vagy többezer lakosú falvainkban? Ilyen helyeken százával élnek fiatalok, s ha nem is laknak ott, ott dolgoznak, ott járnak iskolába, tehát megvan rá a lehetőség, hogy a klubba bevonjuk őket. Vagy fordítva: ha nem is dolgoznak ott, ha nem is járnak ott iskolába, azért csak ott az otthonunk oda járnak haza naponta vagy hetente — pihenni, szórakozni, s ha lenne rá lehetőség, a klubban tevékenykedni. Hogy nincs helyiség, az sehol sem lehet kifogás: amint a pozsonyiak, a nyit- raiak, a losonciak a Csemadok irodájában vagy termében rendezik találkozóikat. Ugyanúgy akármelyik faluban található erre a célra megfelelő helyiség (kultúrház, könyvtárszoba, agi- tációs központ, tanterem vagy egyéb). Ha a klubalapító kezdeményezés nehézségekbe ütközik — de hol nem ütközik nehézségekbe? —, a kezdeményezők bátran forduljanak csak a hozzájuk legközelebb eső, vagy a nekik legrokonszenvesebb, már létező klubb- hoz, az majd elkalauzolja őket az élet buktatói között. Jöjjön el már végre az az idő, hogy a Bodrogköz fia ne lásson idegent a gömöri „gyüker"-ben, s a medvesalji barkó ne érezze valami Winnetou-filmből itt. felejtett őslénynek a Mátyus- föld vagy a Csallóköz leányát. Érkezzen el az idő, amikor a klubok nyári táborozásán nemcsak hatvanan vagy százan vesznek részt, hanem amikor a Nyári Ifjúsági Találkozó minden magyarlakta járásunk, városunk, nagyközségünk fiataljainak gondolatokban és eredményekben gazdag, örömteli, hatalmas, valóban országraszóló seregszemléje lesz. Érkezzen el a kor, amelyben az Ung-, Labore-, Latorca-. Hennád-, Bódva-, Sajó-, Rima-, Ipoly-, Garam- Zsitva-, Nyitra-, Vág-, Dudvág-, Feketevíz-, Kisduna- és Nagyduna-mentl magyar szellemileg egyenrangú félként ülhet le értekezni nem csupán magyarországi vérrokonaival s nemcsak csehszlovákiai polgártársaival, hanem akár a németekkel, franciákkal, olaszokkal, angolokkal is. Mert hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók“, azt Széché. nyi óta volt időnk megtanulni, de amire a maholnap harminc éve halott költő figyelmeztetett', hogy „rendezni végre közös dolgainkat — ez a mi munkánk, és nem is kevés“ meg hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes“, az még nem hatolt el kellő intenzitással a tudatunkig. Ezeknek á feladatoknak a tudatosítása, úgy vélem, nagyrészt a klubokra vár. S a meglévő klubok elvárják, hogy a még nem létező klubok leendő tagjai ezzel a helyzettel minél előbb tisztába jöjjenek.

Mikóts I. Róbert

Életünk és a stress - Selye János világhírű könyve - amióta magyarul is megjelent, életünk része lett. A stress szava és fogalma belekerült hétköznapi szótárunkba, idézzük, emlegetjük, vitatjuk, értjük is meg nem is, de úgy érezzük, mintha örökkévalóság óta ismernénk.

Tudományos könyv, melyet a siker az olvasók mohó érdeklődése bestsellerré avatott, rosszízű zöngéje nélkül.

Az interjú? Micsoda „stress“ az újságírónak! Kivált, amikor szükresza- öott az idő! Selye professzor rögtön megmondja, hogy voltaképpen nagyon kevés olyasmi érdekli, aminek semmi köze a tudományhoz.

— Vagy talán az az igazság — fejtegeti —. hogy mindent ugyanabban a megvilágításban látok, mint a tudományomat. Soha nem tudtam élesen elkülöníteni a magán, és a tudóséletemet. Mondhatnám úgyis, hogy nincs magánéletem, de azt is, hogy egész életem magánjellegű: mindkettő egyformán helyes. Számomra nincs különbség munka és játék között — csak más és más módon játszom ugyanazt a játékot.

— Igaz-e, hogy a modern élet erősebb stresst idéz elő az emberben, mint a régi korok látszólag csendesebb időszaka?

— Tizennyolc o»"zágban jártam most, és mindenütt ezt kérdezték tőlem. Sehol senkinek nem tudtam erre kielégítően válaszolni. Az ősember a barlangjában a medvétől félt, meg az éhenhalástól. A mai ember az atombombától retteg. De nincs tudományos bizonyítékunk arra, hogy ez a félelem erősebb stressor, mint a régi időké volt. kétségtelen azonban, hogy másféle. A modern élethez való alkalmazkodás nyilvánvalóan stretsst vált ki mindenkiből.

