Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-19 / 29. szám

\ U.L leveleznénk ♦ Szöllösi Ágnes, Szeged, Csaba u 8 sz., Magyaror­szág. Magyarul, németül, oroszul levelezne és ismer­kedne. 18 éves technikumi fanuló. ♦ Dehene Piroska Str. Tirgului No ll Ra: Baia Mare (Nagybánya) Regi: Maramures, Románia. Ma­gyarul levelezne különböző témákról, 19 éves. ♦ Mernyei József, Orosz­lány, Magyarország, Aszta­los Sándor u 2 sz. Magya­rul levelezne; 16 éves. ♦ Tapodi Margit, Szeged, (Dorozsma) István u 30 sz. I Magyarország. Levelezni — I ismerkedni szeretne 17 éves] gimnáziumi tanuló. ♦ Körösparti Irén, Mező- íúr. Bójái u Z sz., Magyar- ország. Magyarul - angolul levelezne, 17 éves gimná­ziumi tanuló. ♦ Molnár Mihály, Orosz-j lány, Magyarország. Aszta­los Sándor u 2 sz. Magya­rul levelezne különböző té­mákról? 16 éves. ♦ Fancsalszki Attila, Mis­kolc, II. kér. Wesselényi u 55 sz. Magyarország. Ismer­kedne és levelezni szeretne korban hozzáillő leányokkal. 22 éves gépésztechnikus. ♦ Völler Miklós, Pécs, Ignác u 7 sz.. Magyaror­szág. Magyarul levelezne; 18 éves. ♦ László Judit, Jászapáti.! Dózsa u 14 sz.. Szolnok me-j gye. Magyarország. Magya-I rul levelezne és színészké-| pékét cserélne; 14 éves. ♦ Barrabás Katalin, Vé­ménd. Petőfi u 446 sz. Ma­gyarország, Baranya megye. Magyarul - oroszul levelez­ne. színészképeket cserélne; 16 éves. ♦ Peregi Tibor, Jakab- szállás. Arany János u 2 sz. Magyarország. Magyarul le­velezne különböző témákról; 17 éves. A vakáció első napja csú­nya esős volt. Utána még egy hétig borús volt az idő, sötét felhők go­molyogtak az égen. Hosszú volt ez a hét, mert lassabban telt az idő, mint az iskolában. Ott, a sorsközösségben elfut egy hét akkor is. ha rossz az idő­járás — különösen év vége fe­lé. De a nagy szünidőben rá­szakad az egyedüllét a diákra. Szeretne valami különöset csi­nálni, hogy jobban múljék az idő, hogy jobban kihasználja — és rájön, hogy ez nem mindig könnyű. Ezért várta olyan na­gyon, hogy leteljen ez az egy hét. Háromhetes táborozás várt rá. ahol a többiekkel találkoz­hat és ez nagy örömmel töl­tötte el. A táborban mégiscsak más az élet, rohan az idő, több a nótaszó, szabadabb a légkör — szóval igazi kikapcsolódás. A rét, ahol a tábor áll, olyan nyil'ű, mint az égboltozat. A közeli erdő pedig sok megle­petést ígér a diákoknak. Vajon mit tartogat számukra egy napsütéses júliusi nap. egy er­dei kiruccanás alkalmával? A diák becsomagolt magának egy napra való élelmet, előké­szítette a horgászbotot és el­indult az erdő felé. Hallotta, hogy nem messze — vagy egy kilométernyire — fekszik egy nagyon szép tó. Mondják, ér­demes leülni a partján, horgot dobni a vízbe, mert hogy itt ritkán kerüli el az embert a szerencse. Megéri azt a kis gyaloglást minden szenvedé­lyes horgásznak. Sokszor meg csuka is akad a horogra, de ponty mindig. A diák még nem horgászott soha. De szereti a természetet, no meg a vizet. Ezért vett ma­♦ Máraz Lenke, Keme-1 nesszentmárton. Vas megye, I Magyarország. Magyarul le- I velezne és ismerkedne; 161 éves. gának horgász-felszerelést még tavasszal. Azóta csak egyszer próbálta ki a Dunán, de akkor nem fogott semmit. Ismerősei megmosolyogták, amikor lát­ták, milyen kitartóan ül a Du­na partján és várja a zsák­mányt. A halak azonban nem haraptak; üres kézzel tért ha­za, de nem vesztette el a ked­vét. Először horgászott életé­ben. De vajon melyik horgász visz zsákmányt haza pecázásá- nak első napján? A tapasztaltabb sporthorgá­szok adták neki az ötletet, hogy menjen ki az erdei tóhoz. Tá­bor is van a közelben, ahol eltölthet egy pár szép hetet. A halászcsárdában kosztolhat, így hát az élelmezéssel sem lesz különösebb gondja. A szú­nyogoktól meg csak nem ijed meg egy tizenhatéves fiatalem­ber — egészen csak meg nem eszik? A Dunán csak igen gya­korlott horgásznak akad sze­rencséje. A kezdők csak i’t’t- ott fognak valamit, azt is csak amolyan „vak tyúk is talál né­ha szemet“ alapon. Mert nagy tudomány ám a horgászás, so­káig kell tanulni, amíg mestere lesz az ember. Öreg, szakállas bácsik ülnek néha folyók part­ján és versenyeznek, s néha naphosszat nem akad hal a horgukra. Mert mit ér a nagy tudomány, ha viszont a szeren­cse kerüli el őket. Az életben néha többet jelent a szerencse, mint a tudomány. M ajd meglátom — gondol­ta magában útközben — fogok-e ma halat. Ha nem sikerül — majd másutt próbálkozom. És ha nincs sze­rencsém — azt is megtudom majd. Akkor sem tehetek sem­mit. Legfeljebb eladom a hor­gász-felszerelésemet külföldi turistáknak. Igen keresett cikk ez, mert szép is és kitűnő ny­lon-zsinór van a boton. Amint közelebb jutott a tó­hoz, látta, hogy jól megtermett békák ugrálnak a sásból a víz­be. Vajon ezeknek a békáknak eszik a combját előkelő ven­déglőkben ínyenc-falatként — tűnődött. Ha egyet-kettőt fej­bevernék, megsüthetném én is és megkóstolhatnám, milyen is a békacomb. De még a puszta gondolatra is .összerázkódott és végigfutott a hátán a hideg. Hervadt vízililiomok töredez­tek a hullámverésben, mert ép­pen forgószél kerekedett és megmozgatta kissé a vizet. Ki­nézett magának egy alkalmas helyet. Leült egy vihar által kidöntött fatörzsre. Remek volt ez a hely — mintha a nyárfa csak az ő kedvéért nőtt volna és a vihar is csak őmiatta dön­tötte volna ki, hogy ilyen kitű­nő ülőhelye legyen. Jól érezte magát, megivott egy üveg sört is. Gondolatban köszöntötte az erdőt, a tavat, meg az ígérke­ző jószerencsét is. Aztán be­dobta a horgot a vízbe és várt. Fél óráig várt csendben, türe­lemmel. Már azt hitte, elhagy­ta a szerencse — amikor egy kissé megrándult a horog. Ponty volt. Kis idő múlva még egy ponty akadt a horgára; a kettő nyomott vagy másfél ki­lót. Egy óra múlva egy falánk csuka is áldozatul esett. Érde­mes volt’ tehát idejönni. Sosem felejti el ezt a helyet. Az erdő, ha lehet még szebb lett és a nap még ragyogóbban sütött az égen. Bátornak, erősnek és szerencsésnek érezte magát. Felnőttnek és függetlennek. Egyszerre olyan édes lett szá­mára a vakáció — mint a méz. Bagota István mm E gy milánói általános iskola egyik osztályában 22 gyer­mek közül 16 nem tudta megírni házi feladatát, amelynek témája ez volt; „írjatok le egy erdőt.“ Azért nem tudták megírni, mert még soha életükben nem láttak erdőt. A milánói gyermekorvosok szomorúan mondják: joggal vá­lasztották múlt ősszel Milánót a gerincelferdüléssel foglal­kozó orvosi világkongresszus színhelyéül. A milánói gyerme­kek több mint felének gerincoszlopa deformált. És miért ilyen gyakori ez a deformálódás olyan gyermekeknél, akik az egészségügyi ellenőrzések szerint a legjobban tápláltak közé tartoznak Olaszországban? Mert ezek a gyerekek alig mozognak, alig tornáznak és a kevés mozgással párosult jó táplálkozás a fiúk 14. a lányok 12 százalékánál a túltáplált- ság jeleit idézi elő. Fejletlen izomzat, görbült hátgerinc, a gyermekek íöbb mint 33 százalékánál görnyedt tartás, sápadt arcszín — ilyenek az utóbbi években a milánói gyerekek. A gondozónők beszámolói szerint egyetlen hely, ahol a munkásnegyedek gyermekei játszhatnak: a konyhaasztal alatti kövezet. A „tiszta szobát“ óvják attól, hogy a gyer­mekek játéka kárt tegyen benne. A régi házak udvarában nem játszhatnak, mert a lakók tiltakoznak a lárma ellen,, az új házak kicsiny, kertes udvarában pedig azért nem, nehogy kárt tegyenek a növényzetben. Hol játszanak tehát, hazulról elszabadulva, a milánói gye­rekek, akik messze laknak az amúgy is túlságosan kicsiny és zsúfolt parkoktól? A járdán és az úttesten, az autók kö­zött, a házak tövében. A nagy gyárvárosban alig vannak fák és kertek. A gyermekeknek fogalmuk sincs, hogy mi az erdő, mező, a szabad természet. Amikor egy szociológiai teszt- vizsgálatnál a gyermekek képzettársításait