Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-06 / 36. szám

tJJL Leveleznénk­0 Nagy István, Lenti 6783/28 Magyarország. Magyarul leve­lezne és ismerkedne 20 éves lányokkal. 0 Megyesl Jolán, Jakabsza- kállas, Petőfi út 16 sz. Ma­gyarország. Magyarul, németül vagy angolul levelezne és is­merkedne. Kívánatra fényképet küld. 17 éves gimnáziumi ta­núié. 0 Hegedűs Ildikó, Kecske­mét. VIII. Joó Mária u. 1 sz. Magyarország. Levelezni és is­merkedni szeretne 23-24 éves fiúkkal. 17 éves gimnáziumi ta­nuló. Magyarul, németül, fran­ciául várja a leveleket. 0 Regós László, Békéscsa­ba. Dobozi út 22-23 sz. Ma­gyarország. Magyarul levelezne, 17 éves technikumi tanuló. 0 Muosi Agnes, Budapest, XV. kér. Eötvös út 124 sz. Ké­peslapgyüjtésröl levelezne ma­gyarul, 15 éves diáklány. 0 Klein Judit, Miskolc. 1. kér. Széchényi út 47 sz. Ma­gyarország. Csehszlovákiai fia­talokkal levelezne magyarul, 17 éves közgazdasági technikumi tanuló. 0 Berecz Irén, Monosbél, Béke út 28 sz. Magyarország. Magyarul — németül levelezne képeslap- és bélyeggyüjtésröl. 0 Schreiner Piroska, Köesk, Vas-megye, Magyarország. Kü­lönféle témáról levelezne ma­gyarul, 17 éves diáklány. 0FU1ÖP Katalin, Celldömölk. Kossúth Lajos u. 9 sz. 11/1. Magyarország. Zenéről, sportról levelezne magyarul, 18 éves 'diáklány. 0 Pavel Mozola, čekovce č. 196. okr. Zvolen, ČSSR. Leve­lezne és ismerkedne. 32 éves orvostanhallgató. ismerkednénk Ifjúsági klub Csergé Károly mérnököt, az alistáli EFSZ fiatal agronómu- sát ritkán lehet rossz hangu­latban találni. Az EFSZ mellett működő CSISZ alapszervezet­nek is ő az elnöke. Teendőit Igen lelkiismeretesen végzi. A CSISZ járási vezetősége nemrég három hetes francia- országi tanulmányútra küldte, odaadó lelkiismeretes munkája jutalmán). Egy hónappal eze­lőtt tért vissza, sok tapaszta­lattal. Bárkivel szívesen elbe­szélget élményeiről és az ott szerzett benyomásairól. Mégis, mikor visszatért, elkeserítették őt az első hírek, amelyet a szövetkezetről és a CSISZ alapszervezetéről hallott. Az állandó esőzések késleltették az aratást és az utazás fára­dalmait még ki sem pihente, máris munkához látott, hogy a gabonabetakarítás minél ha­marabb véget érjen. Abban még reménykedett, hogy az u- tazás során szerzett tapasztat latairól, élményeiről majd az újonnan megnyílt ifjúsági klub­ban elbeszélgethet a fiatalok­kal. Sajnos, ez a terve sem sikerült. Az esőzések és egy nagy vihar tönkretették a klub tetőzetét és beázott. Alistálon ilyen épületet biztosítanak csak az ifjúsági klubok szá­mára. Pedig a Jednota és a CSISZ járási vezetősége közös megegyezése alapján rendez­ték be a klubot, 16 ezer koro­nába került. A klub ünnepélyes megnyitását az aratási ünne­pély keretében tervezték. Az aratást már befejezték, de az átázott falak még mindig vi­zesek, a kőművesek, festők nem tudnak dolgozni. Vajon mikor készül el az alistáli fia­talok ifjúsági klubja? Esetleg, ha jó napsütéses időjárás lesz, két-három hét alatt rendbe te­hetik a klubot és megindulhat a tevékenység — mondja Cser- ge Károly reménykedve. Állan­dó optimizmusa most sem hagyta el. A CSISZ szervezet működését még jobban fellendíti majd a klubtevékenység. Végre valahá- ra lesz már egy helyiség, ahol a kocsmán kívül összegyűlhet­Alistálon nek a fiatalok, szórakozhatnak és szabad idejüket eltölthetik. A tervek már megvannak. A tagok már várják a klub meg­nyitását és ezért segíte­nek a rendbetételénél is. Töb­bek között egészségügyi előa­dás-sorozatot és a fiúk-lányok kölcsönös viszonyáról