Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-04-20 / 16. szám
FrontÁi ablak előtt fák, rajtuk ösz- ezezsugorodott levelek. A kaszárnya udvarán és a helyiségekben is csend van, a tiszt az alakulat naplójában lapozhat. — Igen, alakulatunk a negyedbe brigád hetedik zászlóaljából keletkezett. Dicső hagyománya van. A Mikulásért vívott harc utón a Fátra hegységben harcoltunk. Ott sem volt könnyebb. — De olvassa el... Naplőjegyzetek a katonai naplóból és a negyedik brigád hndijelentéseiből. A trónt megmozdult. A katonai kifejezés tömör és egyszerű. Az Írnok, aki a naplót vezette, április harmadikáa a következőket jegyezte fel: Az ellenség visszavonul A negyedik brigád egységei bevonultak Mikulásba. Az ellenség további visszavonulása tart, egységeink üldözik őket. Három táviratszerű mondat a végtelennek tűnő éjszakák és nappalok után. A brigád aztán felszabadítja Rózsahegyet. Április 6.: A csehszlovák egységek a Magura gerincén üldözik az ellenséget. Április 8.: A hidászok a Vág hídjait javítják. Április 11.: A brigád áthaladt a pontonhidon és elfoglalta Vrűtkyt. Megint nehéz napok következnek, minden talpalatnyi területért kemény harc dúl.: A brigád előtt a martini hegyek. Az ellenség a Rajdianky-völgyben védelembe helyezkedett. Április 17.: A negyedik brigád a Minéol-Sucharovo-Oplaz térségben helyezkedik el. Április 19.: Német támadás A brigád védelembe vonul, utóvédharcot folytat, nehogy harapófogóba kerüljön. Április 20.: Heves harcok Mined, Polom és Gniöért. A hetedik rohamzászlóalj a megerősített Polom-tetőt S0 méterre megközelítette. A brigádpanapló rancsnok parancsot ad a magaslat elfoglalására. Harc dúl Pólómért. Április 21.: A negyedik brigád a Polom-tetőt támadja, majd elfoglalja. A németek azonban ismét visszafoglalják. A csúcson a hetedik rohamzászlóalj maradványai vetették meg a lábukat. Nagy veszteség mindkét részről E helyen emlékezik meg a krónikás első Ízben a veszteségekről is. A pontosabb adatok hiányoznak, de amint a feljegyzésekből Is kitűnik, következtetni lehet rá, amikor azt Írja, hogy a „maradványai“ megvetették a lábukat. Április 22.: Polomot végérvényesen megszálltuk. Főleg a hetedik zászlóaljat illeti a dicsőség. A zászlóaljat nagy veszteség érte. Április 23.: Polom körzetében az ellenség megszilárdítja védelmét. Kiserődöket és aknamezőket épít. Este erős ellentámadást indított a hetedik és a kilencedik zászlóalj ellen. Polom csak április 24-én kerül végérvényesen egységeink kezébe. A brigád megszállta a hegycsúcsokat. IRÄNY PRÁGA! Április 30-án felszabadult Zsolna. A negyedik brigád Pov. Teplá mellett átment a Vágón, s Púchovon keresztül Morvaországba kergette az ellenséget. Május 4-én felszabadította Ra- tibort és Vsetlnt, május 8-án Holešovot és Kroméŕlžt, és másnap... Igen, másnap 1945. május 9-e volt. Kitüntetések a zászlón Az őrségparancsnok fejbői. pontosan tudja: Alakulatunk harci zászlaját a trocnovi Ján Zizka Rendjének Aranycslllaga, a Zboroví-érem, a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának emlékérme és három Hadi-kereszt díszíti. (A) Háború ellenes tüntetések Brüsszelben. Több mint 30 000-en vettek részt a felvonuláson. Követelték, hogy a’ NATO államok és a Varsói Szövetség tagállamai között olyan szerződés jöjjön létre, amely tiltja az atomfegyverekkel való kísérleteket. A felvonulók gyakran hangoztatták: „Békét és tárgyalásokat Vietnammal“. Ajub Chán pakisztáni elnök április 20-án a Kremlben járt, a- hol Mikojan, a Legfelső Szovjet elnöke fogadta. Ajub Chán városnézés közben megtekintette a moszkvai Lomonoszov E- gyetemet is, ahol emlékéremmel ajándékozták meg. RÖV A nyugatnémet kormány nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a nemrég Varsóban aláírt lengyelszovjet barátsági szerződés szövege hivatalos államhatárnak nyilvánítja az Odera- Neisse határt. Az NSZK kormánya nyilatkozatában a szovjet-lengyel barátsági szerződés aláírását arra is ürügyül használta fel, hogy megismételje az NDK „nem létezéséről" szőlő hírhedt tézisét. Dél-Afrikában a terror- bíróság súlyos büntetést IDÉN szabott ki az illegális kommunista párt tizenkét tagjára. A „vádlottakat“, akik között hat a nő, azért marasztalták el, mert felvették a küzdelmet a faji megkülönböztetés ellen. Valameny- nyien fehérek. A legmagasabb büntetés háromévi fegyház volt. A bíróság nem tudott ítéletet hozni Abraham Fisher ügyében, mert az ismert hazafi illegalitásba vonult. A dél-afrikai közvélemény tudomására hozta, hogy küzdelmét így kívánja folytatni az apartheid politika ellen. A BONNI DIPLOMÁCIA lázas tevékenységet fejtett ki az arab országokban az elmúlt hetekben: egyrészt üzleti kapcsolatokkal rendelkező parlamenti képviselőket küldtek különböző arab fővárosokba, majd pedig Carstens és Lahr külügyi államtitkárok is útra keitek, hogy Jordániában, Szíriában, Libanonban. Irakban és más arab országokban tárgyaljanak vezető kormányférfiakkal. E tevékenység fő célja az volt, hogy megpróbálják rávenni az arab kormányokat: ne kövessék az EAK-ot és ne szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat Bonn-nal, ha az NSZK felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Marokkó, Líbia és Tunézia részéről számíthat Bonn arra, hogy ezek az országok továbbra is fenntartják vele a diplomácia kapcsolatot. Külön csalódást okozott a nyugatnémet fővárosban, hogy Husszein jor- dán király, akinek támogatására pedig ugyancsak számítottak, kijelentette, hogy kormánya nem fordulhat szembe az Arab Liga határozatával. így Jordánia is megszakítja majd a kapcsolatokat Bonn-nal, mihelyt Nyugat-Németország és Izrael követet cserél egymással. A NYUGATNÉMET GAZDASÁGI KÖRÖKET élénken nyugtalanítja a közel-keleti válság újabb kiéleződésnek veszélye. Több nyugatnémet nagyvállalatnak ugyanis tapasztalnia kellett, hogy előnyös szerződések megkötéséről estek el és azokat nyugati versenytársaik kaparintották el előlük. Ezenkívül arab bankok a Bonn által korábban‘fenyegetően kilátásba helyezett gazdasági ellenrendszabályoktól tartva visszavonták a nyugatnémet bankoknál elhelyezett letétjeiket. Nyugatnémet körökben keserűen mutatnak rá: most svájci és angol bankok képviselői járják a Közel-Keletet, hogy felajánlják szolgálataikat az arab üzleti világnak. Az angol fiatalok portréja Londonban megjelent egy könyv „X generáció“ címmel A fiatalokkal folytatott beszélgetéseket tartalmazza a mai világ különböző problémáiról. A köz véleménykutatók szerint az angol fiatalok portréja. Ebből a könyvből vettünk át néhány részletet, az angol fiatalok véleményét az idősebbekről, vallásról nemi életről és a társadalomró!. „Éjjel kell látni Londont, a- mikor a fiatalok bandáinak ké- nye-kedvére van hagyatva. Akkor fogja csak fel az ember, milyen komoly dolog történik ott.“ Csak a La Manche-on átkelve fedezhetjük fel, mi történik a fiatalokkal, akik a „játék“ semmilyen szabályát nem ismerik el, akik határozottan elvetik a felnőttek világát, akik kitérnek minden felügyelet alól, hátat fordítva az erkölcsnek és megszabott törvényeknek. A szociológusok kutathatnak, a pszichológusok kereshetik az orvosságot, a szülők vakok vagy egyszerűen bolondok lehetnek. A baj pedig éppen itt van. Rágondolni is rossz, milyen az állásfoglalása egy ilyen generációnak, amely eleve elveszettnek érzi magát, pedig egy nap fel kell váltania a mostani nemzedéket. De nézzük meg, mit gondolnak a fiatal angolok egyes problémákról, melyek bizonyos tekintetben állandóak. AZ IDŐSEBBEKRŐL Egy egyetemista kijelentette: „Az idősebbek nem töltenek el bennünket csodálattal. A legkevésbé sem szeretnénk bármiben is rájuk hasonlítani. Látjuk, hogy minisztereink, tekintélyes embereink versengése beállított. Néha nyíltan gyűlölöm, néha pedig elhagyatottsá- guk miatt sajnálom az idősebbeket.“ A VALLÁSRÓL Egy másik egyetemista mondja: „A fiatalok többsége szerint a vallás ez öregekre tartozik. Sokunkat érdekel az isten problémája, de a biblia és a templom olyan távol van tölünk, annyira időszerűtlen, hogy nem vehetjük komolyan. Templomba csak öreg kalapos dámák járnak. A lelkészek halálosan unalmasak, az Imádságok semmitmondók." Mindaz, amit maguk körül látnak, teljesen vallástalan. Nevetséges az istenben hinni. A Vallás az öregeknek valő( akik már lemondtak az életről, de szükségét érzik annak, hogy valamiben higgyenek, a túl világi életben. A fiataloknak, akik élni akarnak, erre nincs szükségük. A NEMI ÉLETRŐL Egy tizenkilenc éves közép- iskolás lány véleménye: „Az anyám azt mondja, hogy nem szabad engedni a férfiaknak, mert azok azután nem becsülnek. A lány pedig végül az utcán köt ki. Senki sem akarja feleségül venni. Azok a férfiak, akikkel intim viszonya volt, kinevetik, a háta mögött beszélnek róla. Anyámnak természetesen igaza van. De az osztályban Seilla Barátnőmnek intim viszonya volt egy barátjával és most mindenki csodálja. Van ebben valami misztikus, Az az érzésünk, hogy valami hiányzik, mintha nem lennénk igazi nők mindaddig, míg nem lépünk intim viszonyra valamelyik fiúval. A választás mégis nagyon fontos. Minden az első férfitől függ..." Egy ugyanolyan idős fiú mondja, aki szüleinél lakik és nem dolgozik: „Sétálni megyek a barátommal. Ha lányokkal találkozunk, úgy intézzük, hogy fizessenek nekünk. Beadjuk, hogy kereskedők vagyunk és különben sok pénzünk van. Hamarosan kell is kapnunk, ők fizetnek egyszer- kétszer. Megiszunk egy pár pohárral velük és táncolunk. Ők körülbelül tiz schillinget költenek el és biztosítják a taxit is. Aarútán otthagyjuk őket. Hetente két-három lánnyal megyek szórakozni. A házasság nem érdekel — nagy gond. Ugyanaz a fiú az egyetemről és az eseményekről: „Nem tudom, mi lesz a világgal, de nem is érdekel. Soha senki nem törekedett valamit is megmagyarázni nekem. Az e- gyetemi előadások hülyeségek, érthetetlenek, soha még negyedét sem hallgatjuk meg. A professzorok sem izgatják magukat. Olyanok, mint mi. Egész idő alatt a csengetést várják, hogy minél előbb kirohanhassanak a teremből. A professzorok sajnálatraméltőak, képtelenek bármilyen munkára.“ A TÁRSADALOMRÓL Egy londoni fiú magyarázata: „Mi azt csinálunk, amit szeretünk és jő! szórakozunk, mert nevetünk azon is, amit csinálunk és azon is, amit gondolnak róla. Ogy gondolom, hogy amíg békében vagyunk, e társadalom igazán nem akar tudni arról, mit csinálunk. Senki sem követeli, hogy megismerjük mindennek a lényegét és ez nekem nagyon megfelel. Tulajdonképpen az öregek a bűnösök. Mit gondolnak ők, milyen példával járnak, amikor nemzedékem fiainak fegyvert adnak a kezébe és elküldik Ciprusra, Jemenbe, vagy a világ bármelyik részébe harcolni. Különben semmi sem lelkesít hosszabb ideig. Mi nem bolondulunk a Beatles avagy hasonló hülyeségek után. Az ifjúság nagyon szereti őket. ők nem úgy viselkednek, mint a hollywoodi csillagok és kétségkívül ezért becsülik még őket. Jő. Ők gazdagok, híresek. De ők nem törődnek ezzel. Mégsem lelkesítenek. Semmi sem lelkesít bennünket." Természetesen nem lehet minden angol fiatalról Ítéletet mondani ezek után a példák után. De ezek mindenesetre egy lelkivilág kifejezői, amit nem lehet nyugtalanság nélkül elfogadni. Párizsban, a világ városában Cselényi László Vili A diagnózis kielégítő, a megoldás már kevésbé az. Ha teljes egészében igaz a hipotézis, akkor mivel magyarázhatók az amerikai beatnikek, a szovjet új Hullám, a Gruppe 47, a lengyel, a csehszlovák, a jugosz láv, a magyar költészet, Ginsberg és Voznyeszenszkij, En zensberger és Rózewicz, Holub, Popa és Juhász Ferenc munkássága? Vagy az elmélet csupán Párizsra, az új francia köt. tészetre vonatkozik? Kérdések, kérdések, kérdések. A költészet mindenesetre csak egyik területe az irodalomnak. s úgy tetszik, hovatovább egyre kisebb jelentőségű területe. Franciaországban legalábbis így igaz. Hiszen' a francia irodalom mai prófétái Sarfre és Camus, Ionesco és Beckett, Robbe-Grillet és Bútor. Filozófusok, regényírók, drá. maírók. Az egzisztencialisták az új abszurd-dráma prófétái s az új regény apostolai. A legközismertebbek, s immár egyre gyöngülő fénnyel sugárzók az egzisztencialisták. Camus, az abszurd történetek legkövetkezetesebb művésze maga is egy abszurd autóbaleset áldozata lett. Sartre egyre inkább távolodik valamikori elméleteitől, s egyre inkább közeledik a marxista állásponthoz. Nem tetszik ez mindenkinek egyformán, ez természetes. Vannak írók, akik tisztelik nagy kortársukat, csak éppen nem hisznek már neki, Annál inkább hódít az abszurd dráma. Ionesco, Beckett fantasztikus „történeteit" tapsolja a közönség, s ez a siker, hírek szerint, nemcsak irodalmi. Hiszen, ha egy előadás közben vagy után tucatjával szállítják kórházba az eksztázisba esett, az előadás hatására idegsokkot kapott közönséget, akkor itt sem. miképpen sem beszélhetünk csupán irodalmi hatásról. Beckett ék „alkotó" módon szólnak bele a mai ember legszemélyesebb problémáiba, a hiba csupán ott van, hogy ez a beleszólás nem a gyógyítás érdekében történik. Nem gyógyító, nak, csupán felfedezik a sokak előtt talán fel sem ismert betegséget. A gyógymódot nem ismervén, viszont hatása talán károsabb, mint hasznos, hiszen, ha már gyógyítani nem tud, legalább ne izgassa „felfedezéseivel" a közönséget, hagyja meg boldog tudatlanságában, vélik egyesek. Nem könnyű dolgok ezek. ítéletet nem is mondhatunk felőlük se pro, se kontra, tény viszont, hogy jobb és baloldaliak másfél évtizedes átkai ellenére az abszurd színház hódít és virágzik. Ugyanígy az új regény is, Robbe-Grillet, Bútor, Sarraute alkotásai. Nálunk még alig-alig ismerik ezt a művészi irányzatot, gyakorlatilag persze, hiszen elméleteket olvastunk már róla, de magát a művet alig- alig. Robbe-Grillet Zsalugátere megjelent úgy kivonatosan a Nagyvilágban, s első regénye most jelent meg csehül, de a szélesebb közönség mit sem tud mindenről, hiszen még a Tavaly Marienbadban, az új hullám díjnyertes filmje, Robbe-Grillet és Resnais közös alkotása sem jutott el hozzánk. Sajnos ez így van. Két évtized mulasztásait kellene pótolnunk a nyugati irodalom ismerete terén, de ez a pótlás nagyon lassan halad, kanyargós utakon vánszorog s előbb jut el hozzánk egy-egy harmad- negyedrendű utánzat, mint a nagy alkotók eredeti munkássága. Mire jó mindez? Miért félünk az irodalomtól, a zenétől, a művészettől? Mivel lesz pesz- szimistább a világnézetünk, ha megismerjük Camus, Dylan Thomas, Agnus Wilson írásait, Stockhausen, Nono, Boulez zenéjét, Buffet, Chagall Salvatore Dali festményeit, hogy csak a ma legdivatosabb nyugati művészeket említsem, akikről bizony mi még vajmi keveset tudunk. Egy ötvenegyes Irodalmi Újság került a minap a kezembe. Megdöbbentő volt az a hangnem, amelyben elsorolja Sartre, Miller s több, ma már napnál világosabban haladónak bizonyult nyugati művész negatívumait. A mi fiatalságunk, az ötvenes évek tíz-húsz évesei ebben a hangnemben tanulták a mai művészet történetét, so. kan még ma is úgy tudják, hogy Howard Fast a legnagyobb amerikai író. Mit kellene tennünk, hogy behozzuk a mulasztást, hogy helyreállítsuk az ér. tékrendet ? Az első, nyilván, az utazás Aki sokat utazik, sokat tapasztal. Meggyőzni valakit valaminek a pozitívumairól vagy a negatívumairól elméletben nem lehet, s ha valaha lehetett is, hovatovább egyre kevésbé lehet. Az utazási lehetőség persze még mindig kisebb, mint az utazási igény, megoldani hát ez sem fogja problémáinkat. Mi segít hát rajtunk? A tájékoztatás. Újságok, folyóiratok, könyvek. Az irodalom magasabb köreiben már folyik a Kelet-Nyugat közötti párbeszéd, a szélesebb közönség mit sem tud minderről. Lapjaink még mindig többet foglalkoznak a csajáglöcsögei fejönökkel, mint mondjuk egy párizsi prömierrel, egy New York-t kiállítással, vagy egy salzburgi hangversennyel, S marad megint a kérdés: Miért? Miért? Miért? (Folytatjuk)