vizsgálták, a „szi­várvány“ szóra 71 százalékuk azt felelte: „televízió“. És az iskolai tornaórák? Az általános iskolásoknak csupán 20 százaléka veszi igénybe a tornatermeket. A többi tornate­rem zárva van, mert nincsenek tornatanárok. Sok milánói iskolában még csak óraközi szünetet sem tar­tanak. A gyermekeknek nem lenne hol játszaniuk, és a ta­nítók félnek szabadjára ereszteni őket. A szünetekben is a padban kell maradniuk. A tízórait is ott eszik meg, márpe­dig, mint az orvosok megállapítják, az iskolapadok túlnyomó része egészségtelen: olyan tartásba kényszeríti a gyerme­keket, amely teljesen alkalmatlan a pihenésre és állandó, ■■■■■■■■■ lárasztó megterhelést jelent a fejlődő izom- és csontrend­szernek. Maguk az iskolaépületek épp olyan „életellenesek“ mint maga a nagyváros. Többségük túlzsúfolt kő- és cementbör­tön, távol a természettől, rossz levegőben; kicsiny és ala­csony ablakaikon át még az eget is alig látni, Az Iskolaépí- Bizottság legutóbbi felmérése szerint 178 iskolaépület közül 109 zsúfoltabb a törvényben meghatározott maximum­nál, márpedig az olasz iskolatörvény bánik a legtakarékosab­ban a hellyel. De az új iskolák építésénél sem törődnek a gyermekek egészségevei. Az egyik új középiskola például, amely egyébként az iskolaépítés modern követelményei sze­rint épült, szintén nem biztosít szabad levegőt a tanulók­nak. Kertes udvart akartak hozzácsatolni a szabadtéri játé­kok számára. A város azonban visszavette a területet és a tanügyi hatóságok tiltakozása ellenére lakóházat építtetett rá a városi alkelmazottak számára. így ez a „mintaiskola“ is tüdő nélkül maradt. H ol töltsék szabad idejüket a kevésbé módos családok gyermekei, akiknek szülei dolgoznak, nagyszüleik nin­csenek, a szomszédokat csak zavarnák, az udvarban nem tűrik meg őket, napközi otthon pedig nincs, mert az iskola minden talpalatnyi helyét betölti a két vagy három ..műszakos“ tanítás? Jól felszerelt parkokra, játszóterekre lenne szükség. Az 1,70/1.000 lakosú Milánóban mindössze 30 játszótér van. A milánói gyermekeknek 30 játszótér helyett legalább .>30-re lenne szükségük. A torna, a játék nemcsak az izmok­nak tenne jót. A Comasina kerületben, a hosszúra növesztett hajú milánói huligánok fő fészkében a gondozók kérdéseire a fiatalok gyakran válaszolták: „Nem tudunk mit csinálni, senkisem törődik velünk; ha megnövesztjük a hajunkat, le­galább felfigyelnek ránk az emberek.“ Akiket közülük sport- tevékenységre, például úszótanfolyamokra szerveztek be, ha­marosan lemondtak kevéssé higiénikus sörényükről. A kerü­let középiskolájában a sporttevékenység első felélénkülésére máris jelentősen megjavult a tanulmányi eredmény. Sürgős intézkedésekre lenne szükség a milánói gyermekek testi-lelki egészségének megmentése érdekében, hogy a leg­nagyobb olasz iparváros fiatal nemzedéke ne elgörbült ge­rincű, görnyedt, sápadt, vérszegény gyermekekből álljon. Ľ ESPRESSO 47. foto A következő pillanatban filmszerű gyorsasággal peregnek az események. Judit váratlanul visszafordul kezében az asztalról fölkapott késpenge villan, amelyet markolatig döf a német hasába. Az örsmester hörögve összecsuklik. Judit magához veszi » társaság asztalon heverő iratait, s lerohan a lépcsőn. A fordulónál majdnem összeütközik az időközben fölocsudó Pratfva), aki szinte eszelősen rohan a német szobája felé. Föltépi az ajtót, s megpillantja az élettelen őrmestert.-S 8 « 5 4 := 12 3 “3'§ä ! = 5 * 1 -* S - “ °-ite S-S« s 01 ,g '01 ■- £ 'ü JX A cn ° P ~ j>z O ■O .© i a n j C »q5 li! 3 c c • - N o 2 O u p x -a O '© J= •2 3:2 ?. J-S > Oi >: £ o v s ■§ S’gs ä n 0> *_ :í C .« © P >> •2 — Oi N C ■$ N Ä ± X E-g a p í- •£ 3 O] ~ X -3 ■ ni (C Vl C 5? t-í o c £2 go 2 p 'CO V. i 52 £ 'O ra -cg Q 4j _js i ^ es 'p ra I '2 > •= g *© 35 ■c ’£ 3 c 2 pp j o . £ c o !<< ! 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom