Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-02 / 31. szám
Cynthia a híres kém 2. OLDAĽJ tidvözlégy ODESSZA OKOS SZERETET Már javában forgatták a Baszov megpillantotta a mű- Azt, hogy szerelmes... Csend című filmet, de Vlagyi- terembe belépő fiatal lányt. — A jelenetet minden törlés mír Baszov még mindig nem Copfok nélkül megpróbálhatjuk vagy ismétlés nélkül fogadta el találta meg azt a színésznőt, a Kosztya manzárd-szobájában a rendező. Aszja, illetve Velics- aki Aszja szerepére alkalmas játszódó jelenetet, — mondta, ko Natasa a filmvüág kiválólett volna. És Aszja belépett a rendet- ságai közé lépett. Natasa, amint Ekkor jutott valakinek eszé- len manzárd-szobába. Szigorú maga is elmondja egész egyébé VELICSKO NATASA, a film- pillantással mérte végig a szó- nileg fogja fel szerepét. művészeti főiskola tehetséges, bát. Tekintete zavart, örömei — Igyekszem megtalálni a rendkívül muzikális fiatal tagja, és titkolt érzéseket árult el. szerep igazi „dallamát“. A zene segít abban, hogy jobban megértsem az alakított személy egyéniségét, lelkének halk megmozdulásait. Natasa órákig beszél zenéről, egész operaszövegeket tud emlékezetből. Natasa a zenén keresztül találta meg az utat a filmművészet csúcspontjai felé. 6. OLDAL1 az öngyilkos gyilkosa 7. OLDAÜ A nagy geológus emlékezetére 8. OLDAD XV. évf. 1966. VIII. 2. Ära KO fillér «3 I A labdarúgás sport és háború SZULY GYULA: Akik világgá mentek Akik világgá mentek úgy hogy vissza se térnek, magukban őgyelegnek megállnak és beszélnek, kosszan néznek a falra a nevük ott világít, vagy már be van falazva s csak az emléke látszik. Egyszerű emberek voltak, még egyszerűbbek lettek, falusi arc színt loptak, márcsak vadnyomon mennek, szomjasan, vadcsapáson, tóból akarnak inni, hálni akarnak a fákon, léptük űtjelet ír ki s hiába próbálnak úszni, nincs az ujjuk közt hártya, hiába járnák erdőn, vadcsapáson, hiába. Elszédülnek a tónál, botladoznak a bércen, mégse lett büszke agancsuk . • helyük az erdőn, mégsem. EGY VARÁZSEREJÜ LABDA ravasz pattogását, kiszámíthatatlan útját követtük szinte estéről estére a TV képernyője előtt az elmúlt hetekben. Gólok lelett örvendeztünk, más gólok miatt pedig bosszankodtunk. Idősek, fiatalok, férfiak, nők, még azok is, akik a futballt csak hírből ismerik, végigszurkolták az ádáz küzdelmeket, s megtapsolták láthatatlan közönségként a jólsikerült ördöngős cseleket, vagy fojtanak el magukban egy-egy kacskarlngós szitkot, ha a csatár mellé lő, vagy a kapus potyagólt szed be. A futball azoban a bolondos júliusi napokban változást hozott életünkbe, megbolygatta amúgysem csendes hétköznapjainkat, kizökkentett bennünket mindennapos, de nem egyhangú munkatempónkból. Mindannyian tudjuk, hogy a verseny-napokon szinte lehetetlen volt megtartani értekezleteket, mindenki sietett haza a képernyő elé. A labdarúgó világbajnokság egy táborba terelte jó öreg földtekénk lakosságának nagy részét és a tábor falai: jóleső várakozás, örömteli izgalom, az igazi nagy játék mámora. A HEVESEBB VÉRMÉRSÉK- LETÜEK honában és a hevesebb vérmérsékletű szurkolók soraiban is sajnos a „győzelem vagy halál" jelszó dívik. Persze hogy Ott — különösen ha a „futball- nagyhatalom magaslatáról kísérik a versenyt“ nehéz belenyugodni egy-egy kudarccal, balsikerrel végződött mérkőzésbe. Pedig a futball csak sport és nem szabad hagyni, hogy annyira felkavarja a kedélyeket. Sajnos az utóbbi napokban még annak a tanúi is lehettünk, hogy a VB körüli problémák egyes országok parlamentjeibe is bekerültek. Úgy véljük, reálisan kell a dolgokat megítélni. Egy brazil lap arra panaszkodik, hogy náluk az emberek nehezen értik meg, hogy fiaik nem háborúba mentek, hanem sportversenyre. A versenynek viszont vesztesei is vannak. A futball kedvelői, elsősorban a szakértők (igaz, a futballban minden szurkoló szakértőnek tartja magát) már kezdik kielemezni a versenyhozta újdonságokat, taktikai megoldásokat, játékmődszert, futball-rendszert. A nagy kérdés az, mit hoz a futball számára az angliai VB. Vérszegény védekező, vagy ötletekben gazdag, szellemdús támadó játékot. Különösen a délamerikai sportsajté teszi fel ma ezt a kérdést. Híre terjedt például annak, hogy De Have- lange, a brazil labdarúgó szövetség elnöke vezetésével elvi határozat született: a délamerikai szövetségek kiválnak a FIFA-ból és ellenvilágbajnokságot írnak ki. Első vendégüknek állítólag Spanyolország és a Koreai NDK jelentkezett. „MI FUTBALLOZNI, ÉS NEM BIRKÓZNI AKARUNK" — jelentette ki Jósé Villalonga, a spanyolok szövetségi kapitánya. Ami a világbajnokság orvé alatt történik, az minden, csak nem játék. A labdarúgás fejlődése szempontjából nem lehet számunkra közömbös, hogy a világbajnokság döntőjébe két kemény, inkább védekező rendszerre beállított csapat kerül: Anglia és az NSZK. A párizsi Figaróban egy cikk jelent meg, a- melynek lényege, hogy a támadó futballnak, tehát a portugál. a magyar és általában a színes, technikás futballt játszó nemzeteknek kellene példaképeknek lenniük. AZ ELMÉLET azonban nem mindig felel meg a gyakorlatnak. Óhatatlanul a leendő világbajnok-csapat felkészülési és játékrendszerét követi majd a labdarúgó világ javarésze. És az igazsághoz tartozik az is, hogy bármennyire is a házigazdák ellen szurkolt a TV-né- zők jőrésze, ettől még Anglia igen praktikus, eredményes, jó futballt játszik, amit a portugálok ellen ékesen bizonyított. _
