Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-29 / 13. szám

■ fii,—----- -----A „fasírt hadművelet"

avagy a halott kém,aki kijátszott minden halottkémet

Az ifjú felderítő, akinek küldetéséhez oly sok reményt fűztek, tengerésztiszti egyenruhát viselt, Szőke, nyúlánk, kékszemü ember volt, a jobb kabátujjáből kilógó vékony acéllánc ahhoz az aktatáskához kapcsolódott, amelynek fogantyúját görcsösen markolták meg ujjai. A hátán feküdt, s a hullámok lassan sodorták a part felé. Néha át is csaptak a feje fölött, de ő meg sem rezzent, még lélegzetet sem vett. Az ifjú felderítőnek volt ugyanis egy különös ismertetőjele, amely a szakmában meglehetősen ritka: már hetekkel korábban végérvényesen távozott az élők sorából.

Hajnali négy órakor sodorták ki a hullámok a Cádizi-öbölben fekvő spanyol Huelva közelében a partra, és nem sokkal később megtalálták az arra járó halászok. Ekkor kezdődött William Martin őrnagy küldetése, a- mely olyan fantasztikus volt, mintha P. Howard, azaz Rejtő Jenő találta volna ki az egészet. A mély titokban tartott történet egyes részletei kiszivárogtak ugyan a háború után, filmet is készítettek belőle, de a teljes igazságot csak nemrégiben tárták fel.

Hogyan és miért került a halott őrnagy a spanyol partra?

P. Howard-i öilel

Az olyan nehezen és oly késlekedve megnyitott második front előjátéka volt az angolok és az amerikaiak 1943, évi szicíliai partraszállása. A partraszállás előkészítése kapcsán természetesen felmerült az a gondolat, hogy jő lenne elterelni a német fasiszták figyelmét Szicíliáról, a logikus és természetes célpontról, jó lenne elhitetni velük, hogy tulajdonképpen másutt készülnek támadni.

Különböző tervek és elképzelések születtek, de a legvadabb alighanem Ewen Montagu angol tengerésztisztnek, a flotta felderítő részlege munkatársának agyában fogalmazódott meg. A második világháborúban név- leg semleges Spanyolország & német ügynökök paradicsoma volt, mohón csaptak le minden információra, a- mit továbbíthattak Berlinbe. Az információkat szinte árfolyamszerűen jegyezték a hír-börzén, és természetesen sok közülük kacsának bizonyult, ami a Wermacht hírszerző szolgálatát eleve bizalmatlanná tette a Spanyolországból érkező bizalmas értesülések iránt.

Montagu mégis Spanyolországra gondolt. Mi lenne, ha mondjuk egy angol vezérkari tiszt olyan hét pecsét alatt őrzött titkos iratokat „veszítene el“ Spanyolországban, amelyekből kiderülne, hogy nem Szicília a tervezett támadás iránya?

Nem, ez az „elvesztési“ trükk túlságosan átlátszó, a németek rögtön gyanúval élnének. Hasonlóképpen elvetette azt az ősi trükköt, amelyhez egy csinos kémnő kell, valamint egy naív futár, aki mindent kifecseg az ágyban. Ekkor támadt az az ötlete, hogy bizonyos esetekben a halott felderítő a legjobb felderítő — mi lenne, ha egy halott vezérkari tiszt jelenne meg Spanyolországban, s a testéhez láncolt futártáskában lapulnának azok a teljesen „hiteles“ és „e- redeti“ levelek, amelyek szerint a szövetségesek Szardínián ás Dél- Franciaországban akarják megvetni a lábukat, s a szicíliai partraszállás csak amolyan elterelő hadművelet?

És hogyan kerülne a halott tiszt Spanyolországba? A többihez viszonyítva ez már gyerekjáték — úgy tüntetnék fel, hogy repülőgéppel u- tazott Angliából Észak-Afrikába, a gép azonban lezuhant a spanyol partok közelében, s testét kisodorta az ár a partra...

Amikor a hadsereg vezetői először értesültek Montagu tervéről, azt gondolták, hogy szerzőjének zárt intézetben lenne a helye. Akadt azonban néhány tárgyilagosan gondolkodó katona, aki úgy vélekedett, hogy a várható nagy vérveszteség csökkentése érdekében semmilyen, még oly fantasztikus elképzelést sem lehet figyelmen kívül hagyni, s Montagu tervének megvalósítása — végtére ez sem megvetendő szempont — nem sokkal terhelné a flotta költségvetését.

