Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-19 / 16. szám

p*

\

Máthé Róbert, a szepsi iskola igazgatója rokonszenves külsejű, haikszavú fiatalember. Kérdésemre szívesen válaszol és elmondja:

— A pályaválasztás iskolánkban nem kampányszerű, A foglalkozásra való nevelés hosszúlejáratú, rendszeres, amely akkor veszi kezdetét, amikor a gyermek először lépi át iskolánk küszöbét, Tetőfokát az alapiskola kilencedik osztályában, illetve a középiskola harmadik évfolyamában éri el, amikor az ifjú már képes tudatosan dönteni és olyan pályát választani, mely a legjobban megfelel képességeinek és érdeklődési körének. Évekkel ezelőtt sok esetben a pályaválasztás véletlen tényezők hatására történt. A diákok gyakran alig ismerték a választott foglalkozást, legfeljebb csak külső vonásaiban. A toborzó dolgozók az irányszámok teljesítése érdekében elhallgatták a diákok előtt a foglalkozások negatív vonásait. Ilyen megfontolatlan akciók eredménye gyakran az volt, hogy a fiatalok csalódtak hivatásukban. Az említettekből sokat tanultunk, s most már éveken keresztül igyekszünk bemutatni a különböző szakmák úgy negatív, mint pozitív oldalait. Ebben a munkában sokat segítenek azok a pedagógusok, akik a politechnikai oktatást végzik: Orosz Barnabás, Demeter Ferenc, Balázs Géza, Pulen László. A politechnikai órákon gondos szemekkel figyelik a növendék tehetségének kibontakozását a különböző munkákban. Az ilyen tehetség megfigyelése, támogatása és ápolása nem egyszer döntően befolyásolja kilencedikeseink pályaválasztását. Ami pedig a középiskolánk diákjait illeti, hasonlóan járunk el. Itt azonban már nagyobb szerepet kapnak a szaktanárok, akik 5 éven keresztül velük dolgoznak, és kitapasztalják érdeklődési águkat, s eszerint az osztályfőnökökkel karöltve tanácsokat adnak a pályaválasztással kapcsolatban. Az iskolánkból továbbtanuló diákok sok jó tulajdonsággal rendelkeznek, s nagy többségük leleményes, nehéz feladatok vállalására is kész. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy többen a szlovák és cseh tannyelvű főiskolákon is jól megállják a helyüket. Már több diplomás tanárunk, mérnökünk és orvosunk van. Jelenleg is az ország csaknem valamennyi főiskoláján találkozhatunk volt diákjainkkal, akik rövidesen diplomát szereznek.

Megköszöntem Máthé Róbert igazgató elvtársnak tájékoztatóját, s a kilencedikesek osztályfőnökeivel folytattam beszélgetést.

Balázs Géza a IX. A osztályfőnöke: Már negyedik éve nemcsak osztályfőnöke vagyok a IX. A-nak, hanem politechnikai oktatója is. Szerintem ez nagyon előnyös, mert módomban van gondosan megfigyelni tanítványaim tehetségeinek kibontakozását. Ki kell emelnem és pozitívumként megemlíteni, hogy osztályom huszonöt tanítványából tizenheten jelentkeztek harmadfokú iskolába. Tizenketten a helyi középiskolában, öten pedig a kassai gépipariban szándékoznak továbbtanulni. Két tanulóm az autómechanikai szakmát óhajtja elsajátítani a

helyi autőjavítómúhelyben. Két leány a Jednotában elárusítói, egy pedig varrónői szakmát választ.

Stefán Antalné, a IX. B osztályfőnöke: Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, s ezért még annyit tennék Balázs kartárs szavaihoz, hogy tanítványaim nagy többsége már a múlt tanévben döntött, hogy a kilencedik osztály elvégzése után milyen pályára lép. S biztos vagyok abban, hogy ezen tanulók pályaválasztása nem volt elhamarkodott.

Zupko István, a IX. C osztályfőnöke: Szerintem a szülőknek gyakrabban kellene találkozniuk a pedagógusokkal a pályaválasztás előtt. Ugyanis előfordul, hogy a szülök túlbecsülik gyermekük képességét és a pedagógusok véleménye nélkül, néha gyermekük akarata ellen, saját maguk választanak foglalkozást és későn veszik észre tévedésüket.

Csizmár István tanárt, a középiskola harmadik évfolyamának osztályfőnökét a matematikai dolgozatok javítása közben zavartam meg kérdéseimmel.

— Első évfolyamtól kezdve vagyok osztályfőnöke a jelenlegi harmadik évfolyamnak. Már az első évben felkértem kartársaimat, hogy gondosan figyeljék, ki milyen tantárgy után érdeklődik a legjobban. Rövid idő alatt kiismertük érdeklődési körüket, s már akkor elkezdtük a pályaválasztásra való előkészítésüket, irányításukat. Tanítványaim egy része tanácsainkat figyelembe vette, és a neki legjobban megfelelő pályára lép.

Végül a középiskola harmadikosait kerestem fel. Az érettségiző diákok lelkesen beszélnek terveikről.

Papp Ilona: Kiskoromtól pedagógus szerettem volna lenni. Most itt az alkalom és jelentkezem a nyitrai Pedagógiai Fakultásra matematika-kémia szakra. Remélem álmom valóra válik.

Hudácsek Mária: Én az eperjesi Pedagógiai Fakultásra jelentkeztem. Szintén matematika-kémia szakból szeretnék képesítést nyerni. Már sokan megkérdezték, hogy miért szlovák tannyelvű főiskolán szándékszom folytatni tanulmányaimat. Ezt azért teszem, mert Eperjes lényegesen közelebb van Szepsihez, s innen gyakrabban hazajöhetek. Remélem, a szlovák nyelvvel nem lesz nagyobb nehézségem, mert ezt igyekeztem úgy elsajátítani, hogy a szlovák főiskolán is megáll- hassam a helyemet.

Izsó János, Benke Gyula és llacel László elmondják, hogy ók nem jelentkeztek főiskolára. A Keletszlovákiai Vasműben szándékoznak elhelyezkedni, s ezért érettségi után egy tanfolyamon vesznek részt Ostraván, ahol felkészítik őket a fentemlített munkahelyre. Majd később tévúton, a kohászati főiskolára szándékoznak menni.

Az óra kezdetét jelző csengő megszólalt, így beszélgetésünket befejeztük. Kívánom mindegyiküknek, hogy vágyaik, terveik az életben valóra váljanak.

Lobéi Zoltán

Claudia Cardinal? olasz filmszínésznő

Nem is olyan régen még nyakra-főre érkeztek szerkesztőségünkbe levelek, hozzászólások a« „Párt beszél a fiatalokkal“ akcióval kapcsolatban. Több mint 2500 ilyen beszélgetés volt csupán Szlovákiában, s mindenütt nagy érdeklődéssel vettek részt a fiatal munkások, diákok, orvosok, fiúk és lányok. A fiatalok sok kérdésükre a* kartak feleletet kapni, mivel sok probléma foglalkoztatta ő- ket. Legtöbb esetben ők személyesen még nem találkoztak ezekkel a problémákkal, csak távolról, közvetve hallottak róluk. Főként a párt háború e- lőtti és utáni politikája, a februári események utáni gazdasági és politikai helyzet, a nemzetközi viszonyok problémái foglalkoztatták őket. Ezt bizonyára nem vették észre vagy nem akarták észrevenni azok, akik azt állították, hogy a fiatalokat „hidegen hagyja“ a küzdelmes és nehéz múlt, hogy a fiatalság ítéletet mond olyas valamiről, amit egyáltalán nem ismer.

Ez az állítás helytelen. Hiszen az ember beleszületik a valóságba, melynek megformálásából a múltban közvetlenül nem is vehette ki részét. Ezért azután a fiatalok egészen más szempontból kritizálnak, mint az idősebbek, akik már párhuzamot tudnak vonni a múlt és jelen között, akik már kivették részüket a jelen megteremtéséből.

„Ezeken a beszélgetéseken egyes vitázók azt állították, hogy az ifjúság közönyös és lázadozó. Feltették a kérdést: Mi az oka annak, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a politika, hogy nem akarják észrevenni azt. mi történik nálunk és külföldön, és igen gyakran csak kritizálnak?“

Vajon helyes vagy helytelen ennek a kérdésnek a felvetése?

Mert hát mi is tulajdonképpen a politika? És milyen kérdések hangzottak el ezeken az összejöveteleken? Idézzünk legalább néhányat: Vannak-e Csehszlovákiának atomfegyverei? Számít-e még ma a tanulók származása a főiskolákKÖZÖNYÖSEK vagy LÁZADOZOK?

nekik. Az érvényesülésükhöz igen gyakran nem a legmegfelelőbb módszerhez folyamodnak. A saját szempontjaik szeIjÄVfj

ra való felvételnél. Mi az új irányítás és tervezés irányelve? Miért nem készítenek nálunk űrrakétákat? Mi történt Ben Bellá-val ? stb.

Ha minden kérdést le akarnánk itt írni, egész kötetek telnének meg. De a kérdéseknek legalább kilencven százaléka politikai jellegű volt még abban az esetben is, ha csak járási vagy kerületi problémákat érintettek. Ezek a kérdések éppen azt bizonyítják, hogy

kai közelebb áll a twist, a rock and roll ritmusa, vagy a big beat melódiája. Nagyon helytelen lenne azonban, ha azt állítanánk, hogy nem érdeklődnek a klasszikusok. Strauss, Bach vagy Bizet iránt.

A fiatalok szeretnek általánosítani. Igen gyakran egyes jelenségekből vonnak le elhamarkodott következtetéseket Ez azonban tapasztalatlanságuk, türelmetlenségük következménye, mert ők mindent a

legrövidebb időn belül akarnak megvalósítani' az elképzeléseik szerint. Éppen ezért találunk az ifjúságnál annyi fáradhatatlan kezdeményezést és különös képességet ahhoz, hogy a dolgokat új szempontból nézzék és ítéljék meg. Ha helyesen használják ki ezeket a tulajdonságokat, ha jól irányítják őket, akkor igen hasznosak lehetnek az új m'H-zerek bevezetésénél és az új problémák megoldásánál.

a fiatalosa a politikai problé:

Most pedig beszéljünk a fiatalok lázongásáról!.

A mi ifjúságunk alapjában véve „forradalmi“ és derűlátó, ha van is pár jellegzetes vonása. melyeknek figyelmen kívül hagyása és leértékelése sok bajt okoz a családban, az iskolában, a munkahelyen vagy pedig általában. Minden fiatal álmodozó és ábrándozó szeret-' ne önálló és független lenni. Azt akarja, hogy felnőtt számba vegyék és érzékenyen reagál minden olyan kérdésre, mely az életével van kapcsolatban.

Szereti a gyorsaságot. Gyorsabban alkalmazkodik a munkatempóhoz és a napi hajszához. S ehhez a tempóhoz sok_____ yek?

sák egy párat említsünk az álszenteskedés, az önhanyagság, a rossz mun- áerkölcs, a fegyelmezetlenség, a jellemtelenség stb.

Egy 'pillanatig sem akarjuk azt állítani, hogy a fiatalok a lehető legideálisabbak és teljesen hibátlanok, hogy semmi zemrehányást sem tehetünk

rint ítélnek, értékelnek, kritizálják a hiányosságokat és i- oarkodnak eltávolítani, és e- zek a nézetek nem minden e- setben egyeznek társadalmunk érdekeivel.

Igen nagyra kell értékelnünk azokat a hozzászólásokat és kérdéseket, melyek a dolgozó fiatalok és az értelmiségiek kapcsolatával foglalkoztak. Az sem véletlen, hogy több helyen vitatkoztak a helytelen káder- politikáról, a protekcióról, a gazdasági és társadalmi életben mutatkozó zűrzavarról.

Ezt azonban nem nevezhetjük lázongásnak. Az új harca a régivel nem könnyű feladat, egyre újabb zátonyok és akadályok tűnnek fel, de mégsem nevezhetjük ezt két nemzedék, az ifjú és az öreg nemzedék viadalának még abban az esetben sem, ha a legtöbb kulcs- pozíciót képesítetlen, idősebb dolgozók töltik be. akik mindmáig semmit sem csináltak, hogy szakmai téren bővítsék látókörüket és tudásukat, s önként aligha engedik át helyüket a fiatalabbaknak, akik nagyobb tudással, tehetséggel és szakképzettséggel rendelkeznek. Megtaláljuk ezeket az embereket az üzemekben, a szövetkezetekben, az iskolákban, a nemzeti bizottságokon, a megbízotti hivatalokban, a minisztériumokban. a színházakban és általában mindenütt, amerre csak nézünk.

A fiatal munkások, szövet- |kezeti tagok, diákok és értelmiségiek képezik azt az erőt, mely hivatva van a konzervativizmus bástyájának áttörésé^ re. Ha jobban megvizsgálnánk, hogy miért ilyen közönyös és lázongó a fiatalság, arra a következtetésre jutnánk, hogy az elévült és dogmatikus dolgok ellen vívott harcuknak oka i- gen sok esetben éppen az, hogy helytelenül értékelik az ifjúságot, nem értik meg és rosszul kritizálják.

Š. D.

ford.: N. László Endre