Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-03 / 18. szám
mm a PAPA és a MARXIZMUS 2. oldal 4-5. oldal Leánykereskedelem 6. oldal Ön milyen egyéniség? old. * 9 §■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ AMIKOR A TÖRTÉNELEM VISSZAPILLANTÁSRA SZÖLlT, NEM A TEKINTETEDET AKARJA MAGÁRA VONNI, HANEM A FIGYELMEDET. Tudor Musst*'«?1''! XV. évf. 1966. V. 3. 1 fi Ára 80 fillér I ö WmHP A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A BEKE VÉGE A HÁBORÚNAK Felvétel 1945. május 9. készült SZÜLETÉSNAPIAK PRÁGA — itt ért véget huszonegy évvel ezelőtt az európai háború. Lezárult egy korszak, amelyben talán senki sem tudta megmondani, mennyit ér az élet, az az élet, amelynek nincs duplikátuma. Lezárult egy korszak, amelyre még tisztes történelmi távlatból is borzalommal gondol vissza kortárs és utókor egyaránt. E tavaszi napokban, amikor Csehszlovákia huszonegyedszer ünnepli felszabadulását, a hitleri megszállás alól, lapozzunk vissza gondolatban a múltba. Két megsárgult fénykép emlékeztet fővárosunk két napjára. Egy tragikus és egy örömteli napra. Az egyiken, 1939-ből való, szinte máig is hallatszik a csizmák dobogása, SS-ezredek menetelnek a Vencel-téren. Dermedten hallgat a tömeg, komor bánat ül a férfiarcokon, könnyeiket törlik az asszonyok. Mintha maga az éjszaka, a hitleri elnyomás sokéves sötétje nézne ránk dermedve a képről. Mintha még Vencel bronzszobra is siratná városát és a hóhérok martalékává odadobott országot. És itt a másik fénykép, ismét a Vencel-téren visz el bennünket, ugyanazok a szűk házsorok, ugyanaz a bronzfejedelem, ugyanazok a macskakövek. 1945. május 9-e. Szovjet harckocsik vonulnak a téren. Ezernyi kéz integet feléjük és ismét sírnak az asszonyok, de most az örömtől. A szabadság hajnala virradt „arany Prágára“. De hadd beszéljen e napról maga P. Sz. Rybalko, szovjet tábornok, aki emlékirataiban így örökítette meg az eseményt: .Prágában a helyzet óráról órára rosszabbodott. A nácik kegyetlen leszámolásra készültek a fegyvertelen lakossággal. Pankrácban gránátokat dobtak a pincékbe, ahol öregek, asz- szonyok és gyermekek húzódtak meg, géppisztoly-sorozatokkal lőtték szitává az ablakokat és ajtókat. Egy másik városnegyedben a fasiszták elfoglalták a népházat, minden 5. embert agyonlőttek, akit akkor ott találtak, a többit meg túszként hurcolták el. Május 9-e hajnalán azonban új hangok vegyültek a géppisztolyok és géppuskák ropogásába. Lánctalpak csikorgása és motorzaj ... Harckocsik vonultak be a városba, szovjet harckocsik. Prágaiak ezrei rohantak ki elébük, öröm- ittasan, szinte nem is hittek a szemüknek. Harckocsizóink alig győzték viszonozni a viharos köszöntéseket. A cseh lányok virágokkal díszítették fel a szovjet tankokat“. Eddig a tábornok visszaemlékezése, aki ma már sajnos nincs az élők soraiban. Igen, a lányok virággal ajándékozták meg a katonákat, azóta pedig huszonegy év telt el. A lányok már régen családanyák lettek, nem egy közülük talán már nagymama. A szovjet katonák is régen hazatértek gyermekeik tanulnak és dolgoznak, katonai szolgálatot teljesítenek a szovjet hadsereg soraiban. Messze szállt az idő, de ezt a napot a kortársak emlékezetükben őrzik a Szovjetunióban és hazánkban egyaránt. Járjuk a prágai utcákat, halljuk a óvárosháza ősi toronyórájának kondulását, a tizenkét apostolt és az istennel perlekedő halált. Látjuk a Károly-híd időtől megfeketedett boltíveit, a betlehemi kápolnát, ahol valaha Húsz János szenvedélyes szava zengett. A gótikus és barokk építészet remekeiben megkövesedett letűnt évszázadok keverednek itt a jelennel. Egész új negyedek épültek itt az elmúlt években s ezek már a jövőt hirdetik. Fáradhatatlanul pezseg az élet Prágában. \ szocializmus szárnyakat adott az ország népének, felrázta erőit, jólétet vitt az otthonokba, sőt az emberek életét is neghosszabbította. így alkot történelmet Csehszlovákia népe és készít új emlékműveket az utókornak. Ezek az emlékművek pedig betonból és acélból születnek, összefonódnak i vegyipari óriások ezüstös gépeivel. A felszabadulás huszonegyedik évfordulóját ebben az évben röviddel a CSKP XIII. kongresszusa előtt üljük meg. Ez a tény még inkább alátámasztja a mérlegelés szükségességét, de ugyanakkor tekintünket a jövőbe irányítja, azokhoz a feladatokhoz, amelyeket ki-ki saját erejének megfelelően, egyéni-' boldogulása és az ország gyarapodása érdekében állít.