A megfelelő halott és a megfelelő felszerelés

Ewen Montagu végül szabad kezet kapott, de ekkor derült ki, hogy még egy szörnyű véráldozatokkal járó háborúban sem könnyű dolog rábukkanni a megfelelő halottra. A jelölt testén ugyanis nem lehettek külsérelmi nyomok, fiatalnak, jóképünek és értelmes arcúnak kellett lennie, olyannak, akiről a legbehatóbb orvosi vizsgálat is csak azt állapíthatja meg, hogy fulladás következtében távozott az élők sorából. Sírrablásra nem vetemedhettek, apróhirdetést nem tehettek közzé, a legnagyobb titoktartással kellett eljárniuk.

Hosszas keresgélés után rábukkantak a megfelelő jelöltre, aki tüdőbajban halt meg. Az orvosszakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a tüdővizenyő jelenléte inkább alátámasztja, mintsem cáfolja a fulladási elméletet. Meg kellett győzni a szülőket arról, hogy fiúk halála után is hasznos szolgálatot tehet hazájának, hogy a spanyol hatóságok minden bizonnyal eltemetik, s később, a háború után felkereshetik és ápolhatják majd a sírját.

Ezután a szakértők vették kezelésbe a jelöltet. A szabók elkészítették a t,estére szabott egyenruhát, ujjai közé szorították az aktatáska fogantyúját, majd gondosan „beszerelték“ a többi kelléket:

— fényképes igazolóirat, miszerint William Martin őrnagy a brit hadiflotta kötelékében szolgál;

— „Édes Bill“ — kezdetű levél a- melyben a fiatal feleség a mézeshetek örömeire emlékezteti férjét;

— „Drága fiam“ — kezdetű levél, amelyben az aggódó apa szólal meg;

— egy Bond Street-i ékszerész el- ismervénye a nála vásárolt két a- ranygyűrűről;

— egy londoni laktanya beszállásolás! cédulája, amely arról tanúskodott, hogy Martin őrnagy a vidéken élő feleség levelének átvételekor a fővárosban tartózkodott;

— és végül, de elsősorban egy több pecséttel lezárt, „Szigorúan titkos“ feliratú levél, amelyet a birodalmi vezérkari főnök helyettese írt barátjának, Harold Alexander tábornoknak. A levél hitelességéhez kétség nem férhetett, mert sűrűn megtűzdelték olyan vezérkari pletykákkal, amelyekről csakis a bennfentesek tudhattak. Alexander tábornok értesülhetett a Szardínia elleni invázió titkos előkészületeiről, a szicíliai elterelő hadművelet arányairól, s a kis remekműnek pikáns ízt adott az enyhén gú- nyoros jenki-eljenesség, hisz Alexan- ier a 18. hadseregcsoport kötelékében amerikai felettes alatt szolgált..

••

Ügynök szárazjég között

Mindezek után 1943 áprilisának végén elindult Londonból egy Ford-te- herautó az északskóciai tengeralattjáró támaszpontra. A teherautó értékes rakománya egy 160 kilogramm súlyú fémhenger volt — benne szárazjég között az egyenruhás Martin őrnagy. A fémhengert gondosan tárolták a „Seraph“ tengeralattjárón, amely a víz alá merülve elindult a spanyol partok felé. Néhány nappal később, hajnalban felszállították a hengert a fedélzetre, kibontották Martin őrnagyot a szárazjégből, a szakértők még utoljára megvizsgálták a testet és a kellékeket.

Amikor Martin őrnagyot ráfektették a vízre, a „Seraph“ megfordult, és propellerével örvényt kavart, a- mely a testet a part felé sodorta. U- gyanakkor vízre bocsátották egy fel- fordított gumicsónakot is, amilyet a lezuhanó repülőgépekből szoktak kidobni.

Ezután jött a várakozás ideje, s Ewen Montagunak volt jónéhány álmatlan éjszakája: hátha elsüllyedt a holttest az utolsó pillanatban? és ha partra került a holtteste, de az aktatáskát ellopta valaki? hátha elkövettek egy olyan műhibát, amiről a- zonnal fény derül a trükkre? — és így tovább.

