Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-21 / 51-52. szám

Pontosan 15 éve, hogy ismerkedni kezdtem Gútávai, illet­ve a gútaiakkal. Az előző ismereteimet erről a paraszti tele­pülésről csupán egy iskolai földrajzkönyvből merítettem. Any- nyit ugyan már előbb is tudtam, hogy Guta hazánk legnagyobb magyar községe, de hoggy mindez vonatkozik rá országos méretben is, csak később tapasztaltam. Az első barátságot két fiatallal kötöttem. Egy ifjúsági vezetőtanfolyamon talál­koztunk még 1951 januárjában. Szépe Palinak hívták a fiút. Jómegjelenésű, értelmes fiúnak tartották barátai. Fogtech­nikusnak készült. Azóta csupán egyszer találkoztunk. Sike­rült-e ifjúkori terve — Nem kérdeztem tőle akkor. Siettünk mindketten. Én az állomásról — ő az állomásra. Azóta már kétszer hallottam róla. Jó fogtechnikus hírében áll. Legaláb­bis ezt mondta mindenki, akinél alkalmam adódott felőle ér­deklődni. A másik ismerősöm egy kislány lett. Alig 16 éves volt akkor. Törékeny alkatával, mandula szemeivel, senkisem tartotta volna európainak, Japán bármelyik részében sem. Nevére ma már nem emlékszem, s ha emlékeznék is, azóta már úgyis más névre hallgat. De a nóta, amelyet mindig dúdolt, még most is fülemben cseng — búza, búza, de szép sárga búza. Nem volt olyan fellépés, ahol ne szerepelt volna, az oly érzéssel előadott legkedvesebb énekszámával. Ügy hi­szem, azóta egyszer sem találkoztunk, és csak néha, ha a múlt emlékei között kutatok, akkor találom szembe vele ma­gam egy 1951-ben készült csoportfelvételen. Vígkedélyü, nó- táskedvü kislány volt, és bizonyára az is maradt. Ez pedig egyik feltétele annak, hogy az ember sokáig fiatal maradjon. Azóta persze már sokszor jártam Gútán. De Gűtát, az ottaniakat megismerni, nemcsak Gútán lehet. A komáromi hajógyárban csakúgy találkozhat velük az ember, mint Ostra­va környékén a vonaton, vagy éppen a réti világban. Ezt, a század első feléről ránkmaradt tanyai világot sem a vona­ton, sem pedig a személygépkocsin utazó nem láthatja. E- kecstől Komárom irányába a vasút bal oldalán Apácaszakállas, Ekecs, Szilas, Lakszakállas, Nemesócsa pirostetős házai, ter­mékeny földjei és a Kis-Duna között húzódik ez a tanyai világ. Két-háromszáz méterre, — sőt néha nagyobb távolsá­gokra — sorakoznak egymás után ezek a magányos telepü­lések, máskor meg szinte falusi jelleget adnak a környék­nek azzal, hogy zárt házsorokat alkotnak, akárcsak Nagyréten. Talán éppen ez a tanyai világ tartotta meg mindmáig leg­jobban a gútai ember eredeti jellegét. De nem is csoda. Az ittlakók zömét úgyszólván ők alkotják. Kikerülve a faluból, kellő távolságra minden egyes településtől, nem is volt mód­juk nagyon széttekinteni a tanyákon túli világban. De nem is igényelték ezt. A nehezen szerzett 10-15 holdhoz többre volt szükség, ha sikeresen meg akartak küzdeni a gyakori aszállyal, vagy éppen a vetéseket ritkító téli fagyokkal, bi­zony nem nagyon futotta az időből a szomszédi látogatásokra. Csupán név után keresni itt valakit, nagyon nehéz. Bor- sányi, Kondé, vagy más név említésekor kérdéssel válaszol­nak errefelé. — Melyiket, a gútaiakat, vagy a tanyaiakat. — És ha az ember ott kinn érdeklődik az illető után, akkor a válasz pedig ez: — az öreget vagy pedig a fiát valamelyik­nek? Közeli és távoli