Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-17 / 20. szám

MÁJUS 7.________________ A világsajtó az amerikaiak vietnami agressziója elleni tün­tetésekről számolnak be. A NATO-válság átterjed a Közös Piacra is. Ezt abból is láthatjuk, hogy az egyik leg­fontosabb problémakörben, a fejlődő országoknak nyújtandó élelmiszersegély kérdésében se tudtak a mostani ülésszakon részt vevő külügyminiszterek és szakminiszterek megállapo­dásra jutni. MÁJUS 8. Az amerikai gyorshadosztály egységei Dél-Vletnamban, Sai­gontól 450 kilométerre három hét óta most először vívtak ko­moly csatát. A dél-vietnami hatóságok ki­telepítik és koncentrációs tá­borokba hurcolják a lakosságot. Ma már látható, hogy az elmúlt hetek válságkorszakában, ami­kor a belső nyomás alatt úgy látszott már-már Ky is a sül­lyesztőbe került Washington és Saigon összehangoltan csupán taktikai cselhez folyamodott. A nehéz napokat akarta átvészel­ni és ezért a háborgó buddhis­táknak és diákoknak Ígéreteket tettek. Johnsonnak esze-ágá- ban sincs polgári kormányzatot teremteni Dél-Vietnamban hi­szen ez esetleg kérdésessé ten­né a háború folytatását és ne­talán bizonyos fajta semleges­séghez is elkanyarodna. MÁJUS 9. Hazánk felszabadításának nap­ján országszerte nagyszabású katonai díszszemléket rendez­tek. A figyelem főleg a prágai díszszemle felé fordult, melyen Bohumír Lomsky, hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter üdvözölte a felsorakozott egy­ségeket. MÁJUS 10. Koszigin szovj'et miniszter- elnök kíséretével együtt meg­érkezett az Egyesült Arab Köz­társaság fővárosába. Koszigin beszédében rámutatott arra, hogy a két ország között újtí- pusu kapcsolatok alakultak ki, amelyek minden területen széJ leskörü együttműködésben jut. nak kifejezésre. MÄJUS 11. Titokzatosság veszi körül a londoni angol-rhodésiai meg­beszéléseket. Titokban tartják még a tárgyalások színhelyét is. MÁJUS 12. ______________ Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában megkezdő­dött Szlovákia Kommunista Pártjának háromnapos kong­resszusa. A kongresszus érté­keli, hogyan teljesítették a kommunisták a XII. pártkong­resszuson kitűzött feladatokat és megtárgyalja azokat az elő­készületeket, melyeket Szlová­kia Kommunista Pártja tesz a CSKP XIII. kongresszusán ki­tűzendő feladatok megvalósí­tására Vietnami A hegy lábánál elszórt szal­makunyhók felett békés füst- felhők emelkedtek. A harmatos rizsföldek felszikkadtak a nap­sütésben. A mi „parancsnoki kocsink" több fából összetákolt hídon nyikorgott végig. — Diákok építették fel eze­ket az utakat — magyarázta Pham Huv Tong, a hanoi peda­gógiai iskola igazgatója. Párizs­ban végzett, történelem szakos. Az ösvények, melyeken csak gyalogosok vagy háziállatok jártak, valóban kiszélesedtek és így a kocsink észrevétlenül átgázolt a rizsföldek szélén. A királynők alkonya Az angolok szeretik a szertartásos ünnepsé­geket. Az elmúlt napokban figyelmüket a brit- parlament megnyitására és a királynő negy­venedik születésnapjának megünneplésére for­dították. A hagyományok szerint negyvenegy ágyú dördült el, a királynőt nyolc fehér ló aranyhintón vitte a parlament elé. A brit: arisztokrácia történelmi ragyogó öltözékekben jelent meg a nagyszabású ünnepségen. A pom­pás kosztümök között annál jobban kitűntek a Labour-párti képviselők egyszerű öltönyei. A szigorú megfigyelő azonban megállapítot­ta, hogy lényegesen kevesebb a ragyogás, mint az előbbi években. Az angol királyi csaiád helyzete megváltozott. 1953 óta — Erzsébetet akkor koronázták — húsz brit tartomány esett el az anyaországtól és a Commonwealth államok fogalma is elvesztette eredeti jelen­tőségét. A királynőről elismerik, hogy „elvégzi a kö­telességét“. Norman Harlnell, az udvari sza­bója kijelentette az újságíróknak, hogy a „ki­rálynő vonalát csakis szigorú diétával tudja megőrizni". A negyven éves királynő valóban igen fiatalos, ha közben megöregedne és na­gyon megváltozna, akkor jogában állna bevon­ni az arcképével kiadott bankjegyeket és bé­lyegeket. Viktória királynő csak hatvanhat éves korában adott ki új bankjegyeket, ame­lyek már matrónaként ábrázolják. II. Erzsébet királynő, az angol birodalom negyvenedik uralkodója. Jogában áll, hogy 1. mindenről informálják, 2. kikérjék a tanácsát, 3. tiltakoz­hat, 4. buzdítólag érvényesítheti befolyását — de mindezt nem hivatalosan. A munkanapja már a reggelinél kezdődik. Férjével, FUlöp herceggel együtt végignézi a postát, azután magánjellegű vendégeket fogad. Évente átlag 30.000 magánkihallgatást eszkö­zöl — többet mint a pápa. Skóciai kastélyában többet pihen, de a kí­váncsi újságírók oda is behatolnak és felfedik magánélete apró „titkait“. A nagy nyilvános­ság innen tudja, hogy Erzsébet királynő na­gyon szereti a teát, hogy a moszkvai vodkát jobban bírja, mint a skót whiskyt — de ebből nem lehet politikai következtetésekre jutni. Elég gyakran összezördül az igen tempera­mentumos férjével, aki állandóan hadi lábon áll a „protokolokkal“. A brit királynő a világ leggazdagabb asszo­nya. Fizetése 1,3 millió dollárt tesz ki évente, de ebbe még nincs beleszámítva a magánva- gyonából eredő jövedelme. Ingatlanain kívül nagy értéket képviselnek az ékszerei és a híres bélyeggyűjteménye, melynek értéke több mint 3 millió dollár. Az állam gondoskodik a Buckingham palota, a windsori kastély és még négy kastély kar­bantartásáról. A királyi család már nem olyan népszerű, mint régebben volt, elsősorban azért, mert óriási terhet ró a népre Minden család­iak külön nemesi címet kap és külön jövedel­met élvez. Ezenkívül az állam fedezi a család­tagok reprezentációs költségeit is. A királyi család azt állítja, hogy a külföldi utazásokon sok barátot szereznek Angliának és ápolják az „üzleti összeköttetéseket“. helyszíni Pham Huv Tong rámutatott a siirü bambuszerdőre; oda te­lepítették ki az első és második osztályunkat, a biológusok cso­portját. Hiába néztem abba az irányba, semmit sem láttam, csak sűrű, sűrű dzsungelt. — Valamivel tovább pedig a filozófiai és a pszichológiai fa­kultás hallgatói vannak. Jelen­leg vagy ezerkétszáz diák és háromszáz tanár. Sofőrünk megállt egy bam­busz nádból összetákolt búvó­hely előtt. Felülről valóban észre se venni. Innen csak kúszva jutottunk előre, és egy növényekből, ágakból összetá­kolt építményhez érkeztünk Itt találtuk meg a biológiai fakultás „irodáját" és a „tanári szobát". Szabályosan ott lógott „a falon" a tanrend. Az aszta­lon éppen ebéd várt a diákok­ra, rizs és kolbász. Jelen volt az iskola igazga­tóhelyettese is, Do Duc Uyen. — A diákokat műit év szep­temberében evakuálták ide. Ezt a vidéket választottuk, mert tulajdonképpen innen indidt el az ellenállási mozgalom. Min­dent magunk építettünk fel, eleinte nehezen ment, sokat éheztünk, mert az ételt nem tudták utánunk hozni. Pálmalevelekkel fedett „fo­lyosón“ keresztül tértünk visz- sza a biológiai laboratóriumba. Az iskola épületvázát bambusz­nádból szerkesztették. Amikor EGY CIPŐBEN a víztartályok nem felelnék meg a követelményeknek. — És miért hordanak a lisz-> szaboni halásznők csak egy ci­pőt?, — Megfigyelte? Ezek a sze­gény asszonyok évtizedek óta mindig mezítláb jártak, talán nem Is vették olyan tragikusan a dolgot, mert megszokták. Kora reggel mennek ki a kikö­tőbe, megveszik a halakat, ki­fizetik az adót, s aztán viszik be a városba. Egy nap az egyik miniszter észrevette, hogy e halárusltónők mezítláb járnak. Egészen felháborodott és kije­lentette, hogy az teljesen lehe­tetlen egy ilyen világvárosban, ahová ezer meg ezer külföldi turista érkezik. Az ő javasla­tára a kormány határozatot hozott, mely szerint a haláru­sítóknak megtiltják, hogy me­zítláb járjanak. Mit csinálhat­tak ezek az asszonyok? Olyan szegények, hogy még csak egy pár cipőt sem tudtak venni maguknak. Igen ám, csakhogy Portugáliában szigorúan be kell tartani a rendeleteket. Jönnek az ellenőrök, a rendőrök és azután jön a fogház. Igaz, kü­lönböző osztályú fogházak lé­teznek. Az első osztályú fog­házban a szobáért úgy kell fizetni, mint egy azállodában. — Ugyan, hisz ez lehetetlen! De most a halárusítók cipőjé­ről akartunk beszélni és nem a fogházak különböző osztályá­ról. Szóval, a halárusftónőknek betiltották, hogy mezítláb jár­janak, ezért az asszonyok ösz- szeálltak, mindig két-két asz- szon.y vett egy pár „Espadril- last“ fürdőcipőt. És így eleget tesznek a rendeletnek, minden halárusítónőnek van „valami“ a lábán. így már végigjárhatja a szűk utcákat és kínálhatja a „friss halat“. A tengerparti városok mind hasonlítanak egymáshoz: a nap csodálatosan kék, és a tenger színe egy árnyalattal még sö­tétebb. Pálmaligetek közepette luxusszállodákat építettek, ahol exkirályok, exhercegek és ha­sonló vendégek laknak. De olyan koldus szegény asszo­nyokat. akiknek csak egy cipő­jük van, csak Lisszabonban láttam. -m­tudósító megérkeztünk, több diák mik­roszkóppal növényeket vizsgál- gatott és megfigyeléseit egy füzetbe jegyezte le. Kint az udvaron néhány diák ketrecet állított fel a kísérleti állatok számára. Az „előadó­termek" előtt puskák voltak felállítva, gépfegyverek és ha­talmas botok. — Ezekkel a botokkal fogjuk össze a legjobban az amerikai pilótákat — mondta Do Duc Uyen. — Rendszeresen végezzük a hadgyakorlatokat. Az ejtőer­nyősöket mindig körülfogjuk és innen bizony nem menekül­nek. Egy Nam Tuong (annyit je­lent, mint Dél boldogsága) nevű diáklánytól kérdeztük meg, hogy vannak-e itt nyelv­szakosok is. — Hetvenketten vagyunk, eb­ből nyolc lány — mondta. — Mi építettük ki az éttermeket és az internátusi szobákat is. Megkértük a bennszülötteket, hogy segítsenek. A lányok gyűj­tötték a pálmaleveleket és a bambusznádakat. — Délután is vannak előadá­sok? — Nem, délután a szövetke­zeti dolgozóknak segítünk. Most már mindenkinek van petró­leumlámpája és így esténként tanulgatunk. Most igen kelle­mesek az éjszakák. Sokszor azonban éjjel segítünk a csa­ládoknak, vizet hordunk, gon­doskodunk a gyerekekről, mint­ha csak családtagok lennénk. A munkabeosztásunk pontos. De hát nem tarthatjuk be min­dig ... (L’Humanité) -m­Japán vér mint kiviteli cikk Közismert dolog, hogy a Ja­pánok egyre nagyobb teret kapnak a világ kereskedelmé­ben. Nemcsak műszaki cikke­ket adnak el világszerte, ha­nem számtalanszor előfordult