Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-25 / 43. szám
m ILI. • M. Gy. Katona, Žatec: Az, hogy valaki húsz éves, még nem ok a versírásra. • Szeretem a nyíló orgonát": Verse kíváncsivá tett bennünket. Küldjön többet! • B. M. Bratislava: Mikronovellái ötlettelenek. Nem közöljük. 9 „Fehér nárcisz“: Verselőkészsége van. Sok azonban még a banális, gyenge sor. — Epedő holdfényes éjjelen, — Az éjszakák hosz- szúak — Lelkembe béke, nyugalom száll —. A tavasz, ről írva azt mondja: virágzó fáid lombjain át / Látom a legnagyobb emberi alkotást / A tavasz a legáttéte- lesebb logikai vonalon sem nevezhető emberi alkotásnak. Több figyelem és fegyelem szükséges a versíráshoz. Ellenőrizze magát, igyekezzen többet adni a puszta leírásnál. Flaubert arra tanít, hogy addig kell megfigyelni a legközönségesebb tárgyat is, amíg olyan vonást nem fedez fel benne, amit senkisem látott még meg. Ez egy kicsit közelebb hozva azt jelenti, hogy önönmagát adni, kifejezni — ez eleve különbözőséget biztosít a látásban. 0 L. T. Krh.: Egyszerű története sajnos túl egyszerűre sikerült. Nincs mély. sége, adós marad a belső plasztikus ábrázolással, és ’ezáltal az írás hitelét veszti. Az ön választotta témát ugyanis (mivel annyian írtak már, hasonlót) csak leírni nem szabad. Ábrázolni kell. Próbálkozzon. A levele nagyon szimpatikus. • Gy. E. Kosút: A matematika tanár című írása hibái ellenére is reményekre jogosító. Vigyázzon az átváltásokra, a helyenkénti aprólékos részletezés — a novella alaphangjából adódóan — felesleges, csak lassítja annak lendületét. Több logikai fegyelmet. Küldjön újra írást! • K. K. Diószeg: Ki a sztár? című írását közöljük. Addig is kérjük, legyen türelemmel. • T, J. Fülek: Verseidben a szép sorok értékét lerontják a banalitások, az erő- srakolt rímek, rossz ritmus. A versek így aztán nem tudnak hatni. Hideg egymásmellé rakott sorok maradnak csak. • „Jaj, tanár úr“: Hát bizony jaj! A fiatal korod ugyan egy bizonyos fokig mentség, dé... a verset elő. szőr meg kell próbálni érteni, s csak aztán szabad írni is. • „Őszi szél“: Egyedül című verse tehetséget sejtet. A negyedik versszak rossz rímeit javítsa ki, ellenőrizze a ritmust, szótagszámot és több versével együtt küldje vissza szerkesztőségünkbe. Ha a javítás siketül, — a verset kö. zöljük. • P. M. Zlatovce: Versei naivak, hiányával a költői- ségnek, annak a bizonyos szikrának, ami a verset verssé teszi. Szombat este című versében ezt írja: /Ámor szállt fölém, / És jó volt karjai ölén /. Nem értjük egészen pontosan, hogy a karjaiban, vagy az ölében volt-e jó?! Tanuljon, olvasson sokat. Még nem beszéljük le, idővel jelentkezzen! A Szent Péter esernyője fordulatos, idillikus mese, amelynek kissé elnagyoltan megrajzolt férfi alakjai, bájos és naiv hölgyei olyan világba viszik el a nézőt, ahol még csodák is történnek. Eleven és leleményes Mikszáth meseszövése. Történései jellemzőek, találóak, anélkül, hogy sértenének valakit. Meséjének bonyodalmában sok az anekdótaszerűség és érződik bizonyos vonzalom a néprajzi irodalom iránt. És ez rendjén is van, ha a néző társszerzőként jön el a színházba és a szereplőkkel együtt érti meg és éli át, sőt saját élményeivel és emlékeivel egészíti ki a szerzői cselekményt, hogy azután a kriticista tartalom és a rendezői szemlélet révén, az emberábrázoló színjátszás szövetségese lehessen. Mert hiába fedeznénk fel csupán az egyes szereplők jártasságát, rutinját, színpadismeretét egy-egy előadáson, ha nem éreznénk ott a helyzetek igazát, a vallomások őszinteségét, az élményekből fakadó megrendülést, a művészet alkotó erejét. De nem csak a rendezőn múlik, hogy a szereplő, és ez esetben a színészi tehetség, mennyivel járul hozzá a kollektív alkotó munka gondolati-cselekvési megfogalmazásához, kiegészítéséhez, hanem a szerzői mondanivaló és a közönség aktív jelenléte is szükséges. hogy színházi profilról beszélhessünk. Nyilván Konrád József rendezőt is ilyen értelemben inspirálta