is sze­retnének előadásokat rendezni. A szombat-vasárnapi tea-délu­tánok sem maradnak el. Mező­gazdasági szakelőadásokat is terveznek a növénytermesztés­ről és az állattenyésztésről. A távlati tervükben szerepel egy irodalmi színpad létreho­zása is. A tanítók segítségét várják a színpad létrehozásá­ban. Ez a klub lesz a dunaszérda- helyi járás első ifjúsági klub­ja, amelyet a CSISZ járási ve­zetősége és a Jednota közösen adnak a fiataloknak. Az itt szerzett tapasztalatok alapján a dunaszerdahelyi járás más fal­vaiban is sor kerül majd if­júsági klubok berendezésére. ’ Mácsai Gyufa Pár lépést tettem az utcán félé, hogy elérjem. Hátulról sikerült a vállát elkapnom, ö meglepődve fordult hátra. — Ezer éve nem láttalak. Mi van veled? Ogy elfutsz mellettem, hogy észre sem veszel. — Igen az utcán ezren vannak. Mi lenne, ha mindenkire ügyel­nék? így a jó ismerős sem veszi észre az embert. Külön­ben is nagyon foglalt vagyok, talán ez az oka, hogy régen találkoztunk. Még mindig a CSISZ dunaszerdahelyi járási titkárságán dolgozom és ren­geteg munkánk van. Alig vé­gezzük el az egyik feladatot — már oťť a másik. Járjuk a falvakat, beszélünk a fiata­lokkal. Sok problémánk van. Most is égy teljesen érthetet­len eset miatt mérgelődöm. A turisztika, kirándulás és a külföldi utazások ma már nem tartoznak a ritkaságok közé. Mint az egész országban, a dunaszerdahelyi járás több szövetkezete is külföldi juta­lomüdülésre küld sok fiatalt. A CSISZ utazási irodája segít­ségével a fiatalokat aránylag jó helyekre küldhetjük, s ez nem kerül túlságosan sok pénzbe sem. A CSISZ járási vezetősége mindig hirdeti a fiatalok között, hogy hová utazzanak, hová van erre lehe­tőség. A szövetkezetek vezető­ségeivel tárgyalunk, hogy küld- íjék a fiatalokat. Azt hinnéd. Beszéljünk az erkölcsről! Mit tennék én ? Várjuk a válaszokat „Mit tennék én?“ címmel feleletet várunk az Oj Ifjúság népes olvasótáborától arra a kérdésre, hogy helyesen cselekszik-e az olyan anya, aki erkölcsi aggályok miatt nem egyezik bele lánya külföldi uta­zásába? A fiatalok bizonyára értékes tanácsokat adnak erre a problémára, mert sajnos, ilyen prob­léma még ma is létezik. A fiatalok bizonyára tár­gyilagosan ítélik meg a helyzetet és örömmel várjuk a leveleket, amelyeket az Üj Ifjúság következő szá­lők. A lányokat külföldre en­gedni! — sóhajtoznak a csal­lóközi asszonyok — onnan csak egy gyereket hoz haza és ak­kor mi történik, hogyan megy férjhez? Azt hiszik, hogy min­den külföldre utazó lány csak azért utazik, hogy valakivel lefeküdjön. A legtöbb lány ezért nem utazhat a Csalló­közből külföldre még akkor sem, ha az EFSZ vagy az álla­mi gazdaság fizetné is az úti­költséget. A nagypakai EFSZ-bén pél­dául legutóbb egyetlen egy fiatalt sem bírtunk megnyerni arra. hogy külföldre utazzon. Mi van ebben a faluban? Ho­gyan nevelik a fiatalokat', ha ennyi bátorság sincs bennük, hogy a szövetkezet kezdemé­nyezésére egy remek külföldi kirándulást tegyenek. Mégis inkább a fiúk mennek el ha­marabb, bár teljesen elfogad­hatatlan indokokkal, mint az maiban közölni fogunk. a fiatalok örülnek ennék és az a mi legfőbb feladatunk, hogy a létszámon felül jelentkező­ket meggyőzzük, majd máskor ménjének külföldre, mert je­lenleg betelt a létszám. Hát •nem így van, kedves barátom, hanem épp az ellenkezőjéről győződünk meg nap nap után. A dunaszerdahelyi járás fia­taljai — tisztelet a kivételnek — félnek utazni. Többen kitöl­tötték a jelentkezési íveket és az utolsó pillanatban lemond­ják az utazást, mert