már, hogy a turisták valame­lyik afrikai vagy ázsiai ország­ban, sőt az amerikai indián re­zervátumokban „eredeti“ nép­művészet! remeket, totemet vagy egyéb emléktárgyakat vet­tek, s amikor aztán odahaza jobban szemügyre vették, a tárgy valamelyik rejtett zúgában megtalálták a feliratot: Mlade in Japan. Ez ellen természete­sen a japán ellenzéknek sem­mi kifogása nincs, annál job­ban felkavarta azonban a köz­véleményt az a bejelentés, hogy az ország embervért árul. Hogyan derült fény erre az üzletre? A japánok nem vesz­nek ugyan részt az amerikaiak piszkos Vietnami háborújában, egészségügyi segélyt azonban adnak Dél-Vietnamnak. így történt meg aztán, hogy a Ja­pán orvosok, akik a 'hadikór­házakban dolgoznak, különös felfedezést tettek. A vérplaz­mát tartalmazó dobozokban fel­fedezték a Made in Japan fel­iratot; mivel attól tartottak, hogy a kormány esetleg elken­dőzi a dolgot, az ellenzékkel közölték felfedezésüket. Nitiko Fudzsijara szocialista képviselő a japán parlament egyik ülé­sén felháborító szégyennek ne­vezte azt a tényt, hogy a japán vér külkereskedelmi üzlet tár­gyát képezi, és azonnal vizs­gálatot követelt az ügyben. A vizsgálat azután megállapítot­ta, hogy az egyik nagy japán gyógyszeripari tröst adta el a vért az amerikai hadseregnek a vietnami háború céljaira, s az üzleten bűsás hasznot zse­belt be. Japán ugyanis köze­lebb van Vietnamhoz, mint az Egyesült Államok s Így a szállítás költségei is kisebbek, tehát a vérért többet lehetett fizetni. Nem tudni azonban, hogy a japán kormány tett-e valami­lyen Intézkedést az embervér­rel kereskedő tröst ellen. # Egy Lausanné-i iskolai kurzuson a fiatal lányok a mai ifjúkat Sámson bibliai alakjához hasonlították: „Fegyelmezetlenek, dicse­kednek erejükkel és tül hosszú hajviseletük van.“-O­9 Egy Lari nevezetű finn kutya érzi a fém szagát és versenyben legyőzte az e- gyik geológust. A kutya 1330, a geológus pedig csak 270 darab fémet talált. Petti Mattson, a kutya edzője, most a kormánytól 700 finn márkát, Lari pedig hat kol­bászt kapott. Most további két kutyát tanítanak be.-O­A fiatalok folytassák az utat... Amikor először elsírta magát, már a huszadik századot írták. Akkor született, amikor a sze­gényembernek csupán egy gond­ja volt — a megélhetés. A gond és a szegénység nevelték. Amikor pedig már át tudta lépni az utcaajtó küszöbéi, szomorú hírt hozott a posta. Apja meghalt a távoli Ameri­kában. Nem sokkal később is­mét szomorúság ülte meg a házat. A legidősebb testvért el­nyelte az első világháború pokla. Ezt már nem tudta el­viselni az agyongyötört anyai szív. A nyolc gyerek nyolc felé távozott. A kis Mária is kenyér után látott. Szolgáló lett, el­használt ruhákért, ennivaló­ért, idegeneknél. Az új környe­zet nem adhatta meg neki, amire vágyott. Az egyik kará­csonyon látogatóba ment leg­idősebb testvéréhez, családi meleg után vágyott. Száraz hó ropogott a lába alatt. Éjféli miséről hazamenet azonban vá­ratlan dolog történt. Egy egé­szen ismeretlen fiatalember szegődött melléje. A fiú sze­rény és őszinte volt. Nem sokat beszélt, inkább kérdezett. És a válasz igenlő volt. Mária vágya teljesült, családi melegre lelt. Zsigó Mihály, a fiatal férj azonban kommunista volt és ez akkor gondokkal fárt. Összejöveteleket tartottak a fiatal házaspárnál, s ez új távlatokat, lehetőségeket nyi­tott meg az újdonsült fiatal- asszony előtt is. Hallgatott, gondolkozott és észre sem vet­te, hogy elvtársnőnek szólítják. Többé nem engedte férjét egye­dül. Együtt mentek a megbe­szélésekre, a titkos összejöve­telekre. Itt ismerkedett meg Steiner Gáborral és Major Ist­vánnal. 1924-ben pedig már a párt tagja lett. A mindenkit érintő gondokon kívül a fiatal házastpárnak azonban külön gondja is volt. A gyermek te- lenség súlya egyre jobban gyö­törte őket. Mi mást is tehettek ebben a helyzetben, minthogy örökbe fogadták a kis Margit­kát. A nagy gazdasági krízis idején történt mindez. így lett Zsigóné nagymama. Am a kis unoka csak látogatóba jön haza. A nagymagyari családi ház ismét üres lett. Hiányzott valaki. A felszabadulás után még inkább érezhetővé lett mindez. Nem várhattak tovább. A felnőtt Margitka helyébe Bohus került. Ám az élet túl gyorsan iramúik, a fiatal Bohus már bányásztanonc. Ostraváról küldi a leveleket. így repülnek az évek a Zsigó család felett. Zsigó Mihályt, a férjet, a szobához kötötte az állandó harc. Ám Mari nénit sem kímélte meg a hosszú küz­delem. Egyben azonban nem tudott tült enni rajtuk az idő. Gyermek nélkül elviselhetetlen számukra az élet. Margitka és Bohus fészke most sem maradt üres. A legfiatalabb, a harma­dik Zsigó gyerek, a Marika, már tizenegy éves. Anyuka — ugrott ki az ágyból Marika, amikor Zsigóné megérkezett a hosszú moszkvai útról — már megjöttél ? Ügy vártunk apuval együtt. - Megjöttem kislá­nyom, és mit hoztam néked... A moszkvai út, a magas el­nöki kitüntetés csak egy epi­zód Zsigóné életében. Számára a család, a gyerek és a mozga­lom továbbra is minden. Az ön­feláldozó munkában eltelt 60 év után is olyan fiatalosan érdek­lődik minden után, mint az első illegális összejövetelek kezdetén. (ny-d) Hajónk Lisszabonban kötött ki; néhány nap alatt lehetetlen végignézni egy ilyen nagy ki­kötővárost. A Földközi tenger partvidéke mindenütt egyfor­ma, az ég ragyogóan kék, a tenger színe, ha lehet, egy árnyalattal még sötétebb kék, pálmákat, villanegyedeket, ha­jókat látni és mindenütt sok a lárma. Lisszabonban vannak olyan utcák is, amelyek csak lép­csőkből épültek fel. Az ilyen keskeny, szűk utcákon talál­koztunk először a halárusnők­kel. A fejükön nagy kosarak­ban vitték a halat. Portugál nyelven kínálták árujukat; friss halat tessék, halat! Többnyire idősebb asszonyok, nagyon sze­gényesen öltözve, sötét, gön­dör hajuk kócosán lóg le a vállukra. Rögtön feltűnt, hogy mindegyiknek csak egy cipő van a lábán. Fürdőcipőnek ne­veznénk az ilyen szalmából fonott, vászontalpú cipőt. Miért van csak egy cipőjük, a másik lábuk pedig meztelen? Végig­néztem a halárusnőkön, mind­egyiknek egy ilyen fürdőcipő- féléje volt. Egyiknek a jobb lábán, másiknak a bal lábán. Vajon miért? Nem volt időnk hozzá, hogy megkérdezzük, mert vezetőnk a város nevezetességeit akarta megmutatni. Engem azonban érdekelt, hogy miért hordanak ezek a halárusnők csak egy cipőt. Talán valamilyen hagyo­mány, vagy babona köti őket? Egy Idősebb munkás adta meg a feleletet. Sok olyat me­sélt, amiről az újságokban ke­veset olvasni. A nyomorról, az éhségről, amelyben a nép Itt él. Gyerekekről, akik a puszta földön alusznak, a munkanél­küliségről, bányászokról, akik a kezükkel fejtik a szenet, emberekről, akik csak kenyé­ren élnek és bort isznak hozzá. Bort? Igen, mert tudják, hogy a vízvezeték csövei rothadtak, P< m ti fi bi m hí E| le u al tt 1 1 hí sí zl tt s; n m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom