Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-03-30 / 13. szám
Mto»#r#iiíg megtévesztő hírrel akarták elérni, hogy az esetleges károkért a polgári lakosság a szovjet hadsereg támadásaiban keresse az okokat. Persze, ha a nyílt várossal komolyan gondolták volna, akkor csendben kiürítették volna Bratislavát és nem rendezkedtek volna be kemény védelmi harcokra. Bratislava lakosai nagyon jól emlékeznek arra, hogy a város körüli tankcsapdák és egyéb katonai berendezések építése több mint egy évvel a harcok előtt kezdődött. Az a tény. hogy Bratislava felszabadítása már jóval gyorsabban ment mint például Budapesté, nem is elsősorban a két város közötti nagyság különbségben keresendő, hanem a katonai helyzet akkori alakulásában. Malinovszky marsall, a II. ukrán front akkori parancsnoka visszaemlékezéseiben kiemeli a Budapestért folyó harcok jelentőségét Csehszlovákia' felszabadítása szempontjából is. Március közepén a Velencei-tó és a Balaton térségében kudarcba fulladt a német páncélosok utolsó ellentámadása is, Budepest visszafoglalásának terve meghiúsult. A szovjet csapatok kihasználva ezt a helyzetet, jól tervezett támadást indítottak egy igen hosszú frontszakaszon, amely északon a Garam felső folyásával, délen a Dráva folyóval határolható meg. Az események ezekben a napokban igen gyorsan peregtek A front naponta 30—40, néha több kilométerrel haladt előre. A németek és segítőtársaik, a Hlinka-gárdisták és nyilasok pánikszerűen menekültek. Elérkeztek korunk janicsárjainak dicstelen végnapjai. Bratislava felszabadításával kapcsolatban hadd idézzük a Rákos Sándor: Felszabadulás (Részlet) Kora regggel az akácosba mentünk s mert nagyon süvítettek a golyók, lehúzódtunk egy gödörféle apró mélyedésbe... Nem értettük a szót. olyan közel volt már a harci lárma; zakatolt, zúgott, iszonyúkat robbant a tankcsata — a nehéz belövések súlyától a föld tompán meg-megdobbant. Lónyerítés. De egészen közelről. A sűrű dörgésből is jöl kiválik. Felel rá egy másik 16. Aztán még egy. Láncban fut a nyerítés a tanyáig. Lovascsapat vonul. A fák takarják. De most a ritkás erdőszél felől újra hallik a nyerítés s a lombok között fegyverek férne tündököl. Gyönyörű szál. biztos mozgású férfi — válláig ér a növendék akác — jön az erdőn a fütyülő golyók közt. maga elé tartja a géppisztolyát Meglát bennünket. Halkan hátraszól társainak kik nyomon követik. Lábdobbanás — a katonák elértek a zöld-lomb-takarta, védett helyig Szivdobbanás — a szeretet, a hála a felszabadult, ujjongó öröm hulláma emel egyre magasabbra, a sugárzó, szabad égre tőrön. — Mama... Mamuska. — Ez mondta először. Anyámhoz szólt. Simogatott szava. S anyám is úgy nézett az óriásra, mint régenvárt, szeretett fiúra. Ügy nézett rá a könnyein keresztül, szempilláján harmatként csillogott egy forró csepp s szikrázva visszaverte mind a lobogást, a fényt, a napot. Előre léptem a sugárözönben, anyámat, aki szült és fölnevelt s akinek arcán — ékszer foglalat — mosoly óvta az örömkönnyeket, anyámat férfikarral átöleltem, felindultan, mint búcsúzó gyerek — s megkerestem erős jobbját azoknak, kiktől újra kaptam az életet. Ä cím megtévesztésként született, nem az ősrégi pozsonyi vár legendáit és középkori küldetését akarjuk feleleveníteni. A Festung a németben erődöt Jelent s a középkorban minden vár a támadók és a védők számára egyaránt erőd volt. Később ez a jelentősége megszűnt. A hitleri seregek elevenítették fel ezt az elnevezést, a középkor sötétségével és brutalitásával együtt. Sőt, még igazságtalanok lennénk a középkori uralkodókkal szemben, hiszen olyan tömegkegyetlenségekre, mint amilyeneket késői utódaik követtek el erődeikben, ők bizonyára képtelenek lettek volna. A német hadvezetés stratégiai elképzelései szerint voltak városok, amelyeket az utolsó házig, az utolsó katonáig tartani kellett volna. Ezt a sorsot szánták például Budapestnek 1945. januárjában - februárjában és két hónappal később Bratislavának is. Amikor megindult a csata Budapestért és a németek vezénylő tábornoka Pfeffer-Wlldenbruch, jelentette, hogy a nagyvárosi harc természete szerint várható Budapest teljes megsemmisülése, Goebbels miniszter azt válaszolta, hogy a háború nem jótékonyság és nekik tíz Budapest sem ér meg egy Bécset. Elképzelhető ebből a beszélgetésből, hány Bratislavát lettek volna hajlandók feláldozni saját területük védelméért. De a hadi helyzet húsz évvel ezelőtt 1945 tavaszán már nem a hitleri hadvezetés elképzelései szerint alakult 1945 márciusában a szlovák fasiszta kormány olyan kiagyalt híreket engedett szélnek, amely szerint a polgári lakosságra és a város történelmi műemlékeire való tekintettel Bratislava nyílt városnak tekintendő. Ezzel a leghivatottabb tényezőt, Malinovszky marsallt Visszaemlékezéseiben így ír: „Április elsején a II. ukrán front azt a parancsot kapta, nyomuljon előre a Dunától északra és legkésőbb április 5- re vagy 6-ra szabadítsa fel Bratislavát A parancs teljesítése érdekében a Sumilev vezérezredes parancsnoksága alatt álló 7-es számú gárda hadsereg délkeleti és Pliev altábornagy 1-es számú lovas és mechani- zált hadserege pedig északkeleti irányból közelítette meg a várost... A Bratislaváért folyó harc Igen éles volt. Az ellenség a városban jól befészkelte magát és dühös ellenállást tanúsított. Minden háztömbért, utcáért, meg kellett küzdeni. Seregeink azonban már tapasztalatokkal rendelkeztek a nagyvárosi harcokat illetően. Ezért példásan küzdöttek. Elsősorban iS a legnagyobb épületeket foglalták el, eközben főleg gránátokat és gépfegyvereket használtak, ezekkel semmisítették meg az ottlévő hitleristákat. Ezekben a harcokban különösen kitűnt Kozlov tiszt lövészegysége, amely saját veszteség nélkül foglalta el a téli kikötőt és ugyanez az egység vette be a kábelgyárat is, amelynek területén több mint száz német katonát ejtettek foglyul. Parancsomra a dunai flotta G. N. Holosztyakov ellentengernagy vezetésével felsorakozott Bratislava alatt és támogatta a gyalogság akcióit. 1945. április 4-én a szovjet csapatok rohammal elfoglalták Bratislavát...“ Eddig Malinovszky marsall Bratislavára vonatkozó visszaemlékezéseiből. Amiről a marsall saját emlékezéseiben — valószínűleg szerénységből — nem tesz említést, de más forrásból ismert, hogy a Bratislaváért küzdő alakulatoknak megparancsolta, hogy ,ja hadműveleteket és a harcot úgy kell irányítani, hogy a város lakosságát és műemlékeit a harcok során a lehető legnagyobb mértékben kíméljék“. A 7-es számú gárdahadsereg és az 1-es lovas és mechanizált hadsereg e parancs figyelembevételével elsősorban átkaroló hadműveleteket végzett, így a németeket állandóan a bekerítés veszélyével fenyegette. A hitleri csapatok félve a teljes megsemmisítéstől igyekeztek a gyűrűből kijutni és Ausztria felé menekültek. A bratislavai Slavln alatt létesített hősök temetőjében 5777 szovjet katona sírja hirdeti, hogy Szlovákia fővárosa és környékének felszabadítása milyen áldozatokat követelt, azoktól az emberektől, akik ezer kilométereket végigharcolva itt haltak meg felszabadító küldetésük legvégén. Strasser György Hufzadikfzabad MA (jYA KOt^ZÁ^ON Az utolsó hadijelentés 1945, április 4-én este közölte a rádié: „A vörös hadsereg harcai nyomán felszaba- dult Vasvár. Körmend. Szent- gotthárd. Csurgó, Sopron Nagykanizsa és Magyaróvár...* Az utolsó hadijelentés Magyarországról! Végre ők se szenvednek tovább, ők is újra kezdhetik az életet, mondtuk mi, akik Budapest egyik munkáskerületében már három hónap óta szabadon éltünk. Végeztük mindennapi munkánkat, az akkor legfontosabb, a lakosság kenyérellátását, szerveztük a romok eltakarítását, küzdöttünk a járványveszély ellen. Megszerveztük a demokratikus rendőrséget, elindítottuk a gyárak gépeit. A rádió hírének hallatára nem gondoltunk még arra, hogy az e- gész ország felszabadult. Nem érzékeltük az egészet, hiszen nem egyszerre, nem egyetlen napon, hanem ezerszer szabadultunk fel. Minden lakott helység, város és falu népe nyomban a felszabadulás napján hozzáfogottt a munkához, az új rend megteremtéséhez. Központi instrukció, kormányzati döntés csak néha jutott el egy-egy távoli községbe: „Alakítsatok nemzeti bizottságot, kezdjétek meg a föld fel-1 osztását...“ A szó találkozott a törekvéssel. Akkor még nem tudtuk teljességében felmérni, hogy ez a nap egy nagy történelmi tett, felszabadulásunk befejező aktusa. s népünk új történelmének kezdő akkordja. Április 4- én a lapok első oldalai nem jelentek meg pirosbetűs fejléccel, a nap akkor még nem vált nemzeti ünneppé. A nagy évfordulókat nem kormányrendeletek, hanem egy nép cselekedetei, gondolati egységének alakulása teszik nemzeti ünnepekké. A közös törekvések és célok megfogalmazása, a megvalósításukért folyó küzdelem sikerei és kudarcai, az újrakezdés elhatározása kovácsolja egységes nemzetté a népet. Történelmi folyamat ez. Húsz év alatt felnőtté serdül az ifjú, emlékké lesz a bukdácsolás, a gyermekbetegségek. Megfelelő távlattal rendelkezünk ahhoz, hogy a fel- szabadulás utáni évek eredményeit és buktatóit történelmi mércével is vállaljuk. Húsz év a demokratikus rend, a munkáshatalom megteremtésének, az államosítás és a szocialista termelés megvalósításának, a földosztás és a szocialista mezőgazdaság létrehozásának korszaka. A társadalomban történt változással pár» huzamos népünk kulturális fejlődése, gyarapodó tudása. Ütünk nem volt egyenes vö- nalú, megzavarta az ellenforradalmi kísérlet. De ezt a támadást leküzdöttük, és levontuk tanulságait is. 1957. április 4-én mindén városban és faluban helyi kezdeményezések alapján újra nemzeti ünnepként emlékeztek meg felszabadulásunk napjáról. Azóta fejlődésünk egyenletessé vált, a kormányzat és a nép közös tanulságokkal, gazdagabban végzi országépítő munkáját. A légkör is emberibbé, kölcsönös bizalommal telítetté vált. Természetes folyamat ez. Terveink áttekinthetők és megvalósíthatók. A változások a- lapján a társadalom minden tagja dolgozóvá lett. Nincsenek a szocializmussal és egymással ellentétes osztályok. Munkások, parasztok, értelmiségiek érdek- azonosságán alapuló nemzeti programunk bontakozik ki, a- melynek célja a szocializmus teljes felépítése. Április negyedikével az egységes szocialista nemzetté fejlődő magyar nép szimbólumát ünnepeljük. K. B. A negyedik arcvonal ÁGFALVA! KRÓNIKA • UTOLSÓ ÜZENET • AZ ÜJ HONFOGLALÓK Már történelmi jelentőségű hadijelentésből olvasom, hogy a harmadik ukrán arc vonal csapatai, folytatva a támadást, birtokba vették Sopront, valamint több száz helységet, közte Vaskeresztgt, Szentpétert, Sopronkőhidát, Fertőrákost, Ágfalvát s aztán osztrák földön folytatták az előrenyomulást. Nézem az újság megjelenésének dátumát: 1945. április negyediké, a címoldalon vastag betűkből: „Magyarország felszabadult!" ITT MÉG GYILKOLTAK... Most, a tavaszon, Budapestről indulok, hogy végigjárjam ugyanazt az útvonalat, amelyen a harmadik ukrán arcvonal e- lörenyomult. Komárom, Győr, Csorna, Kapuvár, Sopron, Ágfalva... Ez az utolsó pont, az országhatár: a falu, ahol legtovább tartott a sötétség. Kelet- Magyarországon már osztották a földet — Ágfalván még embereket gyilkoltak. A pesti gyárakban már dolgozni kezdtek a gépek — Ágfalván még sziszegő golyók tépték a cseresznyevirágot. Pesten sorakoz. resznyevirágot. Pesten munkára sorakoztak — itt a sortűz elé, puskacsö elé... A hadijelentésben Sopronkő- hidas is szerepel. Itt van, nem messze, ho nem takarná el egy szelíd lejtésű domb, még azt a borzalmas börtönt is megpillantanám, amelytől elszorul a szívem. Bajcsy-Zsilin- szky. Pesti Barnabás halálhelye. Innen, valamelyik bőrt ön- cella sötétjéből üzente utolsó éjszakáján Németh János fiatal győri költő: „Kedves fiúk, messzi lányok, ne feledjétek, hogy éltem..■ !" ZSOKOV ŐRMESTER És itt Ágfalván is. a gyengéd táj ölében fekvő falucskában, ahol olyan erős az élet, hogy ültetés nélkül megfogan és termést hoz a szelídgesztenye, száz és ezer élet lobbant utolsót, száz és ezer ember szive lett ólomgolyók koporsója a- zon a kora tavaszon. A temető kétszer akkora, mint a falu, s talán háromszor-négyszer akkora lenne, ha minden halottnak juttattak volna legalább egy négyszögölnyi földdarabot. De annyi volt a halott, hogy mindenkinek nem kerülhetett. Szovjet, lengyel, román hadifoglyok, magyar munkaszolgálatosok fekűsznek a közös tömegsírban. Egy csillagos fejfáról olvasom a cirillbetüket: Antonij Zsokov így hívták a harcost, talán ö itt az egyedüli, aki nem sortüz áldozata, hanem fegyveres csatában esett el, túl a dombokon. A faluban már hallottak róla, s tudom, hogy ő volt az első csillagos homlokú katona aki feltűnt Ágfalván. A fejfán nincs más. csak a név és a rendfokozat. Ugyan hány éves lehetett? Ugyan kiket ha. gyott otthon? Feleséget? Gyerekeket? Szülőket? Testvéreket? , TÓTHÉK. KOCSISÉN, ZSE- L1NSZKYÉK Hol is kezdjem a község mai krónikáját? Az első nagy esemény éve: 1946. Májusban, egy hónappal a felszabadulás első évfordulója után, rozoga bútorokkal megrakott tehervagonok álltak meg az állomáson. Tóthékat, Ko- csisékat, Zselinszkyékat a mostani falu háromnegyed részét hozták. Kelet-magyarországi földbirtokok cselédemberei kerekedtek fel, mint a népvándorlás korabeli őseik, s jöttek Ágfalvára hazát foglalni, mint a harmadik ukrán arcvonal katonái, szinte Zsokov őrmester lábnyomaiba lépkedve. Jöttek, mint egy negyedik arcvonal, harcolni - saját boldogságukért, De folytatódjék - valóban csak a legfontosabbakkal — a krónika. Az új honfoglalók házat, földet kaptak. Tóthék tíz holdat, Korsisék tizenhármat, Feketéék nyolcat, Zselin- szkyék a kilenc gyerek után kereken húsz kataszterit. A falu pedig - igaz, jóval később, de a járásban elsők között — o vonal mellé: autó- buszjáratot Kellett ez a hajdani cselédeknek, közel hozta a várost, a kultúrát, a tanulás lehetőségét. S hogy mennyire élnek ezzel a lehetőséggel, hadd bizonyítsa egy adat: abból az évjáratból, amely a felszabadulás esztendejében született, több mint fél osztály tanyl tovább a soproni gimnáziumban és a technikumban. Tavaly érettségiztek. Tanulás, kultúra... Az ezerötszáz telkes községben emeletes kultúrház épült néhány esztendeje, az első évben statisztikát vezettek a kultúrotthon látogatottságáról. Aztán, egy év múltán, megúnták a számolást Igaz is! Ki győzné papírral és ceruzával! Az első esztendőben összesen százezernél is többen látogatták a kétezer kötetes könyvtárt, a szín. háztermet, a játékszobát. Fél napig bolyongok itt, s közben tucatnyi új középület tárul szemem elé. Egészségház... Hány éves tehet? — Talán hét — tűnődik egy kismama, — igen, 6 éve vagyunk házasok, az esküvőnk e- lőtti évben készült el. Van bölcsődénk is. óvoda, úttörőotthon, most, április negyedikén lesz öt éves. Ünnepre készül a vidék, a bogárhátú dombokon nemsokára virágba szökken a hat- esztendős Béke TSZ négyezer fiatal gyümölcsfája. S akkor olyan tesz a táj, olyan pompásan szép, mintha négyezer 6- riási gyertyát gyújtanának meg a hősök tiszteletére. S ez már nem jelképes, hanem igazi virágfakadás... S. L.