nincs erre idejük, illetve különféle okok­kal indokolják. Különösen a lányok erkölcsét féltik a szü­előbb is mondtam, visszalépnek az utolsó pillanatban. Ilyenkor aztán a járási vezetőséget szidják a CSISZ utazási irodá­jában, mert a visszalépők he­lyére már képtelenek vagyunk másik fiatalt szervezni. Most is égy utazás szervezésé miatt járkálok Bratislavába. Kaptam is a fejemre, mert néhányan lemondták az utazást. Hát így vagyok én. Ezek a dolgok szá­momra érthetetlenek és elke­serítenek. De nem értem az asszonyokat sem. Egy anya félti a lányát, erkölcsi taná­csokat ad neki, neveli, óvja a rossztól, ez mind érthető, de hogy külföldre nem engedi azért, mert attól tart, hogy utána okvetlen gyermeke lesz, — ezt már nem értem. Hiszen az erkölcsök a Csallóközben sem jobbak és nem is rosszab­bak, mint máshol az országban. A nevelésnek, az erkölcs- csőszködésnek miért nem lehet idehaza érezni a hatását? A túlzott bigott felfogás, azt' hi­szem. inkább még jobban árt a fiatalok erkölcsének, mintha azt mondaná valaki a lányá­nak, hogy utazz, lányom, láss világot, mert te megteheted. Művelődj, éld a civilizált éle­tet, használd ki az életadta lehetőségeket is. Az erkölcsi színvonal különben is teljesen összefügg a kulturális színvo­nallal. Egy okos, világot látott, tanult lány, inkább lehet er­kölcsös, mint az, akinek a lá­tóköre csak két km-ré terjed faluja szélétől. Helyesen csele­kednek-e ezek az asszonyok vagy nem — sokat gondolkoz­tam rajta. Erre a kérdésre’ feleljenek majd az Oj Ifjúság olvasói is, a CSISZ duna,szer­dahelyi járási titkárának. BAGOTA ISTVÄN Amikor jött l'jságliír: „A harminchárom esztendős Trstiak József, cseh­szlovák állampolgár, fülckl lakos (losonci járás), Rje- ka közelében cápa áldozata lett.“ A tengerpartnak is van bizonyos, az idők folyamán kiala­kult napirendje. Tűz a nap. forró fémként lövellve sugarait a strandolókra. Van. aki a vízben lubickol és van. aki na­pozik. Az az augusztusi nap is olyannak indult, mint az előzőek. De most már hagyjuk a szemtanúkat, három cseh fiatalt be­szélni“: Arra lettünk figyelmesek, hogy az a narancssárga gumimatracon napozó ember, aki a parttól távolabb lebegett a vízen, leperdül a matracról, majd kiáltozni kezd: Segítség! Azt hittük, rosszul lett és most fuldoklik. Abbahagytuk a röp­labdázást, beugrottunk a vízbe és úszni kezdtünk. A követke­ző pillanatban azonban ugyanaz a rekedtes hang, amely az e- lőző „segítséget“ üvöltötte, mintegy magyarázva, hogy nem úszótudománya hagyta cserben, nem azért hív segítséget; hozzátette: „cápa!“ Egyikünk megtorpant. Ketten folytattuk utunkat. Odaértünk és megállapítottuk: a víz azon a helyen inkább piros, mint kék. A matracra helyeztük a több sebből vérző szerencsétlent, és borzalommal állapítottuk meg: a lába a CAP A csonka már, és dereka táján is hatalmas seb tátong. A part télé igyekeztünk, miközben megérkezett az a motorcsónak, amely a vízisízőket vontatta. Az elsősegélynyújtó állomásról a kórházba telefonáltunk. Trstiak József füleki lakos azonban elvesztette a csatát az adriai tenger cápájával. Belehalt sú­lyos sérüléseibe. Az eset mindenkit felkavart. Trstiakról annyit tudtunk csak, hogy csehszlovák állampolgár. Később világlott ki. miért és hogyan jutott Bulgáriába. Feleségével, és még egy házas­párral jöttek motorkerékpáron. Itt is, ott is töltöttek egy kis időt, fürödtek egyet a tengerben, este táncoltak valamelyik kávéházban. Másnap pedig újabb városok felé igyekeztek. Kra- levicén egyetlen napot kívántak tölteni. Trstiak József utolsó napja volt ez! A fürdőző sereg sokáig nem tudott napirendre térni az eset fölött. Aznap és másnap is alig merészkedett valaki a ten­gerbe. Mindenki tudta ugyan, hogy ilyen szörnyű eset nem fordul elő naponként, nem naponként követeli áldozatait a cápa. mégis borzongott mindenki. Mi is visszatértünk Csehszlovákiába. A rémes látványt, a rekedt hangot azonban nem tudjuk elfelejteni.