Elhallgat. Aztán azt mondja:

— Szeretném még egyszer pontosan megfogalmazni: a stress az emberi szervezetben minden élettevékenységgel együttjáró elhasználódás mértéke, é* némileg párhuzbamos az élet intenzitásával is. Stressornak se gondolják azt, hogy csupán kellemetlenségek hatnak stressorként. A nagy öröm, a rendkívüli élmény is stresst idézhet elő. Ilyenformán a stress nem mindenkor káros. Fogalmazhatnánk így is: a stress az élet sava-borsa. Stress nélkül nincs élet. A gép is elkopik, ha használják. A szervezet elkopása maga a stress. Ha kellemetlenségeket hárítunk el. vagy élvezzük az életet — egyre megy, ugyanúgy koptatja a szervezetet.

Magyaráz:

— Én nem azt a filozófiát vallom, hogy kerüljük el mindenáron a stresst, hanem azt, hogy éljünk vele okosan. Ha nem használjuk szervezetünket, nem élünk.

— Mi a szerepe a stress-elméletnek a művészet születésében és hatásában?

— Az izgalmas művészet stressorként hat. Ha megnyugtató hatású, akkor ennek az ellenkezője. A gyógykezelésben nemegyszer alkalmazzák a zenét azért, hogy antistresst okozzon. Ahogy minden kornak megvan a maga sajátos és másféle stresse, ugyanúgy megvan a maga művészete, amely a kor ritmusát, tempóját fejezi ki.

Selye professzor legújabb könyvéről beszél. Magyarul is megjelenik majd: Józsa Péter fordítja angolból. Eredeti címe: „From dream to discover.“ (Az álomtól a felfedezésig.) A tudós bámulatosan őszinte önvallomása.

— Tanácsokat tartalmaz fiatal tudósoknak — mondja. — A magam és pályám megfigyeléseit közlöm benne. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a tudományt egy világ választja el a művészettől. A művészetről általában az az elképzelés, hogy nagyrészt intuitív, a tudományt meg teljességgel intellektuálisnak, tervszerűnek képzelik. Én ezzel nem értek egyet. A tudás fölfedezésének első stádiuma művészi alkotás, többnyire ösztönös, a tudatalatti szellemi munka terméke. Még akkor is, ha a tudósok úgy érzik, hogy véletlenül jöttek rá erre vagy arra. Az ösztön gondolatokat teremt anélkül, hogy gondolkodni tudna, az intellektus pedig fel tudja használni a gondolatokat, de megalkotni nem. Egyébként az ösztön és a logika állandóan harcol bennünk, mert gyakran nem az a logikus, amit annak szeretnénk, ami pedig logikus, azt sokszor nem akarjuk elfogadni annak.

Elgondolkozik:

— De hogy megint visszatérjek a művészethez: noha a művészi alkotásban kisebb a szerepe az előre tervezett gondolatnak, de az alkotás második periódusában nélkülözhetetlen a mesterségbeli készség és tudatosság.

— Az alkotó embereket valamilyen hatalmas vágy hajtja a szellemi teljesítményre: ha egyszer belekóstoltak a lélek nagy kalandjainak az ízébe, úgy érzik, hogy semmi sincs többé ehhez fogható. Kevés tudós akad, aki a tudományon kívül másban is szórakozást lelne, és én azt hiszem, hogy az unalomtól való iszonyú rettegés ugyanolyan erővel taszítja őket el a világibb jellegű foglalatosságoktól, mint amilyen erővel a tudomány iránt való lelkesedésük a kutatás felé vonzza őket.

Selye János írásának és legfőképpen új könyvének alighanem az a legnagyobb varázsa, hogy oly keresetlenül és gátlástalanul mond el bennük mindent önmagáról. Nemcsak elméletével és felfedezésével, hanem a tudóssal is megismerkedünk benne.

G. M.

Megnyílt a CSEMADOK Kis Színpada

Hónapokig tartó gondos szervezés után Bratislavában a Csemadok Központi Bizottságának Május 1. téri helyiségében megnyílt a Csemadok állandó jellegű Kis színpada. A meghitt légkörű összejövetelen JANDA IVÁN, a bratislavai általános. műveltséget nyújtó középiskola igazgatója mondott rövid beszédet. Üdvözölte a megjelenteket, a bemutatkozó együttes tagjait, és elismerését fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megszülessen a Csemadok Kis Színpada, a bratislavai magyar kulturális életnek ez a jelentős és sokra hivatott együttese. Aztán a Forrás Irodalmi Színpad tartott színházavató előadást.

A Duna utcai iskola mellet működő lelkes és már sok sikert elért együttes műsora első részében prológusként Csokonai Vitéz Mihályt és vígjátékának hősét, Karnyónét elevenítette meg. A KULCSÁR TIBOR írta és összeállította keretjáték egy színpadi szerzőként kevéssé ismert író, és egy méltatlanul elfelejtett jeles vígjáték előnyeit

csillogtatta meg és keltette fel irántuk az érdeklődést. A műsor második részében az együttes CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Az özvegy Karnyóné.... című vígjátékát mutatta be.

A gyakran hangos kacagásra késztető darab hol a humor, hol pedig az irónia hangján veszi célba és ítéli el az álszemérmet, az élösdiséget és a pénzhajhászást.

Karnyónét KULCSÁR VALERIA, Lipitlottyot LISZEK ISTVÁN, Tipptoppot LÁDl TIBOR,'Borist PÉTERFI SONY A alakította átélten, elhitető erővel. Jók voltak és kellemesen szórakoztatták a nézőket a töb bi szereplők is: ZÁCSIK IMRE, NEMET LÁSZLÓ, MOLNÁR ALADÁR, HOLOCSY ISTVÁN, ZE- TUSEK EDIT, MOLNÁR LÁSZLÓ, MIKLÓSI PÉTER és HIRSCH "TAMÁS. A sikerült rendezésért KULCSÁR TIBOR, a korhű díszletekért LÖRINCZ JÁNOS érdemel dicséretet.

Csokonai csurgói tanárosko- dása idején több mint másfél évszázaddal ezelőtt írta ezt a derűs és kedves vígjátékot.

Elsőnek a Forrás Irodalmi Színpad mutatkozott be

Elsőnek diákját mutatták be 1799-ben. Az iskolai bemutató után több mint száz évig a feledés homálya vonta körül a darabot. A századfordulót követően a Nyugat irodalmi köre fedezte fel újra és mutatta be 1911-ben. Aztán még 1929-ben és 1953-ban került színre. Ennek ellenére Az özvegy Karnyóné a magyar irodalom alig ismert vígjátéka. A Forrás Irodalmi Színpad azzal, hogy a darabot műsorra tűzte és már több mint tíz alkalomból bemutatta, kissé felfedező munkát is végzett, amiért külön elisme rés jár. A Forrás nemcsak az iskolai színjátszás legjobb hagyományait ápolja, hanem az irodalmi népszerűsítésének is ügyes, követésre méltó formáját választotta. A mostani műsor méltó folytatója előbbi rendezvényeinek: az Ady, a Vörösmarty és a Madách bemutatónak.

A Csemadok Kis Színpada, a mintegy 120 nézőt befogadó első bratislavai magyar zsebszínház, három műkedvelő együttesre, a Forrás Irodalmi Színpadra, a Déryné Színjátszó Együttesre és a József Attila Ifjúsági Klub színjátszó együttesére épül. A csoportok (minden hét péntekjén) egyelőre külön-külön lépnek fel és a már régebben betanult műsorszámaikat mutatják be. A jövőben azonban — egységes dra maturgiai terv alapján — a három együttes közösen tart majd bemutatókat. Legközelebb Szo- phoklész Elektra című tragédiáját viszik színre.

Nagy érdeklődés és megérdemelt siker övezte már az első bemutatót. Nem kétséges, hogy a színpad beváltja a hozzáfűzött reményeket és lehetőségeihez mérten a jövőben is sok örömet és kellemes estét szerez majd a nézőknek.

Tervükkel kapcsolatban SZAR KA BÉLÁ-nak, a Csemadok bratislavai járási titkárának szavait

idézzük, aki a bemutatót követően ezeket mondotta:

— Azonkívül, hogy hetente színházi előadást tartunk, a jövőben rendszeresítjük az irodalmi esteket. Megemlékezünk minden jelentősebb kultúrális évfordulóról és úgy tervezzük, hogy a Szlovák írószövetség magyar tagozatával karöltve havonta megrendezzük egy-egy hazai magyar író szerzői estjét. Akcióinkat nem korlátozzuk Bratislavára. Együttesünk vendégszereplésekre készül, ugyanakkor vendégszereplőket látunk vendégül. Olyan színházi életet szeretnénk teremteni, amely kielégítené tagságunk igényeit és például szolgálna a többi együttesnek A járási titkárság mellett jelenleg népművelési szakbizottságot szervezünk. Célunk, hogy a szakemberekből álló bizottság segítsége révén tevékenységünket minden vonalon fokozzuk. A közönségtől azt várjuk, hogy érdeklődjék rendezvényeink iránt és minél nagyobb számú részvétellel támogassa törekvésünket.

Balázs Béla