a Jókai-Mikszáth-Móricz-i dramaturgia, mert ezekben az esetekben mindig sikeresen fogalmazza meg álláspontját az élet gondjainak — örömeinek a megértéséhez. S ez az érzelmi világ és az indulatok közötti rezonancia most is jelen van, mivel a rendező és a színész (és ez esetben Platz- ner Tibor, a képzőművész is'!!) „valami igazit“ hozott és azt a környezethez viszonyítva em- beriesíteni is tudta. Ä színpadon mikszáthi típusokat látunk (ez esetben stilizált ábrázolással) egy realista népi képzelet magvas képsoraiban. Melichárek Jana dramatizá- lásában ugyanis olyan derűs helyzetekkel találkozunk, a- melyeknek már nem jókaias a romantikája, inkább a szatíra irányában bonyolódik, hogy azután a társadalomkritika szükségszerű humorával, olykor im. presszionista hangulatával olyan embereket állítson elénk, akiknek egykori, illuzionizmusa. majmoló dzsentri-nacionalizmusa káros kihatással volt az akkoriak jellem és erkölcs alakulására. i Wibra György is csak az apai örökség hajszolása közben jut el Verőnkéig. A vagyon utáni vágy mondatja el vele a leánykérő szavakat, hogy azután megtörve szerezzen bizonyságot, hogy a legendás kincs végleg elveszett. Varázsos est Komáromban A színesen pergő dramatizá- cióban a felvidéki falut és az itteni kisvárosok dzsentri és paraszt-polgárság sajátságos folklórját is megismerjük. De Mikszáth ábrázolóművészetének sokrétűsége, ganre-figuráinak szerepeltetése, az életkép-művészet alkalmazása lélek- és iellemrajzi alaposságot igényel és éppen ez az, ami nagy feladat elé állította a MATESZ művészeit. A színészek ’általában „túlzások“ nélkül, természetesen alakítják a reájuk bízott figurákat. A tömegjelenetek olykor, szinte a commédia dell'arte frisseségével ható spontán humora nagyszerűen érvényesül, amíg a felszabadult játékosság nem válik érzelgőssé, s a párjelenetek sem veszítik el funkciós jellegüket. Siposs Jenő Sztolarik-ja jólmintázott figura. A hangulatos helyzetek megteremtéséhez sikeresen járui hozzá Palotás Gabi (Trézska), Fazekas Imre (Mravucsán), Szentpétery Ari (Madame), Bottka Zsuzsa (Münczné). Bugár Béla (kántor). Németh Ilona, Adamecz- né.ja egy sokatígérő pálya jelentős állomása. Matykó-t Vav- reczky Géza formálja szereppé. Várady Béla és Nádasdy Károly, vérbő Gregorics-fivé- rek. Jól illeszkedik az együttesbe a szépen fejlődő Csendes László (Wibra György) és Budiá>s Ida (Veronka). (A pozsonyi színházi előadáson Ve- ronka szerepét Boldoghy Kata alakította igazán lírai bájjal. Pompás partnerének bizonyult Boráros Imre rokonszenvesen mulatságos Gyurkája — a siker itt is teljes volt.) Kiváló alakítás Siposs Ernő glogovai plébánosa. Bugár Gáspár színészi képességeit aligha kell újra felfedeznünk. Egyébként a sok „kis-szerep“ a jellemzője ennek a romantikus idillnek. Hosszadalmas lenne felsorolni a népes szereplőgárda valamennyiét — legyen hát elég annyi, hogy a karikatúrát rajzoló dramaturg és a fogyatékosságokat kiemelő rendező szándéka, még a gyengébb alakításoknál is sikeresen érvényesül az előadásokon. Konrád József színészi-rendezői pályafutására az a jellemző, hogy idényről-idényre kevesebb benne a naturalista pátosz, a „másoló“ utánérzés, a „kapkodás“ és egyre elmélyültebb a koncepciózus megfogalmazás, a reális poentíro- zás, a jól értelmezett szimbolizmus, amely ma már a tartalmi és a formai mozzanatok mellett egyéni szemléletet, sajátságos stílust is jelent. S ez a dicséretes törekvés egyben a MATESZ előremutató útját és művészi hitvallását is determinálja! Szuchy M. Emil gyár, akkor az kénytelen volna őt hazátlan nemzetközinek nyilvánítani. Mit mond azonban ezzel szemben maga a legilletékesebb személy, maga Liszt? Köztudomású, hogy Liszt magát mindenkor Magyarország jósorsában éppúgy, mint balsorsában, állhatatosan magyarnak vallja. Márpedig egy ilyen nagy művészi jelenségnek, mint amilyen Liszt volt, kijár a világ minden részéről, hogy ebbeli akaratát tudomásul vegyék, annak ne mondjanak ellent. Annál kevésbé, mert nincs is megfelelő tárgyi bizonyíték ellentmondásra. Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: mindenkinek, magyarnak, nem-magyarnak egyaránt, kötelessége ezt a kijelentését tudomásul venni és abba belenyugodni. . Liszt Ferenc magyarsága: Csak röviden akarok foglalkozni az utolsó kérdéssel: milyen joggal tekinthetjük Liszt Ferencet magyarnak. Előre kell bocsátanom, hogy ez a kérdés művészi, esztétikai szempontból teljesen mellékes, mert aki igazán nagyot tudott alkotni, azt egyformán tisztelet illeti az egész világ részéröl, akármiféle származású legyen is. Súlya ennek a kérdésnek csakis érzelmi vagy politikai szempontból van. Ha Liszt Ferenc származását faji szempontból vizsgáljuk, nem sok eredményre jutunk. Anyja ausztriai német; hogy apjának családja magyar, német vagy talán szláv ere- detú-e, az okmányszerúleg úgy látszik nem deríthető ki. Azonban alapjában véve ennek a kérdésnek feszegetése nem fontos, hiszen még a nyugateurópai nagy népeknek nagy embereinél is hány példáját látjuk a fajilag idegen származásnak. Hát még itt nálunk Keleteurópában, ahol akkora a faji keveredés, mint Európában sehol másutt! Liszt Ferenc az akkori Magyarország területén, tehát mindenesetre magyar állampolgárnak született. Ezt a megmásíthatatlan tényt fogadjuk el kiindulópontnak. Ellenfeleink szeretnek arra hivatkozni, hogy Liszt Ferenc még magyarul sem tudott, Nem veszik azonban számításba az akkori sajátos magyarországi állapotokat, amikor egy Széchényi István is németül és franciául írja naplóját, amikor Liszt Ferenc Október 29-én lesz 115. évfordulója Liszt Ferenc egy Eötvös József is csak serdülő korában tanul meg magyarul. — Liszt Ferenc anyanyelve német volt, hiszen édesanyja fiatalkorában csak németül tudott. Ha Liszt Ferenc Magyarországon maradhatott volna és itt működhetett volna életének első felében, akkor kétségkívül ő is épúgy megtanul magyarul, mint Eötvös József. De ilyesmiről akkoriban szó sem lehetett. Párizsba került, úgyszólván második anyanyelve lett a francia; sőt — és ez a körülmény nagyon fontos és jellemző — jobban tudott, jobban szeretett franciául beszélni, mint németül. Könyveit is franciául írta. Nyelvtudása alapján tehát franciának kellene minősítenünk, de ugyebár erre senki még csak nem is gondol, mert Párisban töltött ifjúságától eltekintve, kulturális szempontból nincs sok köze Franciaországhoz. Élete delén hosszú ideig Németországban, Weimarban működött. De miért? Csupán azért, mert csak ott nyílt alkalma arra, hogy az akkori új zene érdekében propagandát fejthessen ki. És zeneműveinek stílusa? Ez mindennek inkább mondható, csak éppen németnek nem. Annak a túlzsúfoltságnak, nehézkességnek, ami a 19. századbeli kimagasló német zeneszerzőknek müveire annyira jellemző, éppen az ellenkezője; inkább franciának mondható átlátszóság, világosság mutatkozik Liszt műveinek minden ütemében. — Nyilvánvaló: ha valaki amellett kardoskodik, hogy Liszt nem maNAGY ESZTER, a komáromi Magyar Területi Színház tagja a győri Kisfaludi Színház előadásain vendégszerepei. Euripides: Trójai nők c. drámájában Helena királynő szerepében lép fel nagy sikerrel. (Sj.) születésének. Ebből az alkalomból közlünk részletet Bartók Béla „Liszt Ferenc magyarsága“ című tanulmányából, mely az Esti Üjság 1941. március 23-i számában jelent meg. RECENZIÓ GONDOLATOK GONDOLATOKRÓL A kötetet bevezető füljegy- zetben ezt olvashatjuk: „Lényegében szerencsés pillanatnak köszönhetjük Tóth Elemér müvét: a költő megtalálta a magánéletnek azt a konfliktusát, amely egyidős ugyan az emberrel, mégis, a fejlődés minden fokán más-más okok idézik elő, és mindig új értelmet kap, új motívumokkal szí- nezödik: a szerelemről van szó". Az idézett szavak közül a „konfliktus" szó cseng legtovább és leginkább fülemben. A költő összeütközésbe kerül valamivel, vagy valakivel, de mert művész, a dac, a fájdalom, a meg-nem értés, a konfliktus csillagait beépíti a versbe, talán önkielégítésül maga számára, talán okulásul másoknak: így élek én, így látom a férfi és a nő kapcsolatát én, bizonyos helyzetben, bizonyos körülmények között. Es az olvasó, mert ismeri ezt az élményanyagot, nekiül és olvas, hiszen a szerelerň olyan halmazállapot, amely csaknem mindenkin eluralkodott egyszer. Különös ragyogást kap még az elolvasás előtt a könyv, már csak azért is, mert fiatal költő írta. (A Versbarátok Körének ban jelent meg TÖT KETTEN c. Rögzítsünk hát most le néhány gondolatot a könyvben felvetett gondolatokról. Az első, legfontosabb mondanivalónak azt tartjuk, hogy a költő, fiatal kora ellenére ezt írja: „Ketten már felelősek vagyunk a harmadikért“. Ritka értékű ez a sor, hiszen a háború éveiben született, most felnőtt nemzedéknek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a felelősségtől, a problémáktól való menekülés, az a szemlélet, majdcsak lesz valahogy. Itt válik felelőtlenséggé a válás, a korai házasság, még akkor is, ha bebizonyíthatóan szükségessé, égetővé vált, és sokkal karakánabb, becsületesebb dolog -így tenni, mint képmutatóan élni. Csak az a harmadik ott ne lenne, akiért a felelősséget kellene érezniük. Ezért van ennek az idézett sor6. köteteként a közelműlt- H ELEMÉR legújabb, verskötete) ndk ritka értéke. Másik lényeges gondolatként vetődik fel a versekben az „apró örömök korának" felfedezése: „s ha örömeim apró ötfilléreseit kirakom a küszöbre, ne lépd át észrevétlen, mert: „az életben minden csak a pülanatokon múlik". És: „egyszer kérdezd meg tőlem is, mikor kint éppen esik, vagy éppen jó idő van, vagy éppen nincsen semmi: mi fáj és miért?" Látszólag jelentéktelennek tűnő sorok, és mégis mennyi igazságot tartalmaznak! A huszadik század embere teljes életet szeretne élni. Nem a múlt idők regényeiből ismert „nagy konfliktusokat", drámai „fordulópontokat", melyek egyszer-kétszer jelentkeznek csak egy élet folyamán, hanem mindig és mindent élni akar. Így jut el addig a megállapításig, hogy az élet tulajdonképpen apró korszakok összessége, és a legkisebb örömöt is észre kell vennünk, fel kell fedeznünk, mert az kellemesebbé, szebbé teszi életünket. Hol nyúlik át Tóth Elemér intim költészete a társadalom nyilvánosságába? Itt, amikor ezt írja: „Két ember nemcsak azért él. hogy szeressen. Rohannak a mindennapok csikói. Két ember könnyebben lekap székét ükről valamit, amit igazságnak hívnek, amit becsületnek hívnak, amit úgy hívnak: mi mindannyian." Itt értjük meg a füljegyzet befejező sorait. „Észre sem vesszük, és kitágul a szűk, két emberre méretezett világ, s a költö már az emberi és társadalmi dolgok szövevényében próbál rendet, harmóniát teremtem". Es szinte e gondolat ikertestvéreként, mintegy megoldásaként jönnek az újabb sorok: „Ketten a háború ellen". Mert a háború mindennek az alfája és ómegája, itt ered. és itt bonyolódik, sőt itt oldódik meg az ember minden bajagondja. Ezt száműzni, ezt a kegyetlen mészárló-ipart, és egycsapásra megoldódik egy sereg, szinte valamennyi problémája az emberiségnek. Száműzni, és utána meghökkenve kiálthatunk fel: hát ez is ösz- szefiiggött vele? Ez is? Ez is? Ketten, még a háború ellen is. Mert ketten lenni akkor is jó, ha konfliktusok füzei kormozzák ,életünket. Mert ketten lenni annyi is: megfelezni gondjainkat. Mert ketten lenni lélektani előny a magányosakkal szemben: ha én elcsüggedek, megvigasztal a társam. Es ketten — a kontrasztját is adhatja. Ez ennek a vékony könyvnek minden tanítása. És igazsága. A költő „ketten“ fogalma alatt egy ember és egy másik ember, egy férfi és egy nő kapcsolatát, közös élményeit, értelmezi. Ez a kapcsolat nem minden esetben a házasság. Oj témakor a házasságot elemeire bontani. Ez is feltétlenül számot tarthat az érdeklődésre. Lehet, hogy éppen Tóth Elemér írja meg? Lehet, hogy másvalaki? Mindegy, csak őszintén, igazmondón szóljon róla valaki. A „Ketten" c. Tóth Elemér könyv méltán számolhat a versolvasó ember érdeklődésével. BATTA GYÖRGY r