Alig egy héttel később rejtjeles távirat érkezett a lisszaboni brit tengerészeti attasétól: Madridi hatóságok értesítése szerint halászok megtalálták a tengerparton William Martin őrnagy holttestét, katonai temetésben részesítették. Utasítást kérek.

A mit sem sejtő tengerészeti attasé rögtön megkapta a választ: Mar-* tin őrnagynál igen fontos iratok voltak. A legnagyobb körültekintéssel nyomozza ki, hogy megtadálták-e a nála lévő futártáskát is. Ha igen, próbálja megszerezni!

Az attasét nagy ügybuzgalommal látott hozzá a feladat teljesítéséhez, és nemsokára örömmel jelentette: Madrid értesített az aktatáskáról. Záros határidőn belül küldöm.

Nemsokára Londonba érkezett a hányatott életű aktatáska, és a szakértők lázas izgalommal vizsgálták meg a leveleket. Az ifjú feleség és az aggódó atya írása úgy látszik nem keltett nagyobb érdeklődést, de a legfontosabbat, az Alexander tábornoknak címzett levelet ügyesen fel- gözölték Madridban, alighanem lefényképezték, majd ismét lezárták. Most már egészen biztosak lehettek abban, hogy a spanyolok megküldték Berlinbe a rendkívül jelentősnek ígérkező hadititkot.

És milyen sikerrel járt az akció, a- mel.yet a brit katonai akasztófahumor „Fasírt-hadművelet"-nek keresztelt el? Egyesek Keitel tábornagy speciális parancsára hivatkoznak, a- mely szerint széthúzták a német védelmet, felkészülve a szardíniái és dél-franciaországi invázióra — vagyis a náci főparancsnok a Martin őrnagynál talált levél birtokában pontosan úgy cselekedett, amint azt Ewen Montagu elképzelte. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy az 1943 szeptember 3-i szicíliai partraszállás megkönnyítésében sokkal nagyobb szerepet játszott Mussolini előzetes bukása, valamint a titkos fegyverszünet Olaszország és a nyugati szövetségesek között.

A „Fasírt-hadművelet“ mindenesetre a legeredetibb és legmerészebb hadicselek egyike volt a második világháború történetében. És még egy dolog: ilyen engedelmes, hallgatag és igénytelen felderítő azóta sem a- kadt a brit hadsereg kötelékében...

Mokkái György

Népszerű

emberek

albuma

10.

Irina Petrescu

Egy nap, a ma talán leghíresebb román színész, színpadi és filmrendező, Liviu Ciulei megjelent az egyetemen és megzavarva a tanítási rendet, szereplőket keresett egy tervezett filmhez, amely később a „Tűz a Dunán“ címet kapta.

A szereplő-válogatás soká tartott, de egyre szűkült a kör, és mire a filmstúdióban a forgatókönyv egyik jelenetéből a felvevőgép előtt kellett próbát tenni, addigra már csak Irina és két társnője maradt. Hármuk közül végül ő lett a film női főszereplője ...

Mire leforgatták a filmet, már nem az irodalomtanítást érezte és tartotta főhivatásának. Liviu Ciulei tanácsára átiratkozott a színművészeti főiskolára, ahol 1962-ben diplomát szerzett. De közben, még mint főiskolást, gyakran hívták a filmgyárba. Játszott például egy musicalban. Ez volt a címe: „Nem akarok megnősülni“. A felvételek közben hajdan utált zongoratanulmányainak nagy hasznát vette. Majd „Az idegen“-ben játszott. Közben Horia Lovinescu egyik színpadi munkájában is a közönség elé lépett értékes díjjal tüntette ki a moszkvai filmfesztivál zsűrije.

És akkortájt egy fiatalember

kereste fel. Hosszú ideig volt színházi rendező, majd Ciulei asszisztense különféle íilmgyá- ri munkáiban. így hívják: Lucian Pintilijei Egy mai lány szerepét ajánlotta fel a „Vasárnap hatkor" című filmben, amely első nagy játékfilmje volt.

A felvételek fáradalmait Constantában pihente ki, itt találkozott egy művésztársaságban az ugyancsak ott pihenő Keleti Mártonnal, aki meghívta őt a „Butaságom története" című filmjének egyik női szerepére. Hónapokkal később a meghívás realizálódott, a film elkészült, s a vendégszereplő Irina Petrescu megnyerte a magyar közönség tetszését.

1965 októberében tért vissza Bukarestbe, ahol a fiatalok kamaraszínházának a „Teatrul Mic“-nek a tagja. Irina Petrescu nagyon elfoglalt ember. Délelőtt próbál, vagy filmezik, délután tanársegéd a bukaresti színművészeti főiskolán, este pedig fellép.

Horthy

végnapjai

A magyar uralkodóosztály magatartásának egyik legsötétebb és legzavarosabb fejezetéről lebbenti fel a fátylat az a riportsorozat, amelyet titkos diplomáciai iratokból, hiteles okmányokból, nyilatkozatokból, vallomásokból -és kórtörténeti tanulmányokból állított ösz- sze Szeles Tibor.

1944 őszén Horthy titkos tárgyalásokba kezdett a Szovjetunióval egy fegyverszüneti szerződés megkötéséről. A német titkos- szolgálat ezt megneszelve akcióba lép, a kormányzó gyáván meghátrál és így a fegyverszüneti szerződés meghiúsul.

Sorozatunkat április 5-én kezdjük közölni.

TALLÓZÁS

Csak azt szeretném tud-* ni. hogyan találtak rámi? — csodálkozott Ciro Rimesso 44 éves New York-i lakos, aki egy nagyvállalat raktárából három hordó juhtúrót lopott el.

Mint kiderült, a rendőrség ezúttal valóban a szag után ment. A túró érett volt, és átható bűzt árasztott, úgyhogy a rendőröknek csak szaglászniok kellett.

A párizsi boltokban újfajta játékkártyákat árusítanak, amelyek a tudomány legújabb vívmányainak föl- használásával készültek.

Tartósan mágnesesek, és a szabadban is lehet velük kártyázni, a szél nem fújja el a lapokat.

Baltimoore amerikai város lakói 250.000 koronának megfelelő összeget gyűjtöttek össze, hogy menyasz- szonyt szerezzenek az állatkertben agglegényi sorban búslakodó hímgorillának.

Meg is érkezett a gorilla- menyasszony, a vőlegény a- zonban nem nyerte meg a tetszését, pedig igen szép piros pulóvert is viselt, ezt adták rá a jó baltimooreiak esküvői ruhaként.

A spanyolországi San Lu- caro de Barramedi városkában a napokon át tartő esőzés következtében romba dőlt egy nagy borpincészet épülete. Széttört a sok hordó és a rengeteg bor mind kiömlött.

A falu lakói, amint fölfedezték, hogy a patakban bor folyik, sebtében gátat emeltek.

Hiteles adatok szerint soha még ilyen gyorsan nem épült gát, és soha ennyi ember meg nem részegedett egy patak vizétől.

Több amerikai pszichológus megállapította, milyen okok vezérelnek egy nőt, hogy megvásároljon valamit. A sorrend a következő:.

1. mert szebb lesz tőle,

2. mert senkinek nincs o- Iyan holmija,

3. mert a szomszéd asz- szonynak nincs rá pénze,

4. mert már mindenkinek van,

5. mert a férje megtiltotta,

6. mert szüksége van rá.

Egy lyoni könyvkereskedő megvásárolt egy csomó régi bibliát. A szentírást leszállított áron bocsátotta á- ruba, és a sok feketekötésű könyv tetejébe egy táblát illesztett a következő szöveggel:

— Még az ördögöt is kileli a hideg, ha meglátja, milyen olcsó a biblia!

Szaud-Arábiában megengedték, hogy a 17-27 éves nők ismét viselhetnek bikinit.

A feltétel: a fátylat nem vethetik le.

Joe Hartman 45 éves a- merikai kereskedő be akarta bizonyítani szíve választottjának, hogy félelmei nem ismerő, bátor ember. Elment menyasszonyával az állatkertbe és megsimogatta az oroszlánt.

Jelenleg gipszkötéssel a karján a kórházban fekszik.

Antoanelli olasz divattervező mondotta:

— A nők szenvedésének legfőbb oka az, hogy bizonyos alkalmakra, nem pedig lábuk nagysága szerint választják ki cipőjüket.

TALÍÓZÁS