“ A professzor egyre közelebbről hallotta rikácsoló diadal- üvöltésüket — a majmok már fölötte voltak. „Meg fognak lincselni“ gondolta magában a professzor. „Nem kellett volna megfutamodnom, a menekülőt könnyebb legyőzni...“ Szíve hevesen kalapált mellében, arcáról csurgott a veríték, lábai mintha ki lettek volna tömve. De hirtelen, mintha egv kö­nyörtelenül világos gondolat űzte volna el, elszállt belőle a félelem: Miért rohanni? Miért menekülni? A kísérlet véget ért! Megállt, átölelt egy fatörzset, s arcát üldözői felé for­dította. Elsőként, a husángot lóbálva, a vezérállat ért oda himbálózó járásával. A professzor még látta apró, gonosz, vérben forgó szemét, kivicsorított fogait. Az állatbör a majom félvállára csúszott. „Már ismerik a tüzet“, villant át a professzor agyán. A majom nagyot ordított, majd husángjával lesújtott a pro­fesszor fejére. A tudós vértől borítva roskadt a földre. Egy pillanatra elvesztette öntudatát. Ám a következő pillanatban újra látta a feléje lendülő husángot s a rárohanó majmokat A kéklő égbolton valami ezüstös fény villant meg. „De mégiscsak egy új emberiség van kialakulóban", volt a professzor utolsó gondolata. VLAGYIMIR SZÄVCSENKO: BERN professzor feltámadása (Befejezés)-O­Néhány nappal ezután a Világakadémia Közlönyében a kö­vetkező tudósítás jelent meg: „FÉK (Felszabadult Ember Kora), 18.790. szeptember 12. Az egykori Gobi-sivatag térségében lévő ázsiai természet- védelmi parkban, súlyos sebesüléssel, eszméletlen állapotban egy férfit találtak, s gyorsrepülőn a legközelebbi életrekeltő állomásra szállították. A jelen pillanatig 'még nem tért ma­gához, de már túl van az életveszélyen. Koponyaalkata, idegrendszere, valamint ruházatának ma­radványai, a férfi időszámításunk első évszázadaiból szárma­zik. Hogy annak a technikai és tudományos szempontból kez­detleges kornak egy embere hogyan tudta életét tizennyolc évezredre konzerválni, egyelőre még nem sikerült kideríteni. Az Akadémia egy különleges kutatócsoportja a vizsgálat le­folytatása céljából á természetvédelmi parkba utazott. Mint ismeretes, a biológusok nemzedékek óta folytatnak kísérleteket az ember és az emberi társadalom keletkezé­sére vonatkozó tudományos feltevések helyességének igazo- lása céljából. Fáradozásaik eredményeként olyan embersza­bású majomfajtát tenyésztettek ki. amely fejlődési foka te­kintetében nagyjában az emberszabású majmok és a néhány százezer évvel ezelőtt élt pithacantropus közti átmenetet képviseli. Ezeknek az emberszabású majmoknak az egyik törzse nem messze tanyázott attól a helytől, ahol a titokza­tos embert megtalálták. Feltehető, hogy találkozás történt, amely tragikus következményekkel járt az emberre nézve. Az Akadémia őslénytani szakosztálya megbízást kapott, hogy (okozza megfigyelő munkáját a természetvédelmi parkban. Különös gondot kell fordítani arra, nehogy az emberszabású majmok fegyverként használják munkaszerszámaikat, mivel ez káros hatással volna gondolkozásuk és lelkiviláguk ala­kulására. A világakadémia Elnöksége“. VÉGE. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom