Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-12-21 / 51-52. szám
Pontosan 15 éve, hogy ismerkedni kezdtem Gútávai, illetve a gútaiakkal. Az előző ismereteimet erről a paraszti településről csupán egy iskolai földrajzkönyvből merítettem. Any- nyit ugyan már előbb is tudtam, hogy Guta hazánk legnagyobb magyar községe, de hoggy mindez vonatkozik rá országos méretben is, csak később tapasztaltam. Az első barátságot két fiatallal kötöttem. Egy ifjúsági vezetőtanfolyamon találkoztunk még 1951 januárjában. Szépe Palinak hívták a fiút. Jómegjelenésű, értelmes fiúnak tartották barátai. Fogtechnikusnak készült. Azóta csupán egyszer találkoztunk. Sikerült-e ifjúkori terve — Nem kérdeztem tőle akkor. Siettünk mindketten. Én az állomásról — ő az állomásra. Azóta már kétszer hallottam róla. Jó fogtechnikus hírében áll. Legalábbis ezt mondta mindenki, akinél alkalmam adódott felőle érdeklődni. A másik ismerősöm egy kislány lett. Alig 16 éves volt akkor. Törékeny alkatával, mandula szemeivel, senkisem tartotta volna európainak, Japán bármelyik részében sem. Nevére ma már nem emlékszem, s ha emlékeznék is, azóta már úgyis más névre hallgat. De a nóta, amelyet mindig dúdolt, még most is fülemben cseng — búza, búza, de szép sárga búza. Nem volt olyan fellépés, ahol ne szerepelt volna, az oly érzéssel előadott legkedvesebb énekszámával. Ügy hiszem, azóta egyszer sem találkoztunk, és csak néha, ha a múlt emlékei között kutatok, akkor találom szembe vele magam egy 1951-ben készült csoportfelvételen. Vígkedélyü, nó- táskedvü kislány volt, és bizonyára az is maradt. Ez pedig egyik feltétele annak, hogy az ember sokáig fiatal maradjon. Azóta persze már sokszor jártam Gútán. De Gűtát, az ottaniakat megismerni, nemcsak Gútán lehet. A komáromi hajógyárban csakúgy találkozhat velük az ember, mint Ostrava környékén a vonaton, vagy éppen a réti világban. Ezt, a század első feléről ránkmaradt tanyai világot sem a vonaton, sem pedig a személygépkocsin utazó nem láthatja. E- kecstől Komárom irányába a vasút bal oldalán Apácaszakállas, Ekecs, Szilas, Lakszakállas, Nemesócsa pirostetős házai, termékeny földjei és a Kis-Duna között húzódik ez a tanyai világ. Két-háromszáz méterre, — sőt néha nagyobb távolságokra — sorakoznak egymás után ezek a magányos települések, máskor meg szinte falusi jelleget adnak a környéknek azzal, hogy zárt házsorokat alkotnak, akárcsak Nagyréten. Talán éppen ez a tanyai világ tartotta meg mindmáig legjobban a gútai ember eredeti jellegét. De nem is csoda. Az ittlakók zömét úgyszólván ők alkotják. Kikerülve a faluból, kellő távolságra minden egyes településtől, nem is volt módjuk nagyon széttekinteni a tanyákon túli világban. De nem is igényelték ezt. A nehezen szerzett 10-15 holdhoz többre volt szükség, ha sikeresen meg akartak küzdeni a gyakori aszállyal, vagy éppen a vetéseket ritkító téli fagyokkal, bizony nem nagyon futotta az időből a szomszédi látogatásokra. Csupán név után keresni itt valakit, nagyon nehéz. Bor- sányi, Kondé, vagy más név említésekor kérdéssel válaszolnak errefelé. — Melyiket, a gútaiakat, vagy a tanyaiakat. — És ha az ember ott kinn érdeklődik az illető után, akkor a válasz pedig ez: — az öreget vagy pedig a fiát valamelyiknek? Közeli és távoli rokonságban vannak itt legtöbben egymással. A hosszú évek folyamán eggyé formálódott az egész tanyavilág. Egyidőtájt, egy céllal, egy helyről költözködtek ide az emberek. Nemcsak a gazdálkodás formája, hanem a felfogás is megegyezett mindenben. Régebben az egymás kölcsönös látogatásán kívül nagyobb ünnepek és vásárok alkalmával érintkeztek a távolabbi környékbeliekkel. Ennek a zárkózottságnak a kollektivizálás vetett véget, bár ez is jóval később érintette őket, mint a vidék távolabbi részeit. Az önerőben való bizakodás, a természettel folytatott kíméletlen harc és a viszonylagos elzárkózottság csak nehezen adott helyet az újnak. ' Az iménti két gútai fiatalon kívül talán itt találtam legtöbb ismerősre. Az első ismeretségre a Nagyszegpuszta mögötti tanyákon tettem szert. Riportanyagot gyűjtöttem, s nem kis meglepetés ért. — Utoljára Móricz Zsigmond járt itt hasonló szándékkal, de még az első republika idején — fogadott mindjárt egy idősebb asszony nagy nyugalommal, az öreg Kondéék tőszomszédságában. — Csak tessék, tessék, fáradjon beljebb — mondta, s közben a hatalmas komondor láncát tartva, igyekezett megnyugtatni azt békés szándékunkról. — Egyedül vagyunk, azért engedjük hosszúra a láncot. Biztos, ami biztos. A vendég pedig csak kivárja, míg valaki jelentkezik. És azóta Gútára menet vagy jövet közben sosem kerültem el a vidéket. Csupán egyszer voltam kénytelen másképp menni, az emlékezetes júniusi napok idején, a kemény szikár arcokat ekkor láttam először másnak, mint régebben. A többségük Mátyusföldön lelt ideiglenes otthonra. Ma már csak a legfiatalabbak hiányoznak a megszokott környezetből, ők Dél- és Észak-Morvaország, valamint Szlovákia közép- és északi részein találtak menedéket. OTTHONOSAK MÁR A GYEREKEK Magasra száll a kémények füstje, s a továrobogó autóbusz hófelhőt hagy maga után. Az útjelzőtábla is azt mutatja, hogy jó helyre érkeztem. Tatranská Kotlina — olvastam a feliratot, s kíváncsian kutatom az ifjúsági üdülőt, ahol 74 gyerek tanul és otthon érzi magát szeptember 16. óta a Május 1. utcai iskolából. Rövid percek alatt teszem meg a pár száz méteres utat. Útbaigazításra nincs szükség. Két fiú lépeget előttem, és mire otthonukhoz érünk, már meg is barátkoztunk. A két harmadik és a két negyedik osztály ütött itt ideiglenes tanyát. A villa valóban festői környezetben fekszik. Bent az épületben minden azt bizonyítja, hogy ez valamikor vadászkastély volt. — Ennyi agancsot még sosem láttam bácsi — mondja az egyik kísérőm. — Ennyit talán még én sem — válaszolom, és máris a tanítónéniket keresi. Nemsokára együtt is van az iskola egész személyzete. Lelkes Mária igazgatónő, Szabó Erzsébet, Nagy Katalin és Fitos Júlia tanítónők, öt nevelő és három segédnevelőnő. Egyszóval mind a tizenketten. A megbeszélésről: félévvel minden elmaradás megszűnik, megtehetnénk ezt hamarább is, de fontosabbnak tartjuk az ismeretek tartósítását. Nem szeretnénk, ha a szülők csak kicsit is csalódnának bennünk. Éppen most vasárnapra várjuk őket. Rendszeres a szülői látogatás. Havonta egyszer eljönnek, és igazán azt szeretnénk, ha elégedetten távoznának. Ennyit a 74 gyerekről, tanítókról és nevelőikről. Itt Tátra-Lomnicon három helyen összpontosul a tanítás. A Sasanka üdülőben a 8. A és B, a Jesenskýrôl elnevezett ifjúsági üdülőben a 8. C és a 7. C, a Május 1-ben a 7. B és a 2. B és a helyi szlovák tannyelvű iskolában pedig a 2. A osztály tanul. A több mint egy hónapos lemaradás pótlása itt sem járt különösebb gonddal, inkább csak több munkáSzép a kilátás a Tátra hófedte csúcsaira A Jesenskýrôl elnevezett ifjúsági otthon A 9. A, B, C és a 7. A osztály új ideiglenes otthona. Liliom Jegyzeteik Molnár Ferenc szín müvének Komáromi bemutatójáról Közel hatvan évvel ezelőtt került a LILIOM először a közönség élé. A komáromi bemutatón Kamrád József színpadán fényt kap és igéző csillogást a mindenesek világának bárgyúsága; különös értelmet a jasszok ro- mantikája; a naturalista ízű jelenetek jelképes metaforává formálódnak, ahol a mondanivaló szövege már magasabb. Konrád József „rendező-ereje". hogy egyszerűen játszik. Olykor maróan gúnyos, sőt groteszk helyzeteket teremtve tartalmi-formai gondolatmenetében. Nem is annyira a Juli- Liliom történetére építi fel koncepcióját, hanem bizonyos társadalmi mondanivalót keresve, általános vcmáickban értelmezett emberi korképeket és „körképet“ keres a színre vitt diákok szinte nevetségesen furcsa és elmésen gúnyos lencséjén keresztül. Az ilyen rendezői koncepciónak hatására a néző is szívesen engedi magát belesodorrű a városligeti körhinta forgatagába, a belső ^ és visszafoftottan parázsló cseléd - szerelem könnyes-mosolyán át valahová a mennyországba, ahol bebizonyosodik, hogy ez a kedves „gazember“, ez a Liliom nem is olyan rossz fiú, aki veri a feleségét, aki bűntárs lesz egy piszkos gyilkosságban, éci könnyelműen 6U meg magát hogy elkerülje a földi rendőrséget és egyben megjelenhessen a mennyei ítélőbírák előtt, a- kflc arra a következtetésre jutnák, a nézővel együtt, hogy Liliom a szíve mélyén nem is olyan rossz fiú... Egy legenda dicsfénye lebeg előttünk, és a cselekmény színhelyét alkotó ligeti-környezet lehetővé teszi, hogy a néző Vecsei V. József díszlettervező segítségével a festőiesség bizarr hangjegyeivel tarkítsa líraira hangolt fantáziáját. És ez így van rendjén. A Liliom: költészet és irónia. Molnár nagyszerű színpadi felfedezésének, korhű megfigyeléseinek mesterien összehangolt gyűjteménye. Minden szereplője élő alak, dialógusai élnek s őszinte tisztaságuk igazi színpadi atmoszférát tud teremteni. És itt mutatkozik meg ismét Konrád József rendező emberábrázoló tehetsége, hogy a szentiment álizmust, a giccses álromantikát, a vulgáris naturalizmust félre tudta tenni jeleneteinek a megkomponálásá- nál, és csak az egyes szereplők hiányossága zökkenti ki a nézőt olykor-olykor a rendezői koncepció stílus-hangulatából. Bug ár Béla Liliom alakja helyenként halványnak tűnik. Az volt az érzésünk, hogy a szerepben fellelhető és folyton- folyvást jelenlevő durvaságot s az e mögött féltve rejtett emberiességet, nem igen tudta felpillantani. Leginkább önmagát adta — s ez, ez esetben kevés. Ettől függetlenül szerep- formálása elfogadható, sőt e- gyes jelentekben jó alakítást nyújt. Ferenczi Anna a jellem tisztaságát, a hűség szép erényeit keresi, s Julikájában, az árva kis cselédben önmagára is talál. Ahogy ott Szabó Rózsival (Marivál) elmesélik egymásnak a „szívszerelmet“, a hűséget, a reménytelenséget és az „érzékenységet“, a sejtelmes és eval. Legnagyobb eredményként könyvelhető el, hogy a 150 gyerek közül már egy sem áll bukásra. Ehhez hasonló példára nem nagyon emlékeznek a gútai Május 1 utcai iskolában. A kérdés most már nem az, hogy tartani tudják-e a jelenlegi színvonalat, hanem áz, hogyan emelni azt. Az iskolában meghonosodott szakoktatás minden előnye ezt szolgálja. Igaz, hogy az itt működő 14 pedagógus minden percét leköti a munka. A legmegfelelőbb módszerek keresése és bevezetése, a kérdvekifejtő módszer itt inkább érvényesül, és mindez óriási türelmet igényel. Ez főképp a gyengébb előmenetelő és az osztatlan iskolákból idekerült tanulók számára előnyös. A közvetlen bekapcsolódás, az aktivitás fokozottabb erőkifejtésre ösztönzi a gyerekeket, és az nem jelent mást, mint több és a már meghonosult módszeres tanulást. Az állandó pedagógiai felügyelet, a sokoldalú segítség akaratlanul is felveti a bennlakásos iskolák előnyét. E rövid három hónap is ezt bizonyítja. De hasonló a helyzet a két másik, a Dél- Morva — és az Észak-Morvaországba kihelyezett gútai iskolákban is. A problémá most már nem a színvonalat érinti, inkább azt, hogyan elmélyíteni a gyerekekben a rendszeres tanulás szükségességének érzetét, melyre az itteni környezet és a körülmények nagyon is megfelelőek, ám minden megváltozik a hazatérés után. E téren nagy iskola mindez nemcsak a pedagógusnak, de elsősorban a szülőknek. A rendszeres havi iskolalátogatás alkalmával a szülők tapasztalhatják a rendszeres pedagógiai felügyelet előnyeit, melyeket ha otthon nem Is pótolhatnak teljes mértékben, de bizonyosan sokat módosíthatnak az eddigi megszokott helyzeten: nem csupán az iskolára bízni a gyermekeket. Az eddigi tapasztalatok legalábbis erről győzték meg a szülőket. Általában mint ilyenkor lenni szokott, őket elsősorban az eredmény érdekli, amiben nincs ugyan hiány, ám az eddig megtett út ismerete sem kevésbé fontos. A megérkezés utáni első napokban ugyanis több nehézséggel kellett megküzdenie mind az iskola tantestületének, mind a tanulóknak. A legkevesebb gondot általában a klimatizálódás o- kozta. Nyilván nagyban hozzájárult ehhez a környezet szépsége és különlegessége. Annál nehezebb volt azonban megszokni a rendszeres tanulást, és eleget tenni a sok, rendszertelen szabadidőhöz szokott szervezetnek, az eddig ismeretlen kollektív fegyelmi követelményeknek. De nem kevesebb gon- dott okoztak az újonnan érkezetteknek a táplálkozás terén történt változások sem. A legtöbb közülük bizony a kezdeti időszakban érintetlenül hagyta a feltálalt ételeket. Ez kissé érthető ugyan, hiszen a legnagyobb nyári munkák idején történt a költözködés, ám ezt mégis inkább az otthoni túlzott szárazétel-fogyasztás okozta, ami különösen nem válik hasznára a fiatal szervezetnek. Lám hányféle nehézséggel kellett megküzdeni a megtett útért. JÔ REMÉNYEKKEL KECSEGTET a Tátra-Lomnic és Ötátra-Füred között a Detský Raj ifjúsági üdülőben otthonra talált 9. A, B, C, és a 7. A osztályok tanulói is. Nem kis fába vágták a fejszéjüket. A poprádi járás keretében részt vesznek a fizikai olimpiászon. Ez már maga is jó felkészültségről tesz tanúságot. Pedig róluk igazán nem mondhatjuk el még azt sem, hogy egy faluból valók. Megyercsről, Keszegfaluról, Kiszsigetről, Bálványról, Császtamellékről, Ifjúsági faluból, Bogyarétről és természetesen magából Gútából tevődnek össze az egyes osztályok. Itt is mint a többi központban elsősorban szintén a gyengébb és közepes tanulóknál érezhető a bentlakásos iskola kedvező hatása. Az idelátogató szülőknek — itt is havonta egyszer" van látogatás — vagy éppen az idegennek nem okoz különösebb gondot a tanulók előmenetele iránti tájékozódás. Az egyes osztályokban ügyesen elkészített tablók mutatják a tanulók előmenetelét. Benkovszky Lajos, a 9. B osztály- főnöke, tlznaponként értékeli a tanulók előmenetelét, és aszerint változtat a nevek elhelyezésén. A tabló bal felső szögletében a legjobb, a jobb alsó szögletében viszont a leggyöngébb előmenetelő tanuló neve kerül. A többiek neve a két szög között meghúzott átlő mentén helyezkedik el, előmenetel szerint. így tehát minden tanuló könnyen állapíthatja meg helyét osztálytársai között. Náluk különben is az osztályátlag 2,7. Minden jel arra mutat, hogy a 2,7-ből még jócskán lefaragható. De nem rosszabb a helyzet a 9. A-ban sem. Hencz József osztályfőnök a 2,6-os átlagot igyekszik csökkenteni a félévig. Csakúgy mint Kürti Irén osztályfőnöknő a 2,8-es átlagot, a 9. C-ben. Az osztályok közötti vetélkedésben az elsőséget azonban Jezső Lászlóné 7. A osztálya tartja, 2,1-es átlaggal. Mindhárom nyelvből és matematikából a pót- órákon bővíthetik ismereteiket a tanulók. A rendszeres tanulás hovatovább a tanulók szükségletévé válik. De erről hadd beszéljen majd a félévi bizonyítvány. Jezső László, a központ igazgatója elégedett az eddigi eredménnyel, és ez egyúttal a tantestület munkáját is dicséri, persze részvétel a járási fizikai olimpiászon számukra ebben az ismeretlen környezetben ennél sokkal többet jelent. Az eddigi és a még hosszantartó távoliét az otthontól, merőben eltérő és kulturáltabb környezet, más szokások, az idegenekkel való állandó kapcsolat és az egyre bővülő látókör már most érezteti hatását. Sárkány Árpád vokatív molnári romantika a maga gyengédségében és törékenységében szinte egyéni stílussá erősödik. Ide sorolhatnánk még a szépen fejlődő Petrécs Ánni-t aki sokat ígérő tehetséget mutat. Igen meggyőző Palotás Gabi dinamikus Muskátnéja éa Bottka Zsuzsa jellemiieg is jól megformált Hollundernéja. Sipo ss Jenő kitűnő szerepfelfogású Ficsúr-ja lelményektől dús alakítás. Várady Béla mértéktartón egyszerű Hugó-ja, a hordárból lett kávéház-tidajdonos alakja értékes színészi teljesítmény. Túl hosszadalmas lenne felsorolni a darab sok szereplőjét, akiknek az élete itt a liget körül zajlik. De mégis idekívánkozik Lengyel Ferenc, Ropog József, Síposs Ernő, Ná- dasdy Károly, Rozsár József és Király Dezső neve, akik egy- egy epizódszerepükben összhangot tudtak teremteni jeleneteikkel. Csendes László jó figurát formáit, Bugár Gáspás karaktert ábrázolt — találóan, líom-ot, ami egyben meg is Többet kéne szerepeltetni ezt határozhatja bizonyos vonatko- az értékes színészt. zásban a Magyar Területi SzínMindenféleképpen azt mond- ház profiljának, az utóbbi idő- hatjuk, hogy szerencsés és jó ben helyesebb mederben fejlődő választás volt bemutatni a Ú- útját. Bürkösi Mikló* CSALLÓKÖZI EPIZÓD