rokonságban vannak itt legtöbben egy­mással. A hosszú évek folyamán eggyé formálódott az egész tanyavilág. Egyidőtájt, egy céllal, egy helyről költözködtek ide az emberek. Nemcsak a gazdálkodás formája, hanem a felfogás is megegyezett mindenben. Régebben az egymás kölcsönös látogatásán kívül nagyobb ünnepek és vásárok al­kalmával érintkeztek a távolabbi környékbeliekkel. Ennek a zárkózottságnak a kollektivizálás vetett véget, bár ez is jó­val később érintette őket, mint a vidék távolabbi részeit. Az önerőben való bizakodás, a természettel folytatott kímé­letlen harc és a viszonylagos elzárkózottság csak nehezen adott helyet az újnak. ' Az iménti két gútai fiatalon kívül talán itt találtam leg­több ismerősre. Az első ismeretségre a Nagyszegpuszta mö­götti tanyákon tettem szert. Riportanyagot gyűjtöttem, s nem kis meglepetés ért. — Utoljára Móricz Zsigmond járt itt hasonló szándékkal, de még az első republika idején — fogadott mindjárt egy idősebb asszony nagy nyugalommal, az öreg Kondéék tőszomszédságában. — Csak tessék, tes­sék, fáradjon beljebb — mondta, s közben a hatalmas ko­mondor láncát tartva, igyekezett megnyugtatni azt békés szándékunkról. — Egyedül vagyunk, azért engedjük hosszúra a láncot. Biztos, ami biztos. A vendég pedig csak kivárja, míg valaki jelentkezik. És azóta Gútára menet vagy jövet közben sosem kerültem el a vidéket. Csupán egyszer voltam kénytelen másképp menni, az emlékezetes júniusi napok idején, a kemény szikár arcokat ekkor láttam először más­nak, mint régebben. A többségük Mátyusföldön lelt ideig­lenes otthonra. Ma már csak a legfiatalabbak hiányoznak a megszokott környezetből, ők Dél- és Észak-Morvaország, valamint Szlovákia közép- és északi részein találtak mene­déket. OTTHONOSAK MÁR A GYEREKEK Magasra száll a kémények füstje, s a továrobogó autó­busz hófelhőt hagy maga után. Az útjelzőtábla is azt mutatja, hogy jó helyre érkeztem. Tatranská Kotlina — olvastam a feliratot, s kíváncsian kutatom az ifjúsági üdülőt, ahol 74 gyerek tanul és otthon érzi magát szeptember 16. óta a Má­jus 1. utcai iskolából. Rövid percek alatt teszem meg a pár száz méteres utat. Útbaigazításra nincs szükség. Két fiú lé­peget előttem, és mire otthonukhoz érünk, már meg is ba­rátkoztunk. A két harmadik és a két negyedik osztály ütött itt ideiglenes tanyát. A villa valóban festői környezetben fekszik. Bent az épületben minden azt bizonyítja, hogy ez valamikor vadászkastély volt. — Ennyi agancsot még sosem láttam bácsi — mondja az egyik kísérőm. — Ennyit talán még én sem — válaszolom, és máris a tanítónéniket keresi. Nemsokára együtt is van az iskola egész személyzete. Lel­kes Mária igazgatónő, Szabó Erzsébet, Nagy Katalin és Fitos Júlia tanítónők, öt nevelő és három segédnevelőnő. Egyszóval mind a tizenketten. A megbeszélésről: félévvel minden elmaradás megszűnik, megtehetnénk ezt hamarább is, de fontosabbnak tartjuk az ismeretek tartósítását. Nem szeretnénk, ha a szülők csak ki­csit is csalódnának bennünk. Éppen most vasárnapra várjuk őket. Rendszeres a szülői látogatás. Havonta egyszer eljön­nek, és igazán azt szeretnénk, ha elégedetten távoznának. Ennyit a 74 gyerekről, tanítókról és nevelőikről. Itt Tátra-Lomnicon három helyen összpontosul a tanítás. A Sasanka üdülőben a 8. A és B, a Jesenskýrôl elnevezett if­júsági üdülőben a 8. C és a 7. C, a Május 1-ben a 7. B és a 2. B és a helyi szlovák tannyelvű iskolában pedig a 2. A osztály tanul. A több mint egy hónapos lemaradás pótlása itt sem járt különösebb gonddal, inkább csak több munká­Szép a kilátás a Tátra hófedte csúcsaira A Jesenskýrôl elnevezett ifjúsági otthon A 9. A, B, C és a 7. A osztály új ideiglenes otthona. Liliom Jegyzeteik Molnár Ferenc szín müvének Komáromi bemutató­járól Közel hatvan évvel ezelőtt került a LILIOM először a kö­zönség élé. A komáromi bemutatón Kam­rád József színpadán fényt kap és igéző csillogást a mindene­sek világának bárgyúsága; kü­lönös értelmet a jasszok ro- mantikája; a naturalista ízű jelenetek jelképes metaforává formálódnak, ahol a mondani­való szövege már magasabb. Konrád József „rendező-ereje". hogy egyszerűen játszik. Oly­kor maróan gúnyos, sőt gro­teszk helyzeteket teremtve tartalmi-formai gondolatmene­tében. Nem is annyira a Juli- Liliom történetére építi fel koncepcióját, hanem bizonyos társadalmi mondanivalót keres­ve, általános vcmáickban értel­mezett emberi korképeket és „körképet“ keres a színre vitt diákok szinte nevetségesen fur­csa és elmésen gúnyos lencsé­jén keresztül. Az ilyen rende­zői koncepciónak hatására a néző is szívesen engedi magát belesodorrű a városligeti kör­hinta forgatagába, a belső ^ és visszafoftottan parázsló cseléd - szerelem könnyes-mosolyán át valahová a mennyországba, ahol bebizonyosodik, hogy ez a ked­ves „gazember“, ez a Liliom nem is olyan rossz fiú, aki ve­ri a feleségét, aki bűntárs lesz egy piszkos gyilkosságban, éci könnyelműen 6U meg magát hogy elkerülje a földi rendőr­séget és egyben megjelenhessen a mennyei ítélőbírák előtt, a- kflc arra a következtetésre jut­nák, a nézővel együtt, hogy Liliom a szíve mélyén nem is olyan rossz fiú... Egy legenda dicsfénye lebeg előttünk, és a cselekmény szín­helyét alkotó ligeti-környezet lehetővé teszi, hogy a néző Vecsei V. József díszlettervező segítségével a festőiesség bizarr hangjegyeivel tarkítsa líraira hangolt fantáziáját. És ez így van rendjén. A Liliom: költészet és irónia. Molnár nagyszerű színpadi fel­fedezésének, korhű megfigyelé­seinek mesterien összehangolt gyűjteménye. Minden szereplő­je élő alak, dialógusai élnek s őszinte tisztaságuk igazi szín­padi atmoszférát tud teremte­ni. És itt mutatkozik meg is­mét Konrád József rendező emberábrázoló tehetsége, hogy a szentiment álizmust, a giccses álromantikát, a vulgáris natu­ralizmust félre tudta tenni je­leneteinek a megkomponálásá- nál, és csak az egyes szerep­lők hiányossága zökkenti ki a nézőt olykor-olykor a rende­zői koncepció stílus-hangula­tából. Bug ár Béla Liliom alakja he­lyenként halványnak tűnik. Az volt az érzésünk, hogy a sze­repben fellelhető és folyton- folyvást jelenlevő durvaságot s az e mögött féltve rejtett em­beriességet, nem igen tudta fel­pillantani. Leginkább önmagát adta — s ez, ez esetben ke­vés. Ettől függetlenül szerep- formálása elfogadható, sőt e- gyes jelentekben jó alakítást nyújt. Ferenczi Anna a jellem tisz­taságát, a hűség szép erényeit keresi, s Julikájában, az árva kis cselédben önmagára is ta­lál. Ahogy ott Szabó Rózsival (Marivál) elmesélik egymásnak a „szívszerelmet“, a hűséget, a reménytelenséget és az „érzé­kenységet“, a sejtelmes és e­val. Legnagyobb eredményként könyvelhető el, hogy a 150 gyerek közül már egy sem áll bukásra. Ehhez hasonló pél­dára nem nagyon emlékeznek a gútai Május 1 utcai iskolá­ban. A kérdés most már nem az, hogy tartani tudják-e a je­lenlegi színvonalat, hanem áz, hogyan emelni azt. Az iskolá­ban meghonosodott szakoktatás minden előnye ezt szolgálja. Igaz, hogy az itt működő 14 pedagógus minden percét leköti a munka. A legmegfelelőbb módszerek keresése és beveze­tése, a kérdvekifejtő módszer itt inkább érvényesül, és mind­ez óriási türelmet igényel. Ez főképp a gyengébb előmenetelő és az osztatlan iskolákból idekerült tanulók számára előnyös. A közvetlen bekapcsolódás, az aktivitás fokozottabb erőki­fejtésre ösztönzi a gyerekeket, és az nem jelent mást, mint több és a már meghonosult módszeres tanulást. Az állandó pedagógiai felügyelet, a sokoldalú segítség akaratlanul is felveti a bennlakásos iskolák előnyét. E rövid három hónap is ezt bizonyítja. De hasonló a helyzet a két másik, a Dél- Morva — és az Észak-Morvaországba kihelyezett gútai isko­lákban is. A problémá most már nem a színvonalat érinti, inkább azt, hogyan elmélyíteni a gyerekekben a rendszeres tanulás szükségességének érzetét, melyre az itteni környe­zet és a körülmények nagyon is megfelelőek, ám minden megváltozik a hazatérés után. E téren nagy iskola mindez nemcsak a pedagógusnak, de elsősorban a szülőknek. A rend­szeres havi iskolalátogatás alkalmával a szülők tapasztal­hatják a rendszeres pedagógiai felügyelet előnyeit, melyeket ha otthon nem Is pótolhatnak teljes mértékben, de bizonyo­san sokat módosíthatnak az eddigi megszokott helyzeten: nem csupán az iskolára bízni a gyermekeket. Az eddigi tapasztalatok legalábbis erről győzték meg a szülőket. Általában mint ilyenkor lenni szokott, őket elsősor­ban az eredmény érdekli, amiben nincs ugyan hiány, ám az eddig megtett út ismerete sem kevésbé fontos. A megérke­zés utáni első napokban ugyanis több nehézséggel kellett megküzdenie mind az iskola tantestületének, mind a tanu­lóknak. A legkevesebb gondot általában a klimatizálódás o- kozta. Nyilván nagyban hozzájárult ehhez a környezet szép­sége és különlegessége. Annál nehezebb volt azonban meg­szokni a rendszeres tanulást, és eleget tenni a sok, rendszer­telen szabadidőhöz szokott szervezetnek, az eddig ismeretlen kollektív fegyelmi követelményeknek. De nem kevesebb gon- dott okoztak az újonnan érkezetteknek a táplálkozás terén történt változások sem. A legtöbb közülük bizony a kezdeti időszakban érintetlenül hagyta a feltálalt ételeket. Ez kissé érthető ugyan, hiszen a legnagyobb nyári munkák idején történt a költözködés, ám ezt mégis inkább az otthoni túl­zott szárazétel-fogyasztás okozta, ami különösen nem válik hasznára a fiatal szervezetnek. Lám hányféle nehézséggel kellett megküzdeni a megtett útért. JÔ REMÉNYEKKEL KECSEGTET a Tátra-Lomnic és Ötátra-Füred között a Detský Raj ifjú­sági üdülőben otthonra talált 9. A, B, C, és a 7. A osztályok tanulói is. Nem kis fába vágták a fejszéjüket. A poprádi já­rás keretében részt vesznek a fizikai olimpiászon. Ez már maga is jó felkészültségről tesz tanúságot. Pedig róluk iga­zán nem mondhatjuk el még azt sem, hogy egy faluból va­lók. Megyercsről, Keszegfaluról, Kiszsigetről, Bálványról, Császtamellékről, Ifjúsági faluból, Bogyarétről és természe­tesen magából Gútából tevődnek össze az egyes osztályok. Itt is mint a többi központban elsősorban szintén a gyengébb és közepes tanulóknál érezhető a bentlakásos iskola kedve­ző hatása. Az idelátogató szülőknek — itt is havonta egy­szer" van látogatás — vagy éppen az idegennek nem okoz különösebb gondot a tanulók előmenetele iránti tájékozódás. Az egyes osztályokban ügyesen elkészített tablók mutatják a tanulók előmenetelét. Benkovszky Lajos, a 9. B osztály- főnöke, tlznaponként értékeli a tanulók előmenetelét, és aszerint változtat a nevek elhelyezésén. A tabló bal felső szög­letében a legjobb, a jobb alsó szögletében viszont a leggyön­gébb előmenetelő tanuló neve kerül. A többiek neve a két szög között meghúzott átlő mentén helyezkedik el, előmene­tel szerint. így tehát minden tanuló könnyen állapíthatja meg helyét osztálytársai között. Náluk különben is az osz­tályátlag 2,7. Minden jel arra mutat, hogy a 2,7-ből még jócs­kán lefaragható. De nem rosszabb a helyzet a 9. A-ban sem. Hencz József osztályfőnök a 2,6-os átlagot igyekszik csök­kenteni a félévig. Csakúgy mint Kürti Irén osztályfőnöknő a 2,8-es átlagot, a 9. C-ben. Az osztályok közötti vetélkedés­ben az elsőséget azonban Jezső Lászlóné 7. A osztálya tartja, 2,1-es átlaggal. Mindhárom nyelvből és matematikából a pót- órákon bővíthetik ismereteiket a tanulók. A rendszeres tanulás hovatovább a tanulók szükségletévé válik. De erről hadd be­széljen majd a félévi bizonyítvány. Jezső László, a központ igazgatója elégedett az eddigi eredménnyel, és ez egyúttal a tantestület munkáját is dicséri, persze részvétel a járási fi­zikai olimpiászon számukra ebben az ismeretlen környezet­ben ennél sokkal többet jelent. Az eddigi és a még hosszantartó távoliét az otthontól, me­rőben eltérő és kulturáltabb környezet, más szokások, az ide­genekkel való állandó kapcsolat és az egyre bővülő látókör már most érezteti hatását. Sárkány Árpád vokatív molnári romantika a maga gyengédségében és töré­kenységében szinte egyéni stí­lussá erősödik. Ide sorolhatnánk még a szépen fejlődő Petrécs Ánni-t aki sokat ígérő tehet­séget mutat. Igen meggyőző Palotás Ga­bi dinamikus Muskátnéja éa Bottka Zsuzsa jellemiieg is jól megformált Hollundernéja. Si­po ss Jenő kitűnő szerepfelfo­gású Ficsúr-ja lelményektől dús alakítás. Várady Béla mértéktartón egyszerű Hugó-ja, a hordárból lett kávéház-tidajdonos alakja értékes színészi teljesítmény. Túl hosszadalmas lenne fel­sorolni a darab sok szereplő­jét, akiknek az élete itt a li­get körül zajlik. De mégis ide­kívánkozik Lengyel Ferenc, Ro­pog József, Síposs Ernő, Ná- dasdy Károly, Rozsár József és Király Dezső neve, akik egy- egy epizódszerepükben összhan­got tudtak teremteni jelene­teikkel. Csendes László jó fi­gurát formáit, Bugár Gáspás karaktert ábrázolt — találóan, líom-ot, ami egyben meg is Többet kéne szerepeltetni ezt határozhatja bizonyos vonatko- az értékes színészt. zásban a Magyar Területi Szín­Mindenféleképpen azt mond- ház profiljának, az utóbbi idő- hatjuk, hogy szerencsés és jó ben helyesebb mederben fejlődő választás volt bemutatni a Ú- útját. Bürkösi Mikló* CSALLÓKÖZI EPIZÓD

Next

/
Oldalképek
Tartalom